Site icon Fűzővel kifelé!

A Chargers magabiztosan, a Bills és a Texans nehezen hozta a kötelezőt

katonadani

A Chargers elit támadóteljesítménnyel magabiztosan verte meg a Cowboyst, ugyanakkor a Bills, de még inkább a Texans megszenvedett alsóházi ellenfelével. Joe Burrow pedig végre boldog lehet, játszhatott egy jót a barátaival. 

Los Angeles Chargers @ Dallas Cowboys 34-17

A szombati Eagles győzelem után már csak a Chargersnek volt fontos ez a mérkőzés, de ennek ellenére a Cowboys támadósora is odatette magát az első félidőben. Ugyanis az első 30 percben mind a 6 labdabirtoklás (ha a félidő utolsó 20 másodpercében lévő Cowboys támadástól eltekintünk) pontszerzéssel ért véget. Míg a Chargers mind a három drive-ját TD-vel zárta, addig a hazai csapat a másodikat csak egy mezőnygóllal tudta befejezni (de még ebben is volt egy TD elkapás, csak holding miatt visszafújták). A Cowboys kezdte a pontgyártás egy Ryan Flournoy-nak kiosztott rövid TD-passzal, amire a válasz egy gyönyörű egykezes Quentin Johnston elkapás volt.

De itt nem álltak meg az irányítók és az elkapók a szebbnél szebb játékokkal, Trevon Diggs maradt le McConkey-ról, és ezzel a hatpontossal a vendégek átvették a vezetést a Cowboys mezőnygólja után. Amit rögtön vissza is szereztek Prescotték, aki szintén egy szépségdíjas passzt osztott ki George Pickensnek. Majd, hogy tovább folytassák a csapatok a vezetés átvételét, Herbertet tuszkolták be a célterületre az egy yardosról.

Ezzel le is ment az első félidő 21-17-es Chargers vezetéssel. A két QB gyakorlatilag hibátlanul játszott, 150+ yardot szereztek a levegőben fejenként és a 28 jó passzukra csak 6 rossz jutott. A futás is jól működött mind a két oldalon, 60+ yardot haladtak külön-külön a csapatok. A két védőfal a passzjátékoknál legtöbbször nyomást tudott helyezni az irányítókra, de azok nagyon szépen elmozogtak a védők elől, ezen kívül viszont a védelmek szinte csak dísznek voltak a pályán. De nem úgy a második félidőben, ahol a védelmeknek sikerült fellépnie. Az első félidőben gyakorlatilag minden támadásból pont született, a második első 4 támadásából viszont csak 3 pont sikerült a csapatoknak, az a Chargers mezőnygól is csak egy újabb hihetetlen Quentin Johnston elkapás után érkezett.

Ezen kívül volt 1-1 punt, illetve a Cowboysnak nem sikerült megoldani egy 4 és 1-et a Chargers 16 yardosán 7 pont hátrányban. Ezután egy újabb Los Angeles-i field goal következett egy nagy Herbert megiramodás után, amivel két labdabirtoklásra növelték az előnyüket.

Itt Prescottéknak már mindenképpen pontot kellett szerezni, ha meccsben akartak maradni, de újra negyedik kísérletre kényszerültek, amikor 10 yardot kellett volna haladni a saját 46-osukról. A passz viszont incomplete lett, és a rövid pályát kihasználva az újonc Omarion Hampton szaladt be az end zone-ba, beállítva a 34-17-es végeredményt. Az utolsó öt percre már Joe Milton állt be irányítani a hazaiakhoz, akinek egy nagy futkározás után sikerült összehoznia még egy fumble-t, amit a Chargers szedett össze, ezzel lezárva a mérkőzést.

A második félidőben a Chargers védők megnyerték a csapatuknak a meccset azzal, hogy nulla ponton tartották az Cowboys támadósorát. A védőfal teljesen lenullázta a futójátékot, és bár sacket csak egyet szereztek, de Prescottot arra kényszerítették, hogy gyorsan szabaduljon a labdától. A támadófal viszont most sem állt a helyzet magaslatán, de Herbert a gyors passzokkal és a menekülésekkel lehozta a meccset sack nélkül. Ő végül pontosan 300 yardig jutott a levegőben kettő passzolt és egy futott TD mellett. Négy elkapójának is volt legalább öt elkapása, de közülük is kiemelkedik Johnston a maga 104 yardjával és azzal az egykezes TD-elkapással. Emellett az újonc Hampton is kezd visszarázódni a sérülése után, ma 5,3-as átlaggal futott 85 yardot és egy touchdownt. A támadófal még okozhat nekik gondot később, de ha így játszanak ahogy ma, nem szívesen kerülnék velük szembe a rájátszásban.

A Cowboys már a meccs előtt tudta, hogy nincs esélye utolérni az Eaglest és bejutni a rájátszásba, és lehet ez is közrejátszott a második félidős teljesítményükben. Prescott és Pickens jól játszott, de az a két elrontott negyedik kísérlet sokba került a csapatnak, ahogy az is, hogy a felturbózott védelem egy sacket sem tudott szerezni, és csak egy támadást tudtak megállítani.

(bladzs)

Cleveland Browns @ Buffalo Bills 20 – 23

Szorosabb meccset kaptunk a vártnál, hiába találkozott egy contender és egy egy bottom 5-ös gárda. A meccs elején csak úgy potyogtak a pontok. A Bills az első három drive-jának mindegyikéből touchdownt ért el. Ami érdekes volt, hogy szinte végig a földön haladva: két James Cook TD közé Ty Johnson is befért eggyel. Cook az egész meccsen a legjobb támadó volt, a pontszerzései mellett 117 yardot ért el a földön, bár a nagyja innen az első drive-ból jött.

A Browns elit védelmét úgy tűnt végig tudja dominálni a Buffalo, de a meccs eleje után agresszívebben léptek fel Jim Schwartz tanítványai és a 20 szerzett pont után (a második touchdown utáni extra kimaradt) két és fél negyeden át közel nullázni tudták a liga egyik legjobb támadósorát. Több 3&outot és turnover on downst erőszakoltak ki és a korai sikerek után egyetlen további field goalra volt jó a támadósor. Mindezt úgy, hogy Myles Garrett nem is dominálta szét a meccset. Egy fél sacket “szerzett” (lenti video) és persze többször nyomta rá a zsebet Allenre, nem egymaga lehetetlenítette el a támadók dolgát – Dion Dawkins a feladat nagyságát is értékelve kiválóan tartotta.

Carson Schwesinger, az év újonc védője díjra is esélyes linebacker remek napot zárt 14 szereléssel és egy sackkel, de a secondaryt is lehet dicsérni, hiszen Josh Allent 130 passzolt yardon tartották.

A Browns támadósor több kulcssérülés ellenére is vissza tudott jönni a meccsbe, amit a végén még megnyerni is lett volna esélyük. A legfájóbb, hogy a meccs elején elvesztették a kiváló újonc futó Quinshon Judkinst, akinek egy lábtörés miatt befejeződött az idénye. Nélküle is 160 futott yardig jutott a Browns, de ebből 49-cel Shedeur Sanders vette ki a legtöbbel a részét. A levegőben azért Shedeur sem brillírozott. 157 passzolt yard, 1 TD és 2 INT a neve mellett – igaz egyik se rossz passzából jött, mindkettő felpattanó labda volt. Őt is ápolni kellett mert a kisujjából a második negyedben elkezdett dőlni a vér. A kiváló futó és a nagynevű irányító helyett egy harmadik újonc volt a csapat legjobbja, Harold Fannin Jr. elkapott és futott is 1-1 touchdownt, utóbbinál fullbackként kapta a labdát goal line szituációban, ami különösen nagy szó, mert nem elsősorban a boxon belüli játékáról ismert.

A 23-10-es hátrány ellenére, ami Sanders második intje után alakult ki, a Browns vissza tudott jönni, de hiába támadhattak kétszer is 23-20-as állásnál, a Bills védelme a két drive alatt kombinált mínusz 16 yardot engedett. Igen, hátrafelé haladt a Cleveland. Greg Rousseau-t kell kiemelni, aki udvari bolondot csinált a meccsen Cam Robinsonból, de Jordan Poyer is nagyot játszott. A pickje mellett (szerencséje volt, felpattantó labdából jött) rengeteg boxon belüli szerelést csinált és mivel a Browns főleg futni próbált, gyakorlatilag linebacker szerepkörben játszott.

(alatriste)

Cincinnati Bengals @ Miami Dolphins 45-21

Floridából is kaptunk egy, a rájátszás szempontjából már irreleváns mérkőzést – ezzel együtt volt miért bekapcsolódni ebbe a találkozóba, a Dolphinsnál ugyanis Tua Tagovailoa helyét Quinn Ewers vette át, élete első éles kezdő mérkőzésére készülhetett a hetedik körös rookie QB. A Bengalsba visszatért Tee Higgins, ezzel szemben a hazaiaknál Minkah Fitzpatrick nem tudta vállalni a játékot. Intenzív első félidőt kaptunk, voltak azért bőven puntok is, de nem maradtak el a pontszerzések sem. Az első negyedben egy-egy TD-t hoztak össze a csapatok; előbb a Bengals vezetett egy sima drive-ot Higgins és Chase hathatós közreműködésével (előbbi tette fel a pontot az i-re egy kiváló elkapott TD-vel), míg a rá következő drive-ban Achane szaladt el 48 yardról, kiegyenlítve ezzel.

A második negyed a vendégeknek jött ki jobban, egy mezőnygól mellett Samaje Perine futott be egy hatosra, ezzel szemben a floridaiaknak csak egy szépen felrajzolt Malik Washington end-around TD sikerült. 3 pontos Bengals előnnyel mehettünk szünetre, nem ez volt a leglátványosabb vagy legminőségibb mérkőzés eddig, de jól elszórakoztak egymással a csapatok: Burrow és a sztárelkapói meg-megvillantak néha, mindeközben Achane remek teljesítménye mellett Quinn Ewers is jól menedzselt, pontos volt, nem vállalta túl magát, de ezen felül is több kritikus helyzetben megtalálta Waddle-t vagy Wallert.

A harmadik negyed viszont amennyire csak lehet, rosszul alakult a Miaminak: négy darab drive, négy darab turnover. Előbb Greg Dulcich fumble-jét szedték össze a vendégek, majd Ewers passza pattant fel, és kötött ki egy védő kezében. De jött még utána egy sikertelen 4. és 1, majd megkoronázva a negyedet még egy Ewers interception. És kivétel nélkül mindegyik turnoverre TD-vel válaszolt a Bengals: Chase Brown egymaga jegyzett három touchdownt a 3. negyedben, míg a negyedik negyed elején Gesicki döntötte el végleg a meccset egy elkapott hatossal. A garbage time-ban még Jaylen Wright futott egy szépítő TD-t, de ezen kívül a Bengals cserék Flaccóval az élen gyorsan lepörgették az órát; nagy győzelemmel kozmetikázta a Cincinnati a múlt heti nullázást.

Burrow közel tökéletes volt egy gyenge védelem ellen, 25 labdája jutott célba 32 kísérletből, 309 yardért és 4 TD-ért. Ja’Marr Chase volt leginkább ebben segítségére (9/11, 109y), de Higgins, Gesicki, és Brown is kapott legalább három labdát a QB-tól. A futójáték sem ment rosszul, de továbbra sem ez a Cincinnati erőssége – nem is kell annak lennie, amikor így tudnak passzolni. Fontos volt ez a győzelem a csapatnak, a szurkolóiknak, de leginkább az irányítónak; nekünk meg megmarad az álmodozás, mi lenne, ha egy közepes védelem és értelmes vezetői döntések is segítenék Burrow-t és ezt az ütős támadósort?

Quinn Ewers bemutatkozása nem nézett ki rosszul az első félidőben, a másodikban viszont eltűnt a pályáról. Lőlapja 20/30 260 yardért, viszont TD-k helyett két interception sikerült neki. Nem volt ez borzalmas, vegyük a pozitívumokat, fogadjuk el a negatívumokat, és lépjünk tovább; jól teszi a Dolphins, hogy kísérletezget így a szezon végén. De’Von Achane szokása szerint jól futott, míg az elkapók közül Waddle és Waller segítette leginkább a fiatal irányító első nagy napját. A harmadik negyed sok hibája teljesen megölte a Miamit, de azért el kell ismerni, sokkal több amúgy sem biztos, hogy lett volna bennük. Folytatódhat a kísérletezés, a tervezés; sok megválaszolatlan kérdéssel megy majd el a holtszezonra a floridai csapat.

(Maetthy)

Las Vegas Raiders @ Houston Texans 21-23

A forduló legegyértelműbb mérkőzésére készülhettünk Houstonban, a hazai csapat az AFC egyik legjobb gárdájának tűnt az elmúlt hetekben, a Raiders meg joggal nézett ki az 1/1 abszolút legnagyobb esélyesének a szezon második felében. Minden várakozástól függetlenül azonban egy közel nézhetetlen első negyeddel nyitottak a csapatok; hét drive-ból hat végződött punttal. Az egyetlen pontszerzést is a Texans védelem hozta össze: a sérülésből visszatérő Geno Smith dobott egy labdát Derek Stingley kezébe, aki köszönte szépen, vissza is hordta azt. A második negyedben már láthattunk focira emlékeztető dolgokat, a hazaiak részéről ez két mezőnygólban csúcsosodott ki, Geno Smith azonban tudott vezetni egy jó drive-ot; Jack Bech 37 yardos elkapása után Brock Bowers szerezte meg csapatának első pontjait. Több pozitív megmozdulás viszont már egyik csapatban sem volt, így egy szerény 6 pontos Houston előnnyel mentek a felek pihenni.

Nem sokat javult a színvonal a harmadik negyedre, három punt és egy Texans mezőnygól mellett azonban a Raidersnél elsült egyszer Geno Smith keze, és a teljesen üresen maradt Ashton Jeanty egy 60 yardos TD-vel tette igazán szorossá a mérkőzést – 2 pontos különbséggel fordultunk az utolsó 15 percre. És itt nem állt meg Jeanty, a negyedik negyedben a földön is elszaladt egy 50 yardos touchdownra. A probléma a labda túloldalán volt, a Raiders védelme kétszer is megmentett egy-egy Houston drive-ot DPI büntetéssel, az egyik ilyen drive-ot Dalton Schultz zárt le egy közeli elkapott TD-vel, a másik végén pedig már ki tudta térdelni Stroud a maradék időt, így végül csak 23-21-re, de megnyerte a mérkőzést a Texans.

Nem szabad elfelejteni a legfontosabbat: a Texans hozta a kötelezőt, tapadnak tovább a Jaguarsra. De ezzel együtt is, ez a teljesítmény borzasztó volt. Stroud 183 yardot és 1 TD-t passzolt (23/35), nagyjából három sikeres hosszabb passza volt összesen, amúgy csak közelre mentek a labdái. Woody Marks kiesése után a Jordan+Chubb páros mondjuk úgy, hogy megfutotta a kötelező minimum minimumát, de ez a legpozitívabb jelző, amit erre lehet találni. Az elkapók közül Nico Collinst lehet csak kiemelni, 4/9 59y statisztikája neki sem néz ki szépen, de mind a két fontos DPI büntetést rajta követte el a Raiders védelme. Akik még úgyis tiszteletet érdemelnek, hogy labdaszerzésük vagy sackjük nem volt, cserébe minden fronton jól limitálták a Texanst.

Nem volt ám jobb a Vegas offense sem, Geno Smith 201 yardot passzolt 2 TD és 1 INT társaságában, 23 labdájából 16 talált célba – nem kiemelkedő, de azért Stroudnál jobb teljesítmény volt ez. Aki kiemelendő az Ashton Jeanty; ugyan legtöbbször jól fogta vissza a Texans védelme, mégis beesett neki két nagyobb TD, amikkel meccsben tudta tartani a csapatát. Bowersnek szerényebb meccse volt, az 5/5 jól mutat, a 33y kevésbé. A Texans védelme pár Jeantyvel szembeni megingáson kívül hozta az elvártat, és ez kellett is, hogy ellensúlyozzák az offense-üket. Ezzel az eredménnyel a Raiders továbbra is az 1/1 egyik legnagyobb várományosa, a Houstonnak meg el kell felejtenie, ami itt történt, és csak a maradék két alapszakasz meccs megnyerésére szabad fókuszálniuk.

(Maetthy)

Exit mobile version