Site icon Fűzővel kifelé!

Így alakultak ki az NFC kiemelései

katonadani

Igazán szürreális volt, hogy a Saints és a Falcons egymás közt eldöntötte, hogy melyik csoportriválisuk jusson be a rájátszásba –végül a Panthers örülhetett. A Rams behúzta az 5. kiemelést, a Bears és az Eagles pedig egyaránt vereséggel hangolt a playoffra – a Sasok mondjuk a cserecsapatukkal. Emellett láthattuk az idény egyik, ha nem a legrosszabb irányító-teljesítményét is. 

New Orleans Saints @ Atlanta Falcons 17-19

Különös csoportrangadóval zárult az NFC South a Saints és a Falcons számára: “eldönthették”, hogy melyik közös riválisuk jusson a rájátszásba – Atlanta győzelem esetén a Panthersnek, New Orleans diadalnál pedig a Buccaneersnek járt a 4. kiemelés. Alacsony minőséggel indult a mérkőzés, az első negyedben 4 sack és 1-1 turnover (Juwan Johnson fumble, Kirk Cousins INT) mellett csak egy pontszerzést láthattunk; egy blokkolt punt után Drake London elkapott TD-jével szerezte meg a vezetést a Falcons. A második negyedben a Saints is felkerült a táblára egy Shough által megfutott TD-vel, de emellett csak egy kihagyott FG jutott nekik (amíg a Falconsnak bement egy rúgás), így végül csak 3 pontra tudtak közelíteni a vendégek a szünet előtt. Egy félidő alapján egy küzdős és kiélezett, de sok hibával tarkított, alacsony színvonalú meccset kaptunk a két riválistól.

Egy-egy mezőnygólt hozott a harmadik negyed (pedig a New Orleans még az 1 yardosra is eljutott, előtte két 4. és 3-at is sikeresen megoldottak), így az utolsó negyedre maradt a döntés – és az Atlanta el is döntötte a meccset a saját javára, és a Panthers örömére. Mert amíg a Saintsnek csak egy remek drive végi Shough interception jött össze, addig a Falcons két mezőnygólt is szerzett, 3 perccel a meccs vége előtt 9 ponttal vezettek, és ezzel lényegében lezárták a mérkőzést. Mert ugyan még sikerült egy gyors TD drive-ot vezetnie a Szenteknek (a végén egy pazar egykezes Ronnie Bell elkapással), de az onside kick már nem sikerült, így a fordítás sem.

Nem volt egy jó mérkőzés, egyik oldalon sem volt kifejezetten jó teljesítmény. Cousins 180 yardot passzolt 56%-os pontossággal, 1 TD 1 INT és 4 sack született rajta (utóbbi 3 statisztika megegyezik Shough-éval). Jól megölte a Saints védelme a futást, Robinson és Allgeier is teljesen hatástalan maradt, míg az elkapók közül csak a két fő célpont tudott fellépni (London 4/8, 78y, 1 TD; Pitts 6/9 58y). Nagyon hasonló számokat tudott felmutatni a New Orleans támadósora is, Shough 66%-kal passzolt 259 yardot, és lábon is összehozott 34 yardot. A futás éppen csak jobb volt a Saints oldalán, mint a Falconsén, a jó célpontok hiánya viszont nagyon érződött, rengeteg volt a drop, és Dante Pettisnek (5/5, 60y) valamint a futó Estimének (5/5 43y) kellett fellépni a 61 yardos Juwan Johnson mellé. Akiket külön dicséret illet, az a New Orleans védőfala, Granderson, Jordan és Young is kiváló mérkőzést hozott mind siettetésben, mind futás ellen. Az NFC South így a Panthers meglepetés győzelmével zárult, a többi csapat meg készülhet a várhatóan fontos döntésekkel tarkított holtszezonra.

(Maetthy)

Detroit Lions @ Chicago Bears 19-16

Ahhoz képest, hogy a Bears a kezdőkkel állt ki és a 2. kiemelésre hajtott, nagyon nem így jöttek ki a pályára. Az első félidőben konkrétan pontot sem sikerült szerezniük, habár tegyük hozzá, hogy csak 3 támadásuk volt összesen. De hát azért volt csak három támadásuk, mert a védelem semmit sem tudott kezdeni a Lionsszel. A detroitiak az első három támadásukból 197 yardot tettek meg, habár a red zone-ban kétszer is elakadtak, így csak 13-0-ra vezettek Jahmyr Gibbs TD-jével. Illetve a végén még fél perccel a vége előtt megkapták a labdát, de kihagyták a mezőnygólt.

A harmadik negyed sem mondatta velünk, hogy itt még izgalmak lehetnek. Ugyanis egy puntváltás után Caleb Williams dobott egy interceptiont Avontae Maddoxnak, majd a Lions rúgott egy mezőnygólt, így 16-0 volt az állás. És akkor megfújták az ébresztőt Chicagóban. Ugyanis itt egymás után kétszer végigmentek a pályán, előbb Jahdae Walker, majd Colston Loveland révén szereztek touchdownt, ráadásul mindkét esetben jó volt a kétpontos is, így öt és fél perccel a vége előtt kiegyenlítettek!

Sőt, ezután Jared Goff be akarta erőltetni három ember közé a labdát, de az felpattant és Kevin Byard kezében kötött ki (idén már a 7. INT-je volt), így támadhatott a Bears a győzelemért bő 2 perccel a vége előtt. Most viszont megállt a tudomány, a punt után a Lions visszatámadott és egy mezőnygóllal megnyerte a találkozót.

A Lionsnek tét nélküli volt a találkozó, de sikerült megtréfálniuk a csoportriválist és szépen zárni az évet – már amennyire lehet az alulteljesítés után. Amon-Ra St. Brownnak volt nagy napja a 139 yardjával, de Jameson Williams is szerzett 74-et, Jahmyr Gibbs pedig 113 scrimmage yardot rakott fel a táblára. A Bears ugyan kikapott, de végülis ez nem számított az Eagles veresége miatt, így is maradtak második kiemeltek, és a Packerst fogadhatják majd a wild card körben. Az első félidejük katasztrófa volt, de szokásos módon Ben Johnson jókat változtatott, csak hát ez most nem volt elég. Caleb Williamsnek a 4000 yard nem jött össze a szezonban, de a franchise rekordot azért megdöntötte így is. Az újonc Colston Loveland játszott nagyot a 91 yardjával és TD-jével.

(katonadani)

Washington Commanders @ Philadelphia Eagles 24-17

Zéró fok körüli, száraz idő fogadta a két riválist az NFC East záró mérkőzésén. A Kelly Green mezben pályára lépő címvédő a már biztos rájátszás tudatában a cseréket küldte pályára Tanner McKee QB vezetésével, míg vele szemben továbbra is a Commanders 3. számú irányítója, Josh Johnson volt csak bevethető a vendégek részéről. Egy negyed alapján azért jobban néztek ki a Washington kezdői, amíg az Eagles oldalán csak Devonta Smith 1000 yardos szezonjának lehetett örülni, addig a fővárosiak egy remek drive-val eljutottak egy 24 yardos rúgásig – amit Jake Moody a kapufára helyezett.

Egy-egy interception mellett egy-egy TD-t szereztek a csapatok a második negyedben, az Eagles részéről a tight end Calcaterra húzott le egy 15 yardos touchdown passzt, míg a Commandersnél Chris Rodriguez futott be az egy yardosról. Mégis 3 pontos előnnyel mehettek a vendégek a szünetre; amíg ők a félidő végén berúgtak egy 56 yardos mezőnygólt, addig az Eagles rúgás helyett ráment egy 4. és 2-re a redzone mélyén, de ez nem sikerült.

A harmadik negyed az Eaglesé volt: a Washington két punt mellett egy fumble-t hozott csak össze egy rossz snap után, amit a Philly védők szedtek össze, és a rövidpályát kihasználva Tank Bigsby futott meg egy TD-t. A negyed vége előtt még Elliott rúgott be egy hármast, így 7 pontos Eagles előnnyel fordultunk az utolsó 15 percre. Ami viszont a Commandersről, pontosabban Eagles DPI büntetésekről szólt: Josh Johnson feldobált labdáira folyamatosan DPI büntetésekkel válaszoltak a Philly védői, 3-at is elkövettek két drive alatt, amivel könnyedén jutott el kétszer is a redzone-ba a Washington, és szereztek ott két TD-t, egyszer John Bates közeli elkapásával, majd Josh Johnson rövid futásával. A hazai cseréknek 2,5 perce és 3 időkérése volt, hogy valahogy megfordítsák a mérkőzést, de egy sikertelen negyedik kísérlettel elpuskázták az esélyeiket, a Commanders nyert Philadelphiában.

Az Eagles ha nyert volna, 2. kiemelt, de úgy néz ki, nekik megfelelt a harmadik hely. Egy pillanatig sem játszottak győzelemre, végig a cserék cseréi voltak fent. McKee szerény volt, 40 passzából 21 talált célba 241 yardért, 1 TD és 1 INT mellett 3 sacket is szereztek rajta. Tank Bigsby remekül futott (4,7y átlag), viszont DeVonta Smith lecserélése után lényegében nem maradt értelmes elkapója a Phillynek a pályán. A védelem is gyengén teljesített, pár megvillanáson kívül csak negatívumokat lehet felsorolni: 0 sack és 4 DPI büntetés (a total penaltyk száma egyébként 9/123y vs 4/19y, botrány volt az Eagles fegyelmezettség). A Sasok készülhetnek hazai pályán a 49ers ellen, és majd elválik, volt-e értelme fullba nyomni a pihentetést.

A Commanders elégedett lehet, győzelemmel zárták a szezont a rivális ellen, és a draft pozíciójuk sem romlott. Josh Johnsonnak is szerény meccse volt, 64%-kal passzolt mindössze 131 yardért, ugyanúgy 1 TD 1 INT került a neve mellé, viszont 45 yardot össze szaladgált lábon is. A RB duóból most Rodriguez volt a jobb (4,1y átlag, 1 TD), az elkapók közül meg McLaurint kel dicsérni, 4/4 elkapás 57 yardért. Jár a tisztelet a védelemnek is, kritikus szituációkban helyeztek nyomást McKee-re, és háromszor is sikerült sackelniük. Ezzel a győzelemmel a Commanders maradt a draft 7. helyén, és egy jó elsőkörös cetlivel készülhetnek a holtszezon kihívásaira.

(Maetthy)

Arizona Cardinals @ Los Angeles Rams 20-37

A mérkőzés elején gyorsan megemelkedett a pulzusunk, amikor Josaiah Stewart szerzett strip-sacket, de ezután elég sokáig közel lehettünk a bealváshoz. Haladgattak a csapatok, rugdostak mezőnygólokat, de nagy esemény nem történt, így jutottak el 6-6-ig. A félidő vége előtt viszont a Rams megrázta magát. Nagyon szépen hosszan végigmentek a pályán, a végén negyedikre Puka Nacua szerzett gyönyörű touchdownt. Majd Ahkello Witherspoon szerzett egy interceptiont egy perccel a vége előtt, amiből még mezőnygólig eljutott a Rams, így 16-6-ra vezetett a félidőben.

A második félidő elején viszont nagyon bealudt a Rams. Két 3-and-outra voltak csak jók offense oldalon, a védelem pedig benyelt két TD-t az elején. Az elsőhöz kellett egy fake punt is a Cardinalstól, majd egy nagy Michael Wilson TD, a másiknál pedig Josiah DeGuara szerzett hatpontost, így már a vendégeknél volt az előny.

Ez kellett Staffordéknak, hogy felébredjenek, itt ugyanis begyújtották a rakétákat. A következő három támadásukból simán végigmentek a pályán, és mindháromszor tight end kapott el touchdownt: kétszer Colby Parkinson, egyszer Tyler Higbee. És mivel közben a Cardinals csak két three-and-outra volt jó, illetve a végén a red zone-ban akadtak el, így végül simán behúzta a meccset a Rams, még ha volt is egy kis ijedtség közben.

A Rams tehát így elkerüli a Bears-Eagles duót, helyette mehet Carolinába a playoff leggyengébb csapatához. Ráadásul az offense is visszatért az utóbbi hetek vereségei után, Staffordnak (25/40, 259 yard, 4 TD) jó esélyei lehetnek az MVP-re is, Puka Nacuának (10 elkapás, 76 yard) akár az Év Támadójára, jól alakult a szezon. Ezen a meccsen a visszatérő Tyler Higbee-t kell kiemelni 91 yardjával, valamint szokásosan a két futó is feltett 119 yardot a táblára. A Cardinalsnál ellenben kevésbé alakult jól az idény, itt félhet Jonathan Gannon a kirúgástól, habár pozitív hírek érkeztek a megtartásával kapcsolatban, ami kissé furcsa a 9 meccses nyeretlenségi sorozat után. A fény az éjszakában Michael Wilson, aki 99 yardig és egy TD-ig jutott, plusz két nagy elkapását még vissza is fújták.

(katonadani)

Green Bay Packers @ Minnesota Vikings 3-16

Sajnos nem várhattunk parázs összecsapást ezen a rangadón, hiszen a Packers a biztos 7. kiemelés birtokában pihentette a kulcsjátékosait, ráadásul a harmadik számú irányítójával kezdett, de a Vikings is már korábban sérültlistára tette azokat, akiknek kicsit is fájt valamilyük. És sajnos így is lett, a Vikings még a nyitódrve-ban elmászott a Packers térfelére, ahol egy McCarthy taunting(!!!!) miatt a harmadik és hosszút nem tudták megoldani, és mezőnygól lett a vége.

A meccs további alakulását látva akár azt is érezhettük volna, hogy eldőlt. A Packers Clayton Tune-nal a pályán egyszerűen nem tudott haladni, vagy onnan is megközelíthetjük, hogy Brian Flores leradírozta őket a pályáról, lehet az utolsó meccsén mint Vikings védőkoordinátor. Dallas Turnernek nagy napja volt, a másodéves edge rusher 2 sacket szerzett, illetve az egyikből fumble-t is kiharcolt. Az egyik sackjével egy esetleges wisconsini pontszerzést is megakadályozott, hiszen már a hazai térfélen voltak mezőnygól távolságban, de így csak punt lett. A Vikings aztán a félidő előtt megszerezte az első TD-t a meccsen, a fullback CJ Ham futott be 1 yardról. Ez lehetett az utolsó meccse Minnesotában, szóval óriási üdvrivalgás fogadta.

JJ McCarthynak fontos volt a meccs, mert minden egyes játékpercre szüksége van. Bár a számai a box score-ban nem mutatnak rosszul, nem volt igazán kiemelkedő, megdobta az üres embereket, de nem vállalt kockázatot, vagy ha mégis, az nem volt sikeres. Sérülten vállalta a játékot, és nem is tudta befejezni a meccset, a harmadik negyed közepén egy passz után jelezte, hogy fáj a sérült keze, így onnantól Max Brosmerrel folytatták a Vikingek. Sok köszönet ebben sem volt, de legalább a meccs legviccesebb jelenetét neki köszönhetjük.

A Packersől nem sok dolgot lehet elmondani, a sok fellépő rotációs játékos közül az újonc Barryn Sorrel tudott élni leginkább a lehetőséggel, aki megszerezte az első sackjét profi pályafutása során, illetve ő szedte össze a fenti Brosmer fumble-t is. Tune a teljes meccset 8(!) passzkísérlettel abszolválta, és a sackek miatt végül negatív yardban zártak. Gondolnánk ha a passzjáték ennyire okádék volt, akkor legalább a futás ment a vendégeknek, nos, íme:

A Packers végül az utolsó pillanatban elérte, hogy ne nullázzanak, és egy 24 yardos mezőnygóllal felkerültek az eredményjelzőre, de semmit nem számított, sima Vikings siker született. Nem csak Hamtől búcsúzott a hazai közönség, hanem Harrison Smithtől is, a kiváló safetynek minden bizonnyal ez volt az utolsó meccse az NFL-ben, ezért a Vikings elhasznált egy időkérést, hogy állva tapsolhassa őt a közönség. Egyik kedvenc játékosom volt, így nem tagadom, megható pillanat volt.

(chester)

Dallas Cowboys @ New York Giants 17-34

A Giants úgy lépett pályára, hogy egy vereséggel és Raiders győzelemmel még összejöhet az 1/1-es pick, a Cowboys pedig legfeljebb azért játszhatott, hogy Dak Prescott legyen a csapat történetének első QB-ja, aki a szezon végén vezeti a passzolt yard listát. Végül egyik sem jött össze, de legalább egy kifejezetten jó meccset láttunk.

A Giants egy punttal kezdte a találkozót, az ellentámadásból pedig Prescott fumble-t vétett. A védelem viszont jól helyt állt, csak egy mezőnygólt engedett a turnover után. Ezt egy FG-váltás követte, majd egy hosszú visszahordás után a Cowboys átvette a vezetést Jaydon Blue futott TD-jével. Erre egy harmadik Giants mezőnygól volt a válasz, majd Prescotték egy 65 yardos drive végén elrontották a negyedik kísérletet a hazaiak 4 yardosánál. Kicsivel több mint 2,5 perc volt hátra a félidőig, azonban ez is elég volt Jaxson Dartéknak egy 96 yardos drive-ra, amelynek a végén Daniel Bellinger szerzett TD-t (érdemes megnézni, Dart nagyon mahomesosan/allenesen oldotta meg a helyzetet).

Prescottnak mindössze 70 yardja volt (és egy fumble-je), tehát volt még hová fejlődni, azonban valamiért úgy döntöttek Jerry Jonesék, hogy lecserélik a QB-t és beküldik Joe Miltont a pályára. Ezzel gyakorlatilag meg is pecsételődött a csapat sorsa, Miltonnal ugyanis nagyon nem működött az offense, egy garbage time TD-t leszámítva semmire sem volt jó (és azt is a földön szerezte Phil Mafah). Eközben Darték továbbra is lelkesen futballoztak: Devin Singletary futott egy TD-t, illetve Dart kiosztott még egy hatpontos átadást Tyrone Tracynek.

Geroge Pickens és CeeDee Lamb egy-egy elkapással fejezték be az alapszakaszt, Prescott pedig nem lett passing yard leader. Offense oldalon tehát nem volt minek örülni, a védők közül viszont nagyot ment Jadeveon Clowney. Három zsákolást jegyzett, egyértelműen van még a tankjában, ráadásul már a meccs előtt lenyilatkozta, hogy ezúttal szeretne már az előszezonban is részt venni. Alighanem lesz iránta kereslet.

Dartnak is jó meccse volt, 230 yard és két TD eladott labda nélkül. A futó Tyron Tracynek 103 futott és 56 elkapott yardja volt, Gunner Olszewski pedig 102 yardig jutott a levegőben. Mi lenne, ha nem harmadvonalas játékosokkal kellene teljesíteni (igaz, az ellenfél sem feltétlenül a legjobb felállásával állt ki)? Ellenben a védelemben Abdul Carternek gyenge napja volt, Brian Burns pedig megsérült, a Giants védelme így nem szerzett sacket, de QB-hitből is csak kettő jött össze. Ezzel együtt azért szép zárása lett a szezonnak.

(renningan)

Exit mobile version