Site icon Fűzővel kifelé!

Vért izzadt a Rams, óriásit fordított a Bears

renningan

Vért izzadt a Rams a rájátszás első körében a Panthers ellen, míg a Bears 18 pontos félidei hátrányt ledolgozva tudta megverni a Packerst! 

Los Angles Rams @ Carolina Panthers 34-31

A Panthers hiába nyerte meg a csoportját és fogadta hazai pályán a Ramst – amelyet ráadásul az alapszakaszban le is győzött –, a fogadóirodák szerint így is 10+ pontos favoritok voltak Matthew Staffordék. Ennek megfelelően a Los Angeles a második negyed elején gyorsan 14–0-s előnyt épített ki (Bryce Youngék elrontottak egy negyedik kísérletet, illetve volt az 1/1-esnek egy INT-je is, bár az inkább az elkapója hibája volt), és úgy tűnt, sima lesz a találkozó. Csakhogy nem sokkal később megsérült Matthew Stafford dobókeze, amely után látványosan összeomlott az offense: mindössze egy mezőnygólra, illetve egy az ellenfél térfelén elrontott negyedik kísérletre futotta a vendégektől, sőt Puka Nacuának is volt egy az ő szintjén kínos dropja, pedig TD-t szerezhetett volna.

Eközben a Panthers elkezdte bedarálni a Rams védelmét. Előbb Young futott egy TD-t 3&10-re, majd Chuba Hubbard faragta tovább a hátrányt, így a szünetben mindössze három pont volt a Los Angeles előnye. Viszont a második félidőt Staffordék kezdték, azonban három sikertelen passz után (mindegyik Davante Adamsnek ment) villámgyorsan jöhetett a Panthers, egy FG-vel pedig ki is egyenlített.

A negyed további része a hibákról szólt. A Rams ugyan egy mezőnygóllal átvette a vezetést, a Panthers újabb turnover on downsját viszont nem tudta kihasználni, Stafford ugyanis INT-t dobott. Az ellentámadásból pedig a Panthers átrobogott a pályán, majd Hubbard elkapott TD-jével meg is fordította a meccset. Így egészen a negyedik negyedig kellett várni, de egy 14 pontos leolvadás után végre láthattunk pár jobb Rams játékot is. Nacua is javította a korábbi csúnya dropját, amikor megmentette Staffordot egy INT-től, az MVP-várományos pedig a végére csak összekapta magát, és a Kyren Williamsnek kiosztott TD-passza után ismét a vendégek vezettek.

A védelem is tette a dolgát, Youngéktól csak egy 3&outra futotta, azonban egy büntetés miatt a Rams meccset lezáró támadása is elhalt, ráadásul a puntot blokkolta a Carolina. A rövid pályát pedig kegyetlenül kihasználta a Panthers, 2:39-cel a mérkőzés vége előtt négy ponttal vezetett az underdog.

A Ramsnek minden időkérése megvolt még, így akár egy punt is belefért volna, de erre nem volt szükség. Stafford úgy hozta le a game winning drive-ot, ahogy egy MVP-től elvártuk volna: 7 játékból 71 yardot passzolt, köztük egy 19 yardos TD-vel Colby Parkinsonnak (tökéletes helyezés, elit elkapás). Ugyan maradt még három időkérése és 34 másodperce a Panthersnek az ellentámadásra, de egyetlen first downt sem sikerült megtenni. Ha nem is magabiztos vagy meggyőző játékkal, de győzött a Rams.

Stafford a 8/8-as kezdés után végül csak 24 jó passzal végzett 42 kísérletből. Mondjuk így is összejött 304 yard és három TD az egy pick mellett, ami simán lehetett volna 400 yard és öt TD-is, ha Nacua 5 yardos TD-jét nem ítélik futásnak, illetve az elkapók nem dropolnak annyit (Nacua és Adams is többet hibázott). Vagy lehetett volna 250 yard, két TD és három INT a mérlege – az első és utolsó negyedben parádésan teljesített, közte viszont botrányosan. Hogy ebben mekkora szerepe volt a sérülésének, azt nem lehet megmondani, de az biztos, hogy ennél jobb játék kell a továbbiakban.

Nacua a meccset 10 elkapással és 111 yarddal fejezte be, valamint volt két total TD-je. Kevin Dotson nélkül is korrekt volt a futás, Staffordon a rengeteg blitz ellenére sem volt különösebben nagy nyomás, és a hibái ellenére Adams is összeszedett 72 yardot. A védelem és a speciális egység pedig az offense-hez hasonlóan nagyon hullámzott, mert bár jöttek a nagy játékok (INT, Turnover on Downs, labdaszerzés punt után), de az óriási égések is.

A Panthers tisztességesen küzdött, de most a részükről is túl sok volt a hiba. Young a meccset 274 total yarddal, egy futott és egy passzolt TD-vel, valamint egy INT-vel fejezte be. A lehetőségeiből kihozta kvázi a legtöbbet, nem volt ugyanis könnyű dolga, hatalmas volt rajta a nyomás. Az ő életét is megnehezítették a dropok vagy épp a rossz útvonalfutások (az INT-je is annak volt köszönhető), de ez összességében nagyon is tisztességes helytállás volt. A védelem is jól tartotta magát a meccs nagy részén, legalábbis addig, míg Jaycee Horn meg nem sérült. Van mire építeni hosszú távon.

(renningan)

Green Bay Packers @ Chicago Bears 27-31

Óriási meccset hozott az NFC North csoportrangadó. Pedig az első félidő nem úgy nézett ki…

A Bears agresszív mentalitással érkezett a meccsre, amit jól jelzett, hogy a pénzfeldobást megnyerve támadni akartak. Szép hosszú (15 play, 8 perc) drive-ot is vezettek le, két hosszú harmadikat is megoldottak, de a red zone-ban végül megakadtak és csak 3-0-ra vezettek. Akkor még nem gondoltuk, hogy a félidőben ez lesz az egyetlen pontszerzésük. Ugyanis a 2 minute warning előtt már csak két támadásuk maradt, és egyikből sem tudtak pontokat szerezni. Az elsőnél nekimentek 4.és6-ra is (miután egy 4.és2 már sikerült), de itt Luther Burden talán nem tudta a játékot, így Caleb Williams interceptiont dobott. Emeljük ki, hogy Carrington Valentine jobban tette volna, ha nem húzza le a labdát, mert így 30 yardot bukott a Packers. A másik chicagói támadás pedig a saját 32-esen bukott el, ahol az analitikai javaslat ellenére is nekimentek 4.és4-re, ami nem sikerült!

Mindeközben a Packers offense azt csinált, amit csak akart: háromból háromszor végigmentek a pályán (egyszer ugye csak bő 30 yardot kellett haladniuk). Ráadásul szépen el is osztották a TD-ket, hiszen a három kezdő elkapó is hatpontost szerzett: sorrendben Christian Watson, Jayden Reed, majd Romeo Doubs. A harmadik drive-juk mondjuk majdnem elakadt, amikor Watson eljutott az 1 yardosra, ott fumble-t vétett, majd Doubs szedte össze a labdát, és utána három kísérletből sem sikerült befutni, de negyedikre a passz már összejött.

Így jutottunk el a 2 minute warningig 21-3-as állásnál. A Bears átment a félpályán, de negyedikre megint elbuktak (itt helyes volt nekimenni). A Packers pedig egy 55 yardos mezőnygólig jutott el, de azt Brandon McManus kihagyta, így a Green Bay 21-3-ra vezetett félidőben. Nagyon simának nézett ki, Love-ék tökéletesek voltak, de azért ott volt a fejünkben, hogy a Bears második félidős csapat.

Aztán amilyen tökéletes volt a Packers az első félidőben, annyira pocsék a harmadik negyedben. Négy támadásuk volt, egy first downt sikerült szerezniük, és nettó 9 yardot. Teljesen megálltak, amivel visszaengedték a Bearst, aminek a védelme jóval több nyomást tudott generálni ebben az időszakban. A túloldalon pedig szép lassan beindultak Williamsék is. Mind a négy támadásukból haladni tudtak, de a red zone-nál megint elakadtak. Két mezőnygólt berúgtak, meg egyszer elbuktak negyedik és 1-re (interception volt, de azonnal átért a nyomás, Williamsnek esélye sem volt). Már a negyedik negyedbe léptünk át, amikor az első touchdownját megszerezte a Chicago, de Swift hatpontosa azt jelentette, hogy feljöttek 21-16-ra 10 perccel a vége előtt.

Igen ám, de itt megrázta magát a Packers, miután majdnem elvesztették a labdát a visszahordásnál. Most végigmentek a pályán és az újonc Matthew Golden idei első touchdownjával megint elhúztak (az XP kimaradt). Hat és fél perc maradt hátra, és a Bears egyből negyedikre kényszerült. És akkor Caleb Williams megdobta a szezon egyik leghihetetlenebb passzát:

Ezután végig is ment a Bears, Olamide Zaccheaus kapta el a TD-t, majd Colston Loveland a kétpontost, így 3 pontra feljött a hazai gárda! Aztán a Packers kihagyott egy mezőnygólt, így szűk három perccel a vége előtt három pontos hátrányban jöhetett megint a Bears. Nem is kellett nekik ennyi idő, bő 1 perc elég volt, DJ Moore touchdownjával átvették a vezetést!

Maradt 1:40 hátra, de a kihagyott rúgások miatt touchdown kellett a Packersnek. Egy 4.és7-et megoldottak, a red zone határáról viszont nem sikerült három játékból bejutni a célterületre, így óriásit fordítva nyert a Bears!

Az első félidő alapján tényleg minden a Packersnek állt. Persze lehet volt egy kis szerencséjük is, de akkor is uralták a mérkőzést. A második félidőre viszont nehéz magyarázatot találni. Persze a Bears védelem változtatott, több nyomás lett Love-on, de akkor is elő lehet venni Matt LaFleurt (akit az első félidőben még isteníteni lehetett), mert ezek a játékhívások és az egész game management szörnyű volt a részéről. A rájátszásban nem adhatsz le egy 18 pontos előnyt, meg nem égethetsz el feleslegesen két időkérést, amikor nagy szükséged lenne rájuk a végén. Ez a leolvadás mindenképp érdekessé tette a szezon végi elbeszélgetést MLF és a Packers vezetőség közt, amiről már eddig is pletykálták, hogy akár kirúgással is járhat, ha rosszul alakulnak a dolgok. Ez az ötmeccses vereségi széria pedig tényleg bizonytalanná tette a jövőt (személy szerint úgy gondolom, hogy badarság lenne kirúgni).

Love egyébként összességében nagyon jól játszott (nyilván a harmadik negyedes nullázásban azért ő is benne volt), a legnagyobbat pedig Romeo Doubs nyújtotta, aki 124 yarddal és egy TD-vel zárt, de Matthew Goldent is ki lehet emelni a 84 yardjával és touchdownjával. Negatív irányban mindenképp meg kell említeni Brandon McManust, aki 7 pontot hagyott a táblán. Ha azok a rúgások bemennek, nem is lett volna miről beszélni.

Na és akkor a Bears. Egy ponton kevesebb mint 5% esélyük volt a győzelemre, de valahogy most is sikerült felállniuk. Az első félidőben nagyon össze-vissza volt az offense, a futás sem ment, Caleb is gyengén játszott. Aztán szokás szerint jött a második félidő. Az pedig összességében kiválóra sikeredett, főleg a negyedik negyed, amiben idén egyébként is a legjobb volt a Chicago.

Caleb a gyenge első félidő után belejött a játékba és a végén megint clutch volt és jól játszott. A negyedik kísérletes passza egészen hihetetlen volt, de azon kívül is volt több minőségi dobása. A 361 yardjával pedig Bears rájátszás-történelmet állított fel. Akit ki kell még emelni, az Colston Loveland, aki 137 yardot kapott el! Ez pedig újonc tight end rekord a rájátszásban, sőt 38 éve nem volt példa 100+ yardos meccsre sem.

A Bears így jövő héten is hazai pályán játszhat, és várhatja az ellenfelét, ami az Eagles vagy a Rams lesz attól függően, nyer-e az Eagles a 49ers ellen.

Exit mobile version