Jerry Jones megmutatta, hogyan nem szabad egy hosszabbítást kezelni a csapat legnagyobb sztárjával. A Lions GM Brad Holmes most megmutatta, hogy csinálják ezt a legjobbak.
A Detroit nem kapkodta el Aidan Hutchinson szerződését, legalábbis olyan szempontból, hogy már tavasszal meg lehetett volna egyezni a folytatásról, de végül csak a szezonkezdet után ütötték nyélbe az üzletet. Ennek az volt az oka, hogy a csapat először meg akart győződni arról, hogy a védő tavalyi lábsérülése nem vetette vissza az elit teljesítményét. Teljesen vállalható és érthető hozzáállás a Lionstől, mert ahogy elhúzni, úgy elkapkodni sem szabad egy hosszabbítást (még ha ez azzal is járt, hogy Micah Parsons hamarabb hosszabbított, ami megdob(hat)ta a korábbi 1/2-es árát is).
Hutchinson aztán az első hét fordulóban hét sacket és 48 nyomásgyakorlást jegyzett, a csapat bye weekje előtt 12 nyomást generált. Ez elég volt ahhoz, hogy a szünetben megkeresse őt Holmes, hogy elé tegyen egy 4 éves, 180 millió dolláros szerződést, amivel a 2030-as idény végéig magához láncolta a pass rushert. Új pénzt nézve ez 45 millió dolláros átlagot jelent, ami a valaha volt második legmagasabb egy nem-irányítótól. Azonban az ördög a részletekben rejlik, összességében brutálisan olcsón sikerült megegyezni vele, pláne Parsonshoz képest.