Helyükre kerültek a kirakós darabok? – Texans FA-értékelő
Őszintén szólva meglepően jól sikerült a Texans offseasonje, pedig szép lassan folydogáltak csak a dolgok és igazán nagy bombát nem is robbantottak. Ugyanakkor arra figyeltek, hogy ők se mozogjanak kényszerpályán, így látványos fájdalmas lyukak nincsenek a keretben a tavalyival ellentétben.
Pénzfelszabadítás: Visszavonulások, kivágások, átalakítások
Amikor írtuk az FA-kitekintőnket a Texansról, akkor 7,337,447 dollárral voltak a megengedett fizetési feltétek felett, de már akkor is látszott, hogy rengeteg tér van. És a csapat olyannyira logikusan viselkedett, hogy bemásolom, akkor mit írtam, minek kell történnie, mert egy az egyben meg is történt.
“Én a következő játékosok alapfizetését görgetném a következő évekre és csinálnék így helyet idén: Nico Collins, Derek Stingley és Jalen Pitre. Nem igazán kell magyarázni gondolom egyiküket sem. Mind a hárman fiatal, elit szinten játszó játékosok, akik karrierjük zenitjén vannak. Ráadásul van még vissza elég idő a szerződésükből is, így van idő kitalálni a potenciális hosszabbítási felületeket később. 15-15 és 5 millió dollár érkezik a sapkába ezekkel a konverziókkal. Ezeken annyira nem kell gondolkodni, hogy szinte biztos meg is fognak történni.
Kivágások terén elég egyszerű a képlet. Én két embert küldenék el gondolkodás nélkül. Az egyik Joe Mixon, aki egy rejtélyes sérülés miatt váratlanul kihagyta az egész évet és azóta sem tisztázódott semmi vele kapcsolatban. De még ha hirtelen vissza is térne, akkor is sok a 10 milliós cap hitje, amiből 8 millió minden gond nélkül megtakarítható. A másik delikvens pedig Mario Edwards Jr.. Keveset volt pályán, amikor pályán volt, sem volt annyira meghatározó, így pedig értékes az a 4,5 millió dollár, amit meg lehet takarítani vele.
Rajtuk kívül szerződése utolsó évébe lép Dalton Schultz, aki nem a liga legjobb tight endje, de évek óta stabil célpont. A 16 milliós idei cap hitjét így lehetne kicsit mérsékelni is ráadásul. Opcionálisan el lehetne játszani Danielle Hunter esetében is ezzel, mert bár a pass rusher teljesítményén nem látszott, hogy 31 éves, de félő, hogy előbb-utóbb azért beáll a lassulás a teljesítményében. Ráadásul már így is egy 20 milliós cap hit van nála a 2027-es évre, amikor nincs is szerződés alatt, így valamikor mindenképp fájdalmas lesz az ő szerződése. Esetleg ha 1 vagy maximum 2 plusz évre meg lehetne állapodni vele, akkor abban még van ráció, de nagyon messzire már nem mennék a gondolkodásban”
Ezek a dolgok Nico Collins szerződésének módosításán kívül egy az egyben meg is történtek. Talán az egyetlen meglepő, hogy Hunter elég zsíros szerződést kapott. Az új megállapodás ugyanis 40,1 millió dollárt ér, ami a negyedik legtöbb a poszton. A két fél egyébként tavaly is egyéves hosszabbítást kötött, akkor 35,6 millió dollárért, ami a szerződéskötés pillanatában top 1-nek számított. Ez a megállapodás nem most vagy 2027-ben lehet fájdalmas, hanem 2028-ban, amikor már nem is lesz szerződés alatt a játékos, de még egy 30 milliós cap hit van beírva void év formájában.