Nagy volt az öröm a minnesotai faluban, a viking lakosság ünneplésre készült. A fiatal herceg átvette az irányítást a portyázó csapat fölött, és a vének nem voltak restek felnyitni a kincses ládákat, és messziföldön sikeressé vált zsoldosokat fizettek meg, hogy megvédjék az ifjú uralkodót a csatái során. Sokáig lehetett attól tartani, hogy más utat választanak, és felkérik vezérük mellé tanácsadónak Sajtföldéről és Nagy Alma városából a Lelkekkel Suttogó öreg harcost, de végül letették voksukat a saját falujuk gyermeke mellett.
Jó helyzetben volt a Vikings a szabadügynök piac nyitásakor, bő 60 millió dollárral voltak a fizetési sapkán belül, ami nagyon kellemes kiindulási alap tud lenni egy intenzív és aktív piaci tevékenység lefolytatásához, amire szükség is van akkor, hogy ha ígéretes, fiatal irányítója van egy csapatnak, rookie szerződésen.
Én a kitekintőben olyan extra felszabadítható 20 milliónyi dollárral számoltam, ebből végül 0 lett, a csapat nem nyúlt hozzá szerződésekhez, az egyetlen elküldött játékossal is csak a következő szezonra spóroltak; utcára került ugyanis Garrett Bradbury a korábbi első körös center, aki 5 éven át volt a csapat kezdője, de sosem volt közepesnél jobb a posztján, inkább annál rosszabb. Ezzel a lépéssel majd bő 5 millió dollár szabadul fel június 1 után, egy kis halott pénz benyelése mellett.