A csereirányító a legjobb pozíció a sportban. Az a tény, hogy állandóan részeg vagyok. Nem kell megjelenni az órán, és olyan, mintha igazi irányító lennék, csak a fájdalom és nyomás nélkül
– mondta Alex Moran, a Blue Mountain State című sorozatban.
És elsőre lehet, hogy tényleg így tűnik, és nemcsak a gimiben, de a profik között is. A jobb csereirányítók évi 10+ millió dollárt keresnek úgy, hogy szerencsés esetben egy percet sem kell játszaniuk és a hajuk szála sem görbül. Sőt, ha nem teljesítenek jól, az sem érdekel senkit, hisz ugyan mit várnánk egy cserétől. A valóság azonban sokkal keserűbb és fájdalmasabb, egy backup QB élete sok szempontból sokkal nehezebb, mint a kezdőé.
A küzdelem, amit senki nem lát
Szeptembertől februárig minden vasárnap egy ünnep, amikor egy egész ország – sőt kicsit az egész világ – megőrül. A stadiononk kívül és belül dugig vannak szurkolókkal, több tíz millió torokból tör fel egy-egy kiáltás a tévé előtt. Ez az NFL.
A pályán a világ legjobb atlétái, köztük az irányító, amely minden sportág minden posztja közül a legnehezebb és legértékesebb. A legjobbak évi 60 millió dollárt keresnek csak a játékukkal, övék az egész világ. Azok pedig, akik eme szupersztárok, félistenek, hadvezérek árnyékában tengetik mindennapjaikat… nos, kit érdekelnek? Soha senki nem akar a pályán látni egy csereirányítót, mert az azt jelenti, hogy Matthew Staffordok, Patrick Mahomesok vagy Josh Allenek megsérültek. Senki nem vár el tőlük semmit, a legtöbbször még a nevüket sem tudják.
Pedig a fontosságuk, a jelentőségük megkérdőjelezhetetlen. És ők ezt pontosan tudják. Ott állnak az oldalvonal mellett minden mérkőzésen, sisakjuk a kezükben. A testük ugrásra készen megfeszül, a pulzusuk az egekben, az agyuk megállás nélkül pörgeti a játékhívásokat, pedig szinte biztos, hogy egy percet nem fognak játszani. Egy karnyújtásnyira vannak a világ legnagyobb színpadjától és mégsem lehetnek részesei.
Sok srácnak, aki egész életében alfa volt, nem feltétlenül könnyű cserejátékosnak lenni. Nehéz átállni arra, hogy nem játszol. Minden vasárnap, amikor nem játszottam, egy kicsit meghaltam
– mesélte J. T. O’Sullivan, aki majd’ egy évtizedet töltött el az NFL-ben, mégis csak nyolcszor volt kezdő.
Mások képesek ezt jobban kezelni, főleg ha anyagilag nincs okuk panaszra. Chase Daniel ilyen szempontból egy igazi életművész, aki 13 szezonon át nem tudott kikopni a ligából. Karrierje során mindössze öt meccsen kezdett, mégis több mint 40 millió dollárt keresett.
Nem tartom magam csereirányítónak, és azt hiszem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak azért írtam alá ezt a 3 éves, 21 milliós szerződést, mert tartalék irányító akartam lenni.
Tény, hogy egy Ferrariban mindig jobb sírni, mint egy Trabantban. És persze néha előfordul, hogy a szerencse a csereirányító mellé szegődik. Egy olyan szerencse, ami szurkolók millióit tölti el bánattal és rettegéssel, de nekik mégis életük lehetősége lehet. Az esély, amiért éjt nappallá téve dolgoztak.