Site icon Fűzővel kifelé!

Három kiütés, és egy bolond meccs, ahol a Jets végre elvesztette a szüzességét

renningan

A Falcons és a Panthers csereirányítóval szaladt bele egy óriási pofonba, míg a Ravens Tyler Huntley-val verte el nagyon a Bearst. A Jetsnek pedig a forduló talán legszórakoztatóbb és leglátványosabb meccsén összejött az első győzelem, így immár nincs nyeretlen csapat a ligában.

Miami Dolphins @ Atlanta Falcons 34-10

A Falconsból hiányzott a kezdő irányító Michael Penix, a helyén a 45 millió dolláros csere, Kirk Cousins kapott lehetőséget. Ennek ellenére a hazai csapat volt az esélyesebb a darabokban lévő Dolphins ellen, de úgy tűnik, hogy az Atlantának három meccsenként kötelező megalázó módon kikapnia egy gyenge csapattól (30-0-s vereség a Panthers ellen, ugyebár).

A mérkőzés két punttal kezdődött, majd a Dolphins összerakott egy nagyon szép TD-drive-ot. Erre Cousinsék egy mezőnygóllal válaszoltak, majd a mérkőzés szép lassan eldőlt. Miközben a Dolphins 100+ yardot haladt még a második negyedben és feltett 10 pontot a táblára, addig Kirk Kapitány módszeresen kijátszotta magát a ligából. Mivel a futójáték nem ment, így neki kellett volna a villognia a nem létező miami secondary ellen, hat yard és nulla pont lett.

A Falcons tehát 17-3-as hátrányban volt, de Cousinsék kezdhették a második félidőt. Az első próbálkozásból 7 yard jött össze, a második viszont jobban sikerült, de Bijan Robinson elhagyta a labdát a red zone-ban. Ezt viszont megbüntette a Dolphins egy újabb TD-vel és 24-3-nál végleg el is dőlt a találkozó.

Az Atlanta még próbálkozott, de nem jöttek a játékok, Cousins elképesztően gyenge volt, egy negyedik negyedes becsület TD-n kívül semmi sem sikerült (34-3-nál). Eközben Tua megdobta a negyedik TD-passzát is, ráadásul most még a labdát sem adta el – ez volt a legjobb meccse az elmúlt 1,5 évben.

A Falcons mindössze 2,6 yardos átlaggal futott, ami teljesen indokolatlan, Cousins pedig mindössze 173 yardig jutott 31 passzkísérletből. Ami azonban furcsább, hogy az idén remeklő atlantai védelmet szétszedte Tagovailoa. A pass rush megszűnt létezni, egyetlen sack és ugyanennyi QB-hit volt a teljes defense mérlege a liga talán legrosszabb támadófala ellen. Elképesztő leolvadás a labda mindkét oldalán.

Baltimore Ravens @ Chicago Bears 30-16

Lamar Jackson nem tudta vállalni a játékot, a Bearsnek viszont így sem volt esélye – pedig nem így indult a dolog. A mérkőzést a hazaiak kezdték és egy 8 perces drive végén már a Ravens 5 yardosánál voltak, de egy sack után végül csak mezőnygól született. Egy vendég 3&out után megint sikerült eljutni a red zone közelébe, azonban ismét csak mezőnygólra futotta – ezzel együtt az első negyed alapján kiütéses Bears győzelem volt kilátásban.

Ehhez képest a második negyedben Tyler Huntley-ék megérkeztek a mérkőzésbe egy pazar TD-drive-val, majd pedig egy mezőnygólt is sikerült összehozni. Caleb Williamsék eközben 18 yardot haladtak a rossz irányba, majd kimaradt egy hazai 58 yardos mezőnygól-kísérlet, a szünetre így 10-6-os Ravens előnnyel mehettek a csapatok.

A harmadik negyedben mindössze három drive-ot láttunk, amiből két Baltimore mezőnygól született, valamint egy chicagói 3&out. Sokadik nekifutásra azonban végre a Bears is letett valamit az asztalra, D’Andre Swift futott TD-jével 16-13-ra szépített a hazai csapat. Az öröm azonban rövid életű volt. Előbb Williams dobott egy INT-t a saját 20 yardosán belül, amiből simán TD-t szerzett a Ravens, majd a védelem kapitulált egy hosszú drive végén. Egy szépségtapasz Bears mezőnygóllal pedig beállt a 30-16-os végeredmény.

A Baltimore-i támadósor sokkal jobban funkcionált Huntley-val, mint Cooper Rush-sal, érthetetlen, hogy korábban miért az utóbbit erőltették. A győzelem kulcsa azonban egyértelműen az volt, hogy működött a futójáték (amiből Huntley is jócskán kivette a részét), 177 yard és két TD volt a gárda mérlege.

A Bearsnél viszont továbbra is probléma, hogy Williams nem játszik jól. A Ravens beállt a futójáték megállítására, ami többé-kevésbé sikerült is, és amennyiben nem sikerül izomból átfutni az ellenfélen, akkor a Chicago meg van lőve. A tavalyi 1/1-es hiába passzolt 285 yardot, volt egy buta INT-je, plusz kulcsszituációkban rendre rosszul döntött és megakasztotta a támadásokat. Ben Johnson összességében hozza azt, amit Detroitban láttunk tőle, de bármilyen fura is leírni: nincs egy Jared Goffja, akivel működhetne a rendszer.

New York Jets @ Cincinnati Bengals 39-38

A Bengals kezdte a találkozót, és egy egész pofás drive-ot tettek le az asztalra Joe Flaccóék, de a végén kénytelenek voltak beérni egy mezőnygóllal. A Jets viszont egy turnover on downsszal kezdett, ráadásul a saját 37 yardosukon nem sikerült megcsinálni egy 4&1-et, amit meg is büntetett a Cincinnati. 10-0 alig pár perccel a meccs kezdete után.

A Bengals a második negyedben sem állt le, a futó Chase Brown vezetésével (nézzétek meg a fenti videót, mekkora futball IQ kell ehhez!) még két TD-t pakolt fel a táblára. Csakhogy eközben a hazai védelem is elkezdte hozni a formáját: ugyan három támadásból kettő is csak mezőnygóllal végződött, de egy TD azért még becsúszott a félidő előtt (ráadásul negyedik és kettőre), így 24-13-as Bengals előnnyel mehettek szusszanni a csapatok.

A mérkőzés ezzel együtt nem tűnt olyan nyitottnak. A harmadik negyed két punttal kezdődött, és bár egy újabb FG-vel szépített a Jets, de Flaccóék ismét feltettek egy hatpontost a táblára. A negyedik negyed kezdetén 15 pontos előnyben volt a Cincinnati. Csakhogy a defense a szünetben végképp kicsekkolt a mérkőzésből.

A Jets extrém agresszív módba kapcsolt és egymás után két TD-t is megcsinált, ráadásul még a kétpontosok is sikerültek (ugyan a kommentátorok nem értették, de nagyon okos volt Aaron Glenntől 8 pont hátrányban a kétpontosra menni, láthatóan dolgozik a Jets analytics részlege). Ennek pedig a végén nagy jelentősége lett, mert bár időközben a Bengals is szerzett egy TD-t, de mindössze hat pont volt a különbség a két gárda között. 8 perccel a meccs vége előtt azonban a Jets defense leparancsolta a pályáról Flaccóékat, a Cincinnati védelme viszont ezt nem tudta megtenni a vendégekkel.

A New York egy nagyon szép drive-ot vezetett, majd a futó Breece Hall passzolt egy TD-t egy trükkös játék végén. Ő lett a negyedik nem irányító 1950 óta, aki – mint később kiderült – győztes TD-t dobott a mérkőzés utolsó két percében vagy a hosszabbításban.

A Bengalsnak még volt ideje visszatámadni, a saját 45 yardosuknál azonban megállt a tudomány, egy turnover on downs után pedig a Jets lepörgette az órát és megszerezte idei első győzelmét. Tette mindezt az elit elkapó Garrett Wilson és a corner Sauce Gardner nélkül.

A védelmek egyik oldalon se nagyon tették tiszteletüket, a mérkőzés a támadósorokról szólt. Mindkét gárda remekül futott, a Jets 254 yardot és két TD-t, míg a Bengals 181 yardot és három TD-t jegyzett a földön. A két QB is jó volt összességében, Fields 244 yardot és egy TD-t passzolt Tyler Johnsonoknak és Isaiah Daviseknek, Flacco pedig 223 yardig és két TD-ig jutott – mindketten eladott labda nélkül.

Buffalo Bills @ Carolina Panthers 40-9

Ha valaki szereti nézni, amikor csak egyetlen csapat van a pályán, akkor ez az ő meccse. Az Andy Daltonnal felálló Panthersnek még a kihagyhatatlan mezőnygólok sem sikerültek (az extrák sem), már a harmadik negyedre megvolt a 40 bekapott pont, nem volt mit nézni.

A Bills minden téren eszméletlenül dominált. Josh Allen ugyan csak 163 passzolt yardig jutott egy TD-vel, de nem is kellett többet passzolnia, amikor James Cook 216 yardot futott 11,4 yardos átlaggal és két TD-vel. A földön ráadásul az irányító is betett két hatpontost a közösbe, a Panthers futásvédelem teljes katasztrófa volt.

Nem mintha az offense-nek jobban ment volna. Dalton rosszul játszott, bár ezen a meccsen Bryce Younggal sem lett volna sokkal bentebb a Carolina. A támadófal hét sacket engedett, így hiába működött viszonylag a futójáték, minden támadás elhalt. Emellett a veterán irányítónak volt két fumble-je és egy buta INT-je is, csak hogy biztos legyen a vereség.

Exit mobile version