Site icon Fűzővel kifelé!

Már csak az Eagles és a Bills veretlen, a hét meglepetését hozta a Giants

katonadani

Jaxson Dart jött, látott és legyőzte az eddig veretlen Chargerst! Az Eagles rendkívül kétarcú, a Bills pedig meglepően szoros meccsen tudta megtartani a makulátlan mérlegét. A Falcons pedig tudott javítani a múlt heti betlin. 

Los Angeles Chargers @ New York Giants 18 – 21

Jaxson Dartot bedobták a mély vízbe, hogy próbáljon csodát tenni, és rendes diák módjára szót fogadott: megverte a Chargerst! Bár a lábával hatékonyabb volt mint a karjával, de mozgatni tudta a láncokat, és meg is szerezte a vezetést. Egész meccsen ezer fokon égett, bár néha talán túlságosan is hősnek gondolta magát, amiből később lehetnek problémák, de érezhető volt ez a hatás a többiekre is. Bár a címlapokon ő lesz a hős, én inkább a Giants védelmét emelném ki, ami féken tudta tartani Herbertéket, kevesen múlt, hogy ne szerezzenek két pick6-et is, de legalább a támadók hoztak belőle 10 pontot.

A Chargers elkapók alapos fejmosást fognak kapni Harbaugh-tól, sok volt a hiba a részükről, ahogy a 14 totál büntetést sem fogják kitenni az ablakba a játékosok. Akivel elégedettek lehetnek az az újonc futó Hampton, aki végre úgy játszott, ahogy vártuk tőle a draftolásakor, a védőktől pedig Tuipulotu játszott úgy mint akinek hőkereső rakétája van Dart irányába, 4 sack és egy TFL, szinte minden nagy játéknál ami a LOS-on történt az ő nevét hallhattuk a közvetítésben.

Megérdemelten nyert a Giants, aminek végre egy könnyebb meccs jöhet a Saints ellen ebben a feszített menetrendben. Ami miatt mindkét csapatnál szomorkodhatnak, az két sztárjátékos sérülése. Malik Nabers a második negyedben egy felugrás mozdulat közben a hírek szerint ACL-szakadást szenvedett, míg a túloldalon Joe Alt hagyta el már a meccs elején a pályát, és walking bootban csatlakozott az oldalvonal mellé, ő talán megúszta a season ending sérülést a bokájával.

(chester)

Philadelphia Eagles @ Tampa Bay Buccaneers 31-25

Szinte tökéletes első félidőt hozott az Eagles. Azzal kezdték, hogy blokkoltak egy puntot és Sydney Brown vissza is hordta azt TD-re. A védelem az első 30 percben mindössze 6 pontot engedett, ráadásul abból egy 65 yardos mezőnygól volt, ami hatalmas teljesítmény Chase McLaughlintól, hiszen a történelem leghosszabb kültéri mezőnygólja volt. Cooper DeJean és Quinyon Mitchell kiváló volt hátul, és furcsa volt, hogy nem Kelee Ringót támadta a Buccaneers, amelynek nem akart beindulni a támadósora. Ellenben a Sasok offense-e ezer fokon égett. Kevin Patullo támadókoordinátor kiváló gameplannel érkezett, amiben alig volt futás, ellenben a passzjáték kiválóan volt felrajzolva. Jalen Hurts pedig úgy játszott mintha Super Bowlban lenne: 15/16, 130 yard, 2 TD, 0 INT, 4 futás 42 yardért csak az első félidőben. A két TD-t Dallas Goedert szerezte két trükkös shovel passzból, ezek is szépen voltak felrajzolva. A Bucs nem tudott nyomást helyezni Hurtsre, ez pedig általában nagy probléma náluk, és most sem volt másképp.

A 24-6-os félidei eredmény után a második 30 perc teljesen más képet mutatott. Az Eagles támadósora szenvedett, de nagyon durván. Olyannyira, hogy Hurtsnek egyetlen egy sikeres passza sem volt (8 próbálkozásból), ellenben sackelték kétszer 18 yardért. Mindez nem azért, mert olyan jól ment volna a futás, Barkley egész meccset tekintve 43 yardon maradt. Szóval mi történt? Volt 5 three-and-outjuk, egy öt játékból álló mínusz 5 yardos támadásuk, meg egy rövid pályás touchdownjuk, ahol bevetettek egy trükkös fake tush push-t, amiből Barkley TD-t szerzett.

A nagy szenvedés ellenére sikerült nyernie a Sasoknak, de majdnem visszajött a Buccaneers. Két hosszú touchdownt szereztek struktúrán kívül, egyszer Emeka Egbuka 77 yardosat, egyszer Bucky Irving 73 yardosat. Ezekkel és egy 58 yardos mezőnygóllal visszajöttek 8 pontos hátrányba, és mehettek a hosszabbításért.

El is jutottak a red zone-ba, ahol Mayfield menekülni kezdett, talán elhitte halhatatlanságát, de végül interceptiont dobott az újonc Jihaad Campbellnek. De ez még csak az első próbálkozásuk volt, volt még egy, az viszont a félpályán átérve elhalt. A végeredmény pedig egy safetyvel alakult ki, ahol az Eagles punter Braden Mann berohant a saját célterületére leégetni a maradék pár másodpercet.

Az első félidő alapján abszolút győzelmet érdemelt az Eagles, a második alapján pedig abszolút nem. Ennél kétarcúbb támadósort nem tudom mikor láttunk utoljára bárkitől. A védelem a két benézett nagy játékon kívül egyébként jó volt. A Buccaneersnél nyilván épp ellentétes két félidő volt, a védelem nagyot játszott a második 30 percben, visszavettek a blitzekből és így nagyon jól működött a coverage. A támadók kicsit ad-hoc játékot mutattak, de azért egy kemény védelemmel volt dolguk és a támadófal jobb oldala még mindig nagyon gyenge. Irving 165 scrimmage yardot szerzett, az szép munka.

(katonadani)

New Orleans Saints @ Buffalo Bills 19-31

Egyike azon kevés meccseknek a 19 órás sávból, ahol volt izgalom. Az első negyedben három támadást láttunk, amiből három TD született: kettőt a Bills, egyet a Saints szerzett. Ezt követően azonban leállt a hazai támadógépezet: a vendég defense szerzett egy interceptiont és kvázi kiharcolt három puntot. A Buffalo védői is tették a dolgukat, egy punt és INT mellett mindössze három pontot engedtek.

Érdekes módon a szünet után is egálban voltak a csapatok. A Saints ugyan punttal kezdett, de a harmadik negyed végéig képes volt TD-vel válaszolni a TD-re, ráadásul egy szép 65 yardos drive végén. A negyedik negyed kezdetén tehát csak öt pont volt a különbség a két csapat között, sőt egy Bills turnover on downs után már csak kettővel mentek a hazaiak.

A végére azonban kijött a tehetségbeli különbség. Josh Allen kétszer is villantott, összesen 102 yardot haladva 10 pontot feltett az offense, míg a lelkesen küzdő Saints csak két turnover on downst hozott össze. A vége sima lett, de alaposan megizzasztotta a 0-3-as New Orleans a Super Bowl-favorit, eddig veretlen Billst idegenben.

Az interceptiont leszámítva Allen elég jó volt, három total TD-t és 236 total yardot gyűjtött. A legjobb Bills támadó azonban James Cook volt, aki 135 scrimmage yardot és egy TD-t jegyzett a mérkőzésen. A védelem viszont nem lehet büszke a teljesítményére: 189 engedett yard a földön kriminális még akkor is, ha Spancer Rattler csak 126 yardot passzolt és három sacket benyelt. Sőt, a Saints INT-je is csak egy rosszul sikerült trükkös játékból született – ha kicsit konzervatívabb a csapat, akár más is lehetett volna a végeredmény.

A Saints javára legyen mondva, hogy rendesen odatette magát, és minden limitációja ellenére megizzasztotta a Billst. Kellen Moore kifejezetten jó munkát végez a nem túl erős emberanyaggal, Spencer Rattler nem tűnik a liga legrosszabb irányítójának, Alvin Kamara is jól megy, sőt még Kendre Millert is képes használni. Egyelőre csak szimpatikus vesztes a Saints, de nem lepne meg, ha ez megváltozna a szezon második felére.

(renningan)

Washington Commanders @ Atlanta Falcons 27 – 34

A múlt heti óriási égést mindenképp korrigálni akarta a hazai csapat, amihez remek ellenfelet választottak a Daniels és McLaurin nélkül felálló Commanders személyében.

A Falcons támadósora úgy muzsikált, ahogy szezon előtt vártuk volna tőlük. Penix nyugodt volt és képes volt játékba hozni a halálosztó fegyvereit. 313 yardig jutott, amiből 286-ot osztott szét a London (110), Robinson (106), Pitts (70) trió közt. Zac Robinson jól játszotta üresre az embereit, Penix pedig rendszerint meg is találta őket. Most végre a futójáték is úgy ahogy működött, bár első kísérletre még mindig picit sokat próbálkoznak a földön. A Commanders védelme ennyi agilis top atlétával nem tudott mit kezdeni és látszólag nem tudták ledominálni a Falcons támadófalat se. Nem engedték még el teljesen Penix kezét, nem is lehetett mindig annyi ideje, hogy igazán bombázza a mélységi zónákat, de azért sikerült pár nagy passzt eleresztenie, a legszebbet talán Londonnak.

Egy érhetetlen pick most is összejött, de nem zökkentette ki az irányítót, hogy a 3. negyedben igazából egyenesen Mike Sainristilnek dobott egy labdát.

A Falcons végig irányította a találkozót, végig megvolt a 7-10 pontos különbség a gárdák közt, ha épp fel is jött volna a Commanders, a következő támadásból azonnal elhúztak újra a hazaiak. A red zone-ban 6-ból 6-szor írtak pontokat a táblára és az esetek többségében ezek touchdownok voltak.

A Commanders 27 pontja egyébként így is elismerésre méltó a kezdő irányító, legjobb elkapójuk és futójuk nélkül. Marcus Mariota a körülményekhez képest életképes játékot hozott, de látszódott a Commanders támadósoron a tehetséghiány. Deebo Samuelen kívül senki se zárt 2-nél több elkapással, 2025-ben pedig ha Samuel a legjobb fegyvered, az nem egy egészséges támadósor. Az ex-49ers elkapó 6 elkapásig, 72 yardig és egy látványos TD-ig jutott.

A meccs nem a védelmekről szólt. A Falcons felturbózott pass rush-a párszor be tudta nyomni a zsebet Mariota körül, de nem az első körös újoncok, hanem inkább a veteránok villogtak Elliss vezérletével. Egy rookie azonban csak szállította a nagy playt, a 3. negyedben amikor a Washington kezdett volna lassan játékba lendülni egy gyönyörű Xavier Wattst interception érkezett.

(alatriste)

Exit mobile version