Akkor mondhatni jónak egy egyébként nem prémium pozíciós egység értéke, ha megtaláljuk benne a kiemelkedő neveket az első körre, és a második napra is marad még 4-6 játékos, akiket a csapatok akár azonnali, de minimum pár éven belül első számú játékosnak is gondolhatnak a posztra. Nagyjából minden ilyen kritériumnak megfelel az idei tight end osztály.
Az éllovasok
Tyler Warren, Penn State
Mivel első körös játékosról beszélünk külön cikkben is foglalkoztunk már vele.
A remek összegzés mellé csak igazán megerősíteni tudok ott pár említett gondolatot. Warren egy egyedi játékos, aki nem való mindenkinek. Akadnak, nem is kevesen az NFL-ben, akik képesek lehetnek remekül kiaknázni egy ilyen sokoldalú játékost. Kifejezetten jól nézne ki egy ultra kreatív, folyton a komfortzónákon kívül gondolkodó koordinátor alatt, aki mozgatná a slot, in-line és szélső elkapó felállások mellett a backfieldre és akár passzoltatná is időnként. Taysom Hill ultraverzió. A hátránya, hogy ha egy konzervatívabb szerepbe kényszerítjük, akkor nem látszódik sem a kifinomult kizárólag tight end technika, hiszen mind a route futásai mind a vonalon való blokkolása elég nyers és atletikussága sem emeli az átlag fölé – sőt azzal, hogy semmilyen tesztet nem hajtott végre vélhetően el akarta inkább rejteni középszerű vagy még rosszabb profilját. Számomra kissé magasan van az első kör első felébe jósolva a drafton, de megszolgálhatja az árát egy jó helyen. Azonban a szememben ő egy lehetséges bust potenciállal rendelkező játékos, aki a rossz helyen nagyon megszenvedhet az NFL-re való átállással, ha nem az erősségeire játszanak.
Colston Loveland, Michigan
Warren szinte az összes boardon beelőzte már Colstont, aki előzetesen még a konszenzus legjobb játékos volt a poszton, de az alább is olvasható indokok miatt nem tudta megtartani ezt.
Loveland jelenleg egy elkapó tight end, plusz extrákkal. A legjobb a zónák közötti terület megtalálásában, a védelem második vonalában nagyon kényelmesen mozog. Warrenhez képest ég és föld a fejlettségi szintje a poszton. Sokkal jobb route runner és atletikussága is jobban hajaz a kiemelkedő NFL tight endekre. A szeparációs adatai is arra mutatnak, hogy a szoros őrizeteket is jobban tudja lerázni. Szerintem Loveland egy bust proof játékos. Nem igen látom, hogy bárhova kerülve ne lehetne csapata legjobbja a poszton és összeségében is egy top3 célpontja az irányítójának. Nyilván egy zónablokkoló fal mögött az egyébként nem rossz blokkolási képessége jobban kijöhet, ahol kevésbé kell sokszor a pass rusherrel megküzdenie, de hát Nick Bosaék ellen az NFL-ben is csak egy maréknyi TE képes hatékonyan játszani, nem ezt keresik ma már egy modern játékostól a poszton, amit viszont igen, abban remek.
A második nap legjobbjai
Mason Taylor, LSU
Taylor véleményem szerint egyértelműen a “best of the rest”. A class egyik legfiatalabb játékosaként jelentkezett a draftra. Jason Taylor Hall of Famer defensive end fiaként már gyerekkora óta erre a sportra készítették fel. Azonban apjával és nagybátyja Zach Thomas ex linebackerrel ellentétben ő nemcsak, hogy a támadóoldalra köteleződött el, de egyenesen skill játékos lett. Alkatra egy átlagos játékos a poszton, aki korrekt, de nem kiemelkedő atléta, inkább egy hagyományosabb tight end. A classból a legtöbbet állt fel a fal mellett valóban in-line pozícióban, a snapjeinek közel felében. Ezáltal már kikövetkeztethető, hogy a top100-ba várt játékosok közül a legjobb blokkolóról van szó. Ő alkalmasint a szélső pass rusherrel is képes megbirkózni – ha nem is feltétlen passzblokkolásnál, de futójátékoknál rendszerint tudott a fal szélén utat nyitni a társának.