Még csak három forduló telt el a 2025-ös egyetemi futballszezonból, de bizonyos csapatok már most a szakadék szélén egyensúlyoznak a szezon előtt kitűzött céljaik elérése kapcsán, más programok pedig a ragyogó idénykezdetnek köszönhetően elkezdhetnek egyre merészebbeket álmodni. A szombati beszámoló legújabb részében megvizsgálom, hogy a szezon eddigi eseményei mennyire festenek valós képet az adott csapatokról, játékosokról, vagy esetleg sokan túlreagálják a látottakat. A cikk második felében pedig jönnek a szokásos tippek és a legjobb mérkőzések beharangozói.
A Clemson Tigers rájátszás reményeit lélegeztetőgépen kell életben tartani
Nem véletlenül tartotta olyan sok elemző és többek között jelen cikk szerzője is a bajnoki cím egyik legnagyobb esélyesének Dabo Swinney együttesét. Jóformán minden nagyobb név visszatért a tavaly konferenciagyőzelmet elérő együttesből, a front 7 hemzsegett a tehetségektől, az irányító, Cade Klubnik pedig az ország egyik legjobb formában lévő karmestereként fejezte be az előző idényt.
Mindössze három mérkőzés kellett ahhoz, hogy ez a derűs összkép rémálomba változzon, a Tigers 1 győzelemmel és 2 vereséggel nyitott, amivel nagy gödröt ástak maguknak a szezon hátralévő részére. Elsősorban az offense a gárda kerékkötője, a támadósor a 109. helyen áll EPA per play alapon, sikerességi rátában pedig a 90. helyen szerénykednek.
A szenvedés több okra vezethető vissza, de alapvetően mindegyik csapatrész messze tudása alatt teljesít. Kezdjük a futásokkal, mert abból eredeztethető a problémák gyökere. A Clemson futásonként csak 4,3 yardot átlagol, amivel csak a 109. helyet csípik meg országos szinten. Látványosan nem tudnak haladni a földön, sem a fal (bottom 10-es PFF futásblokkolás értékelés a Power 4-ban), sem a futók nem végzik megfelelően a dolgukat.
Ezek a nehézségek pedig kihatnak az együttes passzjátékára is, az ellenfelek védelmei egyszerűen nem tisztelik annyira a futójátékot, így bátrabban ráállnak a passzokra. Tetézi a bajokat, hogy Klubnik tavalyi játékának eddig se híre, se hamva. Leginkább csak a futásaiban van veszély, passzolásban a big time throw rátája egyértelműen visszaesett tavaly óta, és ugyan sok kockázatos döntést nem hoz, de ezidáig árnyéka tavalyi önmagának.
Az elkapósorból kegyetlenül hiányzik a sérüléssel bajlódó Antonio Williams, Bryant Wesco Jr-nak ugyan vannak villanásai, T.J. Moore azonban totál láthatatlan. Mindennek a tetejébe Garrett Riley playhívásai sem igazán ülnek, minden meccsen ötlettelen koncepciók sokaságát láthatjuk a Tigers offense-től, a végeredmény pedig általában az, hogy Klubnik majd valahogy megoldja improvizációból.
A védelemmel kevesebb a probléma, de a szezon előtti elvárásoktól messze elmarad az egység. Harmadik downokon látványosan szenvednek, rendszeresen nem tudják leparancsolni az ellenfeleket a pályáról, aminek az egyik fő oka, hogy a védőfal masszívan alulteljesít.
T.J. Parker és Peter Woods egyelőre nem tudnak felnőni a holtszezonban kapott mérhetetlen hype-hoz, az új szerzemény, Will Heldt eddig teljesen elhomályosítja őket, egy fecske azonban nem csinál nyarat. Mindent összevetve, valójában már csak egy dologban bízhat a Clemson.
Amennyiben az előző évhez hasonlóan képesek 1 vereséggel lehozni a konferenciameccseket, akkor bejuthatnak az ACC döntőbe, aminek a megnyerése automatikus rájátszás pozíciót jelentene. Őszintén szólva a látottak alapján a SMU, a Florida State és a Louisville ellen sem számítok Clemson győzelemre, ha csak nem történik gyökeres változás a csapat játékában.
Ítélet: Realitás