FK! Preview #2

El is repült az első hét, túl vagyunk többek között egy Bills-Ravens csodameccsen, és péntek hajnalban a második forduló is megkezdődött egy Packers győzelemmel, nézzük meg most, milyen találkozók várnak ránk a továbbiakban!

Tippképek betegség miatt nem készültek el időben (lehet bekerülnek később), így a cikk végén láthatjátok az összes tippünk. 

19 órás sáv

Jacksonville Jaguars @ Cincinnati Bengals

Nem ezt a találkozót várjuk majd tűkön ülve vasárnap, az biztos. Ugyan mind a két csapat nyerte az első meccsét, egyikük sem mutatott olyan teljesítményt, amitől lelkesedni tudnának a szurkolóik. A Bengalsnak mindig lassan indul a szezonja, ez most sem volt másképp, hiába nyertek; átlag 3 yardot alatt haladt az offense, a második félidőben 7 yard került csak fel, a sztárelkapók mintha pályán sem lettek volna. Most szinte kizárt, hogy ez megismétlődjön, a Jaguars secondary hiába mutatta a jobbik arcát a Panthers ellen, ilyen elkapók által azért bőven égethetőek (főleg a másodéves Jarrian Jones tűnt egy meccs alapján a gyenge pontnak), bár friss hír, hogy Travis Hunter több szerepet kap majd a héten védőként, nagyon kíváncsi vagyok, mit tud majd Higgins vagy Chase ellen.

A falak csatájában már több keresnivalója lesz a Jaguarsnak, Josh Hines-Allen remekül mutatott a Panthers ellen, és a Bengals esetében is csak Orlando Brown tűnik az egyetlen olyannak, aki felveheti vele a versenyt. A Jaguars támadófaláról nehéz mit mondani, lényegében nem volt pass rush a Panthers részéről, így az első igazi tesztjük most jön majd el, Trey Hendrickson és Shemar Stewart is jól mutatott a Browns ellen, így se Walker Little se Anton Harrison nem lesz majd biztonságban. Nagyobb kérdés lesz a futójáték, főleg Travis Etienne esetében, aki egy meccs alapján remekül festett, most majd B.J. Hill és Logan Wilson ellen bizonyíthat.

Trevor Lawrence se a legszebb arcát mutatta egy hete, ő se nagyon találta az elkapóit, mondjuk az elkapók se nagyon a labdákat, Brian Thomas 7 célzásból csak egyet húzott le. Itt most majd lesz lehetősége javítani, főleg ha Cam Taylor-Britt-tel szemben áll fel, aki borzalmasan nézett ki egy hete. Egy meccs alapján nagyon hasonló a két csapat, akadozó offense, sebezhető védelem, de jó jeleket mutató pass rush. Egyszerűen nézve akkor tudjuk elkerülni a 13-13 körüli döntetlent, ha valamelyikük képes a várakozások felé mozdítani a támadósorának hatékonyságát, és ahol jobban kezeli majd az OL a pass rusht.

New York Giants @ Dallas Cowboys

2016 óta csak egyszer nyert a Giants a Dallas ellen, és nem érzem azt, hogy ez majd most változna meg. Amilyen jól nézett ki az előszezonban a New York, annyira rosszak voltak a nyitófordulóban. Russell Wilson végtelenül semmilyen volt, futójáték nem létezett, a támadófal rossz volt, ahogy azt várni lehetett (persze ezen Andrew Thomas hiánya sem segít), az egyetlen (na jó, kettő) fény az éjszakában Malik Nabers és Wan’Dale Robinson volt – előbbitől várjuk is az elit teljesítményt, utóbbinál üdítő volt nézni, hogy a sok, sérüléssel tarkított szezon után végre egészséges, és jól is használható.

Most sem lesz majd könnyű dolguk, a Cowboys defense még úgy is jobbnak nézett ki a Commandersénél, hogy a védőfal itt sem tartozik a legjobb egységek közé. Fontos, hogy a secondaryból kidőlt DaRon Bland slot corner több hétre – ez egyébként pont Wan’Dale Robinson számára teremthet majd könnyebb matchupot, de érdekes lesz azt is nézni, hogy Trevon Diggs hogyan tudja majd kezelni Naberst.

A Cowboys egy nagyon jól festő támadósorral rúgta be a szezont: Prescott sok megmozdulása a legjobb napjait idézte, Javonte Williamsszel volt jó futójáték is, és a dropjait leszámítva CeeDee Lamb is a top WR-ektől elvárt számokat és teljesítményeket hozta. Most is lesz erre lehetősége, hiába mutat jól a Giants defense, nem várható, hogy bárki is le tudja majd lassítani CeeDee-t, főleg ha George Pickens is fel tud lépni mellé, akinek csöndesebb nyitómeccse volt.

Nagyobb kérdések vannak a falak terén, a Cowboys OL ugyanis korrekt, de közepes teljesítménnyel nyitott, főleg Tyler Guyton tackle tűnt nagyon sebezhetőnek, ami elég rossz előjel, ha Abdul Carter és Brian Burns indul rohamra ellened, középen pedig Dexter Lawrence nyomja be a guardokat és a centert. Itt érzem talán a legnagyobb izgalom potenciált, ha a New York pass rush képes folyamatosan nyomás alatt tartani Prescottot, és Wilson, valamint a Giants offense képes ugrani egy szintet, akkor még lesz is miért nézni ezt a meccset. Anélkül viszont a Cowboys várhatóan simán hozni fogja a győzelmet.

Chicago Bears @ Detroit Lions

Ez lesz az első meccs a cikkben, amire az egyszeri drukker felkapja a fejét. A Bears három negyedig remekül nézett ki a Vikings ellen, hogy aztán a meccs végét a közelmúltjukhoz méltóan elbénázzák, a Lions pedig egy kijózanító pofonba szaladt bele a Packers ellen, ahonnan csak felfelé vezethet az út. A Detroit tavalyi lehengerlő támadósorából semmi sem maradt, az átalakult támadófalban csak Penei Sewell volt értékelhető, Graham Glasgow meg egyenesen botrányos volt centerként. Így nem meglepetés, hogy Jared Goff is borzalmasan teljesített, a futójáték nem működött, a skill playerek közül meg csak Amon-Ra St. Brown és Sam LaPorta tudott bármi pozitívat felmutatni (a TeSlaa garbage time TD-t egyelőre kezeljük fenntartásokkal).

Talán annyival könnyebb lesz a Chicago defense ellen, hogy emberállományra nem néznek ki a legerősebbnek, a közepes teljesítmények közül egyedül Nahshon Wright beugró csere CB lógott csak ki fölfelé, ennek ellenére Dennis Allen rendszere három negyedig sakkban tartotta a Vikingst, így itt is majd arra lehet számítani, hogy a Lions offense összes gyenge pontja ki lesz aknázva.

A Caleb Williams, Ben Johnson házasság is remekül festett, bár leginkább csak az első félidőben. Williams jól osztogatott, a támadófal (Jonah Jacksont leszámítva) jól nézett ki, Odunze és Moore is hozta a WR1-2 szerepet, még ha a futás kevésbé is működött; persze mindez mit sem számít, ha a második félidő meg rosszul sikerül. A Lions védelem az offense-zel együtt eléggé leszerepelt az első meccsen, csak a pálya közepén (linebackerek és safetyk) mutattak bármi biztatót, így ha a futástól most sem várhatunk nagy ugrást, a széleken Odunze és Moore bőven találhat lehetőséget majd Terrion Arnold és D.J. Reed ellen.

Egy meccs alapján egy olyan Bearst láttam, amit vártam; Ben Johnson alatt van esély egy jól kinéző offense-re, ennyi alapján van kiaknázható potenciál itt, a defense meg nem lesz ligaelit, de Allen rendszerével mindig képesek lehetnek hozni egy korrekt teljesítményt. A Lions igazi rejtély a számomra, ha a támadófal gyorsan összeáll, és akárcsak közepesre feljavul, a védelmet meg csak meglepte a domináns Packers, akkor elvárnám, hogy visszatérjen egy erősebb Detroit, amit azért még mindig az esélyesebbnek gondolnék a liga többsége ellen.

Los Angeles Rams @ Tennessee Titans

A Rams hozza le sérülés nélkül a meccset, a Titansnél meg lássunk egy magabiztos és javuló Cam Wardot, ennyi, mehetünk is tovább. Az LA egy védelmi csatában győzte le a Texanst, a támadósorból Stafford és Nacua ligaelit szinten játszott (a PFF értékelései szerint egy hét után mind a ketten az elsők a posztjukon), mindenki más viszont elég szürke volt. Tetézi a gondokat, hogy több hétre elvesztették a csapat két kezdő guardját, márpedig az OL főleg középen nézett ki jól a Houston ellen, míg a szélen már kevésbé; ez majd Jeffery Simmons és T’Vondre Sweat ellen okozhat kellemetlen pillanatokat (update: utóbbi nem fog játszani), illetve kérdéses, hogy ezek után mennyire tud majd Kyren Williams futni, ha egy minden fronton gyengülő fal mögött kell próbálkoznia.

Annak ellenére sem féltem a passing offense-t, hogy mind Rodger McCreary mind L’Jarius Sneed (plusz a safety Xavier Woods) is remekül teljesített a Denver ellen, bár mind a két CB csak limitált snap számon volt pályán. Jó lehetőség lehet ez arra, hogy Davante Adams vagy a telített TE sor felvegye a ritmust, vagy hogy megnézzük, mennyire volt valós ez a Titans defense.

A túloldalon már nehezebb a helyzet, a Titans OL végre nem liga vége, csak szimplán gyenge, persze így futójáték sem nagyon volt, és Cameron Ward szezonnyitánya sem lett a legszebb; nem kértek tőle sokat, és nem is volt nagy hibája, de közben a láncokat sem tudta eléggé mozgatni, és ráadásul hatszor is feküdt a hátán. Itt nem nagyon érdemes matchupokat keresni, a Rams védelem ellen sem lesz könnyebb dolga, hasonló mennyiségű sackre kell készülnie, mint az előző meccsen, de ameddig minden találkozón egy kicsivel jobb játékot tud mutatni, mint az előzőn, addig nem lehetnek elégedetlenek Nashville-ben. Érdekes lehet, mire megy majd a Titans DL a sérülések miatt teljesen átalakuló Rams OL ellen, de ha esetleg sikeresek lesznek, akkor is a Rams győzelmét várom egy kevés pontos meccsen.

New England Patriots @ Miami Dolphins

Egy rossz, és egy vállalhatatlanul rossz csapat AFC East rangadója. Csak míg a Patriotsnál van szülői igazolás arról, hogy joguk van gyengélkedni (még), addig a Dolphinsnál nincs magyarázat erre a gyalázatra. Nagyon keresni kell a pozitívumokat a Miami esetében, de szerintem annyira senkit sem érdekel, hogy Patrick Paul remekül indította az első kezdő OT szezonját, vagy hogy Brewer is jó volt centerben, amikor minden másra nem lehet elég negatív jelzőt találni. Őszintén, csak abba a halovány reménybe tud kapaszkodni az offense, hogy az OL még úgyse volt tragikus, hogy James Daniels RG hamar kiesett (azóta IR-en is van), de ennyi. Azonnali változás kell a fejekben (főleg mondjuk Tuánál), a rendszerben, a hívott játékokban, mindenben. Meglehet a potenciál ebben a támadósorban, de ha ez nem kerül elő nagyon hamar, akkor mehet a takarítás és a tankolás.

Szerencséjükre pont a Patriots ellen lehet esélyük javítani, hiszen a New England se kezdte túl veretesen a szezonját. A felújított támadófal nem bírt a Raiders pass rush-sal, négyszer is sackelték Maye-t, egyedül a rookie Will Campbell mutatott jól. Lehetőség lesz most a Dolphins ellen rendet tenni, mert ugyan Jaelan Phillips vagy Chop Robinson papíron jól néznek ki, a Colts ellen nem tudtak semmit se tenni (mint ahogy persze most nekik is jó a lehetőség a javításra). Ami biztató volt, hogy Maye nonstop osztogatta a labdákat így is, még ha nem is akkora sikerrel, de akár Diggs, akár Hunter Henry, akár a frissen WR1-gyé vált Kayshon Boutte-nak is lehet jó meccse majd a Dolphins szedett-vedett secondaryje ellen, ahol Storm Duck azonnal ki is dőlt, bár Rasul Douglas így is előrelépést jelenthet majd.

Ezzel együtt ez a helyzet a túloldalon is, ha Tua összeszedi magát fejben, akkor bőven lesz neki is lehetősége a Hill-Waddle párost megszórni labdákkal, a Christian Gonzalezt nélkülöző Pats coverage-et Geno Smith is megette reggelire, így ha valahol, akkor most lesz esélye Tagovailoáéknak visszajönni a szezonba. Itt is a falaknál látom a kulcskérdéseket, a secondaryk nem lesznek jobbak, így amelyik QB-nak több ideje lesz passzolni, és ahol beindulhat így a futás, az a csapat jöhet ki győztesen.

San Francisco 49ers @ New Orleans Saints

Ki rendelt Mac Jones vs Spencer Rattler csatát? Valaki? Nem? Senki? Szegény SF ott folytatja, mint tavaly, az amúgy is sérülésekkel küzdő keretből Purdy és Kittle is kidőlt rövidebb-hosszabb időre, szóval Mac Jones érkezik a kezdőbe. Shanahan rendszere még feküdhet is neki, szóval talán nem lesz vele baj, de azért nem miatta jönnek lázba a 49ers drukkerek. Purdyvel is akadozott az offense a Seahawks ellen, bár ezt írjuk inkább Mike Macdonald számlájára; most majd Brandon Staley védelme érkezik, akik elég jól tudták limitálni a Cardinalst is egy hete (Murray-t ötször is sackelték), de várhatóan azért majd Mac Jones is tud ellenük haladni, Shanahannel a háta mögött.

McCaffreyre még nagyobb szerep hárulhat, nem csak a futásoknál, hanem Kittle kiesével a passzjátékban is, míg Ricky Pearsall remek előző heti teljesítménye mögé a sérülésekkel küzdő Jauan Jenningsnek kellene fellépnie. Most meglesz erre a lehetőség, nagyon közepesnek tűnt ez a Saints passzvédelem, a friss igazolás Julian Blackmon tudott kiemelkedni, mindenki másra bőven lehet játékokat felrajzolni, még Mac Jonesszal is. CMC, de akár Robinson futásainak is működnie kellene, ugyan Cameron Jordan még mindig remek run defense-ben, de bőven áthatolható lesz ez a front seven.

Rattlertől viszont továbbra sem számítok túl sok mindenre, becsületére váljon, szórta ő is a labdákat a Cardinals ellen, csak sok eredménye nem volt (bár tény, nagy hibája sem). Juwan Johnson volt az első számú célpont, de őt szinte biztosan kiveszi majd Fred Warner, vagy a coverage-ben remekül mutató Dee Winters, így majd inkább a pálya széle lesz az érdekes, Chris Olave mindegyik CB ellen előnyben van, kérdés, el tudja-e találni Rattler, vagy maradnak majd a kórház passzok. Illetve bárki is megy a slotba, az jó eséllyel lubickolni tud majd Upton Stout rookie nickel corner ellen is.

Hiába indult jól Kelvin Banks OT szezonja, ellene, de főleg Fuaga ellen Bosa és a 49ers pass rush biztosan sokkal nagyobb nyomás alatt fogja majd tartani a Saints irányítóját, mint tette azt a Cardinals semmilyen siettetése. Így, ha csak nem lesz nagyon rossz Mac Jones, és nem lép fel valahogy Rattler, nem igazán látom, hogyan nyerhetne a Saints.

Buffalo Bills @ New York Jets

Mind a két AFC East csapat egy kiváló mérkőzésből érkezik, csak míg a Bills nyerni tudott a Ravens ellen, addig a Jets alulmaradt a Steelersszel szemben. Pedig Justin Fields és a teljes New York offense biztató volt, Fields nem sokat passzolt, de azt jól, a fő targete természetesen Garrett Wilson volt, de Breece Hall futásaival is remekül tudott haladni a csapat, főleg erre építettek. Ez a stratégia elvileg most is működhet, hiába hozta élete meccsét Ed Oliver a Ravens ellen, a többiek nem segítették ki futásvédekezésben, így megint érdemes lesz majd Breece Hallt figyelni (főleg, hogy Oliver lehet hosszabb távra kidőlt egy sérülés miatt). Viszont a passzjátékkal szemben már vannak kételyeim, ha Wilsont jól ki tudja venni mondjuk Benford a meccsen, akkor mögötte elég nagy a légüres tér, fontos kérdés, fel tud-e lépni valaki WR2-nek.

A Buffalo offense ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta, minden létező módon képesek haladni, földön vízen levegőben egyaránt nagyon erős ez a támadósor. Allentől minden módon érdemes tartani, Cook továbbra is hasznos elkapásoknál is, és Keon Coleman lépett elő a várt WR1 szerepre, sok célzás jutott neki, és jól is húzta le a labdákat. A támadófal, annak is főleg a közepe teljesített talán az elvártnál gyengébben, ez majd jó lehetőség lesz Quinnen Williamsnek, hogy középen penetráljon, illetve futást fogjon, de a végre egészséges Jermaine Johnson és még Will McDonald is jól mutatott a fal szélén, így itt lehetnek kulcs fontosságú megmozdulások – bár Allent ismerve úgyis kimenekül mindenféle nyomás elől.

Több kételyem van a Jets passzvédekezésével kapcsolatban, persze Sauce továbbra is elit, de rajta kívül ez az egység bőven sebezhető, és amennyi potenciális célpontja van Allennek, valaki nagy eséllyel mindig üresen lesz majd. A Jetsnek van reális esélye nyernie a falak csatáját mind a két oldalon, az első meccsén T.J. Wattot is semlegesítő Armand Membouval szemben most Greg Rousseau és Joey Bosa fog rohamozni, a fiatal RT teljesítményét érheti meg majd nagyon figyelni. Mindenesetre ha most is működni fog a futás, Fieldset most is jól védi majd a fal, és több elérhető célpontja is fellép, akkor lehet ebben a meccsben valami, főleg hogy a Bills szokott bénázni a csoportriválisok ellen. Ennek ellenére túl sok a „ha”, ami nem a legjobb előjel egy Buffalo szintű csapat ellen.

Seattle Seahawks @ Pittsburgh Steelers

Jól sikerült Rodgers bemutatkozó meccse új csapatában, és végül is Darnoldé se volt rossz, csak ő elég szürkén játszott, meg mondjuk a csapat is kikapott. Nagyon keveset kértek tőle, és azt hozta is, csak ezzel a Hawks nem igazán volt előrébb. Jaxon Smith-Njigbán kívül elkapói sem nagyon voltak Darnoldnak, őt persze tömte rendesen labdákkal, de amúgy csak futott a csapat, ráadásul azt se kiemelkedő hatékonysággal, mindezt egy oké szintű támadófal mögött. Ennél most többet kell majd előhúzni, a Steelers védelem ugyan nem remekelt futásoknál a Jets ellen, de most biztosan több figyelmet fog kapni ez a terület, és akkor Darnoldon lenne a sor – egy darab JSN-t pedig tudnak kezelni Darius Slayék, mint ahogy Cooper Kupp ellen is Jalen Ramseyt várnám győztesnek.

Sokkal jobban nézett ki ezzel szemben a Steelers offense, ugyan a támadófal nem pörgött a legmagasabb szinten, Warren jól tudott futni, a két TE is jól szállt be, és Metcalf első Pittsburgh meccse is biztató volt. Rodgersnek kisebb megingásokon kívül szintén jó meccse volt, a négy dobott TD akkor is jól néz ki, ha ezek nem a legnehezebb passzok voltak. Szükség lesz most is a jó teljesítményre, a Seahawks védelem Macdonald vezérletével nagyon jól semlegesítette a 49ers offense-t is, és várhatóan most is jól fogják majd a futást limitálni, valamint a pálya közepén a linebackerekkel és Witherspoonnal szemben a Jonnu Smithnek és Pat Freiermuthnak sem lesz könnyű dolga.

Ahol lehet keresni való, az inkább a pálya széle, ugyan Josh Jobe-nak jó meccse volt, de ő és Tariq Woolen is támadható, főleg ha emberezésről van szó, zónában jobban eltűnnek a gyengeségeik. Viszont így akár Metcalf, akár Calvin Austin találhat majd labdákat és yardokat az oldalvonal mellett, és ha sikerül ezzel széthúzni a pályát, akkor jobb játékokat lehet majd a tight endekre is hívni. A Seahawks oldalán érzem a nagyobb kérdéseket, ha az offense jobban mutat most, mint egy hete, akkor jó esélye lehet a Seattle-nek egy ennyire erős védelemmel megtámogatva, de ha ez nem jönne össze, akkor a Steelerst minden fronton stabilabbnak tartom ahhoz, hogy őket érezzem az esélyesebbnek.

Cleveland Browns @ Baltimore Ravens

Mind a két AFC North rivális egy egypontos meccsen kapott ki az első fordulóban, szóval itt is majd hatalmas küzdelem várható, ugye? Szokása persze a Ravensnek minden szezonban pont a Browns ellen gyengén teljesíteni, és ugye tavaly is 0-2-vel kezdtek, miután előbb idegenben kikaptak egy nagy riválistól, majd hazai pályán egy jóval gyengébb csapattól… Na de visszatérve a valóságba, Lamar még mindig MVP szinten játszik, Henry továbbra is tud futni, Flowers pedig a legfontosabb pillanatokban képes a hátán vinni a csapatot. Itt nagyjából csak a támadófal ellen lehet esélye a Brownsnak; a Myles Garrett-Ronnie Stanley csatát érdemes majd figyelni, és Isaiah McGuire is jól indította a szezont, őt majd Roger Rosengartenre lehet veszélyes, és párszor majd megkergetheti majd Jacksont (még ha levinni már nem is lesz ennyire egyszerű).

A Cleveland védelem amúgy minden fronton jól állta a sarat a Bengals ellen, Chase Brown például nem tudott futni egyáltalán, de nem valószínű, hogy ez Derrick Henry ellen majd megismételhető, hiába a két remek Browns LB teljesítmény. A szélső cornerek is jól nyitottak múlt héten, de a sérülések miatt Martin Emerson helyén egyik rotációs nickel corner se tudott jó munkát végezni, így Zay Flowersre nagyon nehéz lesz majd választ találni, ha továbbra is főleg a slotban áll majd fel.

Joe Flaccóval pont annyit tudott haladni a Barnák támadósora, hogy a Bengals ellen meccsben maradjanak, de most egy mérföldekkel jobb védelem érkezik majd velük szembe. Klasszikus futójátéka nem volt a csapatnak, a levegőben már sokkal jobban mutattak (még ha emellé nem is társult akkora eredményesség), de most a liga papíron legjobb secondaryje ellen hatványozottan nehezebb lesz a dolguk, Humphreyt és Wigginst is jobbnak várom, mint akár Jeudyt, akár Tillmant. Egy még erősebb Browns védelemre, és egy szignifikánsan jobb Flacco vezette offense-re (és főleg futó segítségre) lenne szükség ahhoz, hogy itt bármiféle meglepetést várjak a vendégektől – már ha a Ravens nem hozza a szokásos Browns elleni gyengélkedést.

22 órás sáv

Denver Broncos @ Indianapolis Colts

Jobban érdekel ez a meccs most, mint szezon előtt gondoltad, ugye? Daniel Jones ligaelit QB-nak tűnt (ezt most tényleg leírtam?), Jonathan Taylorral ment a futás, Pittman és az újonc Tyler Warren sok labdát látott, és ezeket el is kapták, és mindez történt a liga legjobban teljesítő támadófala mögött. Helyezzük azért kontextusba, az éppen a szétesés szélén lévő Dolphins ellen történt mindez, a Broncos D egy más kategória lesz. Ugyan csak a Titans offense volt az ellenfél, de már itt is megmutatta magát a denveri elit védelem: futni nem nagyon lehetett ellenük, Ward folyamatosan nyomás alatt játszott, a coverage meg lényegében minden célpontot levett a pályáról. Ez lesz az igazi teszt Daniel Jones számára, ha egy ilyen védelem ellen is tud egy jó szintet hozni, akkor már elkezdhetjük elhinni, hogy valami történt vele Indanapolisban.

A másik oldalon már nem volt ennyire rózsás a helyzet, Bo Nix rookie évének korai meccseit idézte, egy konzervatív, azon belül is gyatra teljesítményt rakott le a Titans nem túl veretes védősora ellen. Pedig alapvetően kapott segítséget bőven, a támadófal továbbra is remek előtte, Dobbins sem futott rosszul, és Sutton mellé is fellépett a másodéves Troy Franklin az elkapásoknál, csak valahogy Nix nem érezte a ritmust. Most majd a Colts defense ellen lehet javítani, amiről szintén nehéz még nyilatkozni; a Dolphins ellen remekül nézett ki a nyáron felturbózott secondary, míg a frontban Laiatu Latunak volt nagy meccse.

Cserébe a Linebacker sor még a Dolphins ellen is vacakul nézett ki, és most egy jelentősen erősebb támadófallal és offense-zel kerülnek majd szembe. Dobbins futásaira most is szükség lesz, hogy terhet vegyen le Nixről, és ha átjut Buckneren és Stewarton, akkor már nagyon nehéz lesz megállítani. Cserébe, ha Nix megint nem a legjobb arcát mutatja, akkor akadozhat majd a passzjáték, bár a kezdőkből jelenleg csak Kenny Moore tűnik egészségesnek, Charvarius Ward például agyrázkódással küzd. De a fő kérdés továbbra is az marad számomra: mennyi igaz a múlt héten látott Colts offense-ből?

Carolina Panthers @ Arizona Cardinals

Az esti sávba is került egy olyan találkozó, amitől a csapatok szurkolóin kívül nem sokan jönnek majd lázba. Bryce Young nagyon nem festett jól a múlthéten, bár hozzá kell tenni, a teljesítménye jobb volt kicsivel, mint amit a számai mutattak, sok jó passzát ejtették el az elkapói. A skill személyzetből egyedül az újonc Tet McMillan nézett ki valahogy, ő viszont nagyon jól, de rajta kívül még az amúgy jól futó Hubbardnak is csöndesebb napja volt. Pedig mindezekkel ellentétben egy meglepően jó fal segítette Youngékat, még az Ekwonu helyére beugró Yosh Nijman is tűrhető volt. Összességében tehát a skill playerektől (és persze azért Youngtól) kellene egy előrelépés, meg persze Dave Canales is rajzolhatna fel jobb és kreatívabb játékokat, mert sok olyan elem adott, ami alapján jobb lehetne ez az offense, és ennek valahogy ki kellene jönnie.

Nem biztos viszont, hogy ez majd a Cardinals védelem ellen fog megtörténni, a secondary nagyon jónak tűnt a Saints ellen, különösen az újonc Will Johnson, akiről mind tudtuk, hogy csak a sérülés miatt csúszott le a második körig. Ha valami nagyon érdekes lehet ezen a meccsen, akkor az az ő csatája McMillan ellen. Ahol viszont nem működött az Arizona védelem az a front 7, szóval várhatóan lesz ideje most is Youngnak passzolni (már csak a célpontok a kérdésesek), és Hubbardnak is lehet egy jobb meccse ez ellen a D ellen futni.

Valami újdonság a Cardinals offense-nél is elférne, Murray nagyon szürke volt egy középgyenge támadófal mögött, és a fő skillplayerek (Conner, Harrison, McBride) ugyan hoztak egy kötelező minimumot, de ennél jó lenne többet látni ebből a csapatból (már ha van bennük). Most a Panthers defense ellen várható majd egy jobb teljesítmény; amíg a Carolina secondary kinézett valahogy, addig a front 7 egyáltalán nem működött, pass rush nem volt, a futást se tudták fogni, a visszatérő Derrick Brown első meccsén szintén nagyon súlytalan volt. Mind a két csapatnál sok fronton kellene javulás, de a látottak alapján sokkal inkább a Cardinals keretétől lehet számítani erre.

Philadelphia Eagles @ Kansas City Chiefs

Azt mindenki tudja, hogy ez a Super Bowl visszavágó. És azt, hogy az elmúlt 4 szezonban mindig találkozott egymással a két gárda? A meccsek sorrendje is érdekes: alapszakasz-SB-alapszakasz-SB, és mivel most megint egy alapszakasz meccs jön, logikusan be is lehet írni előre a következő szezon Super Bowl párosítását. Jah, és mind az öt meccsen Mahomes és Hurts is kezdő volt. Illetve ők az első QB páros a történelemben, akik úgy meccselnek majd most, hogy mind a ketten nyertek a másik ellen Super Bowlt.

Na jó, elég a fun factekből. Az Eagles a nyitómeccsen a vártnál nehezebben verte meg a Cowboyst: Hurts alapvetően hibátlan volt, csak borzasztóan visszafogott, egy hosszú labdán kívül nagyjából csak pár yardokra dobált. Persze a lábain hozzátette, amit kell, ez azért is volt jelentős, mert Barkley viszont elég csöndes napot fogott ki. Nem annyira csöndeset persze, mint az elkapók; a Brown+Smith páros labdát alig látott, inkább az a Goedert volt a fő célpont, aki valószínűleg kihagyja ezt a találkozót. Most majd szükség lesz viszont a sztár WR-ekre, hiába mutatott ugyanis nagyon gyengén a Chargers ellen a Chiefs D, Spagnulo biztos, hogy megint a futást akarja elvenni majd, és kelleni fog az Eagles passzjáték (meg persze számítsunk a végtelen Kansas blitzre is). McDuffie az első meccsen kiment a szélre, minden más coverage player viszont bőven sebezhetőnek tűnt, így lesz kit megtalálnia Hurtsnek, ha mondjuk Brownt le tudja gyűrni a Chiefs kiváló CB-je.

A Kansas offense is a rosszabbik arcát mutatta a nyitómeccsükön, az átalakult támadófal nagyon nem érzi még a footballt, futójáték nem létezett, az elkapók közül meg Hollywood Brown tudott egyedül fellépni, főleg, miután Kelce kiütötte a meccsből Xavier Worthyt. Mahomes még mindig Mahomes, egyedül is képes volt meccsben tartani a csapatot, a többiektől viszont jelentős javulásra lesz majd szükség. Ha Carter most nem fürdi ki a többiek elől a melegvizet, akkor a Cowboys ellen visszafogottabb pass rush azonnal a szebbik arcát tudja majd mutatni, és előnyben lehet a falak csatájában az Eagles, amire szükség is lehet a Dallas elleni szerény teljesítmény után.

Nagyobb kérdés a secondary, ahol a CB2 Adoree’ Jacksont ropogósra égette Prescott a múlt héten; ez Mahomesnak is kedvezhet, már csak elkapó kellene ehhez, mert ugyan Worthy már edzett a héten, ha bevethető lesz, akkor sem biztos, hogy 100%-os formában. Ha Mitchell nem kísérgeti Hollywoodot, akkor Brownnak jó meccse lehet, viszont az is biztos, hogy fel kell lépnie mellé még Kelce-nek és a futójátéknak is. Egyik csapatnak sem indult tökéletesen a szezonja (még ha a Philly nyert is), és csak a keret és a formák alapján talán az Eagles felé dőlhet most a mérleg. De egy pillanatra se engedjük el a revans meccsre feltüzelt Kansast és a Mahomes Magic lehetőségét.

Sunday Night Football

Atlanta Falcons @ Minnesota Vikings

Egy újabb csemegével készült nekünk az NFL hétfő hajnalra, két feltörekvő csapat ifjú QB tehetségét láthatjuk majd egymás ellen küzdeni. Jól indult Penix szezonja, földön és levegőben is bőven hozzátett a csapat pontjaihoz; ugyanez azonban kevésbé mondható el a skill személyzetéről. A futás nem működött, és ugyan a levegőben London, Pitts és Robinson felé is sok labda repült, sok volt a drop és a rossz passz (csak London 15 passzból mindössze 8-at kapott el). A támadófal McGary hiányában is egy vállalható szintet hozott le, erre most is szükség lesz majd, hogy a Vikings ellen beindulhasson a futójáték, akik jól tudták lassítani egy hete D’Andre Swiftet (cserébe Caleb Williams indult meg többször, így erre nem kizárt, hogy Penixnek is lesz majd lehetősége).

A Minnesota támadójáték kicsit másként festett a Bears ellen, pontosabban nagyjából három negyedig sehogy sem. Christian Darrisaw hiánya ugyan érződött, de a támadófal többi része ezzel együtt is tűrhető volt, a futás sem ment rosszul, a passzjáték mégsem működött, és McCarthy abszolút nem tűnt kezdő QB-nak. Majd a negyedik negyedben megrázta magát a teljes csapat, az elkapók végre láttak labdákat, és McCarthy megmutatta, miért is bizakodóak vele szemben a szurkolói. Ott kellene folytatnia, ahol abbahagyta, a Falcons defense eddig jól limitálta a futásokat és Mike Evanst is (csak a pass rush hiányzott), így várható, hogy Dennis Allen után Jeff Ulbrich is megnehezíti majd McCarthy karrierjének elejét.

A Falcons offense működött, ha feljebb kapcsolják a futójátékot, akkor már igazán jól fognak kinézni, kérdés, mit kezd majd Penix Brian Flores trükkös sémáival és blitzeivel. McCarthy nem várhat még egyszer a meccs végéig, ha nem tudja a Vikings offense a negyedik negyedes teljesítménnyel kezdeni a meccset, akkor nem biztos, hogy most is sikerül majd egy comeback. Főleg a védelmek oldalán keresném a meccs eldöntő momentumokat: a Vikings pass rush biztos, hogy nagyobb nyomást tud majd helyezni Penixre, mint egy hete a Tampa, és Flores nehezebb coverage-ekkel is állítja majd szembe a fiatal QB-t. Az viszont már kérdéses, tud-e eleget javulni a Falcons pass rush, hogy McCarthy-t kellemetlen helyzetbe hozzák: itt érzem azt, hogy inkább a Vikingsnak kedveznek az előjelek.

Monday Night Football(s)

Tampa Bay Buccaneers @ Houston Texans

Déli csapatok rangadóját láthatjuk majd kedd hajnalban, ahol is mind a két esetben a gyengélkedő offense okozta a meglepetést az első héten. Mayfield pár villanáson kívül a közelében sem volt a tavaly mutatott formájának, a futójáték nem működött a közepes támadófal mögött, és ha nincs a berobbanó újonc Emeka Egbuka, akkor még ennyire sem haladt volna az offense. Nem lesz könnyű a javítás most sem, a Texans védelem nagyon a helyén volt a Rams ellen is, a védőfal az első hét egyik legjobb pass rush teljesítményét hozta, a futást is jól fogták, és ez a secondary még úgyis erős, hogy Derek Stingley-nek gyengébb meccse volt. Mindenesetre érdekes lesz majd látni, mit kezdenek egymással Evansszel, de ugyanilyen izgalmas lehet a Jalen Pitre vs Emeka Egbuka csörte is.

A Texans offense sem működött az első héten, és én ezért egyértelműen a liga (talán) legrosszabb támadófalát teszem felelőssé; ameddig Tytus Howardon kívül nincs egy normális teljesítmény ebben az egységben, addig senki se csodálkozzon, ha Stroud folyamatosan az életéért fut, az elkapóit így nem tudja megtalálni, és a futójáték is csak Nick Chubb rutinja miatt mutatott bármi életjelet is. Most lehet esély a javításra, mert a Bucs védőfala ugyan javult (Diaby és Reddick is korrekt meccset hozott), de közel sem a Rams szintje, így ellenük illene egy fokkal jobban állni a sarat. Főleg, mert a Tampa secondary (leginkább McCollum a szélen, és az újonc Jacob Parrish slotban) nagyon jól mutatott, így ha Stroudnak megint nem lesz ideje rendesen célpontokat találni, nehéz lesz ilyen coverage ellen ad-hoc megoldásokkal operálnia.

Az elit védelem elsősorban az, ami a Texans mellett szól, a Buccaneers offense a Falcons ellen is akadozott, nem kizárt, hogy Liam Coen távozása érződik meg ennyire, és ha egy Texans szintű védelem ellen nem lesz javuló támadó teljesítmény Mayfieldéktől, és/vagy nem veszi elő a legkreatívabb ötleteit Josh Grizzard OC, akkor hamar bajban lehetnek, és máris a Houstonnál az előny. Ahol a legfőbb esélyét érzem a Tampának, az a pocsék Texans OL – ha képesek folyamatosan nyomás alatt tartani Stroudot (és én ezt is várom, sok Todd Bowles blitz-cel), akkor máris szebbek lehetnek a kilátásaik, és ez esetben egy 50-50 meccsre számíthatunk.

Los Angeles Chargers @ Las Vegas Raiders

Két Hétfő Esti Rangadóval is kedveskedik nekünk az NFL, ráadásul ez a mérkőzés magyar idő szerint hajnali 4-kor kezdődik, szóval munka vagy suli előtt pont jól fel lehet kelni a végére kedd reggel. Mind a két AFC West csapat győzelemmel kezdte a szezont, ennek ellenére nem ugyanolyan előjelekkel vágnak neki ennek a találkozónak. A Chargers Brazíliában győzte le remek játékkal a Kansast; Herbert kiválóan irányított, és mind a három top elkapója bőven kivette a részét a győzelemből. Egyedül a futás akadozott, de nem kizárt, hogy ebben a rookie RB mellett az átalakult OL is szerepet játszott, ami nem volt tragikus, de azért jónak sem lehet nevezni. Most is itt érdemes majd nézelődni, ha Maxx Crosby és társai nem tudnak annyiszor eljutni Herbertig, akkor a Raiders secondary ellen megint jól lakhatnak majd az elkapói. Itt majd Trey Pipkins oldalát lesz érdemes figyelni, Joe Alt ellen kevésbé fognak majd a rusherek próbálkozni.

Jól indult a szezon Vegasban is, ők egy gyengélkedő Patriots ellen tudtak nyerni egy szoros, de nem túl minőségi mérkőzésen. Geno Smith jól nyitott új csapatában, Mayers és Bowers, de Michael Mayer is nagy segítségére volt ebben, cserébe a támadófal hatalmasat esett vissza, Kolton Milleren kívül mindenki borzasztóan gyengén teljesített, és így Ashton Jeanty sem tudott futni, valamint sok volt a sack Smithen is. A Chargers pass rush ugyan nem kiemelkedő, de már a Chiefs OL ellen is megmutatták, hogy egy gyengébb falon át tudnak jutni, így itt megint komoly problémák elé nézhet majd a Raiders offense.

És ha még sikerül is elég időre megvédeni Genot, a Pats secondaryhez képest az LA coverage egy jóval stabilabb és összeszokottabb egység, így itt biztosan nehezebb dolga lesz majd. Derwin James sokat volt feltolva slot cornernek az első meccsen, most is azt várnám, hogy első sorban majd ő próbálja meg a pálya közepén semlegesíteni Bowerst. Sok fog múlni megint a Raiders pass rushon, de még ha effektívek is lesznek, nem várnám ugyanazt az eredményességet, mint a Pats ellen, és ez esetben azért a Chargers a legtöbb területen a divízióriválisa fölé fog nőni.