Amikor én “felnőttem” az NFL-en, akkor a sebesség volt a nyerő a passzsiettetőknél. Gondoljunk csak példának okáért Von Millerre, aki úgy terrorizálta a tackle-öket, hogy azok hozzá sem tudtak érni, majd úgy érkezett meg szempillantás alatt az irányítóra, hogy annak esélye sem volt elmenekülni előle. És akkor hasonlítsuk őt össze a 13 évvel később profinak álló Jared Verse-szel, aki tavaly újoncként berobbant, de teljesen más stílussal: ő a brutális erejét használta és bármelyik OT-t seggre ültette, mielőtt bezsákolta az irányítót. Persze ez csak egy-egy példa, azonban a mai foci a passzsiettetőknél úgy tűnik átalakul a sebesség felől az erő irányába.
Minden draft folyamat alatt elmondom, hogy számomra a legfontosabb egy passzsiettetőben az, hogy a szélen tudjon nyerni. Legyen robbanékony az első lépése, sebességből tudja veszélyeztetni a tackle külső vállát, és legyen hajlékony, hogy be tudjon fordulni az OT hóna alatt az irányítóhoz. Aki így nem tud nyerni, az nálam eddig mindig hátrányból indult, mert annak idején azt tanultam és az volt az egyértelmű, hogy ez a legvalószínűbb út afelé, hogy top játékos legyél. Sőt, ez kötelező elem egy top passzsiettetőnél, enélkül nem lehet valaki elit edge rusher (minimális kivételtől eltekintve).
Azonban az utóbbi években elindult egy átalakulás az NFL-ben, ami inkább az erő felé tereli a dolgokat, így nekem is át kell alakítanom a gondolkodásom ezzel kapcsolatban. Nem mondom, hogy mostantól utálni fogom a speed rushereket, mert a szívemet még mindig egy jól sikerült ghost move melengeti a leginkább, de egyértelművé válik egyrészt, hogy erő nélkül ma el fogsz veszni a profik közt és legjobb esetben is csak egy pass rush specialista leszel, másrészt hogy a mai fociban fontosabbá válik az erő.
Ez pedig több okra is visszavezethető.