Fontos napra készültek a minnesotai faluban: az ifjú harcosok férfivá válása az egyik legjelentősebb ünnep minden évben a vikingeknél. A portyázó csapatok vezetői elmennek a közeli tanodákba, ahol hosszas mérlegelés és kisebb-nagyobb tesztek után eldöntik, kik azok a legények, akik a legméltóbbak arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. És ugyan idén már neves harcosokkal jelentősen erősödtek csapataik, mégis fontos volt, hogy az új, ifjú vezér további segítséget kapjon a sikeres zsákmányok megszerzése érdekében.
Mindössze négy darab cetlivel vágott neki a draftnak a Vikings, amikből ráadásul csak kettő volt top 100-as pick – ennyi erőforrással nem olyan egyszerű gazdálkodni, szinte biztosra vehető volt egy (több) hátracsere, hogy több választása legyen a csapatnak. A keret nagyjából készen állt, ennek ellenére voltak lyukak, amiket be lehetett volna foltozni, valamint olyan pozíciók, amiknek a mélyítése vagy fiatalítása sokat segített volna a csapat jelenén és jövőjén. Azonban Minnesotában más megközelítést választottak.
1/24 Donovan Jackson, OL, Ohio State
Legtöbbünk arra számított, hogy a Vikings kicserél az első körből; a mockok többségében itt már nem volt bent olyan játékos, aki egyértelmű needje lett volna a csapatnak, és ezzel a cserével tudták volna a legjobb értéket kisajtolni, valamint a négy darab cetlijük számát bővíteni. Azonban nem ez történt, úgy néz ki, egyértelmű tervekkel érkezett a csapat a draftra, és az első körben kiválasztották az Ohio State támadófalemberét.
Jackson a konszenzus szerint egy második körös prospect volt, de sok helyen lehetett látni, hogy ha valaki szimpatizál vele (például a tackle-guard verzatilitásával), akkor nem lesz meglepetés, ha már az első körben kiválasztásra kerül. Így tett végül a Vikings is, akik ezzel a döntéssel megerősítették az utolsó gyengébb pozíciót a támadófalban (Brandel Blake a bal guard helyén nem tűnt egy életbiztosításnak), valamint biztosítottak egy potenciális cserét is a támadófal szélére, ha esetleg sérülés történne a szezon során (lásd Darrisaw kidőlése tavaly).
Jacksonról már írtam a támadófal cikkben, így nem is fognám túl bőre a jellemzését: a magassága és súlya guard posztra felel meg, míg karjai a tackle szintet is gond nélkül hozzák, közel 9-es RAS eredménye jól mutatja kiváló atletikusságát, mindemellett intelligens, jól olvassa a védőket, jól képezhető. Ezzel együtt nem tökéletes, bizonytalan az is, hol fog majd igazán beválni az NFL-ben, így az első körben elvinni mindenképpen reachnek számított; ez azonban a Vikingst egyáltalán nem érdekelte, ők teljesen meg akarták újítani a támadófalukat, így teljesen érthető és elfogadható, hogy már az első körben elvitték őt.
A 2025-ös támadófal class – csak a karok lennének hosszabbak