Site icon Fűzővel kifelé!

Tükörsima Packers győzelem a csütörtök esti rangadón

renningan

A Packers a Lions leiskolázása után sem lassít és bucira verte a tavalyi NFC-döntős Commanderst Green Bay-ben. A vendégeknek a negyedik negyed kezdetén kevesebb támadóyardjuk volt, mint a Packers kezdő tight endjének, igazi Super Bowl contender teljesítmény volt Micah Parsonséktól.

A mérkőzést Jordan Love-ék kezdték egy gyönyörű drive-val. Legalábbis az lett volna, ha egy holding miatt nem fújnak vissza a bírók egy 39 yardos TD-t, amibe ráadásul Jayden Reed bele is sérült. A következő playből 3&19-re lett egy egy 16 yardos passz, majd a Packers a biztos helyett ráment egy újabb 30 yardos TD-re, de Love kicsit aluldobott passzát az utolsó pillanatban leütötték.

A Commanders azonban nem tudott élni a momentummal, hat megtett yard után jöhetett a punt. Sőt úgy általában teljesen életképtelen volt az offense a Parsonsszal megerősített védőfallal szemben. A két első körért megszerzett, majd a világ minden pénzével kitömött pass rushernek hihetetlen gravitációja volt, a Packers védőfala olyan szinten nyomta össze folyamatosan a zsebet, hogy esélye sem volt Jayden Danielsnek a menekülésre. Sőt az egység a futást is pazarul fogta, ami miatt szinte mindenki félt Kenny Clark elcserélése után, de most úgy tűnik, mintha a veterán lett volna a defense kerékkötője.

A Commanders az első két támadásából mindössze egy yardra volt képes, a félidő végéig pedig 67-et sikerült összekaparni egy kihagyott és egy belőtt mezőnygól kíséretében. Eközben a Packersnek volt egy csodálatos 92 yardos és egy 96 yardos TD-drive-ja, valamint egy 48 yardról kihagyott mezőnygólja. A szünetre így 14-3-as hazai előnnyel mehettek a csapatok, aminek leginkább a Washington örülhetett, lehetett volna sokkal nagyobb is a különbség.

A harmadik negyedre nem sokat változott a játék képe. A Commanders egy jó visszahordás után a Packers 44 yardosáról indulhatott, de 10 szomorú yard megtétele után ismét csak a mezőnygól-kísérlet maradt, ami ráadásul sikertelen is lett. A Packers azonban egy bő 5 perces támadás után további három pontot gyűjtött és ezzel effektíve el is dőlt a találkozó, a játék képe alapján kizárt volt, hogy ebből fordítás legyen.

3:31-gyel a harmadik negyed vége előtt a Commandersnek 84 yardja volt, miközben a tight end Tucker Kraft már 100 fölött járt, ráadásul még egy TD-je is volt. Elképesztő hatékonysággal dolgozott a Packers védelme, bár várható volt, hogy ezt nem tudják tartani a mérkőzés végéig.

A negyedik negyed elején ennek megfelelően szépített is a Washington, sőt még egy újabb TD is összejött egy kétpontos kíséretében, azonban eközben a Packers támadósora is feltett 10 pontot a táblára, egy másodpercig nem volt egy labdabirtoklásnyi (8 pont) különbségen belül a fővárosi csapat. Ez az extra 120 yard körüli mennyiség és 15 pont annyira jó volt, hogy kevésbé legyen megalázó a vereség, de a mérkőzés képe alapján zongorázni lehetett a különbséget.

A Packersnél mindenki elégedett lehet a rúgó Brandon McManust leszámítva. Love ugyan relatíve pontatlan volt, elképesztő magabiztossággal dobálta a hosszú passzokat, így végül 19 sikeres passzból is 292 yard és két TD született. Nem rémlik turnovert érő átadás vagy nagyobb hiba tőle, bár nem is játszott annyira jól, mint ahogy a számai mutatják, szinte folyamatosan a teljesen üres embereknek kellett passzolnia a labdát (még ha messzire is).

A futás is korrekt volt, 30 kísérletből 135 yard és egy TD volt a mérleg, Tucker Kraft pedig kezdi magát beverekedni a posztja krémjébe, a tight end ugyanis hat elkapásból 124 yardot és egy TD-t jegyzett, volt egy 57 yardos elkapása is, a támadósor lelke volt. Ami talán kicsit aggasztó, hogy továbbra is nagyon középszerűnek néz ki az elkapósor, pláne Reed sérülése után. A leginkább használható játékos Dontayvion Wicks volt, Romeo Doubs teljesítményét a TD-je menti valamelyest, de nem volt igazi faktor, az első körös újonc Matthew Golden pedig egyelőre nem igazán szerves része a passzjátéknak és nem is erőltették túlzottan. (Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy a nulla elkapása leginkább Love-nak volt köszönhető.)

A védelem pedig fenomenális. Parsons most elég sokat volt a pályán, aminek a vége nyolc nyomásgyakorlás és egy sack lett. A jelenléte pedig megnyitotta az utat a többiek előtt, akik betettek még három zsákolást a közösbe, valamint a teljes defense-nek volt még nyolc további QB-hitje a számolatlan nyomásgyakorláson túl – darabokra szedték a Commanders támadófalát. De ami igazán meglepő, hogy van futás elleni védelem. A Lions nullázása után most a Daniels miatt duplán veszélyes Washington is beleállt a földbe, 2,7 yardos átlaggal csupán 51 yardra volt képes a vendég offense.

Daniels egyébként nem volt különösebben rossz. Nem játszott jól, de a támadósor teljesítménye leginkább a támadófalon és a koncepció nélküli playhíváson bukott el. Abszolút nem sikerült zavarba hozni vagy meglepni a Packers védőit, ha véletlenül nem érkezett a nyomás, akkor sem volt szinte soha senki üresen. Austin Ekeler már semmilyen módon nem tényező, Deebo Samuelnek is csak fel-felvillanásai vannak, mintsem hogy egy megbízható playmaker lenne, és az amúgy is mindig rossz, ha a legjobb fegyvered az ezeréves Zach Ertz.

Washington Commanders @ Green Bay Packers 18-27

Exit mobile version