Site icon Fűzővel kifelé!

NFC Wild Card beharangozó

Patrik

Az NFC Wild Card összecsapásai között két esetben már találkoztak a csapatok egymással és a három meccsből egyiknél sem volt egy labdabirtoklásnál nagyobb különbség. A harmadik találkozón pedig az elmúlt két év két NFC oldali Super Bowl-résztvevője próbálja eldönteni, hogy idén ki volt a jobb. Most jó alaposan kielemezzük, mi is várható. 

Sok advanced mutatóról lesz szó a beharangozóban, ezekről korábban írtunk egy értelmező cikket, így ha még nem mindegyikkel vagytok tisztában, akkor ajánljuk ezt áttekintésre. 

Los Angeles Rams @ Carolina Panthers (szombat 22:30)

A két csapat találkozott már idén egymással, akkor a hazaiak meglepetésre 31-28 arányban felülmúlták Staffordékat, köszönhetően többek között az irányító három eladott labdájának. Ugyanakkor a Rams lényegében akkor is lejátszotta az ellenfelét, de a nagy labdaeladás különbséget nem tudták áthidalni. Látva a Panthers egész éves játékát, minden tisztelet mellett is csak ugyanebben bízhatnak.

Amikor a Rams kezében van a labda

Nem hiszem, hogy sokáig kellene magyarázni ezt az oldalt. A Rams offense idén a liga egyik legjobb egysége mindenben. Top3-ban vannak DVOA-ben, EPA-ben, sikerességi rátában a földön és a levegőben is. Mindezt úgy, hogy nagyon változatos az offense, mert az egyik legtöbb motion, play action, 11-es és 13-as felállás fűződik a nevükhöz, azaz képesek mindenhogy nyerni.

Ha futni próbálnak

A futójátékuk ráadásul nem csak kimagasló, de történelmi szinteken is az egyik legjobb valaha. 50.1%-os sikerességi rátával dolgoznak, azaz minden második futásuk pozitív eredménnyel zárul. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a támadófal nagyon jól blokkol futáshoz, a Steve Avila, Kevin Dotson kettős a liga egyik legjobb guard duója. Ugyanakkor McVay rendszere zseniális. Nagyon sokat vannak fenn 13-as felállásban, azaz 3 tight enddel, és mindenki kiválóan blokkol. Még az elkapók is egyébként, mert Puka Nacua például az egyik legjobb WR a blokkolási feladatokban is.

A Panthers védelem pedig hiába fejlődött hatalmasat tavalyhoz képest futás ellen, ez arra elég, hogy a liga egyik legrosszabbjából a középmezőnybe érjenek fel. Sikerességi rátában egyébként 10. az egység, ami nem is rossz, ellenben EPA/play alapon a liga végéhez tartoznak, azaz relatíve sok nagy játékot engednek a földön. A két csapat első meccsén a Kyren Williams, Blake Corum páros 151 yardig jutott, utóbbi 11 yardos átlag mellett. Különösen figyelni kell a belső futásokat, mert a Rams offense ezek alkalmával top10 EPA-t termel, miközben a Panthers a legrosszabb háromban van.

Ha passzolni próbálnak

A nagyobb különbség azonban akkor van, ha Stafford megkapja a kezébe a labdát. Ugyanis nincs mutató, amiben ne lennének top3-ban. Illetve egy akad, ha nyomás alá helyezik Staffordot, akkor “csak” a 13. legjobbak. A gond az, hogy a Panthers védelem nem képes nyomást generálni. Egész pontosan csak a 49ers rosszabb náluk nyomásszázalékban.

Abban bízhatnak, hogy az újonc Nic Scourton nagyszerű formába kezd lendülni az idény végére, és sikerül egy-két nagy játékot bemutatni a meccs elején, valamint hogy Derrick Brown csillogtatja néha a legjobb formáját, de kicsi a kapaszkodó, hogy igazán sikerül majd zavarba hozni az ellenfelet.

A két csapat első meccsén Stafford háromszor hagyta el a labdát, egyértelműen az All-Pro irányító legrosszabb meccse volt, de erre aligha lehet alapozni. Azt meg kell jegyezni, hogy a Panthers váltogatja a legtöbbet a coverage felállásait snap közben, amivel be is húzták a csőbe Staffordot egyszer, de összességében tudott haladni a Rams akkor is.

Különösen nagy a gond a pálya közepén, ahol a Christian Rozeboom, Krys Barnes linebacker sornak kellene megtartani a kiváló tight endeket és a befele irányuló útvonalakat. De Puka Nacua ellen sincs meg igazán a fegyverük, mert zóna ellen 3.6 yardot átlagol útvonalanként az elkapó (4. legjobb idén), a Panthers pedig az egyik legtöbbet zónázó csapat. Jaycee Horn ugyan egy jó corner, de rajta kívül nagyon sebezhető a secondary is.

Amikor a Panthers kezében van a labda

Nagy talány, hogy mit kapunk a labda ezen oldalán, mert a Panthers 295 yardot átlagol meccsenként, mindössze 18.3 pont mellett (mindkettőben a liga alján kullognak), de az első meccsen sikerült 31 pontot(a labdaszerzések sokat számítottak), de ami fontosabb, 360 yardot feltenni.

Ha futni próbálnak

Azt hiszem, ha bárhol lehet esélye a meccsen a Panthersnek, akkor az itt van. Az első meccsen Hubbard, Dowdle és Young összesen 164 yardig jutott, és valami ilyesmi kellene most is. Összességében inkább egy közepesen futó csapat a Panthers, de sikerességi rátában 14.-ek, tehát képesek mozgatni a labdát. Nem véletlen, hogy neutrális szituációban az egyik legtöbbet futó csapatról beszélünk.

Köszönhető ez a jól játszó támadófalnak. Emeljük ki a bal oldalt, ahol Ikem Ekwonu és Damien Lewis is szenzációs évet tudhat maga mögött. A gond csak az, hogy a Rams védelem erőssége a védőfal és futásmegállítás, sikerességi rátában például a hatodik legjobbak. Poona Ford érkezésével a belső védőfal bivalyerős, Braden Fiske és Byron Young pedig szintén kiválóak futás ellen.

A Panthersnek a külső futásokkal kell próbálkoznia, mert ebben a liga élmezőnyébe tartoznak, igaz nagyon kevés kísérletszám mellett. A Rams pedig sebezhetőbb itt, mint a belső próbálkozásoknál.

Ha passzolni próbálnak

Az alapszakaszmeccset két dolog miatt nyerte meg a Panthers. A már említett labdaszerzések és Bryce Young clutch játéka miatt. Összességében Young nem volt jó akkor sem, de 3. és 4. kísérletekénél az alapszakasz egyik legjobb EPA játékát hozta össze (mind a három TD ilyen szituációban született). És ez jellemző egész szezonban rá.

A Panthers passzjáték átlag alatti szinte minden statisztikában, de fontos pillanatokban Young és az újonc Jalen Coker villan (az első meccsen egyébként Jalen Coker volt a sztár a maga 72 yardjával és TD-jével).

Amiért lehet esélye a Panthersnek itt, hogy bár a Rams egy jó nyomásgyakorló csapat, a Panthers támadófal elég jól tudja megvédeni Youngot, így lehet ideje. Igaz, Young átlagos passzmélysége az egyik legalacsonyabb a ligában, tehát nem is kockáztatnak vele sokat, ami labdabiztonság szempontból jó.

A Rams védelem a szezon második felére mutatott sebezhetőséget, különösen a corner sor esett vissza, de nagy segítség lesz nekik, hogy a frissen hosszabbított nickel corner Quentin Lake visszatérhet, mégpedig vele közel 8%-kal jobb sikerességi rátában a csapat passz ellen. Talán abban bízhat a Panthers, hogy az elkapóik sokkal fizikálisabbak tudnak lenni a Rams cornereknél. Összességében a Panthers alig passzol mélyre, de amikor mégis megpróbálják, akkor jó eredménnyel teszik. Az lehet a kulcs, hogy ezen a meccsen sikerül-e megcsinálni azt a pár nagy játékot, amit az alapszakasz találkozón páratlanul sikerült.

Összességében a Rams egy jobb csapat, ez nem is kérdés. Lényegében a játék minden elemében sokkal jobbak. A Panthers egyetlen esélye, ha össze tudnak tenni egy tiszta futójátékot és megnyerik a turnover háborút legalább annyira, mint az első meccsen.

Green Bay Packers @ Chicago Bears (vasárnap 02:00)

Csoportriválisok révén a két csapat már kétszer is találkozott egymással és jó testvériesen 1-1 szoros győzelemmel távoztak. Ugyanakkor nem árt hozzátenni, hogy a Bears siker az egy közel lehetetlen szituációban egy összeszedett onside kick után hosszabbításban született, ráadásul ezen a második meccsen nem volt már Micah Parsons és meccs közben kiszállt Jordan Love is. A Packers ugyanakkor egy négy meccses vereségsorozatból érkezik (hozzátéve hogy az utolsó két meccsükön már nem volt igazán tét), ami 1986 óta a legrosszabb széria playoffba jutó csapatok esetén.

Amikor a Packers kezében van a labda

A szezon egészét nézve a Packers egy elég jó offense, akik szinte minden haladó támadóstatisztikában a top10-ben, de inkább a top5-ben végeztek. Ellenben meccsenként szerzett yardokban és meccsenként szerzett pontokban csak a középmezőnyhöz tartoztak. A Bears védelem pedig bár javult a szezon második felére, így sem zárt a mezőny első felében, sőt engedett yardokat tekintve a negyedik legrosszabbak voltak.

Ha futni próbálnak

Meglepetésre idén a Packers nem egy jól futó csapat. A támadófalban több sérülésük is volt, de a rájátszásra valószínűleg Elgton Jenkins kivételével mindenki vissza tud térni, ami jó előjel. A Bears futás ellen ráadásul katasztrofális, EPA/play-ben 22.-ek, sikerességi rátában pedig 28.-ak 44%-os rátát engedve. A két egymás elleni meccsen sikerült 138 és 192 yardot futni és főleg az utóbbi elég lehet a sikerhez. Különösen a belső futásokra lesz érdemes figyelni, mert ezeknél a Packers az egyik legjobb csapat idén, miközben a Bears az egyik legtöbb EPA-t engedi.

Ha passzolni próbálnak

A passzolás még veszélyesebb fegyver lehet ha igazán működik, mert Love minden haladó statisztikában a legjobbak között van, de a Bears védelem rendszere elvileg különösen fekszik neki. Ugyanis a Packers irányítója a legjobb blitz ellen és emberezés ellen is. A Bears pedig átlag felett blitzel és emberezik. Ez pedig megbosszulhatja magát. Ráadásul visszatér Christian Watson is, aki emberezés ellen kimondottan jó, a két csapat első találkozóján 92 yardig és 2 touchdownig jutott.

Amin sok fog még múlni, hogy a mély játékokat hogy tudja elvenni a Bears, mert a Packers sokat passzol mélyre és nagyon jó hatékonysággal is teszik meg ezt, miközben a Bears az egyik legrosszabb mély területek levédekezése ellen. Lényegében a Bears legveszélyesebb fegyvere a labdaszerzés, ugyanis senki nem szerzett idén annyi labdát mint ők (a Packers elleni meccseken 1-1-et szereztek). Love ugyan idén sokat fejlődött abban hogy mennyire vigyáz a labdára, de 1-1 érthetetlen dobás most is benne van a játékában, ezt pedig egy szoros meccsen sokba kerülhet.

Amikor a Bears kezében van a labda

A Bears offense Ben Johnson érkezése után fokozatosan épült fel és az év második felében egyértelműen előléptek. Ha csak az utolsó 8 meccset vizsgáljuk, akkor a top5-ben végeztek EPA/play és sikerességi ráta szerint is. A futójáték egyenesen a liga legjobbja lett, miközben a passzjáték is hatalmasat fejlődött.

Ha futni próbálnak

Mint elhangzott a Bears futójátéka lett az etalon a szezon végére, végül 144,5 yardos meccsenkénti átlaguk a harmadik legtöbb lett. A Packers elleni két meccsen 138 és 150 yardot termeltek a földön. Nem véletlen, hogy az egyik legtöbbet futó csapatról beszélünk neutrális szituációkban.

Ez most is meghatározó lehet, mert Wyatt és Parsons kiesése óta a Packers futásvédekezés visszaesett, ha az utolsó négy meccset vizsgáljuk, akkor sikerességi rátában a legrosszabb tízbe kerültek. A Bears dominanciája a támadófallal kezdődik, ahol a belső hármas nagyon kiegyensúlyozott, Dalman, Thuney és Jonah Jackson is közel All-Pro formában játszott a szezon második felében. Amit ki lehet emelni, hogy a Bears ennek megfelelően belülre nagyon jól fut és pont itt sebezhető a Packers védelem is.

Fontos még hogy a Bears egyre több 12-es, azaz két tight endes felállással játszik és Colston Loveland fokozatosan javuló formája miatt az idény végére az egyik legjobb támadósor lettek ilyen felállásokból is. A Packers front7 viszont egyre több elrontott szerelléssel dolgozik, különösen súlytalanok a linebackerek és cornerek, akik futójátéknál kimondottan gyenge pontok.

Loveland 1,86 yardot átlagol, ami az ötödik legjobb a tight endek között, márpedig Edgerrin Cooper 83%-os, Quay Walker pedig 80%-os elkapási mutatót enged 500 yard engedése mellett.

Ha passzolni próbálnak

Apropó cornerek. A Packers védelem igazi hanyatlása a passzolás ellen csúcsosodott ki. Az idény közepéig még az egyik legjobb egység voltak a hosszú átadások ellen, de a szezon végére oda jutottunk, hogy az utolsó öt forduló alapján ők nyelték be százalékosan a hatodik legtöbb mély átadást (az utolsó két meccs mondjuk kvázi tét nélküli volt nekik).

A gyenge pont egyértelműen a Keisean Nixon, Carrington Valentine corner duó, akik nagyon gyengén játszanak, ez pedig fájdalmas lehet, mert Rome Odunze felépülése mellett Luther Burden is megérkezett a Bears elkapószekcióba, aki átlépte a 2,6 yardos útvonalfutásonkénti átlagot, ami Nacua és JSN után a harmadik legjobb az egész ligában (igaz sokkal limitáltabb használat mellett).

Ami még problémás lehet a Packers számára, hogy Parsons kiesése után a passzsiettetés teljesen szétesett, nincs játékos a keretben, aki nyomásszázalékban a legjobb 50-ben lenne, márpedig Caleb Williams ha tiszta zsebből passzol, akkor 10%-kal pontosabb mint nyomás alatt. A blitz lehetne egy megoldás, de a Packers védelemnek az nem a sajátja, rosszul is megy nekik (még ha Parsons kiesése óta 10%-kal többet is hívott Jeff Hafley védőkoordinátor), ráadásul Williams a kilencedik hét óta a 6. legjobb EPA/play számokat csillogtatja extra ember ellen.

Összességében bár a Packers a szezon folyamán ellenállhatatlan volt és megvannak a fegyverei, a tendenciák és a Bears javuló játéka azt mondatja velünk, hogy ez egy nagyon szoros mérkőzés lesz, ahol a nagy játékok és a labdaszerzések dönthetik el a találkozót.

San Francisco 49ers @ Philadelphia Eagles (vasárnap 22:30)

Nem a legjobb előjelekkel érkezik egyik csapat sem a rájátszásba, mert a 49ers a Shanahan éra legnagyobb verését kapta támadóoldalon, az Eagles támadójátéka pedig fikarcnyit sem tűnt javulónak az év végéhez közeledve. Ellenben mind a két csapat kapaszkodhat valamibe. A 49ers abba, hogy amikor a két csapat utoljára találkozott, akkor a labda mindkét oldalán megsemmisítették az ellenfelüket, az Eagles pedig abba, hogy Sirianni és Hurts hazai pályán a playoffban 5-0, és átlagosan 21 ponttal verték az ellenfeleiket.

Amikor az Eagles kezében van a labda

Talán hallottatok róla, hogy idén az Eagles támadójáték akadozik, sőt egyenesen sír a labda, amikor ők támadnak. A legtöbben Kevin Patullo támadókoordinátor nyakába varrják a rossz teljesítményt, de ez nem ilyen egyszerű. Ugyanakkor az biztos, hogy nem igazán tudott/akart változtatni, és az Eagles úgy érkezik meg a playoffba, hogy top3-ban vannak 3 and outok százalékában, a red zone-ig nem eljutott drive-ok számában, az utolsó 10-ben vannak átlagosan szerzett yardokban és az utolsó 15-ben átlagosan szerzett pontokban.

Ha futni próbálnak

Amennyiben a tavalyi évhez viszonyítunk, egyértelműen a futójáték az elkeserítőbb. A tavalyi ligaelit játék idén EPA/play-ben csak a 13., sikerességi rátában csak a 17. a ligában, és mindössze 116.9 yardot átlagolnak meccsenként a földön, ami mindössze a 16 legjobb.

A visszaesés oka több összetevős, mert a támadófal egyértelműen romlott, az első kontakt előtt csak a 15. legtöbb yardot átlagolják, de Barkley számai is bezuhantak, aki kontakt után csak középmezőny számokat hoz, ráadásul várhatón felül szerzett yardokban is elmarad a vártaktól.

Ettől függetlenül úgy gondolom, mégis itt kellene megnyernie a mérkőzést az Eaglesnek, mert minden adott. Egyrészt Lane Johnson visszatér a fal jobb szélére, vele pedig majdnem egy yarddal jobb átlaggal és 10%-os sikerességi rátával jobban fut a csapat. A nagyobb indokom viszont az ellenfél védelme.

https://twitter.com/billbarnwell/status/1990479160733569335?s=20

A 49ers futásvédekezés ugyanis borzalmas és egyre rosszabb tendenciát mutat. EPA/play szerint a 22.-ek, sikerességi rátában pedig 20.-ak, de az utóbbi 10 hetet nézve a legrosszabb sikerességi ráta fűződik nevükhöz. Minden második futás sikeres a mutató szerint ellenük, ami elképesztő mélypont.

Ez nem is véletlen, ugyanis a front7-ben rengeteg a sérültjük. Különösen aggasztó a linebacker sor, ahol Fred Warner még nem tud visszatérni, ellenben Tatum Bethune is kiesett, így vélhetően a gyakorlócsapatból frissen felhozott Eric Kendricks, Garrett Wallow páros kezdhet, illetve Dee Winter és Luke Gafford áll majd rendelkezésre, a héten megszerzett veterán Kyzir White mellett. Szerintem nem is kell fejtegetni mekkora a gond.

Különösen nagy lehet a 49ers szempontjából a gond a külső futásoknál, mert ezek levédekezésében 0.02 EPA-t engednek, ami a 23. legrosszabb, miközben az Eagles az egyik leggyakrabban fut kívülre és elég jó hatékonysággal is teszik ezt.

Ha passzolni próbálnak

Talán ezt a részt fognám rövidebbre, mert itt úgy érzem, hogy gyengeség találkozik gyengeséggel. Az Eagles offense rendkívül statikus, az egyik legkevesebb motion, play action, under center játék fűződik a nevükhöz, és vagy rövidet passzolnak, vagy mélyet. A pálya közepét kevésbé ismerik, pedig itt lenne keresnivalójuk.

A gyenge linebacker sor miatt a 49ers védelem két helyen sebezhető. Középen és mélyen. Ez utóbbi lehet a kulcs a mérkőzésen. Mert az egyik legtöbb legalább 20+ yardos átadást engedik, az Eagles meg ebben különösen jó.

A.J. Brownnak nagy meccse lehet, mert lesz is idő mély játékokra. Ugyanis hiába esett vissza az Eagles passzblokkolása is, most a liga talán leggyengébb passzsiettetésével találkoznak. A 49ers mindössze 20 sacket ért el egész szezonban, utolsók nyomások számában és nyomásszázalékban is. A visszatérő Lane Johnsonnal nem szabad, hogy gondot jelentsen Hurts tisztán tartása. Márpedig ha Hurts nincs siettetve, akkor zongorázni lehet a különbséget a teljesítményében. A 49ers defense nagyon keveset blitzel, és amikor extra ember megy, akkor se hatékonyak, így nincsenek meg azok a fegyverek Hurts ellen, amikkel igazán zavarba lehet hozni.

Nagy párharc lehet DeVonta Smith és Renardo Green között is, mert bár az előbbi jobb játékos, de a másodéves az év végére igazán elkapta a fonalat.

Amikor a 49ers kezében van a labda

Ez lesz a pikánsabb párharc. A 49ers offense ugyanis a sérültek ellenére EPA/play-ben és sikerességi rátában is a top6-ban zárt, és mérkőzésenként átlagosan szerzett 351 szerzett yardjuk, valamint 25.7 pontjuk is az élmezőnybe jó.

A Seahawks megmutatta múlt héten, hogy mi a jó védekezés a 49ers ellen, és bár az Eagles fundamentálisan nagyon hasonló védelem, mert ugyanúgy keveset blitzel, főleg zónázik, nickelben áll fel és sokat rotálja a coverage-eket, abban nem vagyok biztos, hogy ezt ugyanolyan hőfokon meg tudják tenni, mint a Seahawks.

Ha futni próbálnak

Főleg itt lehet probléma a hazaiak oldaláról. Ugyanis a Seahawks úgy állította meg a futást a 49ers ellen, hogy soha nem voltak base felállásban és alig tömték a boxot. Felfogásban ugyanígy játszik az Eagles is, csak amíg a Seattle ligaelső volt EPA/play és sikerességi ráta szerint is futásvédekezésben, addig az Eagles EPA/play-ben csak kilencedik, sikerességi rátában pedig csak 18. A meccs kulcskérdése lesz, hogy az Eagles mivel válaszol a 49ers 21-es (2 futó, 1 tight end, 2 elkapó) felállásaira (amit ligamagas 39%-ban használnak) és meg tudja-e állítani a futást a könnyebb nickel felállásaival. Ha igen, akkor nyert ügyük van. Ha nem, akkor Fangio szép feladat elé néz.

A 49ers futójáték nem a legerősebb, de konzisztens. Nekik van az egyik legkevesebb 10+ vagy 20+ yardos futásuk, ellenben sikerességi rátában középmezőny elejéhez tartoznak, azaz tudják mozgatni a láncokat. Különösen külső zónafutásoknál keresheti a sikert a 49ers, ugyanis az Eagles 4.74 yardot enged próbálkozásonként ilyenkor, ami a hatodik legrosszabb a ligában. Az Eagles használ light boxokat a legmagasabb arányban a ligában (közel 60%), így a 49ers futójáték találhat utat a sikerhez.

Ráadásul most visszatér Trent Williams a bal oldal szélére, vele pedig majdnem 1 yarddal többet átlagolnak a földön, mint nélküle. Kulcskérdés lehet, hogy a Jake Brendel, Spencer Burford páros, akik a 49ers támadófalának a gyenge pontjai, mit tudnak kezdeni a Jalen Carter, Jordan Davis kettőssel középen, mert sok múlhat ezen. Illetve, hogy az Eagles linebackerek is tudnak-e olyan dominánsak lenni, mint a Seahawks játékosai.

Ha passzolni próbálnak

A mérkőzés legizgalmasabb része az lesz, hogy Purdy mire megy Fangio ellen. Ejtettük már szót arról, hogy az Eagles hasonló rendszert futtat, mint a Seahawks, ez pedig nem sok jót sejtet, de van egy nagy különbség. A Seahawks védelem ugyanis nagyobb nyomást tud helyezni az irányítókra, különösen blitz nélkül. És bár az Eagles is kimondottan jó ebben, azért nem ugyanazon a szinten.

Purdynek így picit több ideje lesz, ráadásul lehet hogy Ricky Pearsall is tudja vállalni a játékot. Ellenben nagy brillírozásra nem számítok Shanahanéktől, mert ők elsősorban a pálya rövid területén és közepén voltak jók a szezonban, ez ellen pedig nagyon jó az Eagles. A Nakobe Dean, Zack Baun linebacker sor az egyik legjobb coverage-ben, Cooper DeJean személyében itt is van egy elit nickel játékos, és ők is nagyon keményen játszanak.

A szezon nagy részében Christian McCaffrey és ha egészséges volt, akkor George Kittle volt a főszereplő az offense-ben, de hiába produkáltak elit számokat mind a ketten útvonalfutásonként, itt most nagyon komoly matchup vár rájuk. Ha valakit ki akar pécézni Shanny, akkor alighanem a Quinyon Mitchell túloldalán játszó Adoree’ Jackson lehet a kiszemelt, de mivel keveset emberezik az Eagles, így nehéz lesz a dolguk.

Összességében az Eagles rettentő matchup a 49ers számára, és valószínűleg a támadósor a futójátékon keresztül tud eleget hozzátenni, hogy a védelem kikaparja a gesztenyét a hazaiak számára. Hiába nem bízik az ember az Eagles támadósorában és Hurts játékában, az ellenfélnek nincsenek meg az igazi fegyverei, hogy zavarba hozzák őket.

Exit mobile version