A belső támadófal pont olyan szürke pénzügyileg, mint ahogy a pályán – mindenki annyit ér, amennyit, nincsenek nagy meglepetések. A fal széle ugyanakkor szörnyen izgalmas: a szerződéseket alaposabban megvizsgálva többek között kiderült, hogy a Packers igenis tud nagyvonalú lenni, és bár a toplistát többnyire az LT-k uralják, azért a jobb RT-k sem panaszkodhatnak.
Aki látta A szív bajnokai című filmet, az tudja, miért és mikor lett prémium pozíció a vakoldali tackle: 1985-ben Lawrence Taylor egy sack után (természetesen bárminemű szándékosság nélkül) tönkretette Joe Theismann karrierjét. Persze túlzás lenne ezt az egy eseményt megnevezni az OT-k felemelkedésének okaként, de az biztos, hogy Taylor rengeteget tett ezért. Miatta nemcsak a pass rushing sémák és úgy összességében a védelmi gameplanek változtak meg, hanem a támadósornak is reagálnia kellett rá.
Ez elsősorban az offensive tackle-ök szerepének növekedését jelentette. Mivel még nem volt túlzottan nagy szerepük a DT-knek (a legtöbben kvázi csak a futás megállításáért feleltek), így a pass rush gyakorlatilag csak a szélről érkezhetett, és aki hosszú távra tervezett az irányítójával, az kénytelen volt megvédeni. Ráadásul ekkor a legjobb pass rusherek rendre a vakoldali tackle oldalán álltak fel pont azért, mert így az irányító holtterében voltak, így szinte ordított, hogy szükség van elit LT-kre.
Az elmúlt közel 40 évben persze sok minden változott. A pass rusherek egyre többet váltogatták a pozícióikat, a legjobbak már gyakrabban álltak fel a gyengébb játékerőt képviselő right tackle-ök oldalán, ami természetesen a jobboldali tackle-ök értékének növekedéséhez vezetett. Ma már szakmai szempontból nincs különbség egy LT és egy RT között, és bár pénzügyileg még mindig jobban megéri a bal oldalon játszani, szép lassan már csak OT-kről fogunk beszélni. Azok pedig brutálisan sokat keresnek.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
| Játékos | Új szerződés | Fizetés | Új pénz | G-évek | Kivágható | NG-évek | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Trent Williams | 2021 | M23,01$ | M23,01$ | M20,25$ | 2024 | M25,77$ |
| 2. | David Bakhtiari | 2020 | M20,7$ | M23$ | M25,21$ | 2022 | M17,6$ |
| 3. | Laremy Tunsil | 2020 | M19,08$ | M22$ | M19,28$ | 2023 | M18,5$ |
| 4. | Ronnie Stanley | 2020 | M18,6$ | M19,75$ | M19,15$ | 2024 | M17,5$ |
| 5. | Ryan Ramczyk | 2021 | M17,95$ | M19,2$ | M17,9$ | 2024 | M18$ |
| 6. | Taylor Moton | 2021 | M17$ | M17$ | M16,6$ | 2024 | M17,5$ |
| 7. | Lane Johnson | 2019 | M15,57$ | M18$ | M15,47$ | 2023 | M15,7$ |
| 8. | Donovan Smith | 2021 | M15,08$ | M15,5$ | M14,25$ | 2022 | M15,5$ |
| 9. | DJ Humphries | 2020 | M14,75$ | M14,75$ | M15$ | 2022 | M14,25$ |
| 10. | Braden Smith | 2021 | M14,48$ | M17,5$ | M14$ | 2023 | M15,21$ |
| 11. | Teylor Lewan | 2018 | M14,16$ | M16$ | M15,5$ | 2021 | M13,13$ |
| 12. | Jake Matthews | 2018 | M14,16$ | M14,5$ | M15,16$ | 2021 | M13,15$ |
| 13. | Teylor Decker | 2020 | M14$ | M14,9$ | M14,11$ | 2023 | M13,82$ |
| 14. | Jack Conklin | 2020 | M14$ | M14$ | M15$ | 2022 | M12$ |
| 15. | Garett Bolles | 2020 | M13,99$ | M17$ | M13,31$ | 2023 | M15$ |
| 16. | Kolton Miller | 2021 | M13,4$ | M18,05$ | M14,2$ | 2024 | M10,64$ |
| 17. | Dion Dawkins | 2020 | M11,86$ | M14,57$ | M13,04$ | 2023 | M10,07$ |
A fenti táblázatban látható az összes OT, aki legalább 14 millió dolláros szerződéssel rendelkezik az új pénz alapján. Vastagított betűkkel jelöltem az RT-ket, és mint ahogy látjuk, a top 7-ben három jobboldali tackle is szerepet kapott, ami a korábbi évtizedek tapasztalatai után kifejezetten üdítő (bár az elit LT-ktől azért így is van egy jelentősebb lemaradásuk).
A legjobban kereső OT a ligában a teljes fizetése alapján Trent Williams, ráadásul 2,5 milliót vert David Bakhtiarira. Ugyanakkor érdemes megnézni a garantált tartalmat: Williams mindössze 20,25 milliót kap évente a következő három szezonban, míg a nem garantált években 25,77 milliót. A különbség óriási – a 49ers adott neki egy tisztességes összeget, majd annyira felfújta a szerződése irreleváns részét (2026-ban például 33 milliós fizetése van), hogy épphogy meglegyen új pénzben a csúcsdöntés. Az évi 20,25 millió dollár persze így is a második legtöbb, de nagyon elmarad az igazi csúcstartótól.
A Packers brutálisan megfizette az idén már 30 éves David Bakhtiarit. Ugyan a teljes szerződésének átlaga elmarad Williamsétől, viszont 2020-ra és 2021-re több mint 50 millió dollárt kapott (csak az aláírási bónusza 30 millió dollár volt), vagyis évi 25+ milliós átlaga van a garantált évekre. Ez valami félelmetes, pláne ha megnézzük, hogy a nem garantált években csak 17,6 milliót keresne – ez a játékosbarát szerződések csúcsa (pláne, hogy a csapat idén átstrukturálta a szerződését, így legközelebb 2023-ban lehet elküldeni és már kvázi garantáltan megkeres 64,42 milliót három év alatt).
A Green Bay annyira meg akarta tartani Bakhtiarit, hogy konkrétan a Packers az egyetlen csapat a ligában, aki több mint 1 millióval (2,21 millióval) többet fizet a releváns években, mint az új pénz alapján járna a játékosnak. Sőt, a top 17-ből csak Jack Conklin, Jake Matthews és DJ Humpries mondhatja el ugyanezt, de náluk még az 1 milliót is alig éri el az extra juttatás.
A right tackle-öknél minden téren Ryan Ramczyk a csúcstartó, ami azért is érdekes, mert Taylor Moton kvázi a piacról kapott ajánlatot, míg Ramczyknek még volt egy ötödik éves opciója – a Saints biztosra ment a fiatal klasszissal. Emiatt egyébként Jack Conklin lehet bosszús némileg, ugyanis tavaly mindössze évi 14 millió dolláros szerződést kapott a piacon, míg most ezt két játékos is megdöntötte nem is kevéssel, ráadásul csökkentett cap mellett. Amennyiben Conklin nem fog új szerződést követelni, úgy a Browns kötötte az elmúlt évek egyik legjobb ár/érték arányú OT-szerződését.
Hasonlóan jól járt a Bills is Dion Dawkinsszal, akit eredetileg a második körben draftolt a csapat, és volt még egy év az újonc szerződéséből, amikor tavaly hosszabbítottak vele. LT létére csak 14,57 milliós szerződést kapott a Billstől 2020-ban, ami kevesebb, mint Taylor Decker, DJ Humphries vagy Garrett Bolles fizetése, illetve brutálisan elmarad Tunsiltól és Stanley-től.
Apropó Tunsil: ahhoz képest, hogy Bill O’Brien feladott érte két első kört, nem is kapott olyan brutális szerződést. Az éves átlaga 19,08 millió dollár, a garantált években is csak 19,28 milliót kap, hiába a 22 milliós új pénz. Elnézve Bakhtiarit és Williamst, még kifejezetten olcsó is lett – két első kört semmilyen világban nem ért, de a szerződése abszolút rendben van.
Összességében elmondható, hogy az RT piac feljövőben van, az LT-k pedig szépen lassan lekövetik a pass rushereket és hamarosan egy elit left tackle is 25 millió dolláros szerződést fog kapni új pénzt tekintve. Egyszerűen elit/jó tackle-ök nélkül nem lehet érvényesülni a ligában, konkrétan Super Bowlok dőlhetnek el rajtuk (lásd Chiefs).
[/ppp_patron_only]