Touchdown #SuperBowl – A Seahawks defense feltette a pontot az i-re

Minden forduló után van mit tanulni, nincs ez másképp a Super Bowl után sem. Ahogy az egész szezonban, úgy most utoljára is hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. 

⚔️ A Seahawks defense feltette a pontot az i-re

Az idei szezon legjobb egysége szerintem a Seahawks védelme volt, és bizonyos szempontból ez volt a nagy sztorija az idénynek. Úgyhogy illő volt, hogy ők is rakják fel a pontot az i-re és nyerjék meg a Super Bowlt (az idei év legjobb, legkomplettebb csapatának). Egész évet nézve is abszolút jó helyre került a Lombardi-trófea, és Mike Macdonald a nagydöntőn is összehozott egy masterclasst.

DVOA mutatót tekintve ez volt a 6. legjobb védelmi teljesítmény egy Super Bowlon, és ha nem nézzük a negyedik negyedet, ami kis túlzással garbage time volt, akkor még jobb lenne ez a mutató.

Macdonald tökéletes gameplannel érkezett a Super Bowlra. A mérkőzés elején kis túlzással mindennel megkínálta Maye-t, amire csak gondolni tudott. Az első negyedben meglepő módon 37,5%-ban blitzeltek, amit egyáltalán nem szoktunk meg tőlük. Macdonald azonban éreztetni akarta dominanciáját, és csírájában akart elfojtani mindent, ami a Patriots támadósorhoz köthető.

Azonnal folyamatos nyomás alá akarta helyezni Maye-t, hogy ne tudjon megérkezni a mérkőzésbe, hanem végig rettegnie kelljen, hogy mikor honnan érkezhet a nyomás. És Maye nem is tudott megérkezni a mérkőzésbe, leszámítva két őrülten jó dobást egymás után a negyedik negyedben Mack Hollinsnak. De azon kívül a majdnem-MVP irányító (akiről lesz még szó később) végig kényelmetlenül érezte magát a fal mögött, és a kezdeti extra nyomások után már sokszor a rusht figyelte, ami gyakorlatilag megöli egy csapat támadójátékát (hiszen nem az elkapókat nézi, úgy meg nehéz megtalálni őket a labdával).

A vicces az egészben, hogy az egész mérkőzésen végül csak 7 blitzet küldött a Seahawks (sokszor Witherspoonnal, erről is lesz még szó később), de valahogy nem ez volt az ember érzése. Azonban sok volt a szimulált nyomás, és négy emberrel is elég sok nyomást sikerült generálniuk. 10 játékosnak volt nyomásgyakorlása, négyen szereztek sacket, a védőfal domináns volt (2,4 másodperc átlagos idő a nyomásig az első félidőben).

És miután megvoltak a nyomások, tudták, hogy megy a pass rush és Maye-t összezavarták, akkor utána jöttek a dime felállások hátul. Összesen 36-szor álltak fel így, azaz 6 defensive backkel, ez a legtöbbjük volt a szezonban. Feltették a gyors játékosaikat a pályára, így a passzjáték teljesen halott volt New England-i részről, az elkapók egyáltalán nem tudtak elszakadni (erről is lesz még szó később).

Próbált a Patriots felrajzolni mély passzokat, hogy azzal hátha sikerül megverni a Hawkst, de nincsenek gyors elkapóik, Maye pedig csak várt és várt, hátha valaki szabadra játssza magát, aztán be kellett nyelni a sacket vagy valamit menekülni. Nem voltak képesek gyors rövid játékokkal haladni, aztán a végén meg már erőltetni kellett, amiből meg ugyan lett egy szép TD, de aztán egy csúnya interception is.

Ez egy domináns teljesítmény volt a Seahawks védelemtől, megkoronázva az egész éves teljesítményüket.

🔎 A védőjáték, ami eldöntötte a meccset

Ha konkrét eldöntésről van szó, akkor a Nwosu pick-sixet kellene hozni, és az is érdekes lenne. De most egy másik playt hozok. Az első drive-ból, ahol a Patriots átért a félpályán, majd harmadik kísérletre jött egy nagyon jó blitz, Maye eldobta a labdát, puntoltak, majd a negyedik negyedig nem jutottak át ismét a félpályán. Itt a felvétel a hátsó kamerából:

És akkor elemezzük ki, úgyis rég rajzoltam már!