A slot védők felértékelődése

Az NFL folyamatos átalakuláson esik át. A támadók kitalálnak valamit, arra a védelmek reagálnak, ők kerülnek lépéselőnybe, majd a támadók újabb dolgot eszelnek ki és így tovább. Az egyik ilyen változás az utóbbi évek offense-eiben az volt, hogy a slot szerepkör hangsúlyosabb lett. Ez pedig vonzza magával, hogy a túloldalon is felértékelődik a slot védők szerepe.

A támadósorok átalakulása

A támadóknál sokáig úgy gondoltunk a slot elkapókra, mint az alacsony, kicsi, nem túl jó hosszú távú sebességgel, de annál jobb gyorsulással és irányváltásokkal rendelkező, általában harmadik számú, limitáltabb snapszámmal rendelkező, pálya közepén hasznos játékos. Lásd mondjuk Julian Edelman vagy Danny Amendola.

Az utóbbi években azonban egyrészt jóval többet vannak pályán ezek a “harmadik számú” elkapók, másrészt nem is feltétlen kell ezt a stílust, ezt a felépítést hozniuk. Előkerültek az úgynevezett “big slot” elkapók, akik nagyobb termettel rendelkeznek, a hosszú távú sebességük nekik sem jó, ellenben termetből adódóan előnyben vannak a hagyományosan kisebb slot cornerek ellen és a pálya közepén kapott nagyobb számú (és erejű) ütéseket is jobban bírják sérülés nélkül.

De ez csak az egyik változás volt. Egy másik, hogy egyre több tight endet használnak kvázi slot elkapóként – ha nem is mindig, de egyre többször, akár már a snapek többségében is. Ennek a posztnak is felértékelődött a szerepe a passzjátékban, egyre több kifejezetten elkapni tudó – és közben blokkolásban gyenge – tight endet építenek be a csapatok a rendszereikbe. Mark Andrews (Ravens) például csak a snapjei 10,4 százalékát töltötte a támadófal szélén tavaly, miközben 80,1 százalékban a slotban állt fel.

Persze nem ő az egyetlen:

• Kyle Pitts (Falcons): 14,9% a fal mellett, 58,5% a slotban
• Dalton Kincaid (Bills): 18,9% a fal mellett, 60,6% a slotban
• Evan Engram (Jaguars): 25,7% a fal mellett, 54,1% a slotban
• Travis Kelce (Chiefs): 26% a fal mellett, 50% a slotban
• Darren Waller (Giants): 26% a fal mellett, 52% a slotban
• Dallas Goedert (Eagles): 34,6% a fal mellett, 51,9% a slotban
• Trey McBride (Cardinals): 40,2% a fal mellett, 51,9% a slotban

Ők mind többet töltöttek a slotban tavaly, mint bárhol máshol összesen (nem ők az egyetlenek, csak a legnagyobb nevek). Persze nem mindig slot corner védekezik rajtuk, hanem sokszor linebacker vagy safety, ha emberezésről van szó, de nagyon gyakran a slot védők velük szemben találják magukat.

És nem csak a legjobb tight endekkel, hanem a legjobb elkapókkal is szemben találják magukat elég gyakran. A támadók ugyanis rájöttek, hogy miért ne mozgathatnák be belülre a legjobb WR-üket? Egyrészt így biztosan elkerülik a press coverage-et, másrészt jobb matchupot találhatnak, hiszen jó eséllyel egy kisebb slot corner fog védekezni rajtuk, nem a jobb, nagyobb, fizikálisabb szélső társuk.

Persze mindig is voltak nagyon jó slot elkapók, és most is így van, gondoljunk csak Cooper Kuppra, Keenan Allenre vagy Amon-Ra St. Brownra. Szóval sosem volt egyszerű dolguk a slot cornereknek, de most megkapják a szélső elkapókat is a nyakukra. CeeDee Lamb például tavaly 58,6 százalékban a slotból indult, de nem csak ő tölt sok időt belül:

• Tyreek Hill 37,4%-ban indult tavaly a slotból,
• Stefon Diggs 35,7%-ban,
• Garrett Wilson 31,2%-ban,
• DeVonta Smith 31,1%-ban,
• Justin Jefferson 30,2%-ban,
• Mike Evans 29,4%-ban,
• Brandon Aiyuk 24,6%-ban,
• AJ Brown 23,9%-ban,
• Ja’Marr Chase 23,5%-ban,

csak hogy a legjobb szélső WR-eket említsem, akik legalább 23%-ban a slotból indultak.

Szóval egy slot védőnek nem hogy egyik meccsről a másikra kell alakítania a játékán, hogy le tudja védekezni Travis Kelce-t, majd Tyreek Hillt, de meccsen belül is összefuthat a snapek legalább negyedében AJ Brownnal, DeVonta Smith-szel és Dallas Goederttel, vagy Stefon Diggsszel, Dalton Kincaiddel és Khalil Shakirral (legalábbis tavaly még összefuthatott), vagy épp Justin Jeffersonnal, Jordan Addisonnal és TJ Hockensonnal.

A védelmek átalakulása

Hogy ugyanúgy kezdjük ezt a részt, mint az előzőt: a védőknél sokáig úgy tekintettünk a slot cornerre, mint alacsony, kicsi, nem túl jó hosszú távú sebességgel, de annál jobb gyorsulással és irányváltásokkal rendelkező, általában harmadik számú, limitáltabb snapszámmal rendelkező játékos.

Sokan ezt gondolták a “könnyebb” feladatnak, hiszen csak 3. számú WR-ek ellen kell védekezni, azonban sok szélső CB is elmondta, hogy ez egyáltalán nem igaz, belül sokkal nehezebb jól játszani, mert több területet kell fedezni, az ellenfél bármelyik oldalra elindulhat és nincs ott segítségképp az oldalvonal. Ráadásul manapság még nehezebb a fent említett dolgok miatt, hogy már nem is a klasszikus WR3-ak ellen kell helyt állni.

Mindezek mellett a védelmek is átalakultak. A Fangio-féle védelmek térhódításával a defense-ek egyre inkább arra törekedtek, hogy megállítsák a hosszú passzokat. Ez pedig azt jelenti, hogy javarészt könnyű boxokat használnak, tehát futójátéknál a támadók emberelőnyben vannak. Ezt pedig valahogy kompenzálni kell.

A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense

Egyik megoldás, hogy a safetyk jobban figyelnek a futásra és ha megindul az RB, akkor nekik kell mielőbb fellépniük, de ez azzal jár, hogy már relatív sok yard megtétele után tudják ők végrehajtani a szerelést. A másik megoldás pedig az, hogy a slot védőt teszik be az úgynevezett run fitbe, tehát ő is felelősséget kap a futás megállítására, jellemzően egy szélsőbb lyuk betömésével, de előfordul az is, hogy befelé kell érkezniük gyakorlatilag LB szerepbe.

Ha ilyen feladata van egy slot cornernek, akkor viszont már nem lehet egy kicsi, fürge játékossal ellátni ezt a feladatot, hiszen nagy általánosságban ők rosszabbul szerelnek, már csak fizikából adódóan is. Szóval akik ilyen védelmet futtatnak – nem is kell feltétlen Fangio-rendszert játszaniuk, de a könnyű boxos gondolkodást rengetegen átvették már – nagyobb testet kell betenni ide. Lásd mondjuk Jalen Ramsey a Ramsben.

Annak a Ramsey-slot kísérletnek viszont más előnye is volt, és nem lenne meglepő, ha a jövőben többen is betolnák a jobb cornerbackjüket középre, vagy már direktben magasabban draftolnának ide specializálódó játékosokat a csapatok. Ugyanis egy jó játékos a slotban azt is jelenti, hogy közelebb van a labdához, közelebb van az akcióhoz, így többször tud játékba avatkozni, több esélye van megcsinálni a playeket és kevésbé tudják elkerülni.

Vagy ha el akarják, akkor a szélre kell dobálni, ami nehezebb feladat. Nehezebb feladat az irányítónak, hiszen extrább karerő kell hozzá. Nehezebb az elkapóknak, hiszen kevesebb területük van, kevesebb irányba mehetnek, nehezebb elszakadniuk, mint középen. És nehezebb a támadókoordinátornak is, hiszen ha a pálya közepét jobban el tudja venni a védelem, az beszűkíti az ő lehetőségeit is a sémázásra. És egy jó slot védővel elvesszük / lecsökkentjük annak előnyét, hogy a legjobb szélső elkapókat bemozgassák középre.

Mindezek mellett egy másik trendet is felfedezhetünk. A legújabb, Macdonald-féle védelmekben is nagyon fontos szerepe van a slot játékosoknak, gondoljunk csak Kyle Hamiltonra. A fent említett futás elleni védekezési szerepkör mellett egész sok blitzelési feladatot is kapnak, ezért van szükség a sokoldalúságukra, no meg persze arra, hogy nagyon jó játékosok legyenek. És emiatt a sokoldalú feladatkör és a rendszerben kialakított fontosabb szerep miatt bizony a pályán egyértelműen felértékelődnek a slot védők.

Az új védelmi irány, ami felé indul a liga – A Mike Macdonald defense

A fizetések is elindulnak a slot felértékelődésének irányába?

Jelenleg pénzügyileg még nem értékelik túl magasra a slot cornereket. Évekig stagnált a piac, így az idén rekordot döntő Kenny Moore, majd Taron Johnson még mindig csak $10 milliót, illetve $10,25 milliót keresnek évente, amivel nem férnek be a top15-be a cornerbackek közt (de például linebackerben és safetyben is $20 milliós éves átlag felett van a csúskategória). Szóval egyelőre nem mondhatnánk, hogy elindult volna egy komolyabb felértékelődés, ha a fizetésüket nézzük – egyelőre inkább a szerepkör értékelődik fel az edzők szemében, és talán utána követi majd egy piaci növekedés is.

Azonban sok fiatal játékos van jelenleg a ligában, aki a slotban nyújt maradandót, de még újonc szerződésen játszik. Gondolhatunk például Trent McDuffie-ra, Devon Witherspoonra, Brian Branchre vagy a már említett Hamiltonra (bár ő lehet többet lesz safetyben). Két év múlva ők is szerződést fognak kapni, amivel talán jobban megindulhat a pozíció piaci felértékelődése is, hiszen ők már most ilyen fiatalon top játékosnak néznek ki.