Site icon Fűzővel kifelé!

A Patriots és a Rams jutott konferenciadöntőbe vasárnap!

katonadani

Két nagyon érdekes és eseménydús meccset láthattunk vasárnap este. A Patriots védelme még a Texansénál is nagyobbat ment, ami elég volt az AFC-döntőhöz, a Rams pedig majdnem elchokerkedte a Bears elleni győzelmet, de a hosszabbításban – ha nem is elsőre, de – sikerült megmenteni a szezont.

Houston Texans @ New England Patriots 16-28

Óriási lehetőség előtt állt a két csapat, ugyanis Bo Nix sérülésével a mérkőzés győztese abszolút favoritként várhatja az AFC-döntőt. A várt színvonal és parázs összecsapás azonban elmaradt a gyenge irányítójátékok miatt.

A meccs két punttal kezdődött, majd a Patriots egy 66 yardos drive végén megszerezte a vezetést – 4&1-re – DeMario Douglas 28 yardos TD-jével. Erre a Texans egy mezőnygóllal válaszolt, majd a védelem azonnal leparancsolta a Patriotsot a pályáról a szitáló havasesőben. És ezen a ponton elkezdődött a káosz.

Először Stroud kezdte el hozni a PO-formáját egy borzasztó INT-vel, majd erre válaszul Drake Maye kezéből verték ki a labdát futás közben a saját 27 yardosánál. Ezt a ziccert már nem hagyta ki a Texans, Christian Kirk 10 yardos TD-jével átvették a vezetést a vendégek. Csakhogy a védelem hiába állította meg a Patriotsot, Stroud azonnal dobott egy pick-sixet. Majd utána szinte rögtön egy újabb INT-t, sőt még egyet a félidő végéig!

Stroud tehát négy pickkel zárta a félidőt, ráadásul mindegyik elsősorban az ő lelkén száradt, egyszerűen kiábrándítóan pocsékul játszott. Eközben viszont a Patriots offense sem csinált sok dicséretre méltót, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a houstoni védelem ment extrém nagyot, ugyanis a pick-sixet leszámítva (ami ellen ugye nem tudtak mit tenni) egyik turnoverből sem szerzett pontot a New England. Viszont Stroudék annyira kritikán aluliak voltak, hogy az INT-k mellett még két 3&outot is összehoztak csak a második negyedben (pick-six, INT, 3&out, INT, 3&out), az egyik után pedig TD-t szerzett a Patriots, így a szünetben 21-10-re vezetett a hazai csapat.

A második félidőt a Texans kezdte, és kivételesen sikerült haladni, végül pedig egy mezőnygól is összejött. Maye kezéből viszont megint kiverték a labdát, ám szerencséjére a Texans mindenképp rekordot akart dönteni, így az ellentámadás természetesen egy elveszített fumble-lel ért véget. Ezzel együtt a negyedet a Houston nyerte, mert az újabb 3&out után sikerült egy mezőnygólt szerezni, így a negyedik negyed kezdetén csak 5 pont volt a különbség a két csapat között.

Azonban a Texans védelem sem képes a végtelenségig lenullázni az ellenfelet, így sorozatban négy 3&out után a Patriots képes volt haladni, majd Maye kicsit túldobott labdáját Kayshon Boutte zseniális módon behúzta egy kézzel. Idő viszont volt még, bár a Texanson egyáltalán nem látszott az átütő erő, és végül nem is sikerült csodát tenni.

Az első próbálkozás 3&out volt, majd a Patriots a puntja előtt elégetett 6 percet az óráról. Így is volt még esély, de a következő támadás sem alakult jól, majd DeMeco Ryans érthetetlen módon úgy döntött, hogy puntol. Persze értem én, hogy 4&18-ra kb. esélytelen volt ez a Texans bármire is, de két labdabirtoklásnyi hátrányban, egyetlen időkéréssel, 4:17-tel a meccs vége előtt mire számított? Még ha 3&out is lett volna a történet vége, akkor is elégetett volna legalább 1,5 percet a New England, és kb. három perc, valamint egy two minute warning maradt volna két TD-re. Nonszensz. Nem mintha sokkal több esélye lett volna a győzelemre akkor, ha nekimegy 4-re, de legalább lett volna esély. Más érdemleges így már nem történt a mérkőzésen.

Összességében két nagyon jó védelmet láthattunk a pályán. A Texans öt sacket, két QB-hitet, négy negatív yardos szerelést, hat leütött passzt és két összeszedett fumble-t jegyzett (igazából Maye-nek négy fumble-je volt, csak kettőnél szerencsésen pattant a labda), valamint volt egy INT-je egy Hail Mary passzból az első félidő végén. Az egység jól megfogta a futást, valamint 14 harmadik kísérletből csak hármat engedett – nem érheti szó a defense-t. A Patriots D pedig három zsákolás mellett kilencszer ütötte meg Stroudot, volt 14 (!!!!) leütött passz és három TFL, valamint négy pick és fumble még a lőlapon. Egészen elképesztő.

A különbséget így leginkább a skill személyzet jelentette (illetve az, hogy Maye legalább egy közepes szintet megütött). A Texansból hiányzott Nico Collins, a többiek pedig nem tudtak fellépni a helyén. New Englandben pedig az indokolatlanul lesajnált, pedig a valóságban a liga egyik legjobbjának számító elkapósor szállította az extrém játékokat: Boutte egykezese extraklasszis volt, a forduló talán legnagyszerűbb mozdulata, de Diggs is behúzott egy szinte lehetetlen passzt a sűrűben, és DeMario Douglas TD-je is nagyon szép volt (az elkapás előtt beleütöttek a labdába).

Ez a meccs is megmutatta, hogy bár divat lesajnálni ezt a Patriotsot (főleg a saját szurkolók szeretik ezt a narratívát), a valóságban egy nagyon jó csapatról van szó, ami messze nem csak Maye-ből áll. A szinte teljesen egészséges védelem és a remeklő skill sor már másodjára viszi hátán a csapatot a gyengébb irányítóteljesítmény ellenére, ezt pedig illik komolyan venni. A Texansnál pedig hiába top 2-es a védelem, a támadósor katasztrófa. Stroudnak nem volt könnyű dolga a gyenge támadófal és skill sor miatt, de saját jogon is borzalmasan teljesített. Szép, hogy sikerült eddig eljutni, de ilyen offense és főleg QB-játékkal sem most, sem később nem lesz igazi contender a Texans.

Los Angeles Rams @ Chicago Bears 20-17 h.u.

Hidegben, havazásban tolták a csapatok Chicagóban, ahol igazi playoff-hangulat volt a forduló utolsó mérkőzésén. A Bears egy nagy játékkal eljutott a red zone határára, majd Caleb Williams negyedik és 3-ra interceptiont dobott Cobie Durantnek.

Ezután mindkét gárda szépen végigment a pályán, előbb Kyren Williams, majd DJ Moore volt eredményes, utóbbi negyedik kísérletre. Ezután ismét másolták egymást, csak most épp 3-and-outtal. Furcsa volt, hogy a Rams folyton passzolt, miközben a földön lehetett volna talán nagyobb előnyük. A Bears védelem pedig fellépett és jó blitzekkel zavarba tudták hozni Staffordot. Itt volt egy drive, amit Jaquan Brisker egyedül állított meg három kiváló játékkal:

A Bears eljutott az ellenfél 30 yardosára, de harmadik- és negyedik kísérletre sem sikerült egy yardot haladniuk, így ebben a pillanatban 1/3 volt a mérlegük negyedikre és ezzel gyakorlatilag két pontot buktak (már amennyiben a mezőnygólok bementek volna a rossz időjárási körülmények közt). A védelem azonban ismét fellépett, most Kyler Gordon szerzett sacket, majd egy mezőnygóllal átvették a vezetést a hazaiak. Az utolsó 1 percben viszont a Rams is eljutott mezőnygólig, így 10-10-es eredménnyel mentek szünetre a felek.

A harmadik negyed a puntokról szólt, hiszen 6 darab ilyet is láthattunk, plusz egy újabb Durant interceptiont. Érdekes volt, hogy itt 4&2-re a félpályán nem akart nekimenni Ben Johnson, ezzel pedig nem járt jól. Ugyanis a Rams az ellentámadásból végigmasírozott a pályán, egy negyedik kísérletet is megoldottak, majd Kyren Williams futásával átvették a vezetést. Ez volt az első drive, ahol ráfeküdtek a futásra, hiszen nyolcszor is a földön próbáltak haladni, ez pedig jól állt nekik, mert Staffordnak elég gyenge napja volt.

Ekkor 9 perc volt hátra, és a Bears végig is ment a pályán. Igen ám, de a gólvonalról nem tudták megoldani negyedik kísérletre sem, amivel megkezdődött az őrült végjáték. Három perc volt az órán ekkor, a Rams egy first downt megcsinált, aztán Ben Johnson kicsit furcsán kérte ki az időkéréseket, viszont Sean McVay még nagyobb butaságot hívott: 2:07-nél harmadik kísérletre ahelyett, hogy megpróbálta volna egy passzal lezárni, futott középre és puntolt. Az órát sem ölték ezzel (mert jött a 2 minute warning), esélyt sem adtak maguknak igazából.

Ez pedig megbosszulta magát. Mondjuk kellett hozzá egy hihetetlen játék, hiszen a 15 yardosról a mindent eldöntő negyedik és 4 szituációban azonnal megérkezett a nyomás Caleb Williamsre, aki hátrafutott egészen a 40 yardosig és onnan dobott fel gyakorlatilag egy Hail Maryt. Az égiek mellette voltak, no meg Durant is totál benézte a játékot, így Cole Kmet touchdownjával kiegyenlítettek (nem mentek rá a kétpontosra, hosszabbításra lőtték a meccset).

A hosszabbítást a Rams kezdte, de még csak egy first downt sem sikerült szerezniük! Jöhetett a Bears, egy mezőnygól is elég volt nekik, sokan azt hitték ez meg volt írva, ismét csodával határos győzelmet aratnak. Meg is csináltak egy negyediket, azonban az ellenfél térfelén Caleb Williams dobott egy interceptiont Kam Curlnek, részben azért, mert az elkapó DJ Moore kocogott és meg is állt az útvonalában.

És akkor jöhetett a Rams, nekik is elég volt egy mezőnygól. Matt Stafford pedig a végére tartogatta legjobbját, egy parádés labdát osztott ki Adamsnek, utána pedig a “Dagi Rúgó” Harrison Mevis 42-ről nem hibázott, nyert a Rams!

Azt gondolom az egész szezon alapján az “igazságos” konferenciadöntő alakult ki az NFC-ben, hiszen a Seahawks és a Rams volt a két legjobb csapat a ligában az egész éves teljesítményt nézve. Ugyanakkor ezen a meccsen nem volt jó a Rams, legalábbis a támadók. Staffordnak gyenge meccse volt (20/42, 258 yard, 0 TD), a blitzek sokszor megzavarták, és egyébként Sean McVay is furcsa módon gyenge meccset hívott, érthetetlenül kevés futással, miközben jobban mentek a földön. Plusz a rendes játékidő végi katyvaszért is lehet kritizálni a főedzőt. A védelem azonban kihúzta őket a csávából a három interceptionnel, valamint a három negyedik kísérletes megállítással.

A Bearsnek megint majdnem összejött a csodával határos feltámadás azzal az egészen elképesztő Caleb Williams passzal, de lehet a Pápa már nem bírta tovább és a hosszabbításnál bealudt. Nagyon szép szezon volt ez a részükről, simán túlteljesítették az elvárásokat, de ettől függetlenül itt voltak a konferenciadöntő kapujában. Biztos sokan előveszik majd a negyedik kísérletes agresszivitást, és hogy ez most nem jött be a chicagóiaknak, de igazából szerintem még egy lehetőségnél Ben Johnson nem is volt elég agresszív (negyedik és 2 a félpályánál a harmadik negyed végén). Az offense hullámzó volt, Caleb is megint többször megmutatta földöntúli tehetségét, de még mindig konzisztensebbnek kell lennie. A védelmet viszont abszolút dicsérni kell ezen a meccsen, mert nagyon szépen felléptek, és rengetegszer zavarba tudták hozni Staffordot, amit nem sok defense tudott elmondani magáról.

(katonadani)

Exit mobile version