NFC-döntő: Rams @ Seahawks

Jönnek a konferenciadöntők! Vasárnap 21 órától előbb az AFC fináléját rendezik, amiről itt írtunk. Majd ezt követi az NFC-döntő hajnali 1 órától. Ennek a beharangozója következik most.

Sok advanced mutatóról lesz szó a beharangozóban ezúttal is, ezekről korábban írtunk egy értelmező cikket, így ha még nem mindegyikkel vagytok tisztában, akkor ajánljuk ezt áttekintésre. 

Az év slágertémája az NFC két nagyvad összecsapása, amiből idén két tökéletes ízelítőt kaptunk. Mind a két találkozó nagyon szoros és nagyon színvonalas volt, ahogy azt remélte az ember. Napjaink talán legjobb támadóoldali zsenije találkozik napjaink talán legjobb védőoldali zseniéjével, így igazi ínyenc összecsapásunk lesz. Nem mellesleg a legtöbb fontos statisztikai mutatóban ténylegesen ez a két csapat a legjobb a ligában, így nem is kérhettünk volna jobb lezárást az NFC-nek.

Amikor a Rams futtatja a labdát

Sokszor fogjuk leírni, hogy melyik csapat miben a liga legjobbja, de azt gondolom itt a leginkább érdemes. Ugyanis a liga legjobban futó csapata találkozik a liga legjobb futásvédelmével. A Rams top5-ben volt DVOA-ben, EPA-ben és sikerességi rátában is a futójátékoknál, a Seahawks pedig ugyanez futásmegállításban. A Rams top5-ban volt az első kontakt előtt és az első kontakt után is, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a támadófal nagyon jól dolgozik, de a futók is tudtak azért alkotni. A Seahawks top5-ben volt az első kontakt előtt hagyott yardokban és az első kontakt után hagyott yardokban is, azaz a védőfal már magában elég jó, de a back7 is szépen dolgozott, ha átjutottak a defensive line tagjain az ellenfelek.

Amiről fontos beszélnünk jelen pillanatban, hogy annak ellenére, hogy a Rams egy nagyon jól futó csapat, a rájátszásban már nem voltak olyan dominánsak. A Panthers ellen 116, a Bears ellen “mindössze” 111 yardig jutottak. A két ellenfél főleg azzal nehezítette meg a dolgukat, hogy sokat run blitzeltek, sokat álltak fel 5 védőfalas felállásokkal és így kiszívták a levegőt a Rams elől.

Ez pedig azért releváns a Seahawks ellen, mert ők híresek arról, hogy nem hagyják, hogy az ellenfél rájuk kényszerítse az akaratát, nem állnak fel base felállásban és nem is tömik tele a boxot feltétlenül, hanem nickelben és light boxokkal lehetetlenítik el a futást. Hellyel-közzel még így is jól megállították a két korábbi összecsapáson a Ramst, mert 119 és 124 yard volt Kyren Williamsék termése. Az első meccsen egyébként Williams egészen jó átlaggal futott, az ő fizikális játéka egyértelműen dominánsabb volt, mint Corum, aki az utóbbi két meccsen amúgy is gyengébben játszott. A Seahawks elleni két meccsen a Rams nem volt katasztrofális a földön, de meghatározó sem.

Ha valahol próbálkozhat a Rams, akkor a szélső futásokkal, ahol ők a legjobbak a ligában alacsony kísérletszám mellett és bár a Seahawks ezek levédekezésében is ligaelső, de nagyobb eséllyel lehet bazírozni arra, hogy kívül valamelyik érkező back7 játékos hibázik. Így lehet szerepe Nacuának és Whittingtonnak, akik előszeretettel kapnak labdacipeléseket motionökből indulva.

Amikor a Rams passzol

A statisztikák itt is azt mutatják, hogy a liga két szinte legjobb egységét látjuk majd egymásnak feszülni. Minimálisan itt a Rams mellett az előny, de szinte semmi számottevőről nem számolhatunk be.
A kulcs alighanem a nyomásgyakorlás lesz, mert Stafford mutatott némi halandóságot akkor, amikor nyomás alá helyezték (főleg a rájátszás eddigi két meccsén). A Seahawks a passzjátékok közel 35%-ában oda tud érni az irányítók közelébe, ami a negyedik legmagasabb szám. Teszik ezt mindannak ellenére, hogy nem igazán blitzelnek. Stafford az elmúlt hetekben igazán akkor mutatott rosszul, amikor jött extra passzsiettetés, így érdemes lesz figyelni, hogy MacDonald megpróbálkozik-e ezzel vagy bízik abban, ami egész évben ment, azaz csak simán érjen oda a négy emberes rush, a többiek pedig megoldják a háttérben.

Külön ki lehet emelni DeMarcus Lawrence-t, aki remek formában van és az ő párharca a Rams tackle-ökkel sok mindenről dönthet. Illetve a fal közepén a visszatérő Kevin Dotson vívhat nagy csatát Byron Murphy-vel, aki a harmadik legnagyobb százalékban generál nyomást a belső védőfalemberek között.

A Rams azért lehet még bajban, mert sokat indulnak center alól és nagyon sok a play action játék is a részükről. A Seahawks ezeket mindenkinél jobban veszi el, pedig a pálya közepe keveset van zárva, mert két mély safetyvel jönnek. A Panthers és a Bears is rákényszerítette Staffordot, hogy többet dobáljon a számokon kívülre és ennek meg is lett a gyümölcse.

Most ez a felelősség a két eddig kiválóan játszó linebacker vállát fogja nyomni. Ernest Jones-on és főleg Drake Thomason, aki papíron az egység leggyengébb láncszeme kellene, hogy legyen. Ha az ő oldalát túl tudja feszíteni a Rams, akkor ott lehet keresnivalójuk. Ezt McVayék az előző meccsen egyébként meg is tették, mert 5/8 átadás sikeres volt a linebacker párharcaiban, 80 yardért és 3 touchdownért is, így nem érheti meglepetésként majd a hazaiakat (egyébként Ernest Jonest is sikeresen támadták, mert nála 3/6, 67 yard, 1 touchdown ez a statisztika).

Ami nagy különbség lesz az előző meccshez képest, hogy most lesz Davante Adams. Igaz nincs csúcsformában, mert a Bears jól levette a pályáról (azért a kvázi meccsnyerő labdát elkapta), illetve a két csapat első meccsén is jól kivették a játékból, de ettől függetlenül több erőforrást kellett fordítani az őrzésére.

Az igazi veszély azonban Nacua, aki az előző meccsen 225 yarddal égette fel a Seahawks védelmét. Nem tudom készül-e ellene valami külön taktikával Macdonald, de idén már 300 yardot tett fel ellenük és a basic védekezés nem volt elég ellene. Amivel próbálkoztak (sikertelenül), hogy rendszeresen megpróbáltak már a fal mellől leütközni, de Nacua ezeket meg sem érzi.

Sokat beszéltünk a 3 tight endes játékokról a Ramsnél, de a Seahawks ellen van a legkevésbé szerepe, mert láthatóan nem reagálnak rá és ugyanúgy nickel felállásokkal maradtak akkor is (a játékidő 85%-ban mind a két alkalommal), amikor mind a három játékos egyszerre van fenn és nagy károkat sem tudtak okozni. Az idény végére Parkinson lett az elsőszámú célpont, aki a két safetys felállások ellen a liga egyik legjobbja. Útvonalanként szerzett yardokban a felső 20%-hoz tartozik ilyenkor és nagyon biztosak a kezei kulcsszituációkban is.

Amikor a Seahawks futtatja a labdát

A Seahawks egész évben egy futásorientált csapat volt, a korai downokon messze átlag felett futottak. Azonban igazán csak a szezon végére lettek jól futó csapat, addig inkább középmezőny voltak. Az utolsó 5 találkozójukon azonban sikerességi rátában a hatodikok lennének. Ráadásul a Rams ellen egészen jól ment a futás a korábbi meccseken is. Az első meccsen 135 yardig, a másodikon 171 yardig jutottak.

Az egyetlen gond ezzel, hogy Zach Charbonnet megsérült és bár Kenneth Walker számított az elsőszámú futónak, de a gyakorlatban nagyon 50-50 osztoztak a snapeken. Ez mindenképpen fontos faktor lehet, főleg hogy Charbonnet fizikális játéka a gólvonal közelében hiányozhat.

A Rams filozófiája, hogy a korai downokon megfogja a futást és ennek megfelelően hajlandó akár 5 védőfalemberrel is felállni, de a kulcsjátékos Poona Ford lehet a fal közepén, mert amikor ő a pályán van, akkor 1,2 yarddal kevesebbet átlagolnak ellenük a földön az ellenfelek.

Különösen a külső futásokkal lehetne keresnivalója a Seahawksnak is, mert ebben a Rams védelem közepes és különösen a defensive backeket erőből el lehet nyomni. Grey Zabel és Jalen Sundell remek formában van, de inkább belül futnak, kívülre kevésbé működik az akaratuk.

Amikor a Seahawks passzol

Nem akarnak annyira passzolni, de nehéz elképzelni, hogy ezt a meccset is úgy meg tudják nyerni, mint a 49ers ellen, hogy Darnoldnak minimálisan számban kellett, hogy passzoljon. Ráadásul ha passzolni fog, akkor bizonyosan sokkal nehezebb dolga is lesz.

A 49ers ugyanis a liga egyik legkevesebb nyomását tudta gyakorolni, miközben a Rams stabil középmezőny elejéhez tartozik. Jared Verse-éknek nincs olyan kiugró szezonja, mint tavaly, de bőven átlag felett nyerik meg a párharcaikat. Ráadásul ők is hasonlítanak abba a Seahawksra, hogy nem blitzelnek sokat, de mégis sikerül nyomást gyakorolni ilyen helyzetekben (4. legtöbbet a ligában), így pedig sokan tudnak hátul maradni coverage-ben.

Itt érdemes monitoroznunk, hogy csütörtökig bezárólag a három bal tackle-ből, aki bármennyi percet is pályára lépett idén, egy sem edzett még valamilyen sérülés miatt. A kezdő Charles Cross végül tudja vállalni a játékot, de nem valószínű, hogy teljesen egészséges lesz.

Ellenben Darnold is meglehetősen érzékenyen reagál a blitzre, ilyenkor messze átlag alatti hatékonyságot mutat a teljesítménye. 20 labdaeladása a legtöbb a ligában és az első Rams mérkőzés óta egyértelműen rosszabbul játszik. A Rams defense ugyan nem blitzel sokat, de amikor megteszik, akkor egész jó hatékonysággal célba is érnek. Azt hozzá kell még tenni a kialakult képhez, hogy a Seahawks reagált a Darnold problémára és az elmúlt hat találkozón csökkentették az átlagos passzmélységét (ami nagyon magas volt a 11. fordulóig), és azóta visszaesett a labdaeladások száma is.

Ha valahol lehetett verni eddig a Rams passzvédekezését, az a külső cornereknél volt, ahol a fizikálisabb elkapók zavart tudtak okozni. Azonban a Seahawksnak ilyen játékosa nincs. Jaxon Smith-Njigba nem hiába év támadója esélyes, de a Rams egyébként egészen jól limitálta őt. A második meccsen a félidőig konkrétan nulla yardon tartották.

Pedig nincs emberezés, hanem éppen ahol feláll az elkapó, úgy próbálják szűkíteni a zónát az ő oldalán. A második meccsen hat ember ellen mutatott be elkapást. Különösen akkor működött jól, amikor a Seahawks ki tudta úgy sémázni, hogy valamelyik linebacker vagy safety volt hozzá a legközelebb. Ezt úgy érték el az előző találkozón, hogy sokat mozgatták motionbe és abból jöttek a befelé irányuló útvonalak.

Quentin Lake visszatért a playoffra a Ramsnél és ő lehet a kulcsfigurája a meccsnek, mert amellett, hogy futás ellen is egy hasznos besegítő védő, Smith-Njigba ellen is lehet használni. Kérdés megpróbálják-e.

Ami fontos lesz még, az a pálya közepe. A Seahawks is sok play action játékot használ (9. legtöbb a ligában) és támadja a középső zónákat. Ráadásul az egyik leghatékonyabban is teszik ezt. A Seahawks tight endek jók, főleg A.J. Barner semlegesítése lesz nehéz feladat. Nate Landman és Omar Speights nagyon nagyot játszik idén, így ez a párharc is érdekesnek bizonyul. Barner a két csapat első meccsén 10-ből 10 átadást húzott le, 70 yardért és 4 first downért, ha ezen nem tud javítani a Rams, ekkor bajban lesznek.

A támadó és védőoldalon kívül meg kell említeni, hogy van még egy fontos csapatrész, amiről még mindig kevés szó esik. Egyetlen óriási különbség van a két csapat között és az egyértelműen a speciális egységek között van. A Seahawks ugyanis liga legjobbja. Hétről hétre hozzák a visszahordásokat, ahogy a 49ers ellen vagy a Rams elleni második meccsen is. Shaheed a liga egyik legveszélyesebb visszahordója és nem lehet félretenni ezt az indokot, mert egy várhatóan ennyire szoros meccsen ez döntő faktor lehet.

Ki fog nyerni?

A jelenlegi forma, a speciális egységek közötti különbség és a hazai pálya is egyértelműen a Seahawks mellett szól. Azonban ha a Rams nem engedi el az elején az ellenfelét és egy szoros meccsen a végjátékban tippelni kell, melyik irányító tud higgadtabb és pontosabb maradni, akkor meg Stafford mellett kell letennünk a voksunkat. A mérkőzés elején nagyon sok múlik, mert ha valamelyik csapat diktálni tudja a saját iramát, akkor az végzetes lehet a másik gárdának. De azt gondolom, látva az előző két találkozót, hogy ez a meccs a véghajrában kell, hogy eldőljön.