Egy dynasty fantasy csapat életciklusai – esettanulmány, 2. rész

Majd’ 4 évvel ezelőtt írtam egy cikket arról, hogy milyen teendői vannak egy dynasty liga managernek  az év során, utána pedig egy esettanulmányt is készítettem ehhez, hogy megmutassam, a valóságban hogyan néznek ki a felvázolt dolgok. Ennek az esettanulmánynak a második, egyben befejező része következik.

*A vendégcikket köszönjük petipajtinak.*

Azoknak, akik nem olvasták az első részt nagyon zanzásítva összefoglalom: adott egy 2016-ban indult dynasty bajnokság. 32 csapat, 3 copy, 2 QB, PPR, IDP liga erőteljesen megemelt védőpontokkal, 10-10 kezdő támadó- és védőjátékossal. A szóban forgó csapat elsősorban egy jónak mondható startup draftnak köszönhetően az első 4 évben 43-5-ös alapszakasz mérleg után a playoff-ban rendszeresen leszerepelt, ezzel egy időben a csapat folyamatosan öregedett, majd egy 9-4 és egy 5-9-es mérleg után az újjáépítés mellett döntött. A 2022-es szezonnak a következő kezdővel készültem nekivágni: Mahomes, Michael Carter, Joe Mixon, Josh Jacobs, Ja’Marr Chase, Chase Claypool, (Laviska Shenault?), Mike Gesicki, Cole Kmet. (A védőkkel nem foglalkozom külön több okból, erről is írtam korábban.) Ezen felül abban az évben 2-2 első és második kör, egy évvel később 3 első és 2 második kör állt rendelkezésemre. Itt hagytuk abba a történetet.

2022:

Még a draft előtt eladtam Mixont is további 1-1 első és második körért, így vártam a játékosbörzét, ahol a szakértők szerint leginkább az elkapó kínálat ígérkezett jónak. Ennek megfelelően kiválasztottam Drake Londont, Garrett Wilsont és Jameson Williamst (szerencsére Treylon Burksöt pont kihagytam), illetve beruháztam még a sokáig annak az évfolyamnak a legjobban kinéző irányítójába és tight endjébe, Malik Willisbe és Trey McBride-ba is. Ez végre egy olyan draft volt, ahol többnyire nem nyúltam mellé a választásokkal! J

A szezont 0-3-mal kezdtem, végül 7-7-tel zártam, de ebből 2 győzelem is nagyon minimálisan sikerült csak, szóval a csapat nem volt erősnek mondható. Körülbelül a szezon felénél a sikertelenséget látva csináltam 3 komolyabb cserét:

• 2 első (abból az egyik később 1.1 lett, de ezt akkor még nyilván nem tudhattam) és 1 második kör ment Kyler Murray-ért és Brian Robinsonért
• Jameson Williams (aki addig nem nagyon játszott sérülés miatt), a bustnak kinéző Terrace Marshall és a depth charton beragadó Isaiah Likely ment egy 1. körért és az akkor Edwards-Helaire-t kiszorítani kezdő Isaiah Pachecoért
• végül Kyler Murray, Josh Jacobs és 1 első kör ment a Lamar Jackson, Rachaad White, Pat Freiermuth meg némi apró csomagért

Elég jól elszórtam a későbbi választásaimat, de úgy ítéltem meg, hogy nem biztos, hogy Murray-nél/Jacksonnál jobb irányítót tudok szerezni a drafton, illetve, aki nem hozta a pontokat, attól a lehető leghamarabb meg akartam szabadulni. A lépések bejöttek (Murray kb. 1 héttel később meg is sérült), végül nem estem ki a C osztályba, maradtam a helyemen.

2023:

A 2023-as drafton Dalton Kincaid, Roschon Johnson, Jonathan Mingo, Hendon Hooker és Rashee Rice érkezett többek között, ami részben elfogadható, de például Sam LaPortát kényelmesen választhattam volna a 2. húzásommal. Ebben az évben nem voltam túlzottan aktív, hagytam, hogy a fiatal játékosok érjenek, megmutassák, mit tudnak. A szezont 6-1-gyel kezdtem, végül csak 9-5-tel zártam, de jóval magasabb pontokat értem el hétről hétre, mint egy évvel korábban, szóval kijelenthető, hogy a csapat fejlődött. Ennek eredményeként vissza is jutottam az A ligába, de a nagyok versenyébe nem tudtam beleszólni, a playoff első körében megint kiestem, bár reálisan nézve a továbbjutás nem is lehetett cél.

2024:

A 2024-es év egy komoly cserével kezdődött. Érkezett egy új manager a ligába, aki fiatal, jó potenciállal bíró játékosokat akart a csapatába, így odaadtam neki Londont, Rice-t és Kmetet Justin Jeffersonért. Nem volt olcsó, de egy ilyen szupersztár játékos sosem az, és tetszett a Chase-Jefferson-Wilson elkapó hármas képe a Mahomes-Jackson QB duó után.

A draftról Roman Odunze, Brian Thomas, Audric Estime, Kimani Vidal, Braelon Allen és Theo Johnson érkezett, ami ismét elfogadható, bár Bucky Irvinggel jobban jártam volna a 3. körben. A nyár folyamán részben miatta, részben Rachaad White előző évi alacsony hatékonysága miatt (szerzett pontokban hiába volt jó) gondoltam arra, hogy inkább elcserélném. Megtoldottam egy 2. körrel és elküldtem a csapatot váltó Saquon Barkley-ért meg egy kis apróért. Ez utólag kiváló döntésnek bizonyult.

Az első héten így nézett ki a kezdőm: Mahomes-Jackson-Barkley-Pacheco-Robinson-Chase-Jefferson-Wilson-Kincaid-McBride. Elég szépen megváltozott 2 év alatt – szerencsére jó irányba. A szezon 3-0, 3-3, 10-4 formában alakult, a három vereség kicsit kedvem szegte, jöttek sérülések is, további erősítéseket akartam. Először jött egy régi ismerős, Kareem Hunt viszonylag olcsón a megsérülő Pacheco helyére, majd november közepétől kezdtem aktívabban alakítani a keretemen.

Először Brian Thomast és Theo Johnsont cseréltem el Jonathan Taylorra, majd Pachecot és némi aprót küldtem Derrick Henry-ért, később Odunze egy csomag részeként ment Tyreek Hillért meg pár védőért, végül Kincaidre ráfizettem egy keveset George Kittle-ért. Itt már dedikáltan win now módban voltam, idősebb, de sok pontot hozó veteránokra cseréltem a fiatal, magas plafonnal bíró játékosaimat. Ezt megléptem védőoldalon is, így került hozzám Leonard Williams, Lavonte David, Eric Kendricks, Demario Davis és EJ Speed is.

Ennek eredményeként a rájátszást a tabella élén, a legtöbb szerzett ponttal vártam. Ilyenkor szoktam kiesni az első adandó alkalommal, ugye… De ezúttal nem így történt! A rájátszás első körében bye week-en voltam (a 2. legtöbb pontot szereztem a ligában), a második fordulóban megnyertem a hármasomat (szintén a 2. legtöbb pontot szerezve a teljes mezőnyben), a döntőben pedig nagyarányú győzelmet arattam, minden csapat közül a legtöbb pontot szerezve, ami az all-time dobogó 3. fokára is elegendő volt (9 szezon alatt!).  Szóval a körforgás teljessé vált, újra win now-ban a csapat, az elmúlt 3 év munkája meghozta gyümölcsét, a leszálló ágat sikerült visszaállítani a helyes útra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell a csapattal foglalkozni, további feladatok vártak rám.

2025:

A ’25-ös év egy „edzői” erősítéssel kezdődött: egy kedves barátom betársult mellém a csapat menedzselésében, ami egyrészt új nézőpontot hozott, másrészt sok teendőt levett a vállamról. A keretben is történt változás, a regnáló fantasy MVP Barkleyt a Jauan Jennings Pat Freiermuth kettős kíséretében elküldtük CeeDee Lambért, Garrett Wilsont pedig egy az egyben AJ Brownért, akiben a potenciál ugyan kisebb, de a padlója magasabb, és nekünk ez utóbbi jobban kellett. Bónuszként Tyreek Hilltől is megszabadultunk, mert azt éreztem, hogy sok már nincsen benne. A három elcserélt játékosból 2 IR-en fejezte be, egy pedig masszívan alulteljesített az egy évvel korábbi pontjaihoz képest – ez utóbbira számítottam, a sérülésekre nem.

A draftot komolyabban vettük, mint én egyedül bármikor is valaha. Konkrét játékosok voltak konkrét pickekre, ami természetesen készpénznek nem vehető, de elég pontos tervet adott, hogy mit akarunk csinálni. Érkezett RJ Harvey, Emeka Egbuka, Mason Taylor, Abdul Carter (!), Elijah Arroyo, valamint számos projekt játékos, igaz a fenti listához el kellett használnunk a 2026-os és 2027-es első körünket is. Szabadügynökként még csatlakozott Gunnar Helm, Jacory Croskey-Merrit és Chimere Dike, akik már első szezonjukban mutattak életjeleket, de rajtuk kívül is nagyon sokat tevékenykedtünk az FA piacon, így szedtük össze például a néhány meccsen beugró Darren Wallert és Kimani Vidalt is.

A szezon 3-1, 7-2 formában indult, majd 12-2-vel ért véget alapszakasz győztesként. Két meccset leszámítva elég magas pontokat szereztünk, nem volt okunk panaszkodni még úgy sem, hogy azért sérülések sújtották a csapatot (Kittle, Lamb).

A 7.hét után robbantottunk a piacon: az addig egyértelműen év újonc támadójának tűnő Egbukát, az éppen beinduló Harvey-t, egy második és egy harmadik kört küldtünk Bijan Robinsonért. Nagyon értékes csomag, de a szememben a dynasty RB1-ért ez is megérte.

A playoffra fordulva még két cserét hajtottunk végre, olcsón jött az elnyűhetetlen Bobby Wagner és picit drágábban a Brian Burns, Leonard Williams kettős (az enyémet a draft alatt elpasszoltuk). Velük már a védelem is teljessé vált, a mélység ugyan kevésbé tetszett, de nem volt már feláldozható tőkénk, így maradt a reménykedés, hogy megússzuk sérülések nélkül.

A védelemben ez így is lett, irányító poszton azonban elvesztettük Daniel Jonest, Patrick Mahomest és Lamar Jacksont is (őt csak a döntőre)… Szerencsére bye weekkel indult a rájátszás (bár az egész ligában a 2. legtöbb pontot szereztük), az elődöntő duplameccsét Robinson és Burns vezetésével nyertük (3. legtöbb szerzett pont a ligában), a döntőben pedig ismét kiugró eredménnyel rukkoltunk elő elsősorban a Malik Willis, Derrick Henry, Bijan Robinson triónak köszönhetően, és megvédtük bajnoki címünket. A teljes szezont nézve ez a 6. legtöbb szerzett pont volt az egész ligában, úgy, hogy az előtte lévő 5-ből 3 is a mi csapatunkhoz fűződik…

A kezdő támadósor jövőre is majdnem egyben marad: Mahomes-Jackson-Robinson-Taylor-Chase-Jefferson-Lamb-Brown-Mcbride helye fix, melléjük kell még egy ember, a Henry, Croskey-Merrit, Kittle trióból (esetleg egy feltörekvő fiatal). Draft cetlink nem nagyon van, a cél hátsó körben projekt futók keresése, illetve későbbi években plusz választások begyűjtése, mert a jelenlegi kezdő nagyjából egy korban van, így az öregedés is jó eséllyel egy időben több játékost fog érinteni, akiket egyszerre nagyon nehéz lesz pótolni. De kívánom minden fantasy managernek, hogy ez legyen a legnagyobb problémája a csapatával! 😊