Site icon Fűzővel kifelé!

Megint kikapott a Chargers, a Vikings örült Londonban, kiütéssel nyert a Texans és a Colts

katonadani

A Commanders egy rossz kezdés után felőrölte a Chargerst, a Vikings nyerni tudott a Browns ellen Londonban, a Texans a Ravenst, a Colts a Raiderst ütötte ki jó alaposan. 

Washington Commanders @ Los Angeles Chargers 27-10

Nagyon jól kezdte a meccset a Chargers, hiszen egyből végigmentek a pályán és Ladd McConkey révén touchdownt is szereztek, majd a következő támadásukból egy mezőnygólt is feltettek a táblára. És emellé kierőszakoltak két gyors puntot is. Abszolút nekik állt a meccs ekkor. Utána viszont minden elromlott. Előbb Quentin Johnston vétett fumble-t, majd benéztek egy 3. és 16-ot, ami után Jacory Croskey-Merritt révén zárkózott a Commanders. Egy Chargers punt után másfél perce maradt a Commandersnek, de puntra kényszerültek. Ezt a puntot ráadásul visszahordta McConkey, csak közben megütötték a puntert, így visszafújták a játékot, majd egy hatalmas Luke McCaffrey elkapás után egy mezőnygóllal kiegyenlített a Washington.

A Chargers többször lábon lőtte magát az első félidőben, a támadósor pedig az OL-sérülések miatt eléggé akadozott és nem hasonlított eddigi önmagára. És a második félidőben sem sikerült összeállniuk. Egy támadásuk azért ért véget, mert Trey Pipkins két büntetést hozott össze egymás után két gyönyörű passzt elvéve, a következő azért, mert Tyler Conklin negyedikre elejtette a labdát, a harmadik pedig azért, mert a gólvonal előtt beleütöttek Herbert passzába, amiből interception lett.

Ha nem lett volna elég a támadósor szenvedése, akkor a védelem sem végzett sokkal jobb munkát. A Commanders ugyanis úgy futott át rajtuk mint kés a vajon. Ugyan volt egy fumble-je Croskey-Merrittnek, de azon kívül háromszor végigmentek a pályán és szereztek ebből 17 pontot. Egyszer Croskey-Merritt ért be a célterületre, egyszer pedig negyedikre Jayden Daniels megtalálta Deebo Samuelt, így simán diadalmaskodtak. A földön 163 yardot szereztek, ebből 111-et Croskey-Merritt, aki 7,9 yardos átlaggal haladt. Kliff Kingsbury előtt le a kalappal ezért a teljesítményért, a Chargers viszont komoly gondban van.

(katonadani)

Minnesota Vikings vs. Cleveland Browns 21 – 17 (London)

Úgy indult a meccs ahogy azt vártuk, mindkét csapat igyekezett kihasználni a védőfalában rejlő erősségeket, hogy hibára kényszerítse az irányítókat a duck tape-pel összerakott támadófalak mögött. És ez be is jött, óriási gyömöszölések voltak a line of scrimmage-en, amiből a Browns nyerte az első csatát, és fumble-t szerzett a félpályánál. A labdaszerzést kihasználták, majdnem a gólvonalig menetelve Dillon Gabriel megdobta élete első TD passzát kezdőirányítóként, soha ne kelljen ennél nehezebb dobást megeresztenie hat pontért. A pontszerzésre pontszerzés volt a válasz, Kevin O’Connell végre a playbook hátsó oldalaira is rálesett, és egy remekül kivételezett trükkös játékból a futó Cam Akers passzolt Josh Olivernek.

Ami ezután következett, az nem volt túlságosan nézőcsalogató. A félidő végéig nem láttunk érdemi dolgokat, de a Clevelandnek végül sikerült eljutnia a redzone-ba, ám időkérések hiányában nagy kockázatot nem vállaltak, és végül mezőnygól lett a drive vége. A második félidőre kérdéses volt Wentz visszatérése, akinek az utolsó Vikings drive során megsérült a válla, de végül az ő vezetésével kezdték meg a második játékrészt a “vendégek”. Szerencsére beindultak a felek, mert már kezdtek elálmosodni a TV-nézők. Egy DPI és négy 10+ yardos játék után máris lőtávolságba került a Browns célterülete Wentzéknek, ahova végül Mason vitte be a hat pontot érő középső futást. De a Brownsnak volt válasza, kicsit lassabban haladtak, megspékelte egy 4th&1 szituáció is, de TD-re TD volt a válasz. Gabriel ezúttal nem egy alibi passzt adott, hanem a lehető legkisebb résbe, triple coverage-be passzírozta oda David Njoku kezébe a Duke-ot, nagyon szép átadás volt az újonctól.

A védelmek ezután ismét átveték a meccs dominálását, és jó magyar labdarúgó közhellyel élve a játék küzdő jellege dominált. Jim Schwartz védelmének sikerült még egy labdát szereznie fumble után, de 3 and outtal lezavarta a támadókat Brian Flores egysége, a következő drive-ban pedig meghiúsult az egyenlítés mert az eddig hibátlan Will Reichard 51 yardról mellérúgta a mezőnygólt. A pontszerzési potenciál a Vikingsban volt meg inkább, de erre a meccs végéig várni kellett. Carson Wentz megmutatta azt az arcát, amiért még mindig a ligában lehet, egy nagyon szép drive-ot vezetett végig a két kiváló elkapójának hála, ahol a redzone-ban az első negyedet fegyelmi okokból kiülő Jordan Addison hátán cipelte a csapatot, és 25 másodperccel a vége előtt átvette a vezetést a Vikings.

A Browns megpróbált visszajönni a meccsbe, ám a mezőnygól távolságot érő elkapást nem tudta Thrash úgy megoldani, hogy megálljon az óra. Győzött a Vikings egy nem túl színvonalas meccsen, de legalább a végén lehetett izgulni. Hogy jobb lett a Browns támadósora a QB cserétől azt nem merném kijelenteni, de Gabrielnek vállalható meccse volt. Nem a világ legjobb offense-ében kellett alkotnia, nem is csinált világmegváltó dolgokat, de legalább nem volt benne a turnover, kezdésnek teljesen oké volt. A Vikings számára ez egy életmentő győzelem volt, tudom sok a sérült, de számomra O’Connell idén csalódás amiért semmilyen ez az offense, nézzünk csak át a 49ersre. Jön a jól megérdemelt két hetes pihenőjük, talán visszatér legalább a két guardjuk, már az nagy segítség lehetne a továbbiakban.

(chester)

Houston Texans @ Baltimore Ravens 44 – 10

Két kétségbeesett csapat találkozott, ahol a vesztesnek veszélyben lehet a rájátszás részvétele. A tét nagy volt, de a Ravens számára volt nehezebb a kezdet, ugyanis kiadtak egy olyan listát, ami akár a Pro Bowl rosterük lehetett volna, de az a sérülésjelentés volt. A Texans számára volt mit bizonyítani, a támadósor jogos kritikákat kap az idei teljesítményére, de erre ideális ellenfélnek tűnt a Ravens defense, ami a liga legtöbb pontját engedte eddig. Ezt igazolva Stroudék egy tükörsima nyitódrive-val megszerezték a vezetést, amire még lendületből jött egy szépítő mezőnygól a Ravenstől egy szépen végigvitt drive-ot követően, amit majdnem goal távolságig vittek, többek között az ex-houstoni DeAndre Hopkins elkapásának is köszönhetően.

A remény, hogy ez egy szoros meccs lehet ezután, teljesen szertefoszlott. A Ravens védelme próbálta tartani magát, és a következő vendég támadást megállították mezőnygól távolságban, előbb egy offense büntetésnek, majd egy sacknek hála, ám ezután teljesen felborult a pálya. A Cooper Rush vezette hazai támadások teljesen erőtlenek voltak, semmit nem tudtak kezdeni a ligaelit Texans egységgel, ami két 3 and outtal zavarta le őket. Ezt két TD-vel büntették Stroudék, a harmadéves irányító úgy játszott, ahogy rookie évében láttuk tőle, ellenállhatatlan volt, végre a támadófal és a playcalling is előremutató jeleket produkált, nem csak Nico Collins spameléséből állt a paletta. A félidőt egy 55 yardról kihagyott Ravens field goal zárta, hangos fújolások közepette szaladtak a csapatok az öltözőbe.

A folytatás sem volt kegyesebb a hazai közönségnek, Rush nagyon hamar interceptiont dobott. A Texans bevitte a kegyelemdöfést, Nick Chubb újabb 6+1 ponttal büntetett, eldöntve lényegében a találkozót. Még azt is megengedhették maguknak, hogy a saját 45 yardosukon megcsináljanak egy 4&1 szituációt, kihasználta DeMeco Ryans hogy a csapata önbizalma végre az egekben van. Harbaugh-éknak egy sebtapasz összejött még, köszönhetően Zay Flowers nagy elkapásának, de erre is volt válasza a Texansnak. Amíg a kezdők pályán voltak, a vendég csapat minden drive-jából pontokat szerzett, a 44 ponttal tovább rontották a Ravens kapott pont/meccs mérlegét. Ez az Andrews drop sajnos remek összefoglalója a hazai offense teljesítménynek.

Nehéz a Ravens kapcsán megszólalni vagy bármi jót mondani, semmi sem működött. Cooper Rush egy jó csereirányító volt Dallasban, de a Ravensbe egyszerűen nem illik bele, már az előszezonban is látszott. A Texans meg pontosan tudta, hogy ha a futásokat elveszi, akkor övék a meccs, és megcsinálták: 2,3 yard/carry átlagon tartották Henryéket. 1-4-es mérleg, a tie breakerek romokban, az egyetlen esélyük az lehet, hogy a Steelers így is befogható lehet, de a wild cardhoz már lassan csoda kéne. Jövő héten a Ramshez mennek, és Lamar Jackson várhatóan azon a meccsen sem játszik, így ez a hajó lehet elment.

(chester)

Las Vegas Raiders @ Indianapolis Colts 6 – 40

Kiütésekkel teli sáv volt a 7 órási, ez pedig hamar egyértelművé vált a Colts meccsén is. Ugyan a nyitódrive-ból rögtön egy 3&out-ot hozott össze a hazai csapat, a következő 6(!) labdabirtoklás mindegyikéből touchdownt csináltak. A gárda első puntja a 4. negyedben jött 40-6-os állásnál. A Raiders asszisztálni is kevés volt a Colts mellé. Az első drive-jukból még szépen meneteltek, közel 10 percet égettek le az órából és egy field goallal a vezetést is megszerezték. Erre jött aztán 40 válaszolatlan pont.

A mérkőzés legviccesebb statisztikája egyébként, hogy a Colts mindössze 18-cal szerzett több yardot mint a Raiders. Geno Smith több yardot passzolt mind Daniel Jones, és Ashton Jeanty is több yardot futott mint Jonathan Taylor (Jeanty scrimmage-ben 100 fölé is jutott). Csak míg Geno két picket dobott, addig Daniel Jones touchdownokból osztott szét ennyit, Taylor pedig mesterhármast szerzett a földön (idén már második alkalommal).

A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy megsérült a Colts kickere Spencer Shrader, emiatt az Indy végig gyakorolta a kétpontosokat a touchdownjaik után. A Raidersnél pedig a punter AJ Cole dőlt ki, így amikor épp nem interceptionnel vagy turnover on downsszal adták el a labdát, a kicker Carson végezte el a puntokat. A meccs már a félidő után nagyjából érdektelenségbe fulladt. A Raiders hiába a vezetőségi váltások, egy teljesen szétesett gárda benyomását kelti, semmi kohézió, semmi kultúra alapok, a Colts ellenben még azt is megengedhette magának, hogy a 4. negyedben már Anthony Richardson is feljöjjön picit kondit javítani a pályára.

(alatriste)

Exit mobile version