Már túl is vagyunk az alapszakasz egytizedén, a harmadik játékhétre egy a vártnál izgalmasabb Buffalo Bills győzelemmel kanyarodtunk rá, és remélhetőleg a vasárnapi és hétfői felhozatal még ennél is izgalmasabb meccseket tartogat majd számunkra.
Újdonság idénre, hogy a Preview cikkekből eltűnnek a spreadek – ezeket Dani és Patrik egy külön podcastben fogja kifejteni. A szerkesztői és támogatói tippek ezzel együtt természetesen megmaradnak.
19 órás sáv
Green Bay Packers @ Cleveland Browns
A liga legjobban izzó csapata, és a Cleveland. Két meccs alapján a Packersbe sehol sem lehet belekötni; Parsons érkezése új lendületet adott a védelemnek, van pass rush, az LB duó jól lép fel futás ellen, és mögöttük a secondary is remekül fest, különösen a két szélső corner teljesít jól, akiktől én személy szerint keveset vártam még a szezon előtt. Hasít az offense is, ugyan a támadófalat érte két sérülés, de a beugró cserék is jó szintet hoznak. Jacobs futásai még annyira nem indultak be, de Kraft, valamint Wicks és Doubs elkapásokkal feledteti a visszafogottabb futójátékot. Mindehhez társul egy ihletett formában játszó Jordan Love is – jó most sajtfejű drukkernek lenni.
Clevelandben már nem ennyire rózsás a helyzet, Flacco nagyon semmilyen, mint ahogy a passzjáték is, Tillman mutatott pár szebb dolgot, de vele, valamint az újonc Fanninnel ki is fújt a felsorolás. A futójáték egy fokkal jobb, a két újonc és a veterán Ford is mutatott jobb dolgokat egy közepes fal mögött (a két guardot azért ki kell emelni, ők minden fronton a legjobbak között vannak eddig). A védelem az elvárt szintet hozza, Myles Garrett vezérletével itt is jó a siettetés, de működik a teljes DL is, és őket egy meglepően remek LB páros (Devin Bush sosem látott szép napokat idéz), valamint safety sor kíséri.
Jordan Love még nem találkozott a szezonban ilyen jó védelemmel, ez adhatja a mérkőzés izgalmát, nagy kérdés ugyanis, hogy mennyire tud ellenállni a cserékkel felállt fal (Anthony Belton a szélen, Jordan Morgan középen) a Garrett vezette pass rushnak. De igazából ezt is csak egy extra színnek gondolom, hiszen ha itt most nem fog annyira jól működni a Packers OL, akkor is jobbnak gondolom őket; minden egyéb fronton jobb ez a Green Bay, és ha így alakul, akkor egy kevés pontos meccset nyernek majd a Browns ellen.
Indianapolis Colts @ Tennessee Titans
A Colts kikéri magának, hogy a Packerst neveztem a legjobban izzó csapatnak. A Daniel Jonesra írt playbook kihozza a QB legjobb oldalát, Josh Downs, Tyler Warren, valamint Jonathan Taylor viszi előre az offense-t, a támadófal pedig (főleg a közepén) az egyik legerősebb a ligában – nem volt még puntjuk, a drive-ok 82%-ában pontot szereznek, hosszú lenne felsorolni, mennyire jó volt két meccsen ez az egység. A védelembe már több helyen bele lehet kötni, Laiatu Latu kidőlésével eltűnt a pass rush, és a kisebb nevekből álló LB sor bőven sebezhető – cserébe a felújított secondary egyelőre minden erre a posztra elköltött centet megszolgált.
Az újjáépülő Titansben az apró pozitívumokba érdemes csak kapaszkodni. Az amúgy is gyenge OL-t sérülések sújtják, emiatt Cam Ward folyamatosan a hátán fekszik. Ha néha mégis talpon marad, korrekt dolgokat mutat, első TD passza például pazar volt a Rams ellen, de rajta és az idei negyedik körös Elic Ayomanoron kívül sok érdekességet nem tartogat az offense. A védelem közepes, Xavier Woods S, Roger McCreary CB vagy Jeffery Simmons DT kilógnak fölfelé a teljesítményükkel, de velük együtt is minden fronton egy ligaközepe teljesítményt tudtak felmutatni az eddigi két meccsükön.
Jó lehetőség lesz ez a meccs mind a két csapatnak, a Colts egy gyengébb ellenfél ellen folytathatja a tündöklést, és talán Wardnak is több lehetősége lesz villogni, ha nem gyűri le maga alá folyamatosan a pass rush (bár Latu már edz limitáltan, így lehet, hogy visszatér), de az eddig látottak alapján nehéz lesz majd célpontokat találni ez ellen az Indy coverage ellen. Ezzel együtt is minden párharc az Indianapolisnak kedvez; ahol jól mutat a Titans ott jól néz ki a Colts is, így csak akkor várnék szorosabb meccset, ha Daniel Jones újra az előző szezonokban mutatott formáját veszi elő.
Cincinnati Bengals @ Minnesota Vikings
Mennyivel izgatottabb lettem volna két héttel ezelőtt emiatt a meccs miatt. Ha valaki most kelne fel nyári álmából: Joe Burrow kidőlt több hónapra, Jake Browning fog kezdeni. És ugyan eddig többször megmutatta Browning, hogy képes korrekt teljesítményre, most ugyanaz a borzalmas OL fogja védeni, ami Burrowt. És hiába az elit elkapó páros, ha folyton menekülni kell majd, az semmire sem lesz elég. A védelemben ugyan találni jobb teljesítményeket, mint az LB vagy a S sor, de ezzel együtt ez továbbra is egy gyenge defense, belső védőfal nincs, a cornerek többsége gyenge, és nem tudom, hol tartanának, ha nem tért volna vissza a továbbra is csodás Trey Hendrickson.
Nem jobb a helyzet Minneapolisban sem, itt J.J. McCarthy dőlt ki pár hétre – bár egy negyedet leszámítva ő volt eddig a csapat gyenge pontja. Tény, nem muzsikál jól előtte a fal sem (Darrisaw várhatóan visszatér, cserébe most Ryan Kelly center kérdéses), de ezzel együtt illet volna mozgatnia ezt a skill személyzetet, ami Jordan Addison hiányában is eléggé tömve van célpontokkal. A védelem sem a tavalyi arcát mutatja egyelőre, Flores rendszere természetesen nagyon rendben van, az ő vezetésével még mindig képesek alacsony pontszámon tartani az ellenfeleket, de nagyjából semmi kiugró egyéni teljesítményt nem találunk, sőt, sokkal többen lógnak ki lefelé (cornerbackek, védőfal közepe), mint az egészséges lenne.
Carson Wentz veszi majd át McCarthy helyét erre a meccsre, és azt azért lehet várni, hogy akárcsak Browning, ő is megtalálja majd a kiemelkedő célpontokat – már csak az a kérdés, jobban mutat-e majd a fal mögött, mint McCarthy. Én összességében a védelmek oldalán várom a döntő momentumokat, amelyik defense majd jobban tudja korlátozni az irányítót (nyomás alatt tartani, elvenni a célpontokat), az a csapat kerülhet fölénybe; csakis Flores miatt itt a Vikingsnál érzem az előnyt. De túl sok az ismeretlen, így ez egy nagyon 50-50 meccsnek néz ki.
Pittsburgh Steelers @ New England Patriots
Ugyanúgy nagy AFC rangadó, mint 10 éve? A Rodgers projekt egyelőre nem néz ki túl jól, egyik meccsen sem a legjobb arcát mutatta, nem érzi még ezt az offense-t. Persze nem segíti őt a gyenge támadófal és a sekélyes személyzet sem, Jaylen Warren futásai mellett leginkább csak D.K. Metcalf valamint Pat Freiermuth tűnik ki. A nagyobb gondok a védelemben vannak, a mindig is remek defense nagyon gyengén kezdte a szezont. Watt és Heyward továbbra is jól siettet, de rajtuk kívül nem a megszokott szinten üzemel a front 7, a secondaryből meg Ramsey-n kívül mindenki maximum csak közepes.
Végre kinézett valahogy a Patriots offense a Dolphins ellen, a támadófal már hozott egy közepes szintet, Maye is jól mutatott, igaz, a skill személyzetből még mindig csak Kayshon Boutte tűnik ki, mindenki más beleszürkül a mezőnybe. A védelemben is hasonlóan sok a közepes, vagy a középgyenge teljesítmény, főleg a back 7-ben (igaz, Christian Gonzalez nélkül üzemelt eddig a secondary). Ezzel szemben a védő front meglepően ütős, a Williams-Barmore-Tonga DT rotáció az egyik legjobb a ligában két meccs után, Harold Landry pedig már 4 sacknél tart a fal széléről.
Ez az egyik legmegjósolhatatlanabb meccs a héten, főleg mert nem nagyon lehet tudni, milyen formát láthatunk majd a két csapattól. Ha Gonzalez visszatér, az OL tovább javul Maye előtt, és a jó pass rush Rodgersre is folyamatosan nyomást helyez, akkor jó esélyei lehetnek a hazaiaknak (egy Metcalf – Gonzalez párharcra nagyon kíváncsi lennék). Cserébe ugyanez elmondható a Steelersről is; ha Rodgers már jobban érzi az offense-t, több targetet talál, illetve a védelem visszatalál az elvárt szinthez, és sokszor kellemetlen helyzetbe hozzák Maye-t, máris a vendégeknek áll a zászló. Ezzel együtt nagy esély van rá, hogy egy Jets-Steelers második felvonást látunk majd.
Los Angeles Rams @ Philadelphia Eagles
Divíziós kör visszavágó, ugyanúgy Phillyben, valószínűleg kevesebb hóval. Az Eagles offense visszaugrott 2023-ba, és a Super Bowl győztes forma helyett a két évvel ezelőttit húzták elő: nulla kreativitás, a dinamizmus és a jó játékok teljes hiánya offense szinten – valahogy mégis sikerült két meccset behúzniuk, pedig se Barkley, se a két sztárelkapó nem mutatott semmit, utóbbiak lehetőséget se nagyon kaptak. A védelem stabil, de messze nem olyan domináns ez az egység sem, mint előző szezonban: a LB sor kiemelkedő, a defensive front rendben van, cserébe a két másodéves továbbra is jó corner mellett Adoree Jackson, mint CB2 botrányos.
Los Angelesben Stafford valahogy megint megtalálta élete formáját, Nacuával és Adamsszel a Super Bowl győztes szezon szintjét is megfejelő passzjátékot mutatnak. Több skill player viszont nem nagyon segíti őket, többek között a futás sem nagyon megy, ami azért is érdekes, mert a támadófal még úgyis jó szintet hoz futásblokkban, hogy mind a két kezdő guard helyén cserék játszanak – pass rush ellen viszont bőven sebezhető az OL. Pedig edzéseken a liga egyik (ha nem legjobb) siettetése ellen gyakorolhatnak, Jared Verse és Byron Young ezt az évet is a legmagasabb szinten kezdte el. A back 7 már nem ennyire veretes, ott csak a szokásos korrekt, kevésbé ismert játékosok hoznak le egy stabil szintet Chris Shula DC kezei alatt.
Tavaly Barkley (és Hurts) kétszer futott át ezen a Rams védelmen, és nyert végül kétszer a Philly, idén biztos, hogy kiemelt prioritást fog kapni a futás megállítás. Így Hurtsnek a levegőben kellene nyernie, és erre amúgy minden opciója meg is van papíron, mert gyakorlatban semmit se láthattunk még. Ha most Kevin Patullo OC képes lesz egy, a tavalyira emlékeztető passzjátékot előhozni a csapatból, akkor jó esélyei lesznek az Eaglesnek. Ha viszont nem, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Stafford mindig meg fogja találni azt az elkapót, akin épp Adoree Jackson “védekezik”, és akkor szerez annyi pontot a Rams, hogy egy gyenge Eagles offense ne érje őket utol.
New York Jets @ Tampa Bay Buccaneers
Mind a két csapat jelentős változásokon ment át mindössze két hét alatt, „köszönhető” ez az őket érintő sérüléshullámnak. Tampában teljesen kicserélődik a támadófal, tulajdonképpen Ben Bredeson center (amúgy guard) maradt meg az eredeti felállásból, mindenki más új lesz a héten. Látszik ez Mayfield teljesítményén (hiába a remek elkapók), és Bucky Irving futásainál is, nagyon nehéz volt eddig is egy ilyen fal mögött teljesíteni. A védelem sem úszta meg, Calijah Kancey dőlt ki az amúgy sem túl veretes DL-ből egész szezonra. Futás ellen jól mutat az egység, pass rushban viszont semmilyenek, és mindehhez egy közepes coverage teljesítmény társul; itt sem tökéletes minden.
A Jets oldalán Justin Fields dőlt ki rövidebb időre, Tyrod Taylor fogja helyettesíteni. Egy jó fal mögé érkezik a veterán, skill személyzetből Garrett Wilson és Breece Hall mögé Jeremy Ruckert TE lépett fel, mint kiemelendő célpont. Nem kap rossz körülményeket maga mellé Taylor, ha nem is látunk nagy csodákat, várhatjuk, hogy tudnak majd haladni. A védelem viszont nem a legszebb napjait idézi: persze innen is kidőlt több kezdő (pl. Jermaine Johnson Edge), és Quinnen Williams vagy Sauce liga teteje teljesítményt hoz, de ezzel együtt is csak közepes szinten teljesít a defense, a pass rush fölfelé, a coverage lefelé húzza őket.
Lehet-e egymáshoz közel ez a két csapat? Papíron szerintem igen: a teljesen felborult támadófal ellen érkezni fog a Jets nyomás, Mayfieldnek nehéz dolga lesz. Sauce Gardner valamelyik elkapót minden játékban ki fogja venni, persze a többieket eléri majd Mayfield, de lehet, hogy szenvedni fog még ez ellen a defense ellen is a Bucs offense. Ezzel szemben Taylornak lesz ideje passzolni, de nem feltétlen számítok arra, hogy túl sok célpontja maradna üresen. Mindennel együtt, ha esetleg jól fellépne a Jets defense, akkor sem érzem, hogy Tyrod több pontot tudna szerezni, mint Baker.
Las Vegas Raiders @ Washington Commanders
Két 1-1-gyel álló csapat, teljesen más előjelekkel és célokkal. A Washington offense nem hasít ugyanúgy, mint tavaly, ráadásul Jayden Daniels nincs jól, így Marcus Mariota érkezik majd egy kivételesen gyenge támadófal mögé irányítani (kivétel Laremy Tunsil, ő remek), és a kisegítő személyzete sem pörög még a legmagasabb szinten (persze McLaurin vagy Deebo nem néz ki rosszul), és most Austin Ekeler is kiesett egész szezonra. A védelemnél vannak mégis a fő gondok, a védőfal még hoz egy korrekt szintet, jó run defense és korrekt pass rush, de a coverage borzasztó eddig, mindenki messze alulteljesít a secondaryből.
Geno Smith sem hozta el a megváltást Vegasba, a tavalyi jó támadófal idén sokat esett vissza, még Jeanty sem tud emögött a fal mögött futni, nem hogy Geno jól teljesíteni, és a célpontok sem segítik ki, csak Jakobi Meyers és a két TE tűnik eddig használhatónak. A védelem a várakozásoknak megfelelően nem túl acélos, Maxx Crosby és Jeremy Chinn azok, akiket ki lehet emelni, mindenhol máshol viszont a liga rosszabbik felébe tartoznak – meglepő módon sokban hasonlítanak mostani ellenfelükhöz, korrekt futásvédekezésen és pass rushon kívül nem nagyon tudnak mást felmutatni.
Ahogy fentebb is írtam, sokban hasonlít a két csapat, főleg, hogy Mariota játszik Geno Smith ellen. Hasonlóan gyenge OL, hasonlóan gyenge védelem, ahol inkább a front 7 hoz egy korrekt szintet. Az egyik döntő kérdés tehát nagy eséllyel az lesz, melyik irányító menekül majd kevesebbet; akit jobban megvédenek majd, az rögtön előnybe kerülhet. A másik, és itt adnám az előnyt a hazai csapatnak: egyszerűen több opció és fegyver áll Mariota rendelkezésére, így ha nyomás alatt is kell dolgoznia, nagyobb eséllyel talál szabad célpontot, mint Geno Smith. De csak ennyivel látom előrébb a jelenlegi Washingtont.
Atlanta Falcons @ Carolina Panthers
NFC South rangadóval folytatjuk, már csak az a kérdés, mennyire nő fel ez a meccs a rangadó szintre. A Panthers offense már mutatott életjeleket a Cardinals ellen, majdnem összejött egy negyedik negyedes comeback. Ennek ellenére Young még messze van a tavaly mutatott jó formájától, egy korrekt OL (ahonnan mondjuk épp kidőlt két kezdő is) segíti abban, hogy visszataláljon ehhez, viszont a célpontjai közül csak Tet McMillan mutat egyértelmű kezdő szintet, még Hubbard futásai sem működnek úgy, ahogy kellene. A védelem viszont továbbra is ligaalja, Derrick Brown, valamint Jaycee Horn a két pozitívum, amúgy borzalom a defense, csak futás ellen közepesek, minden másban a legrosszabbak között vannak.
A Falcons már sokkal jobban fest, közel voltak egy 2-0 kezdéshez is. Penix remekül mutat, az őt körülvevő személyzet is, tele van potenciális célpontokkal a csapat (Kyle Pitts végre kinéz valahogy), a futás is működik, egyedül a támadófal széle az, ahol sebezhető ez az egység – mondjuk nem a halovány Panthers pass rush számára. A védelem is jobban mutat mint tavaly, végre van siettetés, bár földön továbbra is verhető a defense, és a passzvédekezés sem néz ki rosszul (még akkor is, ha nagyon vanilla coverage sémákat hív Jeff Ulbrich, és azóta kiderült, A.J. Terrel nem játszik ezen a meccsen). Főleg az újonc safety Xavier Watts robbant be igazán; egy korrekt, ligaközepénél erősebb védelem alakul ki Atlantában.
Mindezekkel együtt nincsenek magasan az elvárások ezzel a meccsel szemben, ez a Falcons offense nagy eséllyel simán megy majd át a Panthers védelmen, ha Horn le tudja védekezni Londont, akkor is, és talán végre hosszabb passzokat is látunk majd Penixtől. A túloldalon meg lehet reménykedni, hogy Young megint egy fokkal jobban néz majd ki, A.J. Terrel hiányában Tet McMillannek lehet jó meccse, és talán végre a futás is beindul a Falcons középgyenge futás védelme ellen.
Houston Texans @ Jacksonville Jaguars
Az AFC Southból is érkezik egy csoportrangadó, ez viszont egy fokkal már érdekesebb lehet. Addig fogom szívni a Texans vérét, ameddig nem csinálnak valamit ezzel a gyalázatos támadófallal, mert olyan nincs, hogy egy C.J. Stroud ne tudna ilyen fegyverekkel egy értelmes támadóteljesítményt felmutatni, ha esetleg javulna előtte a fal. A védelemre már kevesebb a panasz, de itt sem tökéletes minden: a defensive front remek, a Hunter + Anderson páros pusztít a szélről, viszont középen már messze nem ilyen erősek, a jó LB teljesítménnyel sem erősségük a futásmegállítás. A secondary szintén nem a legacélosabb, Derek Stingley és társai nem éppen a legszebb coverage teljesítménnyel kezdték meg a szezont.
Egy sokkal jobb támadófalat találunk a másik oldalon viszont, a Jaguars OL és így a futójáték nagyon jól nézett ki két meccs alapján, de talán ez lesz majd az első igazi tesztjük. Ezzel szemben a passzjáték már nem ilyen biztató, a két TE-n kívül nincs igazán jó formában lévő célpontja Lawrence-nek, Brian Thomas a tavalyi berobbanása után idén még semmit sem mutatott. Egyéni teljesítményeket nézve a védelem is jól mutat, főleg a pass rush Hines-Allenel és Walkerrel, viszont sem ők sem az amúgy jól mutatót secondary nem volt képes megállítani a Jake Browning vezette Bengals offense comebackjét, így azért itt is sok a kérdés.
Nagy szükség lenne a passing offense beindulására Jacksonville-ben, anélkül nem tudnám magabiztosan azt mondani, hogy sikeresen tudnak majd haladni a Texans defense ellen. Még akkor sem, ha mindeközben a Jaguars pass rush nagy eséllyel lubickolni fog ez ellen Houston támadófal ellen. De ne feledjük, hiába voltak jók a Bengals szintén pocsék fala ellen, valahogy csak végig tudott menni Browning elégszer ahhoz, hogy a Jags elveszítse azt a meccset, és azt várnám, hogy ugyanez sikerül majd Stroudnak is; nem hiszem, hogy egész meccsen lenne válasza Collinsra a Jaguarsnak. De talán ez a leginkább pénzfeldobásos meccs a fordulóban.
22 órás sáv
Denver Broncos @ Los Angeles Chargers
Ha már divíziós párharcok, menjünk most az AFC nyugati felére. Justin Herberttel ez a Chargers két meccs alapján a liga legjobb passzoló offense-e, az Allen-Johnston-McConkey WR trió úgyis néz ki, mintha a liga legjobbjai lennének. Ezzel szemben a futás kevésbé megy, Hampton egyelőre nem hozza az első körös vibe-okat, nem segít ebben a középgyenge OL sem. A védelem is jól néz ki, még akkor is, ha passzsiettetése tulajdonképpen nincs a csapatnak, ráadásul Khalil Macket is elvesztették. De futás ellen jól lép fel az egység, és amiben igazán kiemelkedőek, az a coverage: a secondary két meccs alapján a legjobb az egész ligát tekintve.
Denverben már kevésbé rózsás a helyzet, Bo Nix egyelőre Bo-rzalmas (bocsi), a PFF-nél 33 irányítóból a 33. Pedig egy remek Troy Franklin+Cortland Sutton páros, egy jó futójáték, és a liga egyik legjobb támadófala áll rendelkezésére; nagy szükség lenne minél hamarabb arra, hogy Nix összeszedje magát. A védelemre kevesebb panasz lehet, Nik Bonitto vezérletével jó a pass rush, Zach Allenék jól fogják a futást az LB sorral együtt, a frontban minden rendben. Ahol két meccs alapján gyengébb volt az egység az a coverage, a secondaryből a már csak rotációs McMillanen és az új igazolás Hufangán kívül mindenkinek gyengébb egyelőre a szezon kezdete – ezzel együtt Surtain biztos, hogy hamar visszatalál a DPOY szintjére.
A Denver oldalán keresném a párharc kulcskérdéseit, és kettőt is találnék: az egyik Nix. Ha nem szedi össze magát, akkor még úgyis ki fog vele babrálni ez a jó Chargers coverage, hogy közben várhatóan legalább öt másodperce lesz szabadon a zsebben, annyira nem fog rá nyomás érkezni. A másik meg a Broncos védelem: ha a jó pass rush mellé megérkezik egy jobb back 7, és tudják kezelni az LA elkapó triót, akkor máris gondban lehet Herbert támadósora. Viszont ha ebből a kettőből csak az egyik is hiányozni fog, akkor máris a Chargersnek adnám az előnyt.
New Orleans Saints @ Seattle Seahawks
Képes lesz-e bármire is Rattler ez ellen a védelem ellen? Nagyon jól mutatott eddig a Saints másodéves irányítója, jó gameplan íródott rá, és azt szépen vitte is – a Hawks D viszont egy más szint lesz. Így se hasít persze igazán ez az offense, Olave még mindig remek, de Kamara futásai nem tudnak dominálni igazán egy ilyen, relatíve gyenge támadófal mögött. A védelem egy ligaátlag szintet mutat eddig, pass rush nem nagyon van, és a korrekt futásvédekezés is főleg a két veteránnak, Cameron Jordannek és Demario Davisnek köszönhető. A secondary is hoz egy közepes passzvédekezést, főleg az idén igazolt Julian Blackmon szállt be jól a safety sorba.
A másik oldalon Sam Darnold szintén jól mutat, de nála is egy borzasztó egyszerűre szabott playbook az, ami főleg kisegíti. No meg a személyzet, JSN eddig pazar formában van, végre fellépett mellé Kupp is, és Kenneth Walker a liga legjobb futójának tűnik eddig (a PFF-nél az is), pedig egy nagyon gyenge fal mögött kell teljesíteniük, ahol csak a LT Charles Cross az egyedüli fény az éjszakában. A védelem továbbra is remek, különösen a front 7, mind futás ellen, mind pass rushban nagyon jól mutat ez az egység. A secondaryben már lehet hibákat találni, de Macdonald változatos és jól elrejtett coverage-ei elfedik ezeket a hiányosságokat, így a passzvédekezés is jól működik.
Nehéz a Saints oldalán kapaszkodókat találni, ha a futást el is tudják majd venni, Darnold biztonsági passzaival tud majd haladni a Hawks, akár földön, akár levegőben fog pontot szerezni ez az offense. És azt is nehéz látni, mit kezd majd Rattler ezzel a védelemmel, várható, hogy lesz rajta nyomás, jó coverage ellen kell dolgoznia, és nem valószínű, hogy a futójáték kisegíti majd. Túl sok dolognak kell jól alakulni ahhoz, hogy a Saints számára jól végződjön ez a meccs.
Dallas Cowboys @ Chicago Bears
A forduló egyik legérdekesebb meccse olyan szempontból, hogy mind a két csapatnak most kéne igazán bizonyítania. A Cowboys nagy nehezen, hosszabbításban szenvedte túl magát a Giantsen, pedig most igazán jól néz ki ez az offense: Dak Prescott nagyon rég mutatott ennyire jól, jók az elkapói, és Williamsszel van futás is. A támadófalban már nem ilyen szép az élet, az általában erős Dallas OL eddig nem muzsikál túl szépen. A fő problémák viszont a védelemben vannak, Parsons távozásával visszaesett a siettetés, a belső védőfal ugyan javult futás ellen, de a linebackerek nem tudják ezt segíteni, és a folyamatosan sérülésekkel bajlódó secondary sem tud egy jó passzvédekezést felmutatni.
Jaj, a Chicago. Caleb Williamsnek vannak jobb pillanatai, de ezzel együtt sem tudja konstans jól mozgatni ezt az offense-t. Az elkapói még jól néznek ki, de futójátéka abszolút nincs a csapatnak, D’Andre Swift nagyon gyenge, és a megújított támadófal se tudja egyelőre hozni azt a szintet, amiért megfizették őket. A védelem is nagyon rosszul mutat, főleg a Lions ellen koppantak nagyot; nincs pass rush, nincs futás védelem, a védőfalat Montez Sweat próbálja egyedül a víz felett tartani, de a fő gond a secondary; Jared Goff szétszedte a Bears coverage-et, és tulajdonképpen az összes kezdő cornerback sérüléssel bajlódik, vagy ki is dőlt rövidebb/hosszabb időre.
Talán a Bearsnek kell jobban ez a győzelem, de én nem nagyon látom, hogyan fogják lelassítani Prescottékat. Azt már inkább várom, hogy Williamsnek is jó meccse lesz, és jól fog mutatni Ben Johnson támadósora a Cowboys védelme ellen, de ugyanerre számítok az ellenkező oldalon is; értelemszerűen egy nagyon sok pontos meccsre van kilátás. Viszont az eddigiek alapján a Dallas offense-t érzem a jobb és stabilabb egységnek, főleg egy ilyen secondary ellen, a Bears O esetében meg túl sok a „ha”, így inkább Prescotték felé hajlok.
Arizona Cardinals @ San Francisco 49ers
NFC West rangadó, két 2-0-s csapattal. Akár már vissza is térhet a héten Brock Purdy, és ugyan Mac Jonesszal is mozgott ez a támadósor, Purdy egyértelműen magasabb szintet képvisel. Továbbra is végtelen a sérülés a csapatban, most a FB Kyle Juszczyk esett ki, ezzel együtt nem mutat rosszul az offense: az OL jó szintet hoz, McCaffrey minden létező helyzetben tud futni (és ő még egészséges!), Ricky Pearsall vezérletével pedig a levegőben is jól jár a labda. A védelem is jól fest két meccs alapján, a pass rush Nick Bosa által hasít (de Bryce Huff is jól néz ki a rotációban), a linebacker páros csodálatos, és ugyan egyéni szinten nem feltétlen jönnek ki jó teljesítmények, de mint rendszer a coverage is egy biztos hátteret ad a védelemnek.
Hiába a 2-0, ez a Cardinals továbbra is nagyon szürke számomra. Murray nem rossz, de semmi extra, az elkapóknál a TE páros a legérdekesebb, a futás továbbra is korrektül megy egy közepes szintű támadófal mögött (akik egyébként pont futás blokkolásban nem jeleskednek eddig). Az Arizona védelemről sem lehet igazából sok különlegességet összeszedni, az eddigiek alapján láttunk egy korrekt pass rusht, egy korrekt futásvédelmet, és igen, a passzvédekezés is egy teljesen oké szinten működik. Nagy kérdés lesz viszont, hogy az összes kezdő corner sérüléssel bajlódik, így ezen a téren mindenképpen várható visszaesés.
És azt se felejtsük el, a Cardinals eddig a Saints+Panthers páros ellen játszott, utóbbi ellen majdnem el is bukták a meccset egy negyedik negyedes feltámadás miatt. Pont emiatt érzem még inkább szürkének őket, és hogy egy jobb csapat ellen ezek az átlagosan jó számok egyből rosszabbul fognak majd mutatni. A 49erst még Mac Jonesszal is jobb csapatnak tartom, így ez lesz az első igazi felmérője az Arizonának, ahol elválik, valóban szürkék-e, vagy most is tudják hozni a korrekt szintet minden fronton.
Sunday Night Football
Kansas City Chiefs @ New York Giants
Most két 0-2-es csapat érkezik vasárnap estére, nem sokan vártuk, hogy az egyik majd a Kansas lesz. A Chiefs offense-ben nagyjából Patrick Mahomes az egyetlen, aki működik, ő viszont nagyon, ha csak rajta múlna, 2-0-val állna a Chiefs. De a támadófal gyenge, futás nincs, a top elkapók sérültek (Worthy talán már visszatérhet), és Kelce sem a régi. A védelem már mutatott magából valamit az Eagles ellen, főleg a back 7 teljesített jól, de itt is elfér még bőven a javulás. Ezzel szemben a defensive front nagyon élettelen, pass rush tulajdonképpen nem létezik, és futás ellen is csak hathatós LB segítséggel működött bármi is.
Nagyon nehéz reálisan megítélni ezt a Giantst, az első meccsen 1/1 közelinek tűntek, majd a Cowboys ellen a legjobb oldalukat vették elő. Russell Wilson megtáltosodott, Malik Nabers mellett Wan’Dale Robinson is WR1-nek néz ki, volt futójáték, és a TE rotáció is hozzátett a meccshez. Csak az a fránya támadófal ne lenne; továbbra is itt vannak a fő gondok, de most már Andrew Thomas limitáltan edzett, hátha vissza tud térni lassan. A védelem is elég kétarcú, Burns és Carter által nagyon él a pass rush, míg Thibodeaux és Dexter Lawrence jól védekezik futás ellen. Ahogy viszont megyünk hátrébb, már komolyabb gondok vannak, coverage-ben egyedül Cor’Dale Flott mutatott eddig valamit, mindenki más bőven alulmarad az elkapókkal szemben.
Ezt a secondaryt persze Mahomes is szét tudja szedni, nagy kérdés, lesznek-e ehhez megfelelő elkapói, illetve mennyi ideje lesz passzolni, mert ez ellen az OL ellen Carter és Burns nem kizárt, hogy karrier napot fog majd ki. A másik oldalon is a gyenge támadófal lehet a gondok okozója, az eddig döcögő Chiefs pass rushnak most lesz lehetősége belejönni a szezonba. A Nabers-McDuffie páros küzdelme nagyon izgalmasnak néz ki, a slotban viszont egyértelműen előnyben lehet Wan’Dale Robinson, már csak az a kérdés, az első vagy a második heti Russel Wilsont látjuk majd. Akár egy szoros és izgalmas meccs is lehet ebből, de nagyon nehéz elképzelni, hogy 0-3-mal nyitja a Chiefs a szezont.
Monday Night Football
Detroit Lions @ Baltimore Ravens
Ha a Bears elleni Lions érkezik meg erre a meccsre, akkor a hét rangadóját láthatjuk kedd hajnalban. Elit teljesítménnyel tért vissza az első heti blama után Jared Goff, és a teljes offense a legjobb arcát mutatta a Chicago ellen. A támadófal már egy közepes egységnek tűnt, beindult a futójáték Gibbs és Montgomery által, és aki csak elkapni tud, az hozzátett a győzelemhez – Amon-Ra St. Brownt kell kiemelni, aki továbbra is a legjobbak között van a posztján. Jobban nézett ki a védelem is, a front 7 mutatott végre életjeleket, cserébe a secondary még mindig elég sebezhetőnek tűnik, Brian Branch kimagasló teljesítményén kívül mindenhol máshol akadozik a coverage.
A Ravens nem erőltette meg magát a Browns ellen, ezzel együtt a Lamar Jackson + Zay Flowers páros még úgyis a hátán képes vinni a teljes offense-t, hogy a futójáték nem feltétlen az elvárt szintet hozza (Henryt mintha megállította volna a Bills elleni fumble, a Browns ellen alig futott, és akkor is hibázott), és a támadófal se a legerősebb, főleg Andrew Vorhees guard lóg ki lefelé nagyon. A védelem továbbra is megbízható, minden fronton erős ez az egység, a fő problémákat a sérülések okozhatják, Madubuike, Van Noy és Wiggins is maródi, péntekig egyikük sem edzett még a héten, az ő hiányuk komoly problémákat okozhat, ha a Lions offense a jobb arcát mutatja.
Itt vagyok talán leginkább bajban, túl nagy a kérdőjel mind a Lions formájával kapcsolatban, mind a Ravens sérülései terén. A detroiti futást biztos, hogy tudja majd lassítani a Baltimore, inkább az elkapóknál kérdéses, mit kezd egymással St. Brown és Humphrey, az ott egy remek csata lesz. Derrick Henrynek elő kell vennie azt a formáját, amit ott hagyott a Bills ellen három negyed után, mert Flowers akármilyen jó, Brian Branch biztos hogy sokszor fellép majd rá besegíteni. Ennek ellenére nem félek Lamar zsenijétől, és még a sérülésekkel együtt is úgy gondolom, a Ravens a jobb csapat jelenleg.
A Tippverseny állása két hét után (egyenlőség esetén ABC sorrendben)
| balentin | 25-7 |
| bladzs | 25-7 |
| katonadani | 25-7 |
| Támogatók | 25-7 |
| Maetthy | 24-8 |
| Patrik | 24-8 |
| Atreus | 23-9 |
| renningan | 21-11 |
| Höri | 19-13 |
| chester | 18-14 |
| Jarred | 18-14 |
| alatriste | 16-16 |