A Combine második napjának nyertesei és vesztesei (defensive backek és tight endek)

Pénteken a defensive backekkel és a tight endekkel folytatódott az NFL Combine. Ezeken a posztokon nagyon fontos az atletikusság a történelmi adatok alapján, így nagyon nem volt mindegy, ki hogyan teljesít Indianapolisban. Nézzük a nap nyerteseit és veszteseit. 

Nyertesek

A tight endek

Egy elég szürke tight end felhozatalról beszélhettünk, igazi kimagasló szupersztárok nélkül, ahol persze minden csapat tud magának találni szimpatikus jelöltet akár elkapásra, akár blokkolásra, de nem feltétlen látunk sok TE1 plafont az érkező fiatalokban. Most viszont az atletikai felmérőknél majdnem mindenki odatette magát (többekről lesz is szó külön), senki sem lógott ki igazán lefelé, sőt, sok volt a kiemelkedő teljesítmény – ami fontos is volt, mert szinte mindenkinél találhatunk valami apróbb hibát (kis karok, alacsony testtömeg, stb). Pár név közülük: Eli Stowers (Vanderbilt) rekord közeli előre és magasra ugrások; Michael Trigg (Baylor) hatalmas karok; valamint a hátsóbb körökből Tanner Koziol (Houston), Eli Raridon (Notre Dame), John Michael Gyllenborg (Wyoming) mind kiváló RAS (Relative Athletic Score) eredményekkel zártak.

Kenyon Sadiq, TE, Oregon

Na de robbantott egyet a többség által a class legjobb tight endjének rangosorolt Kenyon Sadiq is. Még a tesztjei előtt szkeptikus voltam vele szemben, mert csúszott folyamatosan a boardokon hátra, és vártam, hogy ezt folytatni fogja; ezzel szemben odarakott egy 4,39-es 40 yardot (legjobb a TE-k közül valaha), valamint rekord közeli magas- és távolugrást is produkált. Így kell ezt csinálni, ezért jössz el a combine-ra: megmutatta mindenkinek, hogy lehet, hogy a méretei nagyon messze vannak a prototípus tight endektől (190 centijét és 110 kilóját sokan csak egy nagyobb slot elkapónak tartották), de az elit atletikus képességeivel minden kétkedőre rácáfolt, és 9,43-as RAS eredményével (amit csak a méretei húztak le 10.0 környékéről) bebiztosította a helyét az első körben.