FK! Preview #1

Végre visszatérnek a megszokott és várva várt vasárnap esték – időben jelezze mindenki a szeretteinek, hogy a következő hónapokban a hét lezárása tojáslabdával fog történni. Az első fordulóban még megannyi a kérdőjel a csapatok várható teljesítményével kapcsolatban, így a várakozások mellett fontos, hogy áttekintsük a kereteket érintő legfontosabb változásokat is. Készüljetek hideg élelemmel, a szezonnyitó hét egy extra hosszú beharangozót érdemel!

Újdonság idénre, hogy a Preview cikkekből eltűnnek a spreadek – ezeket Dani és Patrik egy külön podcastben fejti ki. A szerkesztői és támogatói tippek ezzel együtt természetesen megmaradnak.

19 órás sáv

Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons

Rögtön egy NFC South csörtével indul a szezon, a tavalyi csoportgyőztes utazik Atlantába, ahol bárki is győzedelmeskedik, azonnal egy jelentős skalpot tudhat magáénak. Az előző szezonban mind a két csapat meccsein átlagosan elég sok pont született, és ugyan mind a két oldalon invesztáltak a védelmekbe, bízhatunk abban, hogy most is egy látványos, sokpontos mérkőzést láthatunk majd.

Baker Mayfieldnek új, de nem ismeretlen támadókoordinátora lesz idén: Liam Coen Jacksonville-be távozása után a passzjátékokért felelős Josh Grizzard lépett elő a támadójátékok atyjává. Coen nagyon fontos láncszeme volt a sikeres Bucs offense-nek, így nagy kérdés, várhatunk-e visszaesést, és ha igen, mekkorát a Tampa támadósorától. Nem segít, hogy Chris Godwin biztosan nem lép pályára, míg jelenleg Tristan Wirfs állapota is kérdéses. Van azért új fegyver, Godwin hiányában az első körös Emeka Egbuka léphet elő Mike Evans mellé egy fontos targetnek Mayfield számára.

Velük szemben egy kétarcú Falcons védelemre számíthatunk majd; a tavaly is stabil secondary új tagokkal bővült az idei draftról, így itt nem nagyon várható visszaesés. Ahol több a kérdés, az a védőfal. Sem a futásvédekezés, sem a pass rush nem volt a csapat erőssége eddig (és akkor még finoman fogalmaztam), és a nagy öreg Grady Jarrett távozásával a fal közepén még nagyobb gondok lehetnek, ha nem lép(nek) valaki(k) előre. A pass rushba komoly tőkét invesztált a csapat, James Pearce és Jalon Walker is az idei draft első körében érkezett, így tőlük mindenképpen előrelépést várhatnak a csapat szimpatizánsai. Viszont egyikük sem a futás elleni védekezésről volt híres, így Bucky Irvingnek nagy eséllyel jó napja lesz, sok labdacipelésre számíthat.

Mint ahogyan a másik oldalon Bijan Robinson is lubickolhat majd; az amúgy is hatékony Falcons futójáték (közel 50%-os sikerességi ráta a földön 2024-ben) egy szintén nem túl acélos Bucs futásvédekezéssel fogja magát majd szemben találni. Nagyobb kérdés, hogy hogyan fog muzsikálni Michael Penix, a támadófala ugyanis jelentős gyomrost kapott azzal, hogy a RT Kaleb McGaryt egész szezonra elvesztették, így nagy eséllyel a megszokottnál is több kreatív blitzet láthatunk majd Todd Bowles védelmétől. Nem a legbiztatóbb előjel az sem, hogy Penix fegyvertára nem kapott frissítést, ugyanúgy Drake London számít a legnagyobb névnek, Kyle Pitts-től még mindig várjuk az előrelépést, és mindeközben a tavaly nagyon megbízható Darnell Mooney szintén sérüléssel bajlódik, és az ő játéka is kérdéses.

A Buccaneers secondary is kisebb (és szükséges) ráncfelvarráson esett át, de kérdéses, hogy az érkező fiatalok képesek-e azonnali segítséget nyújtani – a még mindig sérült Benjamin Morrison cornerback biztosan nem. Végső soron tehát két stabil és eredményes offense-re számíthatunk majd, a kérdést inkább az fogja jelenteni, melyik csapatnak tud majd fellépni a védelme, azon belül is hol lesz sikeresebb a pass rush és a futásvédekezés.

Cincinnati Bengals @ Cleveland Browns

A tavalyi szezon alapján egy nagyon erős csapatot rakhatnánk össze a két gárdából, amennyiben vennénk a Bengals offense-t és mellé csapnánk a Browns defense-t. Ebből már látszik is, a legérdekesebb pontja ennek a meccsnek az lehet, melyik csapatnak tud előrelépni a gyengébb oldala tavalyhoz képest.

A bengáliak a gyenge szezonkezdet átkát próbálják meg lerázni magukról, az elmúlt hat szezonban ugyanis csak egy győzelem jött össze nekik öt vereséggel szemben a nyitó héten. A támadósortól nem számítunk visszaesésre, a Burrow-Chase-Higgins tengely idén is a keretet erősíti, és a támadófalba is érkeztek erősítések, így tehát ezt az egységet továbbra sem kell majd félteni, főleg hogy a Browns secondary elvesztette Martin Emerson kezdő cornert, így még több lehetősége lehet majd a Bengals elkapóknak.

Ami már több kérdést vethet fel, az a futójáték. Chase Brown előtt kicsit átalakult a fal, mint ahogy a Browns run defense is sokat változott, a LB Owusu-Koramoah továbbra sem bevethető (helyét Carson Schwesinger újonc LB veheti majd át), és lehet, lassan a karrierje is befejeződik a sérülései komolysága miatt, valamint érkezett az első körben a DT Mason Graham is, hogy új színt adjon a védőfal közepének. Myles Garrett maradt Clevelandben, arra így továbbra is számíthatunk, hogy mindegy, kivel áll fel szemben, gyorsan képes lesz Burrow-t megkergetni.

A Browns offense irányítását Joe Flacco kapta meg, ami sok felvont szemöldököt eredményezett, lévén a csapat Dillon Gabrielt és Shedeur Sanderst is elhozta az idei drafton, de talán a szezon elejére ez volt a legbiztonságosabb (még ha nagy eséllyel a legkevésbé érdekes) döntés. A támadófal előtte sokat nem változott, és alapvetően az elkapó sor is csak egy Harold Fannin tight enddel bővült, Jerry Jeudy mellé idén is David Njoku meg Cedric Tillman léphet majd fel, és a Bengals fiatal, de eddig nem túl veretes secondaryje ellen akár jó meccsük is lehet.

Futó poszton két újonc is érkezett, viszont az első számúnak szánt Quinshon Judkins egyelőre szerződéssel sem rendelkezik a jogi ügyei miatt, így majd a Jerome Ford/Dylan Sampson páros fog majd szaladgálni. És erre várhatóan lehetőségük is lesz, mert a Bengals futásvédelme egy darab B.J. Hill-ből áll. És ha már védőfal, hosszas huzavona után mind Trey Hendrickson, mind az első körös Shemar Stewart aláírt végre, ennek a párosnak a teljesítménye lehet majd az egyik legizgalmasabb csemegéje a találkozónak.

A mérkőzés fő kérdése így is valószínűleg az lesz, hogy képes-e a tavalyi Bengals defense akár csak kicsivel előrelépni, a Lou Anarumo-féle rendszert elhagyva az új DC Al Golden tud-e javítani eleget az egységen. Ha igen, akkor azért egy könnyed Bengals győzelemre számítanék, ha viszont nem, és a Flacco-offense végig versenyben tud maradni majd (ami persze nem egy ördögtől való gondolat), akkor már most kezdhetnek reszketni a Bengals drukkerek a szezon folytatásával kapcsolatban.

Miami Dolphins @ Indianapolis Colts

Daniel Jones a Dolphins secondary ellen – nem tudom, hányan kapnának kedvet ehhez a meccshez ennyi alapján. Pedig vannak itt érdekességek, csak kicsit meg kell kapargatni a felszínt. Mindjárt a Colts irányítóhelyzete – vajon Daniel Jones hogyan fog szerepelni egy alapvetően jó támadófal mögött, olyan elkapókkal, mint Michael Pittman, Josh Downs, vagy a korán draftolt TE Tyler Warren? Jó lehetőség lesz villantani valamit a Miami secondary ellen, ahol a diszkont áron elhozott Rasul Douglas számít a legjobb cornernek, az ötödik körös Jason Marshall meg valószínűleg kezdeni fog slotban. Ha valahol megmutathatná magát DJ, akkor az most a Dolphins ellen lesz, még akkor is, ha azért egy Minkah Fitzpatrick fogja segíteni a cornereket a pálya mélyéről.

Egy fokkal jobban nézett ki már tavaly is a Dolphins run defense-e, és bár ugyan Calais Campbell távozott a nyáron, de a drafton három újonc is érkezett a fal közepére (köztük az első körben Kenneth Grant NT), így a védőfal közepe mindenképpen sok érdekességet rejthet majd magában, rögtön egy komoly teszttel a Colts OL és Jonathan Taylor ellen. Mint ahogy izgalmas lehet a Dolphins pass rush is az Indy támadófala ellen, ha végre mindenki egészséges tudna maradni (és Bradley Chubb nem öregedne tovább), akkor itt egy nagyon ütős rotációra készülhetünk.

A Miami offense esetében mindig Tua egészsége és a támadófal életképessége a kérdés. Ha ez a kettő valahogy adott lenne, akkor nagy lelkesedéssel várhatnánk a két évvel ezelőtti Hill-Waddle showt, kiegészülve Achane futásaival. Persze, túl sok és túl nagy a „ha”, az OL ugyan lépett előre az offszezonban, de még mindig túl sok a kérdőjel, Tua egészségével kapcsolatban pedig már inkább a „milyen hamar” mintsem a „meddig” a kérdés. A Colts védőfalban Laiatu Latu már bontogatta a szárnyait, mellé kellene fellépnie vagy Kwity Paye-nek vagy az idei második körös JT Tuimolau-nak, mindenesetre mind a fiatal rushereknek, mind a megújult Dolphins OL-nek ez egy optimális kezdő meccsnek tűnik. A veterán Colts DT-k remek teljesítményében meg idén is meg lehet majd bízni, Achane-nek a legjobb, ha nem az ő irányukba fut majd.

A secondary jelentős fejlődésen ment át Indanapolisban, olyan szabadügynökök érkeztek, mint Charvarius Ward vagy Cam Bynum, rájuk nagy szüksége volt már a csapatnak, a Hill-Waddle duó ellen pedig még inkább számítani fog, hogy a friss játékosok képesek-e hamar alkalmazkodni az új rendszerhez, ami végre nem a Gus Bradley-féle sablon Cover3 lesz. Lou Anarumo ugyan felsült a Cincy-ben, de voltak jobb szezonjai, és talán az új helyen neki is sikerül valami működőképeset összeraknia.

Nálam nagyon közel van egymáshoz a két csapat, és mivel a Dolphins offense esetében nagyjából várható, mire számítunk (még akkor is, ha McDaniel minden szezonra szeret kitalálni valami újat és extrát), így inkább az fog dönteni, milyen játékot mutat majd Daniel Jones és a Colts offense, és mennyire lesz életképes a Miami védelem, főleg a secondary. És egy érdekesség: a Colts 12 éve nem tudott meccset nyerni az első játékhéten, a legjobb eredményük egy döntetlen. És most itt a lehetőség DJ előtt, hogy ezen változtasson.

Las Vegas Raiders @ New England Patriots

Ha csak a támadósorokat nézzük, ez a forduló egyik legérdekesebb meccse lehetne. Geno Smith és Ashton Jeanty a Raidersben, a megújult Pats offense Drake Maye körül, ezek miatt nagyon megérheti ezt a találkozót nézni. A védelmek miatt viszont nem valószínű, hogy jó döntés ide kapcsolni. Az egy dolog, hogy valószínűleg nem lesznek túl izgalmasak ezek az egységek, de nagy eséllyel még csak igazán jók sem. Bár itt is találni pár nevet, akik beleszólhatnak a mérkőzés alakulásába.

Drake Maye már megmutatott magából annyit 2024-ben, hogy a Patriots szurkolóknak újra legyen értelme leülni a képernyők elé. Érezte ezt a vezetőség is, és gyorsan felturbózták a támadófalat előtte, mind a piacról, mind a draftról. Ha nem is lett ez a legerősebb egység a ligában, jelentős előrelépés várható tőlük a tavalyi évhez képest. Szükség is lesz erre, nem csak Maye megvédése miatt, hanem a tavalyi bűn rossz futójáték felélesztése miatt is. Ugyanezen okból érkezett TreVeyon Henderson az idei börze második körében, akinek Rhamondre Stevenson mellett akár azonnal nagy szerepe is lehet, a Raiders védőfalának közepén ugyanis csak olyan játékosokat, mi több, kezdőket találhatunk, akiknek a többségünk a nevét sem ismeri.

Nem úgy persze a Raiders védőfal széle, ahol azért Maxx Crosby és a sérülésből visszatérő Malcolm Koonce valószínűleg sok kellemetlen percet, de legalábbis azonnali mélyvízbe ugrást tud majd okozni a Pats első körösének, Will Campbellnek. Viszont, ha sikerül őket tartani egy ideig, akkor Drake Maye akár lubickolhat is; nem csak, hogy kapott új fegyvereket (Stefon Diggs Houstonból, Kyle Williams a draftról), de szintén Madden generált (na jó, szabadügynök és máshonnan kiebrudalt) cornerbackek ellen dobálhat majd, ami egy remek lehetőség arra, hogy a szezon elejét rögtön egy nagy önbizalom fröccsel indítsa.

A túloldalon Geno Smith-nek egy fokkal nehezebb dolga lesz azért, mert egyrészt nincs tele az elkapó szoba biztosnak mondható targetekkel (Jakobi Meyers mellett kb csak újoncok állnak a rendelkezésre), másrészt a Patriots secondaryben Carlton Davis fogja vadászni a labdákat, a másik szélen viszont nem Christian Gonzalez fog kezdeni, ő ugyanis egy combhajlító sérülés miatt kihagyja ezt a meccset. Amiben viszont bízhat, hogy egy meglepően stabil támadófal mögé állhat be osztogatni, és hogy Brock Bowers elit TE mellett most már egy elit(nek várt) futó, Ashton Jeanty is segíthet mozgatni a láncokat (ami üde színfolt lehet a tavalyi, szintén ligaalja futó teljesítményhez képest). És itt jó helyzetben is lehetnek, a Patriots védőfallal kapcsolatban még úgyis sok a kérdőjel (legyen szó futásmegállításról, vagy siettetésről), hogy a nyáron megfizették a DT Milton Williamst – nem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen jobb lesz majd ez az egység, mint az előző szezonban, amikor is a ligában a legkevesebb meccsenkénti átlagos sacket szerezték.

Pont emiatt a falaknál várom, hogy eldőljön ez a meccs. Hogy ha a Patriots OT-k fel tudják venni a versenyt a Raiders pass rush-sal, és Maye hoz egy a tavalyihoz hasonló szintet, akkor jó helyzetben lehet a New England. Ha viszont ez nem fog menni, és esetleg nem tud majd fellépni egyik bostoni pass rusher sem (Keion White, Harold Landry, K’Lavon Chaisson) a Raiders OL ellen, akkor máris Geno Smith és bandája kerekedhet felül.

Arizona Cardinals @ New Orleans Saints

Talán ez a forduló legszürkébb mérkőzése, az a találkozó, ahol a legkevesebb érdekességet vagy újdonságot lehet majd várni (ha csak nem nézzük, hogy a Saints sorozatban hat week 1 mérkőzést nyert meg, ami a leghosszabb aktív sorozat jelenleg, és valószínűleg nem örülnének, ha megszakadna).

A Kyler Murray által vezetett offense tulajdonképpen változatlan maradt, a csapat 2024-ben az egyik legjobban futó egység volt a ligában, így a tavalyi támadófallal és a tavalyi futókkal együtt idén is azt várhatjuk, hogy a földön képesek lesznek majd haladni. Már csak azért is, mert a New Orleans védelmében sincsen túl sok újdonság, és tavaly elég gyengén muzsikált a Saints run defense, így nincs oka eltérni a Cardinalsnak James Conner és Trey Benson erőltetésétől. Amiben bízhatnak a Szentek, az az új DC, Brandon Staley, akitől jogosan várhatjuk el, hogy képes lesz gatyába rázni ezt az egységet.

Viszont a passzjátékban mindenképpen előrelépésre lenne szükség az arizonai csapatnál. Murray alapvetően nem rossz ezen a téren, de még mindig várjuk tőle azt az ugrást, ami stabilan a top 10 közelébe repíti; az látszik, hogy nem elég, hogy a lábán még mindig meg tud iramodni. Akitől sokkal több fog kelleni, az Marvin Harrison, az elit közelébe várt elkapónak volt ugyan pár szép pillanat az első szezonjában, ezzel együtt mégis nagyon beleszürkült a mezőnybe. Most viszont esélye lehet majd megvillantani valamit; akár a másodéves Kool-Aid McKinstry, akár a 49ers-től érkező Isaac Yiadom fog védekezni rajta, mind a kettőjükkel szemben egyértelmű előnyben kell majd lennie.

A Saints offense esetén egy kis izgalmat jelentett volna, hogy ha az idei második körös Tyler Shough kezdett volna, de helyette az a másodéves Spencer Rattler kapta meg az offense-t, aki a PFF értékelése alapján tavaly a 42. pályára lépő irányítóból a 42. volt. Ez alapján túl sok passzjátékra ne számítsunk, pedig Garrett Williams slot cornert és a két veterán safetyt leszámítva elég sebezhető ez az egység (nem ok nélkül draftoltak fiatal cornereket idén is), így mind Chris Olavénak mind Rashid Shaheednak lenne lehetősége kibontakozni, ha Rattler megtalálja a dobókesztyűjét.

Sokkal inkább várnék egy Alvin Kamara show-t, már tavaly is jobban haladt a Saints a földön, mint a levegőben, és az idei első körös LT Kelvin Banks egy extra löketet adhat a New Orleans futójátékának, bár ebbe a veterán visszatérő Calais Campbellnek is lesz egy-két szava a Cardinals védőfalának közepén. Mint ahogy az is érdekes lehet, hogyan fog dolgozni Josh Sweat újra Jonathan Gannon kezei alatt, papíron mind az első- mind a másodéves OT ellen dominálnia kellene az ő tapasztalatával.

Az Arizona részéről nem várok nagy meglepetéseket, ha csak nem villan egy nagyot Harrison vagy Murray, esetleg a védelemben Sweat vagy akár az újonc corner Will Johnson, akkor ez a csapat a tavalyi szintet viszi tovább, megverik a rosszabbakat, és kikapnak a jobbaktól. Inkább a Saints teljesítménye fogja eldönteni a találkozót, még pedig két tényezővel: mire lesz képes Rattler, és mit hoz ki a védelemből Staley? Ha ebből a két változóból csak az egyik is pozitív kimenetelű lesz, már kaphatunk egy érdekes mérkőzést.

Pittsburgh Steelers @ New York Jets

Aaron Rodgers új csapata Aaron Rodgers régi csapata ellen (és egyik sem a Packers). Talán ez lesz ennek a találkozónak a legérdekesebb pontja, mert ugyan a Jetsben is új QB van Justin Fields személyében, a többség majd ARod-ot akarja látni, hogy így a 42 határán képes-e régi fényében tündökölni egy új offense-ben. Nem lehetünk viszont biztosak abban, hogy a körülmények Rodgers körül sokkal jobbak lesznek, mint tavaly: a támadófalban szükség lenne mind a két tackle-től egy ugrásra, különben ez az OL gyengébb lesz, mint ami mögött Rodgers korábban játszott. A skill személyzete talán egy kicsit jobb lesz (bár a saját kedvencei most nem tartottak vele), de nem sokkal, DK Metcalf mellett főleg majd a tight end párosra, Jonnu Smith-re és Pat Freiermuth-ra támaszkodhat.

Velük szemben egy papíron remek védelem próbál majd helytállni, de tavaly Robert Saleh távozása után ők is földbe álltak, és nem lehetünk biztosak abban, hogy most Steve Wilks kezei alatt visszatérnek ahhoz a formához. A védőfalban Quinnen Williams mellett nincs igazi húzónév, a pass rusherek vagy sérültek, vagy még mindig csak az ígéret kategóriába tartoznak, és a secondaryben is Sauce Gardner mellett csak a slot corner Michael Carter számít egy régóta stabil játékosnak (és ő is egy sérülésből tér vissza). Ha a Steelers fal képes rögtön az első meccsen egy kisebb előrelépésre, akkor mind Rodgersnek mind a Jaylen Warren+Kaleb Johnson (rookie) futópárosnak lesz lehetősége majd a yardok termelésére.

A várakozások szerint Justin Fieldsnek sem a pittsburghi védelem lesz majd a kedvenc ellenfele. A Steelers front 7 továbbra is brutális, idén is erősödött a rotáció újoncokkal, ilyen futásvédekezés ellen se Fields, se a Jets futó tandeme sem tud majd igazán megindulni. Nem segít az a friss hír sem, hogy a New York-i RG Alijah Vera-Tucker az egész szezonra kidőlt – vele együtt ez egy remek fal lett volna, nélküle egyből hatalmas a lyuk az OL közepén. A levegőben se biztos, hogy sokkal több sikerre számíthat a Jets, TJ Watt és Alex Highsmith is rutinból át tud menni majd mind az első- mind a másodéves OT-n, plusz a Steelers secondary is előrelépett tavaly óta: Darius Slay és Jalen Ramsey is érkezett az egységbe, és ugyan mind a ketten túl vannak már a legjobb napjaikon, jelentős segítséget hozhat majd a veterán jelenlétük a coverage-ben.

A Jets skill személyzete sem feltétlen a legjobb alap ahhoz, hogy Fields (akinek, valljuk be, sosem a passzjáték volt az erőssége) szezonja jól induljon: Garrett Wilson messze kiemelkedik, rajta kívül talán az újonc TE Mason Taylorban lehet majd megbízni, és labdákkal keresni, amúgy sokadik számú veteránokkal van tele ez az egység leginkább. Nagyon nehéz megtalálni azokat a pontokat, ahol a Jets a Steelers fölé kerekedhet, és ez alatt nem is feltétlen arra gondolok, hogy a Pittsburgh egy annyira erős keret lenne, ami még inkább kontextusba helyezi a Jets-cel szembeni várakozásokat. Ha az OL nem lép elő Rodgers előtt, és sokat kell menekülnie, akkor látom, hogy meccsben tud maradni a Jets. De még akkor is szükség lesz Fields és a New York offense-re ahhoz, hogy ne a vendégek győzelmét lássam inkább.

New York Giants @ Washington Commanders

Térjünk is át New York kékebb felére, a nyitó meccs után egy újabb NFC East találkozó is vár ránk az első héten. Első ránézésre lapozhatnánk is tovább, hiszen a tavalyi NFC döntős játszik majd a 2024-es majdnem 1/1-essel, amely ráadásul 0-6-ra zárt előző évben divízión belül.  Ellenben szerintem sokkal több érdekesség van ebben a meccsben, mint hogy ilyen könnyen elengedjük.

Jayden Daniels rookie szezonja fantasztikusan sikerült, bármit kértek tőle, azt nem, hogy megcsinálta, de túl is teljesítette. Idén kissé alakult előtte az offense, távozott például a csapat kezdőfutója, és jelenleg Austin Ekeler az RB1 a depth charton, valamint többek között Deebo Samuellel bővült a fegyverarzenálja (valamint kisebb huzavona után McLaurin is maradt a csapattal). A támadófalban is van változás, a baloldalra Laremy Tunsil érkezett Houstonból, míg a jobboldalon a rookie elsőkörös Josh Conerlytől várhatjuk majd a stabilitást. Amire nagy szükség is lesz, hiszen az első meccsen az OL rögtön a liga egyik legdurvább védő frontjával néz majd farkasszemet: a szélen Brian Burns és Abdul Carter rohamozik majd, míg középen Dexter Lawrence hozza majd a megállíthatatlan erőt – komoly teszt lesz ez a megújuló támadófalnak és az átalakult RB szobának is.

Egyébként az egész Giants védelem nagyon biztatóan néz ki, a secondarybe érkezett a szabadügynök piacról Paulson Adebo és Jevon Holland is, így az eddig is korrekt/jó fiatalok mellett most a veterán erő is tiszteletét teszi. A legérdekesebb itt talán az lesz, hogyan akarja majd a Washington használni Deebót, és ha simán a slotban áll fel, akkor Dru Phillips elégnek bizonyul-e majd ellene. Fontos lesz, hogy fellépjenek Daniels fő targetei, McLaurin és Samuel mögött ugyanis nem túl telített az elkapó felhozatal, talán a nem öregedő Zach Ertz tekinthető majd idén is a harmadik számú célpontnak.

A Giants offense-zel kapcsolatban jóval több a kérdés, még úgyis, hogy mind Russell Wilson, mind az újonc Jaxson Dart jól mutatott az előszezonban. Az előbbi kapta meg az offense-t (legalábbis így szezon elejére biztosan), de azt nem mondhatjuk, hogy optimális körülmények közé került volna. A támadófal az egyik leggyengébb a ligában, és a skill playerek közül is csak az elit elkapót Malik Naberst, valamint a tavaly általánosan jó teljesítménnyel a ligába érkező Tyrone Tracyt lehet kiemelni, mindenki mástól még várjuk az áttörést, vagy legalábbis a korrekt munkát. Szerencséjükre a Commanders defense is sok helyen támadható, passzsiettetése nem tudom, hogyan lesz a csapatnak, és a passzvédekezéssel kapcsolatban is több a kérdés, mint a stabil pont, legyen szó akár a már öregedő Marshon Lattimore-ról, akár a szerény safety sorról.

Ezzel együtt nehéz nem a Washington győzelmét várni, a tavalyi keret ugyan több helyen változott, de papíron még így is jobbnak kell lenniük, mint a Giantsnek. Ahol szerintem mutathat valami a New York, az a fellépő védelem: ha az elit védőfal képes folyamatosan nyomás alatt tartani Danielst, találnak valami ellenszert a futásaira (esetleg LB spy?), valamint McLaurinra és Deebóra is lesz válaszuk, akkor nehéz helyzetbe tudják majd hozni a Washington támadósorát. A kérdés már csak az lesz, még ezzel együtt is képes lesz-e Russell Wilson és a Giants offense a meccsben maradni.

Carolina Panthers @ Jacksonville Jaguars

Egy újabb meccs, ahol reális, hogy pontzuhatagot lássunk – két olyan csapat találkozik egymással ugyanis, ahol alapvetően gyengébb védelmekre számítunk. És ha a támadósorok még ezeket sem tudják megszórni pontokkal, az rögtön egy nagyon baljós előjel lesz a szezon további részeire.

Bryce Young ihletett formában zárta az előző idényt, és minden Panthers drukker legnagyobb vágyálma, hogy ezzel a formával kezdje meg az idei évet is. Előtte a remek támadófal változatlan, bár a kezdő LT Ikem Ekwonu sérüléssel küzd, és egyre inkább úgy tűnik, nem tud majd pályára lépni; jó lehetőség ez Josh Hines-Allennek, aki így nagy eséllyel Yosh Nijman ellen fog majd játszani, és nagy valószínűséggel dominálni is fog. Legette mellé új fegyverek is érkeztek, Hunter Renfrow itt próbálja majd újjáéleszteni a karrierjét, az idei első körben pedig Tet McMillan érkezett, hogy hatalmas méreteivel megnehezítse a szélső cornerek életét. Erre itt rögtön lehetősége lesz, mert ugyan Jarrian Jones jól mutatkozott be tavaly, de a méretei jóval elmaradnak az elkapóktól.

Chubba Hubbardnak is jó napja lehet, a Jaguars futásvédelemtől nem várhatunk nagy javulást idén, itt is rengeteg az ismeretlen név a védőfal közepén, Devin Lloyd LB pedig egyedül nem valószínű, hogy elég lesz. Besegíthet talán majd a Dallasból érkezett slot corner Jourdan Lewis is, de nem kizárt, hogy ő a Renfrow + Ja’Tavion Sanders párossal lesz elfoglalva – a fiatal tight endről bíztató hírek érkezetek az edzőtáborokból.

Trevor Lawrence-t majd egy sokkal gyengébb fal fogja őrizni, bár a Panthers pass rush ellen akár még ez is elég lehet, lévén ilyesmi tavaly nem létezett. Idén visszatér Derrick Brown, akire hatalmas szükség van középen, és a drafton is érkeztek fiatalok, az ő berobbanásukra is szüksége lesz a Carolinának. Ezzel szemben jó célpontok állnak rendelkezésre Jacksonville-ben; Brian Thomas a liga egyik legjobb elkapója lett mindössze egy év után, mellette pedig Travis Hunter jelenléte jelenthet azonnali előnyt, akivel úgy néz ki, első sorban elkapóként számolnak, nem cornerbackként. Nem lesz tehát könnyű dolga Jayce Horn CB-nek, aki ráadásul csak az egyiküket tudja egyszerre őrizni, és rajta kívül maximum a friss szerzemény Tre’von Moehriget lehet csak kiemelni ebből a Panthers coverage egységből.

Nagy futójátékra nem lehet majd a Jags részéről számítani, se Etienne se Bigbsy nem az a szint, hogy ilyen fal mögött eredményes legyen egy Derrick Brown ellen, így tehát a hazaiaknak a levegőben kell majd nyerniük – és ehhez amúgy minden adott is, számítok a Lawrence + Thomas show-ra. Ha a Panthers nyerni akar, akkor Young-nak is hasonló teljesítményre lesz szüksége, nála viszont nagyobb a kérdőjel az elkapók körül. Ha mind a ketten csillagharcosba kapcsolnak, akkor előkerülhetnek a védelmek, és itt talán a Jaguars felé billenhet a mérleg, esetleg a fiatal Panthers edge rusherek tudnak meglepetést okozni, és meccsben tartani majd a saját csapatukat.

22 órás sáv

Tennessee Titans @ Denver Broncos

Talán ez lesz a forduló legegyértelműbb mérkőzése, a tavalyi 1/1-es, új irányítóval felálló Titans játszik a playoff részvétel után még tovább erősödő Broncos ellen. Nincs is ezzel semmi baj, egészen más célokkal vág neki a két gárda az idénynek, Tennesseben minden Cam Wardról szól, csak sokadlagos, hogy milyen eredménnyel zárják majd a szezont, Ward mutassa meg, hogy ő a jövő Nashville-ben. Ezzel szemben Denverben ismét a rájátszás a kötelező minimum és a feladat minél közelebb kerülni a Super Bowlhoz.

A Titans kicsit felturbózta a támadófalat Ward előtt, Dan Moore (LT) és Kevin Zeitler (RG) érkezett; még velük sem ez lesz a legerősebb fal a ligában, de az előrelépés borítékolható. Az elkapó szoba is frissült, Tyler Lockett mint veterán csatlakozott Calvin Ridley mellé, illetve két negyedik körös újonc is bevethető lesz majd idéntől. Nem a legegyszerűbb feladat vár rájuk az első héten, a Broncos secondarybe Pat Surtain (tavaly DPOY) mellé érkezett a 49ersből Talanoa Hufanga safety, valamint a draftról Jahdae Barron első körös corner is; Surtain képes Ridleyt levenni a pályáról egész meccsen, és mögötte azért még bizonytalan, ki tudna majd fellépni a többi WR közül.

Futni sem lesz egyszerűbb, hiába erősödött a fal, de valószínűleg sok labdát fog kapni Tony Pollard, hogy kicsit tehermentesítse Wardot. Tavaly a Broncos futásvédelme a liga egyik legjobbja volt, így nem várom, hogy Zach Allen vagy DJ Jones ellen idén könnyebb lesz majd futni. Passzsiettetés fronton is a Broncos rushereknek adnám az előnyt a Titans OL-lel szemben, a frissen megfizetett Nick Bonitto nevével fémjelzett egység ellen muszáj lesz azonnal magas fokozatba váltania JC Latham-éknek.

A Denver támadósorában egy kérdés van igazából, Bo Nix tudja-e hozni a tavalyi szintet, és esetleg képes lesz-e még azt megfejelni? Utóbbira mindenképpen szükség lenne, ha a csapat a rájátszásban is előre akar majd lépni, de a nyitómeccsen nagy eséllyel nem kell majd 120%-on pörögnie Nixnek. A tavalyi elit OL változatlan előtte, kapott új fegyvereket a draftról és a piacról is – Evan Engramet érdemes kiemelni, akivel végre új szintre léphet a tight end játék, amire már szükség volt Coloradóban. Nem számíthatnak majd nagy ellenállásra, a Titans coverage várhatóan a leggyengébbek között lesz idén, így a Courtland Sutton vezette elkapósor valószínűleg jelentős mennyiségű targetet fog kapni.

Már csak azért is, mert futás ellen jóval jobb szintet képvisel a Titans, Jeffery Simmons és T’Vondre Sweat a védőfal közepén kiváló párost alkotnak ahhoz, hogy elrontsák JK Dobbins bemutatkozó meccsét a Broncosban. Pass rush is maximum Simmons részéről várható, Arden Key vagy Dre’Mont Jones se egy rossz játékos, de nincs a Tennessee-nek kiemelkedő (vagy csak igazán jó) passzsiettetője. Nem is ez most a cél, az offense-re kell koncentrálniuk, pont emiatt nem igazán látok a normális körülmények között olyan scenariót, amiben a Titans versenyben tudna maradni a Denver ellen.

San Francisco 49ers @ Seattle Seahawks

Mintha csak tegnap lett volna, hogy ezt a meccset élőben tekintettem meg a Lumen Field egyik felső karéjáról. Akkor két egészen más csapatot láthattunk: a Seahawksban még Geno Smith irányított, és a 49ers is sokat változott azóta – de leginkább csak azért, mert most mások vannak sérült listán, mint tavaly ősszel. Ezzel együtt a SF az egyetlen divízión belüli győzelmét itt szerezte 2024-ben, ami nagyjából az egyetlen idegenbeli sikerük volt tavaly, és ezeken felül is nagy jelentőséggel bírhat ez az NFC West rangadó mind a két gárdának.

Seattle-ben Sam Darnold lett az új kormányos, és én azok közé tartozom, akik félnek nagyon ettől a lépéstől. A tavalyi, nem túl acélos Vikings fal után egy talán még rosszabb mögött kell majd Darnoldnak helytállnia (ahol Abraham Lucas RT épp a napokban kapta meg a nagy pénzt), mindeközben a fegyverarzenálja is negatív irányba változik; Jaxon Smith-Njigba ugyan egy kiemelkedő játékos, de mellette leginkább csak az öregedő Cooper Kuppban bízhat majd a szezon elején, és a későbbiek során nőhet fel melléjük az újonc WR és a rookie TE. Ezzel együtt most pont lesz lehetősége a passing offense-nek kibontakozni, hiába a visszatérő Robert Saleh zsenije, ez a 49ers secondary bőven sebezhető játékosokból épül fel – a jó rendszer elvárt, de a gyenge pontok (akár a rookie slot corner Upton Stout, akár a megújult safety sor) mind kihasználhatóak.

De érdekes lesz majd nézni a Seahawks futójátékát is, a Kenneth Walker + Zach Charbonnet duó az egyik legjobb páros a ligában, és most egy teljesen megújult run defense ellen kell majd futniuk; a 49ersnél egy átalakult DT szoba várja majd őket (két szinte ismeretlen név, és két idei újonc), míg Fred Warner mellett is egy új kezdő linebacker próbálja majd őket visszatartani. De ugyanilyen izgalmas lehet a 49ers pass rush is, Nick Bosa mindegy, melyik tackle-lel szemben áll fel, előnyben lesz végig, a kérdés inkább az újonc első körös Mykel Williamsszel kapcsolatban van, az ő azonnali hatása nagyon sokat segítene ezen a fiatal védelmen.

Brock Purdy támadósora még úgyis a legjobbak közelében volt tavaly, hogy valaki(k) állandóan sérült(ek) volt(ak) az egységből – ennyit számít Kyle Shanahan zsenije. Idén is egy jó támadófal fogja védeni a korábbi Cyclones irányítót, cserébe a skill playerek tekintetében már nem ilyen rózsás a helyzet, Brandon Aiyuk biztosan kihagyja a szezon első jó pár meccsét, mindeközben mindenki küzd kisebb-nagyobb sérülésekkel, a legújabb hír, hogy McCaffrey is csak limitáltan edz. Nagy teher hárul majd így George Kittle-re, Jauan Jenningsre (aki nem rég kapott egy kis ösztönző pénzt a csapattól), és Ricky Pearsallra is. Velük szemben Mike Macdonald secondaryje áll majd fel (mint Devon Witherspoon slot corner, vagy a Bryant+Love ligaelit safety páros), a Shanahan-Macdonald sakkmeccs lehet a találkozó egyik fő ínyencsége.

Ha esetleg CMC nem tudna pályára lépni, akkor Brian Robinson és Isaac Guerendo fog futni a vendégeknél; mind a kettejükkel működhet a futójáték, amíg nem Leonard Williams felé próbálkoznak. A veterán DE az egyik legjobb szezonjával rukkolt elő tavaly, mind futás ellen, mind passzsiettetésben kiemelkedő számokat hozott, így ő lehet a front 7 fő fegyvere majd. Mellette sokat segítene, ha Byron Murphy fejlődni tudna második évére, illetve a szélről is szükség lenne a pass rush megtámogatására, Boye Mafe és Derick Hall mellé Dallasból érkezett DeMarcus Lawrence egy kis extra tapasztalattal az egységbe.

Arra számíthatunk, hogy a 49ers a labda mind a két oldalán a sérülések és a fiatal játékosok ellenére jól fog működni, ezt Shanahan és Saleh is biztosan hozni fogja. A kérdések inkább a Seahawks házatáján vannak, bár két dologban elég biztos vagyok: Macdonald tudja majd lassítani Purdyéket, illetve Walkerék képesek lesznek majd futni (és fognak is, sokat). És ha mindezek mellé Darnold és a passzjáték is egy jó, de legalább korrekt szintet tudna hozni, akkor jó esélyei lehetnek hazai pályán a Seattle-nek.

Detroit Lions @ Green Bay Packers

Egy újabb csoportrangadó, most épp az NFC North-ból, a Micah Parsonsszal kiegészült Green Bay Packers fogadja a támadókoordinátorát elvesztő Detroit Lionst. Jared Goff nem csak új OC-t kapott erre a szezonra, de a támadófal is változott előtte, veteránok távoztak/vonultak vissza, és a helyüket első- és másodéves játékosok fogják átvenni. A fal szélén Decker és Sewell fogja hozni az elit szintet, de az iOL-lel kapcsolatban bőven lehetnek kérdések. A többi fronton változatlan a Lions offense, Amon-Ra St. Brown, Sam LaPorta, a Gibbs+Montgomery futópáros továbbra is mind megbízhatóak, így rajtuk nem fog múlni, hogy ez az offense idén is a legjobbak között legyen.

Őket Micah Parsons és újdonsült sajtfejű barátai próbálják majd megállítani; Parsonsra hatalmas szükség volt, a Packers DL ugyanis egy elég közepes/szürke egység képét mutatta tavaly, se futás ellen se pass rushban nem tudtak igazán kiemelkedőt nyújtani. Parsons jelenlététől joggal várhatjuk el, hogy a siettetés új szintre emelkedik Green Bayben, és ugyan futás ellen kevésbé elit Micah, de arra itt lesz a tavaly berobbant LB Edgerrin Cooper, aki idén joggal pályázik már csapatában az LB1 szerepkörre. A passzvédekezés remekül néz ki a pálya közepén, LaPorta és St. Brown is könnyen kerülhet kellemetlen helyzetbe Javon Bullard slot CB vagy Xavier McKinney S ellen, a szélen azonban nagyon sebezhetőnek tűnik a Packers, Jameson Williamsnek és akár az újon Isaac TeSlaa-nak is nagy napja lehet majd a szélső cornerek ellen.

A hazaiaknál Jordan Love elvileg készen áll a bevetésre, gyakorlatban kérdéses, mennyire fogja esetleg akadályozni a hüvelykujj serülése – de ez ugye a balkezén van, szóval talán nem lesz majd se limitáció, se kellemetlenség. A tavaly csak közepes/korrekt támadófaltól szükséges lenne egy kis fejlődésre ahhoz, hogy magabiztosan érezze magát a zsebben, ami sokat jelenthetne a passzjáték terén, érkezett ugyanis a WR szobába az első körös Matthew Golden, akitől rögtön hatalmas hozzáadott értéket vár el mind a vezetőség, mind a szurkolók. A RB szobában nincs változás, a tavaly karrier szezont tartó Josh Jacobstól idén sem várunk visszaesést, mint ahogy a tight endeknél is várhatjuk a stabil játékot Tucker Krafttól.

A Lions védelembe visszatér Aidan Hutchinson – és akkor ezzel mindent el is mondtunk, amit a Detroit pass rushról tudni érdemes. Számára azonban legfeljebb Zach Tom lehet ellenfél, bárki más esetén lesz miért menekülnie Love-nak. A védőfal közepén jelentősebb kérdések vannak, két tavalyi kezdő (McNeil és Onwuzurike) is sérült listán kezdik a szezont, így az első körös Tyleik Williamstől remélheti a csapat az azonnali sikeres beilleszkedést DJ Reader mellé. A secondary is átesett egy nagyobb fejlesztésen, a két bombaerős safety elé D.J. Reed és Amik Roberston érkezett a corner sorba, ahol idén már szükség lenne Terrion Arnoldtól az ugrásra, itt a fő érdekesség az lesz, kimegy-e esetleg az egész meccsen D.J. Reed Goldenre, és ha igen, mit tudnak kezdeni a többi Packers skill playerrel.

A forduló egyik legnagyobb meccs lehet ez, és így jósolni is nehéz. Dan Campbell alatt a Lions kimagaslóan jó szeptembereket szokott hozni, így várható, hogy most is nagyon fel lesznek készítve a Packers ellen, ahol így a nyár vége után nem sokkal még nem lesz akkora faktor a zord időjárás. Vannak ugyan kérdőjelek Detroitban, leginkább Ben Johnson OC távozása, és az átalakuló OL miatt, de ezzel együtt túl sok olyan kimagasló játékosa van a csapatnak, hogy most is egy erős Lionsre számíthassunk. A döntő tényezőket inkább a túloldalon kell keresni: ha Love és a passzjáték Goldennel az élen azonnal működőképes lesz, és ha Parsons rögtön képes lesz folyamatos nyomás alatt tartani Goffot, akkor jó esélyei lesznek a Packersnek behúzni ezt a rangadót.

Houston Texans @ Los Angeles Rams

Az előző szezon két rájátszás résztvevője csap majd össze egymással, ennyi alapján egy remek találkozóra számíthat az egyszeri néző. És abszolút benne is van, hogy az lesz belőle; mindazonáltal számomra ez a meccs (és egy ideig az összes Rams meccs) egy tényezőre van leegyszerűsítve: mennyire lesz egészséges Matt Stafford?

Ugyanis, ha a Rams irányítója legalább 75-80%-os állapotban van, akkor nagyon magas elvárásokkal lehetünk az LA offense felé. Egy korrekt támadófal mögött egy jól futó Kyren Williams, egy tapasztalt és egy fiatal, magasan draftolt TE (Terrance Ferguson), valamint olyan elit elkapók, mint Puka Nacua vagy Davante Adams: olyan fegyverekkel van tele ez az offense, akikkel Stafford gond nélkül a rájátszásba (de leginkább még tovább) tudná repíteni a Ramst. Már ha egészséges. Mögötte ott áll Sean McVay, a liga vitathatatlanul egyik legjobb edzője, aki idén is végtelen kreatív játékot lesz képes felrajzolni erre a támadósorra, amik ellen a legjobb védelmek is meg fognak majd szenvedni. Már ha Stafford egészséges.

Őket majd DeMeco Ryans houstoni védelme próbálja meg feltartóztatni, és ahogy McVay esetében, itt is biztosak lehetünk abban, hogy Ryans roppant változatos, az utolsó pillanatokig jól elrejtett coverage-ekkel fog majd Stafford ellen operálni. Ehhez egy kiváló CB sor áll a rendelkezésére, Derek Stingley két pazar szezonon van túl, mellé a tavalyi második körös Kamari Lassiter is azonnal berobbant, az ő csatájukat a Nacua+Adams párossal élmény lesz nézni. Kissé problémásabb lehet a safety szoba, Jimmie Ward ugyanis edzések helyett bíróságokra jár mostanában, és az ő hiánya komoly pofon lehet ennek az egységnek.

Szintén van félni való a védőfal közepével kapcsolatban, nem találni itt olyan nevet, aki akár futás ellen akár pass rushban a közepesnél jobb teljesítményre lenne predesztinálva. Előbbire majd a LB Al-Shaair fog várhatóan fellépni, így Kyren Williamsnek őt kell első sorban valahogy kikerülnie. Az irányító siettetést pedig amúgy is a fal széléről várja a csapat, a Will Anderson + Danielle Hunter páros az egyik legjobb duó a ligában, a párharc egyik kritikus pontja lehet, hogyan teljesítenek majd Rob Havenstein és Alaric Jackson ellen.

A Texans offense-zel kapcsolatban a támadófal az, amit minden előtt ki kell emelnünk, nagy eséllyel a liga legrosszabb OL-ja ez, még úgyis, hogy az idei második körös LT Aireontae Ersery elég jó picknek tűnik az előszezon alapján. Velük szemben viszont a liga egyik legjobb frontja játszik majd, Jared Verse, Byron Young vagy Kobie Turner karrier napot tarthat egy ennyire gyenge fal ellen. Stroud valószínűleg sokat fekszik majd a hátán, és most a futójáték se fogja kisegíteni, Joe Mixon akár az egész szezont kihagyhatja, és így Nick Chubb előtt a lehetőség, hogy valahol megtalálja pár évvel ezelőtti formáját, de nem lesz könnyű dolga többek között a frissen igazol NT Poona Ford ellen.

Ha Stroud nem a hátán fekszik, már több opciója lesz; Nico Collins mellé érkeztek a fiatal Iowa State elkapók, akiknek az eltérő játékstílusa és potenciálja azonnal kinyithatja a playbookot. Őket az elmúlt évek óta nagyjából változatlan, máshonnan kirakott veteránokból és sokadik körös pickekből/UDFA-kból álló Rams secondary fogja kísérgetni, és ugyan ez az egység valahogy minden évben tűrhetően működik, ezzel együtt Nick Caley-nek lesz lehetősége az ő gyengeségeiket kihasználni, és a támadójátékot Stroud karja köré felépíteni.

Ebben látom a legnagyobb esélyét a Texans-nak, Mixon hiányában muszáj lesz a levegőben haladni, és gyorsan passzoltatni Stroudot, ezt az OL-t ugyanis el fogja pusztítani a Rams front 7, emiatt kritikus lesz, milyen hamar tud Stroud szabadulni a labdától, mennyire sikerül ráerőltetni a gyors olvasásokat, és mennyi ideig tud majd menekülni a nagyobb passzokhoz. Ha ez nem sikerül, és (és ez egy nagy és) Stafford egy közel egészséges formát tud majd mutatni, akkor máris a Rams oldalán érzem az előnyt, és így a győzelmet is.

Sunday Night Football

Baltimore Ravens @ Buffalo Bills

Waiting all day for Sunday night, és ezúttal teljes joggal, kaptunk ugyanis egy előrehozott AFC döntőt rögtön az első hétre. Két gigász összecsapását láthatjuk, akiknél csak a gyűrű lehet az elvárás idén, így már most előnybe kerülhet a play-off kiemelésekkel kapcsolatban az, aki ezt a meccset behúzza. És láthatjuk egymás ellen a tavalyi MVP-t és az OPOY-t.

Az utóbbit (Lamar Jackson) egy közepes fal védte tavaly, és még ha nem is várunk ligaelit OL-t, idén is rendben lesz Lamar védelme. És rendben lesz a futójáték is, Derrick Henry továbbra is itt van, és nem valószínű, hogy lassulni fog. Mint ahogy a tight end páros sem, bár amíg Mark Andrews bevethető, addig úgy néz ki, Isaiah Likely sérüléssel kezdi majd meg a szezont. A kérdés az offense-ben mint már jó pár éve az elkapók körül van, Zay Flowers mellé most a veterán DeAndre Hopkins érkezett Kansas Cityből, hogy egy stabil WR2 szerepben ő is megtámogassa Lamar Jackson teljesítményét, aki esetében idén is a földöntúli jelzőt várjuk majd el (mind a földön, mind a levegőben).

A Bills védelem már sokkal több újdonsággal rendelkezik. Henryt majd egy fiatalokkal felfrissített védőfal próbálja meg megállítani, erre szükség is lesz, mert eddig senkinek sem ez volt az erőssége (plusz két veterán is eltiltással kezdi a szezont), illetve belső pass rushban sem árt a javulás Ed Oliver mellé. Az edge rushereknél is történtek változások, Greg Rousseau mellett Joey Bosa fog siettetni, már amíg az egészsége engedi, és a draft harmadik körében is érkezett a rotációba egy újonc; a meccs egyik legfontosabb eleme lehet, hogy ez a trió mennyire tud majd a backfield közelébe férkőzni, akár Lamart siettetni, akár ott Henryt megállítani. A secondaryben az első körös Maxwell Hairston nem bevethető, így itt a már korábbról ismert nevekkel találkozhatunk majd, a fő kérdés talán az, hogy Christian Benford tudja-e idén is hozni a szélen az előző két évben mutatott kiemelkedő formáját, és hogy Taron Johnson hogyan boldogul majd a slotban Zay Flowersszel és Mark Andrews-zal.

A Bills offense-ben a tavalyi MVP-t láthatjuk majd (Josh Allen), Lamarhoz hasonlóan tőle is a megszokott elit szintre számítunk idén is. A liga egyik legjobb támadófala változatlan lesz előtte, így James Cook részéről is lesz lehetőség folytatni a tavalyi remek futóteljesítményt (főleg, hogy most már a kívánt jussát is kifizette neki a csapat). A kérdőjeleket itt is az elkapóknál kell keresni, Dalton Kincaid TE és Khalil Shakir slot WR remek munkát végez a pálya közepén, de az oldalvonalak mellett Keon Colemantől idén egy jelentős ugrás lenne az elvárt. A túloldalára Joshua Palmer érkezett, akiben benne van egy WR2 szerep, de mindezt a Chargersben nem nagyon tudta eddig megmutatni, majd talán itt, bár a Ravens elit cornerei nem könnyítik majd meg a szezonkezdését. De láthattuk eddig is, Allen bárkinek képes passzolni, és Joe Brady eddig is képes volt egy olyan playbookot összerakni, amivel a csapat nagyon változatosan és hatékonyan volt képes haladni.

A Baltimore defense az egyik kedvenc egységem idén az egész ligában, egyszerűen nem lehet hol beléjük kötni, legfeljebb csak szőrszálat hasogatni. Madubuike tavalyi szezonja nem lett annyira kiemelkedő, mint a 2023-as, de így is egy roppant stabil DT párost alkot az évről-évre fejlődő Travis Jonesszal. A szélen a veterán Kyle Van Noy siettet továbbra is nagy sikerrel, mellette Odafe Oweh is bontogatja a szárnyait, de rajtuk kívül többen vannak még (köztük az idei második körös Mike Green), akik bármikor berobbanhatnak, vagy legalább az aktív rotációban jól teljesíthetnek. A linebacker sorban nagyjából mindegy, melyik fiatal játszik a még mindig kiváló Roquan Smith mellett, a secondary meg a legjobb a ligában: Alexander, Wiggins, Humphrey, Hamilton, az újonc Starks, ez egy tökéletes coverage egység, és többségük futás ellen is kiváló.

Mind a két csapatról lehetne órákat beszélni, egyesével elemezgetni a párharcokat és az egységeket, de én kicsit úgy érzem, a szezon első meccsén egyik gárdától sem látunk majd túl sok újdonságot tavalyhoz képest, mind a két alakulat az előző szezon kiemelkedő teljesítményét fogja most is hozni a másik ellen. Henry és Lamar tud majd futni, a Bills fiatal védőfala nem fog még tudni fellépni ellenük. Hiába a brutális védelem, Allen és Brady rendszere megint tud majd haladni, és pontokat felrakni. Ugyanazt a végletekig kiélezett csatát látom, mint januárban az AFC Divisional körben, és meglátjuk, hogy most melyik oldalon lesz egy olyan, mindent eldöntő hiba, mint ami a Ravens-nél volt a naptári év elején.

Monday Night Football

Minnesota Vikings @ Chicago Bears

Egy újabb NFC North csatával zárjuk a hetet, láthatjuk a Vikings új üdvöskéjét J.J. McCarthyt tétmeccsen, valamint azonnal az első héten kapunk egy Ben Johnson vs Brian Flores taktikai csatát. Az elmúlt szezonokban rendre felül tudott kerekedni Johnson Floresen, csak akkor még a Detroit Lions koordinátora volt, most pedig Chicagóban kellene kihoznia Caleb Williamsből a benne szunnyadó 1/1 szupertehetséget – én ezt a Johnson-Flores párharcot várom legjobban ezen a találkozón.

A Vikings kerete az egyik legjobb a ligában, ebben nagyjából minden szakértő egyetért, a fő kérdés velük kapcsolatban McCarthy teljesítménye – nem tudjuk, mire számíthatunk a tulajdonképpen redshirt évet kiülő irányítótól. Ha legalább a tavalyi Sam Darnold szintjét eléri, akkor azért nagyon nem kell majd aggódni, hiszen a Vikings betolta az All-Int minden más pozícióban. A tavaly szenvedő támadófalat a piacról és a draftról is felcsinosították, top5 körüli potenciál van így bennük. Justin Jefferson mellett Jordan Addison egy pár meccses eltiltással kezdi a szezont, így Adam Thielen érkezett vissza a pótlására. T. J. Hockenson a liga egy legstabilabb tight endjévé nőtte ki magát, és a tavaly korrekt szezont futó Aaron Jones mellé Jordan Mason érkezett a 49erstől, hogy a feljavult támadófal mögött Kevin O’Connell idén egy kreatívabb, többfejű futójátékkal is tudjon számolni.

Nem rossz defense áll Dennis Allen rendelkezésére Chicagóban, hogy valahogy lelassítsa ezt a telített Vikings offense-t. A secondary évről-évre stabil teljesítményt mutat, talán Tyrique Stevensonnak kellene még jobban fellépnie a CB2 posztban, de Jaylon Johnson magabiztosan szokta levenni az ellenfelek első számú célpontjait (valószínűleg az egész meccsen kísérni fogja majd Justin Jeffersont, amennyiben játszik majd, mert egyelőre csak limitáltan edzett), míg Kyler Gordon a slotban hoz minden szezonban egyre biztatóbb teljesítményt.

Rendben van a safety trió is, főleg futás ellen lépnek fel sikerrel, amire szükség is van, mert a front 7-ben azért bőven sebezhető a Bears védelme. Tremaine Edmundsnak egy jó szezonja volt, azóta csak közepes, és T.J. Edwards se a tőle elvárt szintet hozta tavaly. A fő gondom a védőfallal van, a szélen Montez Sweat az egyetlen jónak mondható siettető, a fal közepén meg Gervon Dexternek jól sikerült ugyan a tavalyi szezonja, de rajta kívül csak a veterán új igazolás Grady Jarrett az egyetlen említésre méltó játékos. Itt érzem azt, hogy a megújult Vikings OL gond nélkül tudja majd tartani a Bears frontot, és Aaron Jonesék könnyen tudják majd McCarthyt futott yardokkal segíteni az egész meccsen.

Nagyon izgalmas a Bears offense is, itt is a támadófalon volt a prioritás, és ők sem sajnálták a pénzt, Drew Dalman és Joe Thuney érkezésével ez az egység is a top5 körül lehet majd. DJ Moore és Rome Odunze mellé Luther Burden érkezett a draftról, míg az első körben a TE Colston Loveland lett kiválasztva, extra fegyvereket adva Caleb Williams kezébe. A csapattal kapcsolatos kérdés hasonló, mint Minnesotában, ez pedig a fiatal QB helyzete. Minden azon múlik, képes lesz-e Ben Johnson offensive guru kihozni Williamsből az állatot. Mert ha még ő sem, akkor biztos, hogy valami gond van Caleb körül. Nagyon kíváncsi vagyok erre a projektre, de amíg nem látom, hogy működne, addig szkeptikus leszek.

A védelemben Brian Flores személye adja meg a biztos alapot, ameddig ő képes minden playben nyolc embert felküldeni a line of scrimmage-re, majd utána egy félidőn át minden playben valamilyen más coverage-be és blitzbe mozgatni ezt a nyolc embert, addig nem kell a sok kapott ponttól tartani Minnesotában. Tavaly a védőfal közepe volt az egyik gyenge pont, ide Javon Hargrave és Jonathan Allen érkezett veterán erőként. Nekik is inkább majd a siettetés lesz az első számú feladatuk, D’Andre Swift futásai ellen majd Ivan Pace és Blake Cashman linebackerek segíthetnek be hátulról – bár a feljavult Bears OL ellen nehezebb dolguk lesz, mint tavaly volt.

A secondarybe visszatért Byron Murphy és a veterán safety Harrison Smith is, valamint a piacról is foltozgatták ezt az egységet. Ezzel együtt is talán ezen a téren kell keresni a Vikings legnagyobb gyengepontjait, mind a CB2-3 mind a safety szobában lehet találni azért olyanokat, akikre Ben Johnson képes játékokat felrajzolni, és a gyengeségeiket kihasználni; pont a két szélső elkapó, Moore és Odunze az, akikre nem biztos, hogy egyértelmű válasza van a védelemnek Isaiah Rodgers vagy Jeff Okudah személyében. Már csak az a kérdés, mennyire fog működni velük Caleb Williams, és úgy érzem, erre lehet legjobban felfűzni a mérkőzés kimenetelét: amelyik irányító jobban fogja vezényelni a saját offense-ét, annak a QB-nak a csapata nyeri majd a hétfő esti rangadót.