Elmozdult az 1/1-ről a Titans, simán nyert a Dolphins, a Vikings és a Broncos

A hét egyik legszórakoztatóbb meccsét játszotta egymással a Titans és a Browns, ahol Shedeur Sanders kiváló teljesítménye ellenére a Titans mozdult el az 1/1-ről. A Dolphins, a Vikings és a Broncos pedig nagyon sima győzelmet aratott. 

Tennessee Titans @ Cleveland Browns 31-29

Ugyan playoff szempontból nem volt jelentősége a találkozónak, a két csapatban tobzódó újoncok miatt, kiemelve a két irányítót előzetesen is egy érdekes meccsre lehetett számítani, amiben nem is csalódtunk.

Bár a találkozón három gyenge csapatrész feszült egymásnak, egyedül a Browns védelme képvisel komoly erőt, az egész találkozón sok látványos támadójátékot és yardot láthattunk. A meccse elején a Titans húzott el váratlanul 14-3-ra, miután az első három támadásukból kétszer is bejutottak a célterületre. A nyitódrive-ban Elic Ayomanor elkapása révén, a negyed vége felé pedig Tony Pollard szaladt 65 yardon át, hogy bejusson a célterületre.

A kissé sokkoló kezdés után a szünetig a Browns is feléledt. Shedeur Sanders először David Njokuval hozott össze egy touchdownt, majd lemásolva a vendégeket egy 60 yardos touchdownt ők is összehoztak, Jerry Jeudy vált le a védőjéről és kapta a labdát tökéletes ütemben.

A Browns a félidőre így már 17-14-es vezetéssel ment és hosszan maradt is ez az eredmény egy tucatnyi punt révén. A negyed végén azonban az egyébként kifejezetten jól játszó Sanders (23/42, 364yard, 3TD / 1INT) az egyik kulcshibáját kihasználta a védelem. Xavier Woods húzta le a beleállás hiányában túldobott labdát, ami után vissza is vette a vezetést a vendég csapat Pollard második touchdownja révén. Pollard a maga 161 yardjával és 2 TD-jével a meccs talán legjobbja volt.

A negyedik negyed elején azonban önmegsemmisítő üzemmódra kapcsolt a Browns. Előbb Dylan Sampson vétett fumble-t a saját térfelén, amit a védők a 10 yardosig vissza is vittek. Cam Ward ugyan nem hozta le a csillagokat az este (14/28, 117yard 2TD / 1INT), de az ultra rövid pályát Chimere Dikenek kiosztott passzával ki tudta használni. Dike szintén újoncként az 1/1-es legtöbbet használt elkapója volt 5 elkapással, bár így se érte el a 25 elkapott yardot sem. A touchdownja viszont kulcsfontosságú volt. A Browns puntját ugyanis a következő drive végén blokkolni tudta a Titans, amit 3 pontra tudtak váltani és 31-17-re elhúztak a negyedik negyed közepén.

Nem sok sansza volt már a hazaiaknak visszajönni, azonban Sanders remekül vezette a csapatát és előbb maga futott be egy szépítő touchdownra, majd pár perccel később Harold Fannin Jr. tette fel a cseresznyét a karriernapjára egy touchdownnal. Az újonc tight end 8 elkapást jegyzett és karrierje első alkalmával jutott 100 elkapott yard fölé (114). A probléma, hogy ekkor is még 2 pont volt a csapat hátránya, mert Sanders futott TD-je után (alapvetően analitikai szempontból helyesen) Kevin Stefanski kétpontosra ment rá, de a Titans levédekezte azt. Így alig 1 perccel a meccs vége előtt az egyenlítésért kellett újra kétpontosra felállnia a Brownsnak, de a wildcat játék nem sikerült, így megszerezte idénybeli második győzelmét is a Titans. A döntés, amit népszerű meghozni manapság, ha 14 pontos hátrányban vagy, most a visszájára sült el.

A Titans bár nyert, ehhez erős segítséget adott számukra a Cleveland a saját térfeles labdaeladásokkal. Ward pár szép passzon túl nem igazán játszott ma jól – persze a Browns védelme ellen megesik az ilyesmi. A mérkőzés érdekessége inkább, hogy Sanders remekül játszott. 3+1 TD-t szerzett, 300 yard fölé jutott úgy, hogy a futójátékot teljesen elvette a Titans védelme. 29 yardjával Shedeur szerezte a legtöbb yardot a földön csapatának. Nem lett ettől a meccstől egyből franchise irányító a Browns fiataljából, de ez volt eddigi rövid karrierjében az első igazán jó meccse.

(alatriste)

Denver Broncos @ Las Vegas Raiders 24-17

Az esti sávban kaptunk egy AFC West csoportrangadót is, de sokkal inkább lógott a levegőben a kötelező Broncos győzelem, mintsem egy szoros párharc képe két rivális között. A várakozásoknak megfelelően be is kezdtek a vendégek, egy közel 9 perces drive végén futotta meg Bo Nix a meccs első touchdownját, de erre egy hasonlóan szép drive lezárásaként Brock Bowers elkapott TD-jével válaszolt a Raiders. A második negyedben viszont jelentős pofont kaptak az izgalmak, a Raiders offense két puntra volt csak képes (az egyikből egy 49 yardos Mims visszahordott TD született), és a Broncos részéről is csak egy turnover on downs illetve egy sikertelen hail-mary született –  mentségükre szóljon, nem is nagyon volt náluk a labda a negyed során.

Sok újdonságot a harmadik negyed sem hozott, a Denver egy újabb komótos, 9 perces drive-val növelte tovább az előnyét (Harvey futott be közelről a célterületre), a Las Vegas legjobb próbálkozása pedig egy a Broncos 5 yardosán elrontott 4. kísérlet volt – ekkor már Kenny Pickettel a pályán, aki Geno Smith helyére érkezett a negyedik negyedre; a jobb válla és karja sérült meg a kezdő irányítónak. Ezek után az utolsó 15 perc már csak az óra pörgetéséről szólt: a változatosság kedvéért most csak egy mezőnygólig jutott a Denver, de ez is egy 10 perces drive után sikerült nekik, a maradék időben meg Kenny Pickett és a Raiders offense csak a szépítésre volt képes: egy mezőnygól mellett Shedrick Jackson (2024-es UDFA, első profi labdaérintése) húzott le egy remek passzt a csere QB részéről.

A Denver egy AFC elsőségre hajtó csapat magabiztosságával dominálta le a liga egyik legrosszabb csapatát – nem volt semmi csillogás és villogás, egyszerűen folyamatosan szereztek annyi pontot és yardot az órát égetve, ami bőven elég volt behúzni a győzelmet. Bo Nixnek oké meccse volt, 38 passzából 31 talált embert (82%) 212 yardért, de TD-t csak lábon szerzett, és 3 sack is volt rajta. RJ Harvey vezetésével jól ment a futás is, 4.4-es átlaggal futott a rookie RB, és TD-t is szerzett. Levegőben főleg Suttont érdemes kiemelni, de összesen 11 Broncónak volt elkapása az offense-ből. A Denver hozta a kötelezőt, jelenleg vezetik az AFC-t, és készülhetnek a maradék négy elég keménynek ígérkező mérkőzésre (Packers, Jaguars, Chiefs, Chargers).

Nincs új a nap alatt, a Raiders borzasztó. Pedig Geno Smith sem volt rossz a sérüléséig (13/21, 116y 1td), és igazából Kenny Pickett is remek statisztikával szállt be (8/11, 97y, 1 td), de közben nincs támadófala a csapatnak, futójátéka még annyira sem (Jeanty 10 kísérletből 30 yard), és általában Brock Bowers (4/5 46y 1td) mellé senki sem tud felnőni – most kivételesen Jack Bech mutatott még jól, 6/6 50 yardért. Ezzel a vereséggel és a többi mérkőzés alakulásával jelenleg az 1/2-es cetli van Vegasban – és kis szerencsével ebből még akár az 1/1 is meglehet a szezon végére.

(Maetthy)

Miami Dolphins @ New York Jets 34-10

A Dolphins nagyon gyorsan eldöntötte ezt a meccset. Egész konkrétan 11,5 perc alatt már 21-0-ra vezettek, ami a végéig is elég lett volna. Leginkább a földön haladtak, Devon Achane és Jaylen Wright is TD-t szerzett az elején, valamint Jaylen Waddle is elkapott egy hatpontost, tényleg dominált a Miami.

Ezt a dominálást az szakította meg, hogy a negyedik támadásuk már punttal zárult, amit Isaiah Williams 78 yardon át visszahordott TD-re! Elit ez a Jets special team, csak nagy kár, hogy a gyenge offense és a védelem miatt nem túl relevánsak.

Innentől pedig sok minden nem történt a mérkőzésen. Tyrod Taylor sérülése miatt a draftolatlan újonc Brady Cook állt be irányítani, akivel jöttek a puntok folyamatosan. Háromszor sikerült eljutniuk a red zone-ba (ebből egyszer egy fake punt után), ebből kétszer interceptiont dobott Cook, egyszer pedig John Metchie dropja után mezőnygólt rúgtak. Ennyiben ki is merültek, de eközben a Dolphins sem erőltette már a dolgokat. Két mezőnygólt rúgtak be, valamint egyszer végigfutottak a pályán és Ollie Gordon megadta a kegyelemdöfést, így 34-10 lett a végeredmény.

A Jetsnél a special teamen kívül sok mindent nem lehet dicsérni, a Dolphins viszont nagyon szépen végigfutott a New York-iakon. Összesen 239 yardot tettek meg a földön, Achane 92-ig jutott, majd megsérült, így Jaylen Wright vette át a gyeplőt és szerzett is 107 yardot meg egy TD-t.

(katonadani)

Washington Commanders @ Minnesota Vikings 0-31

A csalódott csapatok összecsapásán a Vikings feltörölte a padlót a labda mindkét oldalán kilátástalan teljesítményt nyújtó Commandersszel. JJ McCarthy karrierje legjobb mérkőzését produkálta (nem volt magasan a léc), Brian Flores védelme pedig totálisan megfojtotta az impotens washingtoni támadósort, amivel a Vikings 1980 óta a legnagyobb arányú shutout győzelmét aratta.

Pedig az első negyedben még nem úgy tűnt, hogy ennyire sima találkozót láthatnak a stadionba kilátogató nézők. McCarthy visszatért a kezdőcsapatba, és ennek örömére a nyitó támadósorozatban az offense megszakított egy kellemetlen sorozatot, 22 labdabirtoklás után újra touchdownt szereztek, Josh Olivert találta meg 18 yardról a másodéves irányító.

A túloldalon is volt egy visszatérő: Jayden Daniels ismét játékra jelentkezett. Ekkor még úgy tűnt, hogy a Washington támadósort felvillanyozza az irányító visszatérése, működtek az előre felrajzolt játékok, és könnyedén végigmeneteltek a pályán. A gólvonal közelében azonban elfogyott a tudomány, turnover on downs lett a drive vége, és mint utólag kiderült, ennél közelebb már nem is került a pontszerzéshez a Commanders.

A hazai támadósor ugyanakkor egy svájci óra precizitásával működött. Hiába kellett a saját célterületük árnyékából elindulniuk, egy 19 playből álló, több mint 12 perces támadósorozat végén megduplázták az előnyüket Jordan Mason futása révén.

Mindezt annak köszönhették, hogy kíméletlen hatékonysággal oldották meg a harmadik downos kísérleteket, hét kísérletből hatot sikerrel abszolváltak az első játékrészben. A félidő hátralévő részében már csak három puntot láthattunk, így 14 pontos Vikings vezetéssel várhatták a folytatást a csapatok.

A szünet után aztán hamar eldőltek a lényeges kérdések. Előbb Andrew van Ginkel szerzett egy már-már a védjegyének számító interceptiont (parádésan robbant rá egy elkapó screenre), amiből egy mezőnygóllal növelte előnyét a Minnesota, ráadásul Daniels könyöke is megsérült a play során, szegény embert az ág is húzza alapon.

Így ismét Marcus Mariotának kellett átvennie a karmesteri pálcát, ám ez sem segített a vendég csapaton. Mariota pár játékon belül szintén interceptiont dobott, amit egy négy játékból álló drive végén büntetett meg a Vikings, Oliver második TD elkapásával már a harmadik negyedben megkezdődött a garbage time. A Commanders biztos ami biztos még a negyedik negyedben is összehozott egy turnovert, míg a hazai együttes még egyszer bejutott a célterületre T.J. Hockenson révén, amivel kialakult a végeredmény.

Nem igazán vonnék le messzemenő következtetéseket ebből a sima győzelemből, de tény, hogy McCarthy végre úgy festett, mint egy NFL irányító. Pontosan osztogatott, gyorsan megtalálta az üres célpontokat és elkerülte a buta hibákat, amivel szorosabbá tehette volna a meccset. A futójáték is remekül működött (162 yard), Brian Flores védelme pedig három labdaszerzéssel járult hozzá a győzelemhez.

Commanders részről értékelhetetlen volt ez a produkció. Daniels újabb sérülése nem tűnt súlyosnak, de jogosan merül fel a kérdés, hogy egy elúszott idény végéhez közeledve mit keresett egyáltalán a pályán? A védelem is kapitulált, se pass rush, se futás elleni védekezés nem volt, így pedig nehéz nyerni. Komoly tehetséginjekcióra lesz szüksége az egységnek a holtszezonban.

(Atreus)

0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x