Folytatjuk a – talán (?) – legfontosabb sorozatunkat, a Power Rankingot. A liga legrosszabb nyolc csapata után most jöjjön az a 8-as, amely akár még sötét lóként meglepetést is képes lehet okozni és elcsíphet egy PO-helyet.
Idén 7 szerkesztő (Dani, Patrik, Józsi, Balázs, Chester, Matyi, Totó) vállalkozott Power Ranking összeállításával. A rangsoroláskor minden csapat minden szerkesztő rangsorában elfoglalt helye alapján kap egy pontot. A 32. helyre rakott csapat egyet, a 31. helyre rakott csapott kettőt és így tovább. Tehát a minimális pontszám így 7 szerkesztővel 7 pont, a maximális pedig 224.
32. Miami Dolphins – 13 pont
31. Arizona Cardinals – 17 pont
30. New York Jets – 20 pont
29. Cleveland Browns – 26 pont
28. Las Vegas Raiders – 43 pont
27. Washington Commanders – 47 pont
26. Tennessee Titans – 51 pont
24. Atlanta Falcons – 60 pont
24. New York Giants (61 pont)
Helyezések: 26, 25, 25, 25, 24, 23, 22
Helyezés tavaly ilyenkor: 31.
Tavaly nagyon nem nézett ki jól a Giants: úgy tűnt, nemcsak jó főedzője és GM-e nincs a csapatnak, de még irányítója sem lesz jó eséllyel. Ehhez képest Jaxson Dart ígéretes (bár a csapategység érdekében talán nem kellene Donald Trumpot felkonferálnia politikai eseményeken), valamint a szezon után sikerült elcsábítani John Harbaugh-t. Ez egy teljesen új csapat egy fényesnek látszó út elején.
Legnagyobb erősítés: John Harbaugh
Legnagyobb veszteség: Dexter Lawrence
Legerősebb pont: Az ultratehetséges fiatal mag
Leggyengébb pont: Skill-sor
Ok az optimizmusra: A Giants pocsék helyzetben volt, ugyanis Joe Schoen (aki egyébként most kapott egy hosszabbítást) rendkívül drágán rakott össze egy közepesen tehetséges keretet. Így hiába volt tele a roster lyukakkal, pénz nem maradt az erősítésre, ráadásul Dexter Lawrence is annyira megharagudott valamiért, hogy mindenképp távozni akart. Ugyanakkor mindezek ellenére sikerült meggyőzni John Harbaugh-t, hogy a Giantset válassza, ő pedig ezt azzal a feltétellel tette meg, hogy teljhatalmat kapott. Így szervezetileg biztosan fejlődni fog a gárda, ami a játékosok teljesítményére is pozitív hatással lehet (mondjuk Harbaugh sem rejti véka alá a politikai nézeteit, úgyhogy ebből azért még lehetnek problémák az öltözőn belül).
Ez a szervezeti tudatosság egyébként a drafton és a piacon is rögtön éreztette a hatását. A börzén érkezett a multifunkcionális LB Arvell Reese, aki alapja lesz annak a modern felfogású Macdonald-féle védelemnek, ami Baltimore-ból indulva terjedt el az NFL-ben. A távozó Lawrence-t sikerült elég jól pótolni DJ Readerrel és Shelby Harrisszel, míg a DT-ért kapott 1/10-esből a Giants draftolta Francis Mauigoát a támadófalba. Ez nagyon ravensös építkezés, amit ha kiegészítünk a liga talán legtehetségesebb pass rush-szekciójával és az amúgy elég jó OL-felhozatallal, akkor azért elég jól néz ki a dolog – ha a falak csatájának megnyerése már fél siker. Emellett olyan fiatal tehetségek vannak a rosteren, mint az All-Pro kaliberű elkapó Malik Nabers és a safety Jevon Holland, de a CB Paul Adebo és Greg Newsome, illetve Dart és a futó Cam Skattebo is rengeteg bizakodásra adhat okot.
Ok a pesszimizmusra: Nem véletlenül mondtam, hogy a roster csak közepesen tehetséges. Skattebo és Nabers sérüléssel küzd és nem biztos, hogy bevethetők lesznek a szezon elején (főleg az elkapó kérdéses), Hollandnak tavaly pocsék szezonja volt, Adebo és Newsome legutóbb 2-3 éve játszott jól (bár még mindig csak 26 évesek), de az elit LT Andrew Thomas sem a strapabírásáról híres. Persze ha mindenki egészséges marad, akkor rendben lehet a gárda (főleg a védelem), de Nabers hiányában legfeljebb a tight end Isaiah Likely számít átlagon felüli, elkapni is tudó játékosnak, Darnell Mooney, Darius Slayton és Calvin Austin minden, csak nem minőség. Plusz azért Dart is inkább csak lelkes volt tavaly, mint jó, így ha nem sikerül jelentősen javulnia, akkor a lehetőségek még egy jól edzett csapat esetében is limitáltak lesznek.
23. New Orleans Saints (78 pont)
Helyezések: 25, 24, 22, 22, 21, 20, 19
Helyezés tavaly ilyenkor: 32.
A Giantshez hasonlóan sikerült találni egy potenciális franchise irányítót, és végre az ész nélkül tolt win now-nak is vége. Ráadásul a keret sem szörnyű, az NFC South abszolút nyitott a Saints számára is.
Legnagyobb erősítés: Jordyn Tyson és Travis Etienne
Legnagyobb veszteség: Demario Davis (és Cam Jordan)
Legerősebb pont: Skill-sor
Leggyengébb pont: Defense
Ok az optimizmusra: A Saints már tavaly is felülmúlta a várakozásokat, bottom 3-as csapat helyett egy vállalható középcsapat benyomását kelltette. Kellen Moore kifejezetten jó munkát végzett és nincs okunk feltételezni, hogy ez most, jobb körülmények között meg fog változni. Az irányító Tyler Shough remek volt újoncként, az ember el tudja hinni, hogy lesz belőle egy liga első felébe tartozó irányító. A támadófal előtte továbbra is remek, Chris Olave All-Pro volt tavaly, mindössze az RB-posztot és az Olave mögötti mélységet kellett kezelni. Ezt pedig meg is tette a csapat, érkezett ugyanis a piacról a futó Travis Etienne, az első kör elején pedig az elkapó Jordyn Tyson, sőt bónuszképp a veterán tight end Noah Fant is. Amennyiben Shough az elvárható mértékben fejlődik a második évére, akkor ebből egy liga első harmadába tartozó támadósor is lehet.
Ok a pesszimizmusra: Amilyen jól néz ki a támadósor, annyira rossz a védelem. Jelen állás szerint biztosan távozott a még mindig elit linebacker Demario Davis, valamint a védelem vezére, a pass rusher Cam Jordan (bár ő főleg az öltözőben volt már vezér, a pályán inkább csak korrekt). A védőfal belseje már tavaly sem nézett ki jól, a linebacker-sor átlag alatti, a CB-sor pedig a liga egyik legrosszabbja, Kool-Aid McKinstryt leszámítva még csereszintű játékos sincs a rosteren. Sok múlik a sorsoláson (tavaly a könnyű sorsolás miatt jó számokat hoztak, de az csalóka), mert simán elképzelhető, hogy a Saints top 12-es pontátlaggal fog lemaradni a rájátszásról, mert a védelem nyelni fogja a pontokat.
22. Carolina Panthers (79 pont)
Helyezések: 25, 24, 23, 23, 22, 18, 17
Helyezés tavaly ilyenkor: 27.
Kottára ugyanaz, mint a Giants és Saints esetében, az egyetlen különbség, hogy Bryce Youngból már többet láttunk és kicsit magabiztosabban adhatunk egy oké padlót a QB-posztnak.
Legnagyobb erősítés: Jaelan Phillips és Devin Lloyd
Legnagyobb veszteség: Nincs
Legerősebb pont: Front7
Leggyengébb pont: WR/TE
Ok az optimizmusra: A Panthers hatalmasat hajrázva, több nagy skalpot begyűjtve bejutott tavaly a rájátszásba, ráadásul ott nagyon megnehezítette a Rams dolgát (sőt, az alapszakaszban le is győzték Matthew Staffordékat). Kezd összeállni ez a csapat és Young is egyre stabilabban tud hozni egy jó szintet, sőt egyre több extra játéka van. Lehet lelkesedni ezért a csapatért, hisz a támadófal elit lehet, ami megalapozhat egy domináns futójátékot és leveheti Youngról a fölösleges extra terheket. A védelem volt a nagyobb probléma az elmúlt években, pláne Brian Burns elcserélése után, ugyanis csak a corner Jaycee Horn és a DT Derrick Brown képviselt igazi minőséget. Most hozzájuk érkezett a top LB Devin Lloyd és a pass rusher Jaelan Phillips, tavaly berobbant a corner Mike Jackson, de a safety Tre’von Moehrig formajavulásában is lehet bízni. Ha minden összeáll, a Panthers bekerülhet a jó csapatok csoportjába.
Ok a pesszimizmusra: Ha valamit ki kellene emelni, amin elbukhat a szintlépés, az az elkapni tudó játékosok listája. A 2024-ben 1/32-es Xavier Legette alighanem végérvényesen bust lesz, így a tavalyi első körös Tetairoa McMillan hiába játszik jól, az elkapószoba kvázi üres (a slot Jalen Coker nem rossz, de nem is különleges). A tight end poszt sem néz ki jól, így kis túlzással egyetlen jó corner kell ahhoz, hogy valaki megfogja a Panthers támadósorát (mindenki más mehet megfogni a futást). Hacsak a sok harmadvonalas elkapóból nem tud fellépni valaki, ez egy komoly Achilles-sarka lesz a gárdának.
21. Pittsburgh Steelers (88 pont)
Helyezések: 24, 23, 20, 20, 19, 19, 18
Helyezés tavaly ilyenkor: 17.
A Steelers nagyjából semmit nem változott tavalyhoz képest, gyakorlatilag a különbség annyi, hogy a liga egyik legmagasabb padlójú főedzőjét, Mike Tomlint lecserélte a csapat Mike McCarthyra. És ettől nehéz izgalomba jönni.
Legnagyobb erősítés: Michael Pittman
Legnagyobb veszteség: Mike Tomlin
Legerősebb pont: Védőfal
Leggyengébb pont: Támadófal
Ok az optimizmusra: A csapat padlója továbbra is magasan van. Ugyan a roster nagy része már az első barlangrajzok idején is játszott, de amíg nem látjuk a visszaesést a teljesítményben, addig jár a bizalom. A védőfal még mindig a liga egyik legjobbja a 32 éves TJ Wattal és a 37 éves Cameron Heywarddal, érkezett a piacról a 30 éves Jamel Dean, valamint sikerült rávenni a folytatásra a 42 éves Aaron Rodgerst is. A tavalyi szint abszolút adott, pláne ha kevesebb lesz a sérülés és véletlenül még a csere útján megszerzett Michael Pittman képes hozni egy korrekt WR2-es szintet. Az optimistábbak még akár abban is bízhatnak, hogy McCarthy rendszere jobban feküdhet Rodgersnek, ezáltal jobb lehet a Rodgers-DK Metcalf kapcsolat is, és ha a védelem is képes lesz kicsit modernizálódni, akkor lehet ebből egy SB-run.
Ok a pesszimizmusra: Persze elég sok a HA: ha Rodgers javul, ha a védelem javul, ha az elit, de öreg játékosok teljesítménye nem romlik stb. A támadófal miatt is lehet aggódni: az LT-RG posztokon nem néz ki jól a gárda (Broderick Jones nyaksérülése annyira súlyos lehet, hogy véget is érhet a karrierje, így pedig az idei első körös Max Iheanachornak kellene kezdeni), Troy Fautanu sem robbant még be a fal balszélén, gyakorlatilag csak a center Zach Frazier képvisel top szintet. Persze lehet ez jó, de még ha minden össze is áll, akkor is ott van a tény, hogy a plafon rendkívül alacsonyan van. McCarthy limitáltságairól még az is tud, aki soha nem nézett NFL-t, Rodgers sem egy igazán jó irányító már, plusz hiába lehet átlagon felüli a kezdő, ha nincs semmi mélység.
20. Minnesota Vikings (94 pont)
Helyezések: 24, 22, 21, 21, 17, 16, 16
Helyezés tavaly ilyenkor: 10.
A Vikings tavaly egy pocsék QB-játékkal is képes volt pozitív mérleget elérni, sőt talán jobban is jártak volna, ha nem küldenek fel irányítót a pályára. A nagy erősítések sem jöttek be, ami egy GM-váltást eredményezett. A padló magasan van, a plafon viszont kérdéses.
O’Connell újraéleszt egy újabb irányítókarriert? – Vikings FA-értékelő
Legnagyobb erősítés: Kyler Murray
Legnagyobb veszteség: Jonathan Greenard
Legerősebb pont: Edzői gárda
Leggyengébb pont: Védőfal
Ok az optimizmusra: Kevin O’Connell még mindig a liga egyik legjobb főedzője és támadóguruja. Tavaly sok volt a sérült, különösen a támadófalban, de egészségesen ez egy korrekt egység, amit kiegészít egy top 10-es tight end (ha még elhisszük TJ Hockensont), a liga talán legjobb elkapója, illetve egy egészen mély elkapósor Jordan Addisonnal és Jauan Jenningsszel. A rendszer is jó, így a potenciál valahol a top 5 környékén lenne egy jó irányítóval. Az viszont tavaly nem volt, JJ McCarthy gyakorlatilag egy év után ment a levesbe, így most effektíve Kyler Murray-n áll vagy bukik minden. A szerkesztőségen belül talán én vagyok a legalacsonyabban vele kapcsolatban, soha nem értettem a hype-ot körülötte, de a megfelelő körülmények között lehet benne annyi, mint mondjuk Sam Darnoldban vagy Daniel Jonesban volt. De még ha csak egy top 20-as szintet is hoz, akkor is jobb lesz, mint a liga 40. legjobb irányítója, ez pedig ezzel az offense-zel simán PO-esélyes.
Ok a pesszimizmusra: Várható volt, hogy az olyan veteránok, mint Jonathan Allen és Javon Hargrave nem fognak óriási előrelépést okozni, most pedig pénzügyi okokból ki is vágták őket. Ezzel a védőfal közepe egy nettó lyuk, ugyanis jelen állás szerint egy első- és harmadik körös újonc, illetve egy korábbi draftolatlan játékos fog kezdeni. Bónuszképp a csapat elcserélte Greenardot, a keret legjobb pass rusherét, így Van Ginkel mellett a 2024-ben első körös, eddig bustnak tűnő Dallas Turner kaphat főszerepet. Persze Brian Florest nem kell félteni, alighanem többet fog kihozni az emberanyagból, mint ami benne van, de ez a védelem, és különösen a védőfal nem tűnik olyan jónak, hogy komolyabb célokban lehessen reménykedni.
19. Indianapolis Colts (99 pont)
Helyezések: 22, 21, 20, 19, 18, 17, 15
Helyezés tavaly ilyenkor: 26.
Mi lett volna, ha Daniel Jones nem sérül le? Remélhetőleg most kiderül.
Daniel Jones és a kristálytiszta túlfizetés – Colts FA-értékelő
Legnagyobb erősítés: Nincs
Legnagyobb veszteség: Kenny Moore és Kwity Paye
Legerősebb pont: Offense
Leggyengébb pont: Pass rush
Ok az optimizmusra: A Colts a 2025-ös szezon első felének talán legjobb csapata volt. Aztán persze elmúlt a varázs, nehezedett a sorsolás és jó eséllyel egy egészséges Daniel Jonesszal sem verték volna agyon a ligát, de a PO/csoportgyőzelem simán összejöhetett volna, ott pedig már bármi megtörténhet. Az mindenképp pozitívum, hogy a csapat magját sikerült együtt tartani, Daniel Jones mellett Alec Pierce is maradt, így a támadósor továbbra is brutálisan jó lehet (akár a liga legjobb támadófala is lehet idén Indianapolisban). A védelem legfontosabb nevei sem mentek sehová (bár Kenny Moore távozása azért nem szerencsés), ha Sauce Gardner és Charvarius Ward egészséges tud lenni, akkor a Coltsé lehet a liga egyik legjobb CB-sora.
Ok a pesszimizmusra: A csapat semmit nem erősödött 2025-höz képest, ráadásul Gardner miatt idén még első köröse sem volt. A védelemből több kezdő is távozott, és bár Pittman nem ért annyit, mint amekkora fizetése volt, a pályán ő is elfért. A roster tehát nem lett jobb, sőt az LB- és S-sor nagyon rosszul néz ki, pass rush pedig jelenleg nem is létezik (Arden Key és Michael Clemons közül az egyik kezdő lesz jó eséllyel), sőt talán a legrosszabb az egész ligában. De DeForest Buckner mellett/mögött sincs komoly minőség a fal belsejében. Boom or bust ez az egység.
18. Tampa Bay Buccaneers (100 pont)
Helyezések: 23, 22, 21, 20, 19, 15, 11
Helyezés tavaly ilyenkor: 15.
Egy korszak véget ért, ez pedig egy átmeneti év lehet. Ennek megfelelően csökkentek is az elvárások a csapattal szemben.
Legnagyobb erősítés: Rueben Bain
Legnagyobb veszteség: Veterán klasszisok a labda mindkét oldaláról
Legerősebb pont: Nincs
Leggyengébb pont: Középszerűség
Ok a pesszimizmusra: A csapat elveszítette Lavonte Davidet, Jamel Deant és Mike Evanst, azaz három olyan Pro Bowl/All-Pro kaliberű játékost a labda mindkét oldaláról, akik egész karrierjüket Tampában töltötték. Igen, már idősebbek voltak, vissza is esett némileg a játékuk, de még mindig magas szinten teljesítettek, és ezzel együtt a gárda legjobb LB-je, legjobb cornere és legjobb elkapója távozott. Utóbbi kettő helyére nem is érkezett minőségi pótlás, Davidet pedig az az Alex Anzalone hivatott pótolni, akinek kvázi még szerződést sem ajánlott a Lions (ennyire nem rossz, de nem is igazi megoldás a bajokra).
Ehhez jön hozzá, hogy sehová nem érkezett igazán minőségi erősítés. Így bár vannak picivel jobbnak tűnő posztok (OT, WR), illetve egy-két top játékos (Vita Vea, Antoine Winfield), összességében nincs egyetlen kiemelkedő pontja a Bucsnak: a belső támadófal szörnyű, Veán és Winfielden kívül nincs igazán jó játékos a védőfalban és a secondaryben, az LB-sor közepes, a skill személyzet szintén, és Baker Mayfield is inkább csak oké, mint top. Ha van középszerű középcsapat, az a Bucs.
Ok az optimizmusra: Ha a könnyebb csoportot és konferenciát nem nézzük, akkor leginkább abban lehet bízni, hogy egy nagyon tapasztalt, sokat látott magja és edzői kara van a csapatnak. Bár tény, hogy sehol nem kiemelkedő a keret, de ha a teljes egységeket nézzük, sehol nincs katasztrófa. A padló magasan van, az első körös Reuben Bainnel talán a pass rush is fel tud végre javulni, rutinból pedig sok mindent le lehet hozni.
17. Jacksonville Jaguars (105 pont)
Helyezések: 26, 20, 18, 18, 18, 17, 9
Helyezés tavaly ilyenkor: 25.
Tavaly végre beérni látszott a Trevor Lawrence-projekt, amit sikerült megfejelni egy gyenge FA-val és egy borzalmas drafttal. Innentől kezdve pedig embere válogatja, mennyire hiszi ezt el: a szerkesztők nagy része középre pozícionálta a Jaguarst, míg volt egy nagyon negatív és egy nagyon pozitív véleményünk.
Olyan nincs, hogy rajtad kívül mindenki hülye – Jaguars draftértékelő
Legnagyobb erősítés: Nincs
Legnagyobb veszteség: Travis Etienne és Devin Lloyd
Legerősebb pont: Falak
Leggyengébb pont: Skill-sor
Ok az optimizmusra: A csapat követi azt az elvet, hogy a falak csatáját kell megnyerni a sikerhez. Ugyan nem lehet azt mondani, hogy elit egységek vannak Jacksonville-ben, de a támadófal átlagon felüli, a védőfal pedig a Travon Walker-Josh Hines-Allen duóval, illetve Arik Armsteaddel a legjobbak között van. Ez ad egy jó padlót a defense-nek, a futójáték pedig amúgy is a falon és a rendszeren múlik, így Etienne távozása sem különösebb érvágás. Ha pedig Trevor Lawrence hozza a tavalyi elit közeli játékát, akkor a Super Bowl-ablak nyitva lesz.
Ok a pesszimizmusra: Erősíteni nem sikerült, sőt! Etienne távozása nem fájó, de Devin Lloyd személyében egy elit linebacker távozott, akit nem sikerült rendesen pótolni. A secondary is véleményes, nagyon kellene egy főállású és jól játszó Travis Hunter a CB-sorba, hogy a bajnok kaliberű egység egyáltalán felmerüljön. Ennél is komolyabb probléma, hogy a skill-személyzet elég középszerű. Huntert én elengedtem, mint kétposztos játékost, így ott van Jakobi Meyers, aki oké, illetve Brian Thomas, aki jobb esetben oké. Az RB-szoba sem tűnik olyan tehetségesnek, a TE-sortól is nehéz elájulni – ha Lawrence nem lesz Superman, akkor a társak aligha fogják a hátukon vinni a csapatot.
