A 12. fordulóban furcsa jelenetek játszódtak le a Lions-Giants találkozón: az egyenlítésért küzdő detroitiak megcsináltak egy first downt, majd spike-olták a labdát. Nem sokkal később azonban a csapatnak ki kellett kérnie az utolsó időkérését, mert a támadósor teljesen megzavarodott – ez pedig majdnem a győzelembe került. Mindez csupán azért, mert pár pillanatra megszakadt a kommunikáció az edzők és a játékosok között.
A mai modern NFL brutálisan gyors. A játék évről évre egyre bonyolultabb lesz, a támadósorok és a védelmek mégis hihetetlen sebességgel tudnak váltani és reagálni az ellenfelekre. Az edzők elképesztő mennyiségű adatot kapnak meg és dolgoznak fel pár tucat másodperc alatt, miközben valós időben kell reagálniuk a pályán történő eseményekre, igazításokat kell végrehajtaniuk, és biztosítaniuk kell, hogy az utasítások eljussanak a játékosokhoz. Mindez pedig azért jöhetett létre, mert olyan kommunikációs és információs csatornák alakultak ki az évek folyamán, amelyek nélkül kis túlzással megbénulnak a csapatok.
Miközben a stadionok hangereje gyakran meghaladja a 100 decibelt, az időkorlát szorítása pedig nem hagy hibázási lehetőséget, kritikus fontosságú, hogy mindenki tudja, mit kell tennie. Jared Goffék nem tudták a Giants elleni hajrában, és még rengeteg hasonló példát lehetne hozni – és egy rosszul értelmezett utasítás vagy technikai hiba akár a mérkőzés kimenetelét is eldöntheti.
A rendszer egyszerre ad hatalmas előnyt és jelent óriási kihívást. Ha az egyik csapat kommunikációs hálózata meghibásodik, az ellenfélnek nem kell kikapcsolnia a sajátját, ami kritikus helyzetekben komoly egyensúlyvesztést okozhat. Az ilyen problémák megelőzésére a liga minden mérkőzés előtt technikai ellenőrzéseket végez, és külön személyzetet alkalmaz, akik kizárólag a kommunikációs rendszerek működéséért felelősek. Ők biztosítják, hogy a headsetek és rádiós hálózatok hibátlanul működjenek, a kapcsolat stabil maradjon, és a különböző edzői egységek – a pályán és a lelátón ülők – zavarmentesen értsék egymást.