Site icon Fűzővel kifelé!

Erődemonstráció a Lionstól, szenvedés a Texanstól

renningan

Dupla hétfő esti rangadóval zárult a hetedik forduló. A Lions nagyon magabiztosan győzte le hazai pályán az NFC éllovas Buccaneerst, míg a Seahawks egy furcsa mérkőzésen nyert a Texans ellen. 

Tampa Bay Buccaneers @ Detroit Lions 9-24

Az első félidő teljes egészében a Lionsről szólt, bár messze nem volt tökéletes. A hazai támadósor egy pazar, mindössze hat playből álló TD-drive-val nyitott. Ezt követően is nagyon magabiztosan haladtak Jared Goffék, azonban egy fumble és egy turnover on downs (a Bucs 15 yardosánál) miatt minimum hat, de inkább 10 pontot a pályán hagytak. A második negyed végén azonban Jahmyr Gibbs elszabadult és egy parádés 78 yardos TD-vel 14-0-ra növelte a Lions előnyét.

Eközben a Bucs offense effektíve nem volt a pályán. A forduló előtt az NFC első helyén tanyázó csapat abszolút tehetetlen volt a négy kezdő DB-jét nélkülöző, de erőn felül teljesítő hazai védelemmel szemben. Baker Mayfieldék az első hét próbálkozásukból 53 yardot tudtak csak haladni, valamint volt egy fumble-jük, illetve az MVP-címre esélyes QB egyszer eladta a labdát.

Az utolsó pár perc egyébként elképesztően őrült volt. 3:06-tal a félidő előtt a Lions puntolt egy 66 yardosat a saját a kilenceséről. Ezt követően az első játékból fumble-t vétett az elkapó Sterling Shepard, a detroiti offense viszont csak öt yardot tudott haladni, majd kimaradt egy 54 yardos mezőnygól. Az újabb Bucs támadás azonnal elhalt egy interception miatt, amire Jared Goff szintén egy INT-vel válaszolt, így a Tampának végül volt ideje eljutni mezőnygól-távolságig és megszerezni az első pontjait.

A második félidőt a Bucs kezdte és végre sikerült haladniuk, egy 67 yardos drive végén Tez Johnsonnak osztott ki egy TD-passzt Baker Mayfield (ezen a ponton már nem igazán maradt elkapója a csapatnak – Mike Evansnek eltört a kulcscsontja, Chris Godwin be sem öltözött, de Emeka Egbuka is gyengén játszott fél lábbal a kórházban). A kétpontos viszont nem sikerült, ráadásul sokáig nem örülhettek a Tampa-szurkolók, mert az egész meccsen remekül játszó Goff újabb pazar drive-ot vezetett, amelynek a végén ismét Gibbs szerzett egy hatpontost.

Ezt egy puntváltás követte, majd a defensive backjeit továbbra is sorra veszítő detroiti védelem villant nagyot két turnover on downsszal. Az egyik után ráadásul egy kvázi mindent eldöntő mezőnygól is összejött, így a végén már csak a becsületéért küzdött a Bucs, de az utolsó támadás is elhalt negyedik kísérletre.

A Lions támadófala nem mindig volt a helyzet magaslatán, a Bucs elég gyakran helyezte nyomás alá Goffot, illetve négyszer is sackelték a QB-t. Összességében a futójáték is döcögött, az erőfutásairól híres David Montgomery emiatt szinte alig volt a pályán, esélye sem volt Vita Veáék ellen. Gibbsre ellenben nem volt ellenszere a Tampa védelmének, a 78 yardos megiramodása mellett volt még 16 futása 49 yardért és egy TD-ért, valamint három elkapása 82 yardért. A meccset 218 yarddal fejezte be, ami 2013 óta a legtöbb volt egy detroiti játékostól.

A hazai védelmet is csak dicsérni lehet. Olyan játékosok nyújtottak extrát, mint Tyrus Wheat, aki idén nagyjából pályára sem lépett, most mégis volt 1,5 sackje. Vagy a csere corner Arthur Maulett, akinek volt öt szerelése, egy leütött passza és egy INT-je, de Rock Ya-Sin és a draftolatlan újonc Nick Whiteside (két tackle, három leütött passz) is jól játszott. A védelem tagjai összesen 12 leütött labdát jegyeztek, számos pazar és fontos szerelést mutattak be – nehéz szavakkal leírni, mennyivel túlteljesítették az elvárásokat (és nagyon jól jön a bye week, mert ez aligha lenne fenntartható).

A Bucs részéről semmi sem működött. A támadófal rengeteg nyomást engedett és Mayfield is gyengén játszott, többször is túldobta az üresen álló elkapóját. A futójáték nem létezett, csak 42 yardot haladt a földön a vendég csapat, a passzjátékban pedig egyszerűen kiütközött a sok sérülés (eddig sikerült mindig túlteljesíteni az elvárásokat).

A védelem nem volt rossz, többször is sikerült megállítani a Lionst, volt két turnover is (három a kivédekezett negyedikkel együtt), bár itt is látszott a rengeteg sérülés. Összességében még mindig jó ez a Bucs, de rájuk is ráférne egy bye week, hátha kiürülne a tampai kórház.

(renningan)

Houston Texans @ Seattle Seahawks 19-27

Az alaposan reggelbe nyúló mérkőzés bizonyos szempontból érdekes és látványos volt, bizonyos szempontból pedig unalmas és lefutott. A Texans offense ugyanis szinte semmire sem volt képes a Hawks elit védelme ellen, azonban a houstoni defense igyekezett meccsben tartani a csapatot 4 szerzett labdával – de ez sem volt elég Stroudéknak, 57 percen át nem tudtak TD-t szerezni.

A Seahawks gyorsan elhúzott az elején két touchdownnal (Zach Charbonnet, Jaxon Smith-Njigba), és majdnem a védők is szereztek egy TD-t, de a kierőszakolt fumble után elhagyták a labdát a gólvonalnál. Aztán a Seahawks megint eljutott a red zone-ba, ott viszont túlgondolták a dolgokat és Cooper Kupp-pal próbáltak passzolni, aminek interception lett a vége.

Még így is 14-0 volt az állás, de legalább egy mezőnygólig eljutott a Texans a félidő előtt. Sőt, miután blokkolták a Hawks rúgását, sikerült még egy mezőnygól az utolsó pillanatban, így a játék képének egyáltalán nem megfelelő 14-6-os állással mentek szünetre a felek.

A második félidő rögtön egy Stroud interceptionnel kezdődött (Ernest Jones kapta el), amiből mezőnygólt szerzett a Hawks. Egy jó punt után Darnoldék beszorultak a saját 5-ösükön belülre, az irányító beleforgott egy sackbe, a labdát is elhagyta, így Will Anderson révén megszerezte első TD-jét a Texans, így megint szoros lett a találkozó.

Egy nagy JSN elkapás után jött egy mezőnygól, majd a Texans harmadik, valamint negyedik és 1-re is megpróbált futni középen, ami nem sikerült, ezt pedig már egy Charbonnet touchdownnal kihasználta a hazai gárda, amivel elhúztak 27-12-re a harmadik negyed végén.

Itt úgy tűnt eldőlt a meccs, de még sok minden történt az utolsó játékrészben. A Texans védelme ugyanis meccsben tartotta a gárdát: előbb Elijah Arroyo kezéből ütötte ki a labdát MJ Stewart, majd Sam Darnold passzát húzta le Derek Stingley, azonban a Texans offense annyira életképtelen volt, hogy egyikből sem tudott pontokat szerezni. A legvégén a becsület touchdownt Woody Marksnak sikerült megszereznie nagy nehezen, így 27-19 lett a végeredmény.

A mérkőzés legjobb egysége egyértelműen a Seahawks védelme volt, amit elit szinten teljesített. A futás ellen átlag 2 yardot engedtek csupán, Stroud pedig 50% alatt maradt a mérkőzésen. A Texans offense amúgy sem egy erős egység, hát még egy ilyen védelem ellen, ezt rossz volt nézni. A másik oldali matchup már érdekesebb volt, hiszen két jó egység találkozott, és mindkét oldal elkönyvelhetett győzelmeket a mérkőzés során. Darnoldnak nem ez volt a legjobb meccse idén (17/31, 231 yard, TD, INT, fumble), a futójáték sem hozott túl sokat (3,7 yardos átlag), de ez tényleg egy szuper houstoni védelem. Kár, hogy az offense nem tud hozzájárulni a sikerekhez.

(katonadani)

Exit mobile version