Nem rajongtam különösebben a Buccaneers FA tevékenységéért, az egyértelmű erősítések helyett mintha inkább csak a szinten tartás lett volna a cél – ami teljesen rendben van, ha egy csapat éppen mondjuk bajnoki címet nyert, és korlátozottak a lehetőségei. Na de a Kalózok épp egy lehangoló szezonból érkeztek, ahol bukták az NFC South címvédést, a rájátszás sem jött össze, és az idény végére bezuhant tulajdonképpen a teljes keret. Szükség volt tehát egy jó draftra – és oh, boy, ez nagyon ütős lett!
Az egyik olyan csapat volt a Buccaneers, amelynek mind a hét saját cetlije megvolt a draft előtt minden egyes körben, így ezzel az elég letisztult helyzettel vághattak neki a börzének. Végül sokat nem is ugráltak, mindössze két cserét hajtottak végre a három nap alatt; egyszer a második napon engedték fel a Packerst hét helyet, majd ők mozogtak fel a hatodik körben 10 pozíciót, így végül, ha nem is ugyanazokon a helyeken, de megmaradt a kezdeti hét választásuk.
1/15 Rueben Bain Jr., ED, Miami (FL)
Még a csapat sem számított arra, hogy a legnagyobb needjükre elérhető lesz 1/15-ön az egyik legjobb játékos – konkrétan közölték a draft után, hogy abszolút nem terveztek azzal, hogy Bain lecsúszik majd addig. Nálam a harmadik helyen szerepelt a saját boardomon, míg a konszenzuson is az előkelő hatodik helyre sorolták be, tehát ő itt már mindenképpen steal. És még mekkora!
Mert ugyan el lehet mondani, hogy hát nagyon ijesztő, hogy mennyire rövidek a karjai (amióta ezt mérik, övé a 4. legrövidebb a posztján), vagy hogy nincs meg az a sebessége, ami igazán kéne a posztjára, és hogy így ő csak egy power rusher; de őszintén, hiába teljesen jogosak ezek a vélemények, a pályán mutatott teljesítménye elvitathatatlan. Állandóan az irányítókat üldözte (jellemzően kergetés helyett inkább feküdt rajtuk), ha futójáték volt, ott is azonnal a RB nyakában volt; hátán cipelte az amúgy is kiemelkedő Miami defense-t 2025-ben. 9,5 sack, 83 nyomás, és mindezt amúgy nem is feltétlen csak erőből, hanem a szélről kerülve, meghazudtolva ezzel a testi adottságait.
Mindenképpen érdemes elolvasni Dani cikkét, aki nem csak bővebben ír róla, hanem egy sokkal objektívebb és realistább véleményt fogalmaz meg vele szemben, mint amit én képviselek. Én ugyanis rajongok Bainért, az a mentalitás, amivel játszik, és az a hatékonyság, amit képes volt az egyetemen felmutatni, azt nem tudom nem szeretni, nagyon magasan voltam vele, és nagyon tudok lelkesedni amiatt, hogy egy olyan csapathoz került, ahol hatalmas need is volt egy passzsiettető. Már csak az kell, hogy minden kérdőjel ellenére ez a nagyok között is kijöjjön belőle – én alig várom, hogy a pályán lássam.
2/46 Josiah Trotter, LB, Missouri
A második körben egy újabb nagyon lyukas pozíciót foltozott be a csapat; ugyan érkezett Alex Anzalone a szabadügynök tevékenységek során, lehetett rá számítani, hogy a veterán mellé egy fiatal tehetséget is elhoznak majd a Kalózok, és végül a Missouri üdvöskéjére esett a választásuk. Trotter a konszenzus boardon a 61. volt, én inkább a harmadik körbe vártam őt, tehát mondhatjuk, hogy egy kicsit reacheltek érte – viszont a hatalmas need miatt ettől könnyebb eltekinteni.