Site icon Fűzővel kifelé!

Feltámadt a Vikings, verhetetlen a Broncos, az év meccsét játszotta a Bears és a Bengals

renningan

Az előző fordulóban szinte az összes mérkőzésen jött a papírforma, ráadásul nagyon simák is voltak a meccsek, átlag 18,5 ponttal dőltek el. Most viszont kárpótoltak a csapatok, izgalmakban és meglepetésekben nem volt hiány.

Minnesota Vikings @ Detroit Lions 27-24

8,5 pontos favorit volt hazai pályán a Lions, és bár az első drive-jából TD-t szerzett a csapat, arra azonnal válaszolt a Minnesota, és azt követően egy pillanatig nem vezetett a hazai csapat. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyű estéje volt a JJ McCarthyt újra a soraiban tudó Vikingsnak.

A vendégek az első negyedet 14-7-re nyerték, a másodikban azonban a Lionsnek állt a zászló. A védelem előbb kikényszerített egy puntot, majd egy Jack Campbell sack után mezőnygóllal ért véget egy ígéretes támadás, végül pedig Terrion Arnold szerezte meg élete első inteceptionjét. Csakhogy a detroiti belső támadófalat teljesen szétszedte a Vikings védelme: egyetlen TD került csak fel a táblára, még az interception után is 3&out lett.

A harmadik negyedben a Lions védelme fel tudott pörögni és két puntot is kikényszerített. Az offense viszont nem tudott mit kezdeni Brian Flores védelmével, vagy ha még sikerült is haladni, fumble lett a vége. Így az újabb pontokat ismét a Vikings tette fel, ráadásul egy TD formájában, amire csak egy mezőnygól volt a Detroit válasza, a negyedik negyed kezdetére 24-17-re vezetett a Minnesota.

A Lions támadósort persze nagyon nehéz limitálni, két negyedik kísérletet is megoldva sikerült eljutni a Vikings 14 yardosáig, de ott aztán megint benézett egy sack, így csak FG lett a történet vége. Pontosabban FG lett volna, de Jake Bates rúgását blokkolta a Minnesota, sőt egészen a Lions 26 yardosáig vissza is hordták.

Ekkor már alig 6 perc volt csak az órából. Bár a defense állta a sarat, a Vikings egy mezőnygóllal 10 pontosra növelte az előnyét. Erre a Lionsnek még volt válasza egy villámgyors TD-vel, de a védelem nem tudta megakadályozni a first downt kevesebb mint két perccel a mérkőzés vége előtt, így JJ McCarthyék lepörgethették az órát.

Denver Broncos @ Houston Texans 18-15

A védelmek szerelmeseinek igazi csemege volt a mérkőzés. A meccset a Texans kezdte, de a 14 playből álló drive vége csak egy kihagyott mezőnygól lett. Azonban a Broncos is be volt oltva pontok ellen, így az ellentámadás stílusosan egy kihagyott mezőnygóllal ért véget. Második nekifutásra már összejött a FG a Texansnak, azonban nem sokkal később CJ Stroudot kiütötték a Broncos védői (sokkal inkább szerencsétlen volt az eset, mintsem szándékos khm, fejvadász, khm, Stroud elég későn kezdte feladni a játékot, a védő pedig nem a fej/nyak részt célozta, de így is nagyot koppant).

Davis Millsnek kellett tehát beugrania, és bár nem volt jó, de négy mezőnygólt sikerült összekaparni vele a harmadik negyed végére (bár ebben volt egy muffed punt is a denveri speciális egységtől). Eközben a Broncos offense hozta a szokásos formáját az amúgy kegyetlenül jó texasi védelem ellen: punt, INT, TD, punt, punt, punt, punt volt az első 45 perc termése.

A negyedik negyedben aztán összejött pár játék és egy hosszú drive végén az újonc futó RJ Harvey szerzett egy 27 yardos TD-t (ez, illetve Courtland Sutton 30 yardos TD-elkapása volt kvázi az összes olyan játék, amit benézett a Texans védelme). Sőt, a kétpontos is sikerült, így 15-15 volt az állás bő 12 perccel a mérkőzés vége előtt.

Túl sok izgalom már nem történt, egészen pontosan hét puntot láthattunk ezt követően, a két csapat összesen 69 yardot haladt előre. A legvégén azonban a Broncos támadósor – ahogy idén már sokszor – megrázta magát, Wil Lutz pedig 34 yardról eldöntötte a mérkőzést.

Chicago Bears @ Cincinnati Bengals 47-42

A szezon egyik legszórakoztatóbb meccsét játszotta a két csapat. Egy 98 yardos Charlie Jones kick return TD-vel kezdődött a találkozó, amire a Bears egy gyönyörű TD-drive-val válaszolt. A Bengals önerőből csak egy mezőnygólra volt képes, a Chicago ellenben egy újabb hatpontossal átvette a vezetést. Ezt követően a két védelem rövid időre megmutatta magát (egy-egy 3&out), majd a mérkőzés hátralévő részében csak asszisztáltak a tűzijátékhoz.

Az első félidő végéig még láttunk két berúgott és egy kihagyott (Bears) mezőnygólt, valamint a Bengals két játékból szerzett egy TD-t, így a szünetre 20-17-es Cincinnati előnnyel mehettünk. A harmadik negyedben aztán folytatódott a pisztolypárbaj, két vendég és egy hazai TD-t láthatott a nagyérdemű.

31-27-es Bears előnynél támadhatott a Bengals, azonban Joe Flacco kezéből kiverték a labdát. A remek lehetőséggel azonban nem éltek a chicagóiak, mindössze egy mezőnygól született a turnoverből. Csakhogy a Cincinnati következő akciója egy kihagyott mezőnygóllal ért véget, ami után újabb Bears TD-t láthatott a nagyérdemű, ráadásul mindössze két játékra volt ehhez szükség.

4:53-mal a meccs vége előtt tehát 14 ponttal vezetett a Bears, ráadásul a következő Bengals akció egy interceptionnel ért véget: Joe Flacco az ellenfél 5 yardosánál adta el a labdát (Tremaine Edmunds óriásit játszott). A hazai védelem azonban kiharcolt egy 3&outot (megint ellazázta a Bears?) és kezdődhetett a dráma.

A meccs képe alapján nem volt meglepő, hogy a Bengals szépíteni tudott, bár hogy ehhez mindössze 32 másodpercre volt szükség, az azért nagyon kínos a vendég védelemtől (ráadásul a kétpontos is sikerült). Viszont ez még kevés volt, kellett egy sikeres onside kick. És sikerült is!

Joe Flaccóék át is szaladtak a pályán, és a korábbi kétpontos miatt így 1 ponttal vezetett a Bengals. Viszont még bőven volt ideje a Bearsnek, a védelem pedig egymás után kétszer is nagyon benézte. Először engedtek Caleb Williamsnek egy 14 yardos futást 3&10-re, majd pedig Colston Loveland szerzett egy 58 yardos TD-t egy elrontott coverage és szerelési kísérletek után.

Ugyan még maradt 17 másodperc az órán, de az újabb csoda elmaradt. Joe Flacco utolsó passzát (egy nagyon rövid Hail Maryt) leszedte a Bears védelme, így a chicagóiak örülhettek az év egyik legőrültebb meccsének végén.

San Francisco 49ers @ New York Giants 34-24

A forduló egyik legsimább találkozója. Az első negyedben még fej-fej mellett haladtak a csapatok, a Giants rögtön egy remek TD-drive-val nyitott, ezt viszont négy punt (ebből három 3&out) és egy kihagyott mezőnygól követte (egy fumble után -4 yardot sikerült haladni, Graham Gano pedig 45 yardról kihagyta). Eközben a 49ers módszeresen felőrölte a New York-i védelmet és a félidőben már 17-7-re vezetett.

A harmadik negyedben csak két mezőnygólt és két puntot láthattunk, a negyedik viszont kifejezetten szórakoztató lett. A 49ers a játékrész elején eldöntötte a meccset egy TD-vel, de az amúgy nagyon szimpatikusan játszó Giants offense beindult a végére (27-10-nél alighanem kiengedtek kicsit a védők). Jaxson Darték mindkét maradék támadásukból TD-t szereztek, de mivel a 49ers offense is tette a dolgát, így végül még csak szorossá sem sikerült tenni a mérkőzést.

Mac Jones ismét kihozta a rendszerből a maximumot, 235 yardot és két TD-t passzolt, a hét meccséből pedig ötöt megnyert vele a 49ers. A hős persze Christian McCaffrey volt, aki 106 yardot és egy TD-t szerzett a földön, valamint 67 yardot és egy TD-t a levegőben. A védelem is kifejezetten stabilnak tűnt, bár a legjobb elkapója és futója nélkül, egy újonc QB-val felálló Giants ellen ez nem biztos, hogy mérvadó.

Los Angeles Chargers @ Tennessee Titans 27-20

Nagyon sima meccsnek nézett ki, de végül közel sem lett az. A Titans támadósora ugyan csak egy mezőnygólra és négy puntra volt képes a félidőig, ellenben a védelem és a speciális egység nagyot ment. Először a linebacker Cody Barton olvasta nagyon szépen a játékot és szerzett egy 24 yardos pick-sixt Justin Herbert ellopott passzából, majd Chimere Dike hozott össze egy 67 yardos punt return TD-t. Támadójáték nélkül tett fel 14-, sőt a mezőnygóllal együtt 17 pontot a Titans, szorossá téve ezzel a mérkőzést.

Eközben persze a Chargers is próbálkozott. Justin Herbertnek nem volt egy jó napja, folyamatosan nyomás alatt kellett játszania, de alkalmanként azért összejött pár szép játék (illetve a szerencse is mellettük volt Kimani Vidal fumble-jénél). Ez pedig elég volt két mezőnygólhoz és két TD-hez, így a szünetre 20-17-es vendég előnnyel mentek a csapatok.

A második félidő egy Los Angeles-i punttal kezdődött, majd a Titans offense tért magához, de végül nem lett semmi a 11 játékból álló akcióból. Pedig jól haladtak Cam Wardék, de a Chargers 8 yardosáról indulva négy próbálkozásból sem sikerült TD-t szerezni, a védelem ráadásul kétszer is megállította Tony Pollardot az 1 yardoson.

A turnover on downsra egy zseniális Chargers TD-drive volt a válasz. Herberték 15 playből mentek át a pályán, a 99 yardos akciót pedig maga az irányító fejezte be egy 1 yardos futott TD-vel. Ezzel effektíve el is dőlt a mérkőzés, a tennessee-i támadósorban nem volt meg a fordítás lehetősége: egy 3&out majd egy mezőnygól után a Los Angeles lepörgette az órát és behúzta a találkozót.

A Titans védelme összességében remekül teljesített. A Joe Altot ismét elvesztő támadófalat szétszedték, Justin Herbertet hatszor sackelték és még ötször ütötték meg, de a futójátékot is elég jól fogták, csak a QB 29 yardos megiramodása javította fel a statisztikákat.

A támadósor viszont borzalmas volt. Ward 21 passzából csak 12 volt jó 145 yardért, emellett négyszer sackelték az 1/1-es újoncot. Persze nagy nyomás alatt nem könnyű játszani, pláne ha a legjobb elkapód Elic Ayomanor és Van Jefferson, de ez pont ilyen volt az egész szezonban – kicsivel jobb játékkal jöhetett volna a meglepetés.

A túloldalon a defense értelemszerűen jó volt, pláne a két futásmegállítással az 1 yardoson, még ha nem is a Titans az igazi mérce. Az offense, pontosabban a támadófal viszont probléma és az is lesz a szezon hátralévő részében, pláne ha Alt sérülése súlyosabb.

Exit mobile version