FK! Preview #16

A Seattle Seahawks nagy lépést tett nem csak a Nyugat, de az NFC trónja felé is, az ő győzelmükkel rá is fordultunk egyrészt Advent utolsó, másrészt az NFL alapszakaszának 16. hetére. Az ünnepek közeledtével felborított menetrenddel találkozhatunk, az NCAA rájátszással párhuzamosan már szombat este is láthatunk profi mérkőzést. Mivel a bye weekek véget értek, így 15 találkozó vár most ránk karácsony előtt.

Szombat esti sáv

Philadelphia Eagles (9-5) @ Washington Commanders (4-10)

Magyar idő szerint szombat este 23:00-kor indítjuk a hétvégét a tavalyi NFC-döntő visszavágójával. Az Eagles a Raiders ellen végre megint úgy nézett ki, mint akik képesek minőségi focit játszani, és helyük van a rájátszásban. Persze, nem nehéz jónak lenni a Vegas védelme ellen, de végre kinyílt kicsit a playbook, amivel rögtön effektívebb volt mind Hurts passzjátéka, mind Barkley futásai; nagyon meg se kellett erőltetnie magát a Phillynek. Sokkal nehezebb dolguk most sem kellene, hogy legyen; a Washington védelme nagyjából minden aspektusban rosszabb szintet képvisel idén, mint a Raiders D; futás ellen még csak-csak fel tudnak lépni, de passzok ellen jelenleg ők a liga alja.

Jayden Daniels nem tér már vissza idén a Commanders offense-be, ezzel együtt Mariota sem vezeti rosszul ezt a támadósort. Egy több, mint oké támadófal (ahonnan most Tunsil hiányozni fog), jó futójáték és korrekt elkapó páros segíti őt ebben. Zach Ertz hiánya azért érezhető, de McLaurin és Deebo Samuel tudja hozni az előzetesen elvárt szintet, a kisebb nevekből álló futó trió pedig jól mozgatja a labdát a földön. Nem lesz most ezzel együtt sem könnyű dolguk, az Eagles defense kopogtat a top5 védelmek ajtaján passz és futás ellen is, még Jalen Carter hiányában sem lehet más az elvárás, mint hogy le tudják lassítani Mariotáékat. Csoportmeccsen mindig történhet meglepetés, a Philly viszont egy győzelemre van attól, hogy idén is megnyerje a divíziót, így meglepetés lenne, ha kiengednék ezt a meccset a kezük közül.

Saturday Night Football

Green Bay Packers (9-4-1) @ Chicago Bears (10-4)

Vasárnap hajnali 2:20-kor viszont egy igazi csemege érkezik, ha még nem is egy mindent eldöntő, de ezzel együtt is egy kritikus fontosságú NFC North rangadó képében. Lassan minden szkeptikusnak (élükön velem) el kell fogadnia, hogy Caleb Williams szintet lépett, már aktívan részese a sikeres támadóegységnek a passzaival és a megmozdulásaival (előbbihez nem lesz most Odunze és Burden sem). Ezzel együtt az offense lelke továbbra is az erős támadófal és remek futójáték, Ben Johnson kezei alatt egy top5 running offense nőtte ki magát a Szeles városban. A Packers védelme hatalmas pofont kapott Micah Parsons ACL sérülésével, sokan temetik is ezzel a Green Bay szezonját – és nem ok nélkül, de azért várjuk ki a végét. A Sajtfejek védelme továbbra is egy jó liga közepe szintet hoz, főleg futás ellen vannak egy ideje a legjobbak között, ami most is kelleni fog a Bears RB-k ellen – hatalmas kérdés persze, mit jelent majd Parsons (vagy Evan Williams) hiánya ezen a téren.

Nem sokkal szebb az élet a Packers offense házatáján sem: hiába top3 a támadósor, és top1 a passzjáték, ha Christian Watson és Zach Tom bal tackle játéka is kérdéses (előbbi esélyes, utóbbi kevésbé). Szerencséjükre hiába fejlődött sokat a Chicago védelme, a pass rush továbbra sem az egység erőssége, a sérülésből visszatérő back 7 kezdők viszont hatalmasat dobtak mind a futás-, de főleg a passzvédekezésen. Minden fronton fel kell tehát lépnie a Green Bay támadóinak, kell az extra az elkapóktól, míg Josh Jacobs (aki szintén kérdéses) vezetésével még inkább kelleni fog a stabil futójáték. A csoportelsőség felé vezető hatalmas lépésen kívül mind a két csapat sokat árulhat el magáról egy győzelemmel: a Bears azt, hogy tényleg komolyan kell őket venni, a Packers pedig azt, hogy Parsons nélkül is a legjobbak közé várhatjuk őket.

19 órás sáv

Tampa Bay Buccaneers (7-7) @ Carolina Panthers (7-7)

NFC South rangadóval nyitjuk a megszokott vasárnap esti sávot; már csak az a kérdés, kapunk-e csúcsfocit a két riválistól? A Tampa 6-2-es szezonkezdet után áll most 7-7-tel: semmi sem akar működni, többek között gondok vannak a támadósorral is. Bucky Irving visszatérése nagyon kellett ahhoz, hogy a futójáték a víz fölött maradjon, de a még mindig sok sebből vérző támadófal továbbra sem túl jó, Baker Mayfield a sérülése óta nagyon kiszámíthatatlan formában van, Egbuka visszaesésével pedig a szintén sérülésből visszatérő Mike Evans cipeli hátán ezt az offense-t. De még így is haladniuk kellene a Panthers védelme ellen, nem véletlenül tartozik ez a defense a liga alsó negyedébe; nem jók se a földön se a levegőben, pass rush meg az egész szezonban nem volt – papíron simán működnie kellene ellenük a Bucs offense-nek.

Jelentős változásokon ment át a Carolina támadóegysége: amíg a szezon első felében a földön domináltak Hubbard de főleg Dowdle vezetésével, addig egy ideje a legrosszabbak között van a futójátékuk. Cserébe Bryce Young visszatalált az alabamai formájához, a 10. hét óta top10 körüli a csapat passzjátéka, Tet McMillan és a korrekt támadófal segítségével (ahol Ikem Ekwonu bal tackle még nem edzett a héten) újra ott tartunk, hogy megérheti majd hosszabbítani Younggal. Ezzel együtt sem ez a legjobb offense a ligában, és a Bucs védelemnek még akkor is fel kellene tudni lépni ellenük, hogy egy ideje a passzvédekezésük romokban van – köszönhető ez a sérüléseknek is. Futás ellen viszont még mindig korrektek, így papíron egy dolguk lenne: lelassítani Youngot. Ha ez sikerül, és Mayfieldék csak kicsit képesek a jobb arcukat mutatni egy gyenge védelem ellen, akkor megtehetik az első kritikus lépést a rájátszás felé.

Buffalo Bills (10-4) @ Cleveland Browns (3-11)

Egy kötelező Bills győzelemmel folytatjuk a felsorolást. Ez a támadósor jelenleg top3 a Packers+Rams párossal, és nem érdemtelenül. Túlélték a sérüléseket a támadófalban (bár Dion Dawkins bal tackle megint betegséggel küzd), újra be tudták indítani a futójátékot, és a TE trió kreatív használatával elfeledtették, hogy nincs igazi WR1 a csapatban; Allen labdáival újfent elit a passzjáték. Természetesen továbbra is igaz, hogy a Browns védelme az egyik legjobb a ligában, mert még mindig minden fronton a legjobb 5-ben van az egység, de ha a Bears képes volt őket szétszedni egy hete, Allenéknek sem okozhatnak akadályt – még úgy sem, hogy nyomni fogják Garrettet a sack rekord felé.

Érdekesebb lehet a túloldal, a Buffalo védelme ugyanis remekül néz ki passzok ellen, a földön viszont annyira rosszak, hogy az amúgy futni nem tudó Pats is jól mutatott ellenük Henderson vezetésével. Így tehát sokkal inkább lehet jó napja Judkinsnak, mintsem Sandersnek – utóbbi egy remek meccs után egy hete pocsékul festett a Bears védelme ellen. A Cleveland támadófalában továbbra is sok a sérült (a teljes jobboldal játéka megint kérdéses), a remek Bills pass rushnak nem kéne, hogy sok gondot okozzon ez az OL. Sima Buffalo győzelemnek kellene születnie, jó lenne, ha még arra is jutna idejük, hogy tesztelgessék, hogyan tudnának javítani a futásvédekezésükön – nagy szükség lenne erre a rájátszáshoz közelítve.

Los Angeles Chargers (10-4) @ Dallas Cowboys (6-7-1)

A Chargers nagyjából bebiztosíthatja a helyét a rájátszásban, ha nyer Dallasban. És sok szempontból oda is valók, hiszen remek skillplayerekből gazdálkodhat Justin Herbert; McConkey, Allen, Hampton, Gadsden mind kitűnő fegyverek, akikkel dominálni tudna az offense. Ha nem lenne pocsék a támadófal; hiába nyer a csapat, ha közben a bűn rossz OL miatt a 10. hét óta a legrosszabb 5-ben van EPA szerint az offense. Most sem biztos, hogy olyan könnyű dolguk lesz; ugyan ligaalja mind futás, mind passz ellen a Cowboys D (már amikor azt hittük, igazán bejöttek a szezon közbeni cserék, érkezett JJ McCarthy, és szétszedte őket), a pass rush pont jól mutat Dallasban, így nem kizárt, hogy sokat kell majd Herbertnek menekülnie.

A Cowboys ekkor már tudni fogja, hogy van-e még halovány esélye a rájátszásra; ha nyer a Philly szombat este, akkor vége is a dalnak Texasban. Lehet, hogy már amúgy is ez a fásultság érződik rajtuk egy ideje; az amúgy ezer fokon égő támadósor nem volt képes igazán meccsben maradni se a Lions, se a Vikings ellen. Prescott továbbra sem rossz, Lamb és Williams is jól néz ki (előbbi viszont most betegséggel küzd), de a támadófal Guyton hiányában szenved, és Pickens is visszaszürkült a semmilyen szintre az OPOY közeli első féléve után. És érkezik ellenük egy top5 védelem, mind földön, de főleg levegőben kiváló a Chargers defense, ahol még a pass rush is magára talált; méltó ellenfelei lennének a legjobb formában lévő Cowboys offense-nek is. De így, hogy már nem égnek Prescotték ezer fokon, nem feltétlen számítok majd sok pontra, és hiába a gyenge LA OL, fog annyit haladni a Chargers offense, hogy több pontot szerezve lényegében már a januárra készülhessenek Herberték.

New York Jets (3-11) @ New Orleans Saints (4-10)

Kapunk azért pár olyan meccset is a hétvégén, amik már csak a draft pozíciókról szólnak. A Jets minden szempontból szétesett, Brady Cooknak becsületére váljon, hogy próbálkozik, de egy korrekt támadófalon kívül nincs más ebben a támadóegységben; már Breece Hall sem fut úgy, mint korábban tette. Itt már mindenki csak azért játszik, hogy majd valahol (akár itt, akár máshol) szerződést kapjon, életben tartva ezzel az NFL karrierjét. Mindezzel szemben a Saints védelem egy ideje virágzik, az elmúlt hetekben top5 körül van a defense EPA alapján. Jó a futásmegállítás és a coverage is, és még ha pass rush továbbra sincs, nem okozhat majd nekik gondot a Jets támadók teljes kontrollálása.

Hasonló a helyzet a túloldalon is: ugyan a New Orleans offense nem javult annyit, mint a defense, Shough pont annyira kezdte el érezni a játékot, hogy már meg tudjanak viccelni vezetésével gyengébb védelmeket. Szerencséjükre ilyen a Jets D is, futás ellen még úgy ahogy elvannak, de a passzok ellen abszolút liga alja. Amúgy sem feltétlen számíthatunk futójátékra a Saintstől, Kamara után a rookie Devin Neal is kidőlt, szóval akkor Shough kezében lesz a meccs. Még úgyis, hogy várhatóan Vele sem játszik, és nagyjából az Olave + Juwan Johnson párossal kell majd játékokat csinálnia. De még ebben a helyzetben is simán jobban néz ki a Saints offense, és kiegészülve ezzel a védelemmel egyértelműen ők a favoritjai ennek a találkozónak.

Minnesota Vikings (6-8) @ New York Giants (2-12)

Lesznek tét nélküli, de mégis fontos mérkőzések is; ilyen például minden maradék meccs, ahol J.J. McCarthy bizonyíthatja, hogy van jövője a sportban. Most a Giants védelme egy újabb jó lehetőség arra, hogy megmutassa a QB1 szintet, még akkor is, ha mind Darrisaw mind O’Neill (a két OT) sérüléssel küzd, ami problémás lehet a New York-i pass rush ellen. Ha viszont tudják ezt kezelni, akkor már mind földön mind levegőben jól tudnak majd hasítani a Vikingek; még úgy is, hogy McCarthy és Justin Jefferson nagyon nem érzi egymást, van elég célpont és korrekt futójáték ahhoz, hogy tudják termelni majd a pontokat az Óriások ellen.

Hiába Jaxson Dart teljes szívvel és lélekkel beleadott lelkesedése (és önveszélyessége), ettől a támadósortól inkább csak a meglepetéseket várhatjuk már csak idén, mint a stabil jó teljesítményt. Vannak ugyan jó célpontok, mint Robinson, illetve Tracy vezetésével sincs elveszve a futójáték, de a támadófal továbbra is szab egy felső határt ennek a keretnek, és még mindig hiányzik az a minőség és összeszokottság, amivel feljebb léphetnének. Persze, ez elég ha jövőre történik meg, pont emiatt nem is nagyon lehet várni, hogy majd most a Vikingek stabil top10-es védelme ellen különösebben labdába tudjanak rúgni. Lehet még ebből egy buli meccs, de ezzel együtt is McCarthyéknak nagyon kell a bizonyítás, így jóval inkább a vendégek tűnnek az esélyesebbnek.

Kansas City Chiefs (6-8) @ Tennessee Titans (2-12)

Fura ezt leírni, de érkezik egy újabb tét nélküli mérkőzés. A Kansas elvesztette Mahomest, és lőttek az idei rájátszásuknak is – ha nem is vár rájuk újjáépülés a holtszezonban, fontos és nehéz döntéseket kell majd meghozniuk. Gardner Minshew érkezik majd a kezdőbe a szezon hátralévő meccseire, és a moráltól függetlenül nem túl ideálisak a körülmények. A támadófal teljesen elfogyott előle, futójáték nem létezett Missouriban idén, de legalább korrekt elkapók megmaradtak, akiknek, ha lesz kedvük játszani tud majd haladni a támadósor (bár se Rice se Thornton nem edzett még a héten). Főleg a Titans védelme ellen, akik futás ellen jól néznek ki (csak ugye futni nem fog majd a Kansas), coverage-ben és pass rushban viszont gyengék – ezt mind kedvezhet ennek a szárnyaszegett Chiefs offense-nek.

Érdekes lehet az viszont, mit kezd majd a Titans támadósor ezzel a védelemmel. A Chiefs defense sokat változott a szezon eleje óta, most már inkább futás ellen néznek ki jól, a passzvédekezés kevésbé effektív. A Tennesse pont, hogy inkább a földön villogott az elmúlt pár meccsen, de nem kizárt, hogy Pollardra lesz majd válasza a vendégeknek. És akkor érkezhet Cam Ward, akinek korrekt TE célpontjai vannak, de nagyjából véget is értek itt a pozitívumok; nem jó előtte a fal, és nincs a csapatnak kiemelkedő WR-e. Spagnuolo biztos, hogy ki tud valamit találni a fiatal QB ellen, és akkor már csak az a kérdés, lesz-e kedve focizni a Chiefsnek; Minshewnak biztos, így minden körülménytől függetlenül jobb esélyei lehetnek itt a Kansasnak.

Cincinnati Bengals (4-10) @ Miami Dolphins (6-8)

A Miami leültette Tuát, érkezik Quinn Ewers. Érthető a megközelítés, a szezonnak már annyi, mehet egy kis kísérletezés. Kérdés, lesz-e ennek bármi azonnali pozitív eredménye; a támadófal javulgatott év eleje óta, Waddle és Waller továbbra is jó célpontok, Achane még mindig képes bármilyen QB válláról levenni a terhet – ezzel együtt nehéz megjósolni, hogy mire számíthatunk a Longhorns rookie irányítójától. Az biztos, hogy kezdő ellenfélnek remek a Bengals védelme, EPA alapján a liga 32. defense besorolás egy teljesen jogos és kiérdemelt helyezés, passz és futás ellen is bottom 3 az egység.

Na de majd a Bengals offense! Gondoltuk pár hete, aztán jött a kijózanító nulla pontos meccs a Ravens ellen, Burrow-val a fedélzeten. Annyira rosszul nem lehet még egyszer játszani, ez nagyjából garantált. A Miami védelem a 10. hét óta top10 körüli számokat mutat, főleg futás ellen fejlődtek sokat, pechükre ilyet pont nem fog csinálni majd a Bengals (és Brooks + Fitzpatrick játéka is kérdéses). Ha Burrow-ék képesek lesznek javítani (és várom is, hogy legyen bennük ilyen szándék), és ha még esetleg Tee Higgins is visszatérne a sérülésből, akkor hiába a gyengébb támadófal, tudnak majd bőven haladni a Dolphins passzvédekezése ellen. Nagyon sok az ismeretlen, nem csak Ewers, de a Cincy offense potenciális visszapattanása miatt is, de nehéz nem azt mondani, hogy Burrow és a vendég támadók majd jobban fognak mutatni, mint egy 7. körös rookie QB élete első éles kezdő meccsén.

22 órás sáv

Atlanta Falcons (5-9) @ Arizona Cardinals (3-11)

Az NFL ABC első és második helyezettje is összecsap egy lényegében irreleváns találkozón. Az Atlanta Kirk Cousins vezetésével kiváló, ha a Tampa Bay megvicceléséről van szó, máskor viszont nem igazán jön össze a jó teljesítmény. A passzjátékon kívül viszont azért elnavigál ez az offense (érződik Drake London hiánya rendesen); a jó támadófal mögött jól fut Bijan Robinson – bár neki is vannak kisebb-nagyobb rövidzárlatai, és a hírek alapján morál gondjai is. Eddig sem volt túl veretes a Pintyek védelme, de az elmúlt pár hétben egyenesen a liga legrosszabbjai közé estek vissza mind futás, mind passz ellen (még ha a pass rush képes is néha beköszönni), így, ha csak Kirk kapitány nem a rossz kezére veszi fel a dobókesztyűjét, azért kellene haladnia a vendég támadóknak.

Volt pár bulisabb meccse az Arizona offense-nek Brissett vezetésével, de amint szembejöttek a jobb védelmek (mint Rams, vagy Texans) máris csak a gargabe time fantasy pont termelés jutott a sivatagiaknak. Futójáték nincs (mondjuk futók sem), a támadófal gyenge és sok a sérült, de Brissett még mindig átlagon felüli, Michael Wilson és Trey McBride közreműködésével pedig azért érkeznek a pontok a levegőben. A kezdeti jobb teljesítmény után már visszaszürkült a középmezőnybe a Falcons védelme, csak az elmúlt pár hetet nézve már inkább annak is az aljához tartoznak. Pont emiatt nem kizárt, hogy kaphatunk egy sok pontos, izgalmasabb derbit, de összességében a labda mind a két oldalán talán egy kicsivel több van a vendégek tudásában és személyzetében is.

Jacksonville Jaguars (10-4) @ Denver Broncos (12-2)

A hétvége egyik legfontosabb meccsét játssza majd a két AFC rivális, ahol nagy eséllyel fontos kérdésekre kaphatunk majd releváns válaszokat. Érdekes átalakuláson ment át a Jags offense: amíg a szezon első felében inkább a futójáték dominált Etienne és Tuten vezetésével, addig az elmúlt pár hétben ez jelentősen visszaesett. Cserébe a korábban gyenge passzjáték kilőtt, Lawrence passzai top5 körüli szintet hoznak EPA alapján. Persze kellett ehhez a korrekt OL, Jakobi Meyers megszerzése, vagy Brenton Strange visszatérése (illetve a gyengébb védelmek elleni meccsek), de mindennel együtt is biztatóan mutat most a támadósor Lawrence-szel az élen. A Denver defense ellen viszont nehéz dolguk lesz, futás és passz ellen is egy nagyon erős egységről beszélhetünk, kivételesen hatékony pass rush-sal – fel lesz adva a lecke Coennek és támadóinak.

Elég hasonló utat járt be a Denver offense is; amíg a szezon elején inkább a futójáték dominált, addig Dobbins kidőlése óta elő kellett lépnie Nixnek, és Sutton valamint most már Franklin hathatós közreműködésével egy effektív, a Packers ellen ráadásul látványos passzjátékkal nyeri a meccseket a csapat – mindezt egy kiváló támadófal segítségével. Sokkal könnyebb dolguk nekik sem lesz most, a Jaguars védelme egy ideje EPA alapján hasonló szinten van, mint a coloradói csapat védelme, a 10. hét óta ráadásul konkrétan a másodikak; itt is ki kell emelni, hogy a gyengébb ellenfelek miatt. Nagyon sokat tudhatunk meg mind a két csapatról a mérkőzés végeredménye alapján, úgy érzem, amiben jó a Jaguars, abban szintén jó (sőt, jellemzően jobb) a Broncos – amennyiben csak a számokat nézzük. Lawrence dolga, hogy bizonyítsa, nem számítanak a számok. Nix feladata, hogy bizonyítsa, de, számítanak, és okkal várja őket a többség az AFC alapszakasz első helyére.

Pittsburgh Steelers (8-6) @ Detroit Lions (8-6)

Még egy kritikus mérkőzés érkezik vasárnap estére; a Steelers építheti az előnyét a Ravensszel szemben, a Lions viszont egy vereséggel nagyjából elkönyvelheti, hogy idén nem lesz rájátszás. Pedig csodás ez a Detroit offense, főleg így a szezon vége felé a legjobbak között vannak minden mutatóban, földön és levegőben egyaránt kiváló az egység; a támadófal az, ami még mindig sebezhető, főleg középen. A Steelers védelme egy korrekt közepes szintet tud, inkább a passzok ellen mutatnak jól (jó coverage, jó pass rush, bár T.J. Watt várhatóan nem játszik), így Jared Goffnak lehetnek még nehezebb percei – nagyobb kérdés, lesz-e válasz St. Brownra és Williamsre. Ahol egyértelműbb a leosztás, az a futójáték, Gibbs és Montgomery bármelyik védelem ellen jól tud mutatni, de a Pittsburgh gyenge run defense-e ellen mindenképpen várhatjuk, hogy többször megvillannak majd.

Nem teljesít rosszul a Steelers támadósor sem, Warren és Gainwell remek futójátéka mellé végre megjelent a legszebb napjait idéző Aaron Rodgers is, aki leginkább Metcalf segítségével emlékeztet mindenki, hogy jó az öreg a háznál; lelkes, kreatív, pontos, egy ideje jó nézni a játékát. Most is megmutathatja majd, mit tud, a Detroit secondary még mindig tele van sérültekkel, nagyjából bármelyik csapat tud ellenük passzolni, így Aarodnak sem lehet ez majd akadály. Nagyobb kérdés a futójáték, ezt ugyanis remekül hatástalanítja a Lions, mint ahogy TE-k ellen is jól fel tudnak lépni, és Hutchinsontól lehet azért félteni a támadófalat is. Ha Rodgers elszabadul, jó esély van rá, hogy elég pontot szereznek ez ellen a coverage ellen, anélkül viszont minden más fronton jobb csapatnak tűnik jelenleg ez a Detroit.

Las Vegas Raiders (2-12) @ Houston Texans (9-5)

A forduló legsimább mérkőzése maradt már csak hátra a 10 órás sávból. A Raiders támadósor romokban, hiába tér vissza Geno Smith, nem számíthatunk semmi jóra néhány kósza Bowers elkapáson kívül, nincs egyéb célpont, gyenge a fal, nem megy a futójáték. Senki ellen sem, nem hogy a liga legjobb védelme ellen; ugyan a Philly defense se rossz, de ha nekik sikerült lenullázni a Raiders támadóit, akkor a Texans védelmétől nagyjából a negatív mennyiségű pont lenne az elvárás a Vegasszal szemben.

Egy darab fokkal néz csak ki jobban a labda túloldala, a Raiders védelme egy meglepően stabil gyenge középmezőny szintet képes hozni, már ami a futásmegállítást illeti, passz ellen a legrosszabbak között vannak. Ezzel együtt okozhat Stroudnak gondokat Crosby, de amikor lesz ideje passzolni a QB-nak, akkor Collins vezetésével darabokra fogják szedni ezt a coverage-et. A forduló, de lehet az egész év legnagyobb meglepetése lesz, ha itt nem nyer tükörsimán a Houston.

Sunday Night Football

New England Patriots (11-3) @ Baltimore Ravens (7-7)

Érdekes mérkőzést tartogat nekünk a hétvége lezárása is. A Patriots tulajdonképpen már bejutott a rájátszásba, a csoportgyőzelem és esetlegesen az első kiemelés miatt viszont fontos lehet számukra minden további győzelem. A támadó teljesítmény még mindig kiváló Massachusettsben, Drake Maye a kissé meggyengült támadófal mögül is jól osztogat, és az amúgy nagyon gyenge futójáték is mutat már életjeleket egy pár mérkőzés óta, köszönhető ez TreVeyon Henderson berobbanásának. Most ez egy nehezebb feladat lesz, az egyre jobban magára találó Ravens védelem eddig sem volt rossz futás ellen, az elmúlt 5 fordulóban viszont toronymagasan ők védekeztek a legjobban a földön – és közben a passzokat is jó hatékonysággal semlegesítik. Ha magára találna a pass rush is, a liga egyik legjobb védelméről beszélhetnénk az alapszakasz végére fordulva.

Ahol viszont nagyobb gondok vannak, az a Baltimore támadójáték. A Bengals ellen már pislákolt valami, de Lamar Jackson továbbra sem jó, nem hogy közelében nincs a tavalyi MVP szintű formájának, de a teljesítménye jelenleg bőven liga második felébe tartozik. Derrick Henrynek is volt pár rosszabb meccse, de egy ideje magára talált, és Keaton Mitchellel párban remek futóteljesítménnyel képesek mozgatni az offense-t. Szerencséjükre éppen egy sok sebből vérző Pats védelem ellen kell majd mutatniuk valamit, a sérültek miatt az amúgy jól fejlődő egység az elmúlt pár meccsen eléggé visszaesett, passz ellen még mindig a liga első felében vannak, de a földön a legrosszabbak között védekeznek. Nem érzem, hogy sok újat tudunk majd meg ebből a meccsből: ha Lamar magára talál, és nyer a Ravens, elfogadjuk, hogy tudtuk, hogy ez bennük van. Ha meg nem így lesz, és nyer a Pats, akkor meg azt látjuk be, hogy a New England továbbra is magabiztos gyengébb ellenfelek ellen.

Monday Night Football

San Francisco 49ers (10-4) @ Indianapolis Colts (8-6)

Már-már temettem ezt a mérkőzést, amikor kissé jobban belemélyedve a statisztikákba egyre inkább elkezdtem a két csapatot közel érezni egymáshoz. Brock Purdy végre magára talált, Kittle és Pearsall segédletével az elmúlt pár fordulóban ők a nr1 passzoló offense (EPA alapján) a ligában. A futójáték sem rossz, de itt érződhet McCaffrey sérülés miatti limitáltsága. A Colts defense eléggé megsínylette Sauce Gardner és Buckner elvesztését, mégis úgy tűnik, utóbbi fájt kevésbé, a futás elleni védelem nem nézett ki rosszul az elmúlt pár meccsen (tény, gyenge futóteljesítmények ellen léptek pályára). Ami viszont teljesen bezuhant, az a coverage, a levegőben Sauce kiesése óta szét tudják szedni őket, így most is arra lehet számítani, hogy Purdy labdái magas százalékkal találnak majd célpontokat.

Na de akkor mégis, hogy lennének egymáshoz közel? Hát úgy, hogy a 49ers védelem nagyon gyenge. Tudtuk eddig is; sok a sérült, még a cserék cseréinek is fáj valamije, de amikor egy Titans offense képes átszaladni rajtuk (és Cam Ward sem osztogatott rosszul a coverage ellen), akkor ott van miért izgulni. Phillip Rivers nem fogja lehozni a csillagokat, de kiválóan olvas, a rövid passzai óramű pontossággal fognak érkezni a továbbra is remek támadófal mögül (nyomás nem nagyon lesz rajta), és akkor még nem beszéltünk Jonathan Taylorról, akitől elvárás, hogy az idei teljesítményéhez méltó mennyiségű yardot pakoljon fel egy, az elmúlt öt fordulóban bottom 10-be visszaesett futásvédekezés ellen. Sok pontra számítok, és így végül egy szoros meccsre is, de ezzel együtt is úgy érzem, nem sikerül az Indynek megmenteni a rájátszását, a 49ers viszont, még ha szűkösen is, de be fogja biztosítani a sajátját.

A Tippverseny állása tizenöt hét után (egyenlőség esetén ABC sorrendben)