FK! Preseason Power Ranking 2026 – 3. rész (16-9. hely)

Folytatódik a preseason sorozatunk. A harmadik negyedben azokkal a csapatokkal akiknek a super bowl talán túlzott elvárás még idén de a playoffba azért várjuk őket.

32-25. helyezettek
24-17. helyezettek

32. Miami Dolphins – 13 pont
31. Arizona Cardinals – 17 pont
30. New York Jets – 20 pont
29. Cleveland Browns – 26 pont
28. Las Vegas Raiders – 43 pont
27. Washington Commanders – 47 pont
26. Tennessee Titans – 51 pont
25. Atlanta Falcons – 60 pont
24. New York Giants – 61 pont
23. New Orleans Saints – 78 pont
22. Carolina Panthers – 79 pont
21. Pittsburgh Steelers – 88 pont
20. Minnesota Vikings – 94 pont
19. Indianapolis Colts – 99 pont
18. Tampa Bay Buccaneers – 100 pont
17. Jacksonville Jaguars – 105 pont

16. Cincinnati Bengals (127 pont)

Helyezések: 17, 16, 15, 14, 13, 14, 15
Helyezés tavaly ilyenkor: 9

Viszonylag konzisztensen álltunk a Bengalshoz, nagy kilengés nélkül raktuk ugyanoda, ami a korábbi évekhez képest azért most már mindenképp egy polccal hátrébb sorolás. Elfogy a Burrow-Chase duóba vetett hit? Vagy csak megtanultuk, hogy kár bizakodni, amíg ez a vezetés van?

Legnagyobb erősítés: Dexter Lawrence
Legnagyobb veszteség: Trey Hendrickson
Legerősebb pont: Burrow-Chase-Higgins tengely
Leggyengébb pont: Védelem

Ok az optimizmusra: Egyszer csak egészséges tud maradni ez a támadótrió. Akkor pedig nem szokott rosszul teljesíteni az offense. Minden más körülményt ott most egyelőre letakarunk. A támadófal továbbra sem üti meg a közepes szintet sem. Amíg azonban a húzónevek bevethetőek, ezek másodlagos problémák. A védelem kapcsán több dolog változott. A védőfalban három új név is lesz, köztük ligaszintű sztárral. Sexy Dexy egyedül is már egy óriási erősítés, de mellette Jonathan Allen is egy korrekt DT (sajnos a “jó”-tól már eltávolodott) és a bajnok Boye Mafe is egy használható pass rusher. Ez több “érdekes” érkező mint az elmúlt 3 évben összesen.

Ok a pesszimizmusra: Érkezett egy elit védőfalember, de egy távozott. Akkor most előrébb lépett a csapat? A fanyalgók felfoghatják úgy is ezt, hogy Lawrence – Hendrickson csere történt, plusz az apró. Sajnos hiába a másik két korrekt erősítés, igazán komoly impacttel rendelkező játékosból egy távozott és egy érkezett. A secondary pedig továbbra is nagyon gyenge – akárcsak a támadófal. A 4. körben érkezett egyetlen falember. Persze a védelmen volt a fókusz, Dexterrel együtt a top3 kör oda ment, nem is hiába, de ez a fal semmit sem erősödött, márpedig Burrow kórlapját látva lett volna rá igény.

15. Green Bay Packers (131 pont)

Helyezések: 15, 13, 16, 17, 16, 7, 16
Helyezés tavaly ilyenkor: 8

Ismét egy csúszó csapat. Az elmúlt évek komolyabb erősítései elmaradtak, így a Packers is lecsúszott egy határeset playoff csapat szintre.

Legnagyobb erősítés: Sérültek visszatérése (Kraft & Parsons)
Legnagyobb veszteség: Romeo Doubs
Legerősebb pont: Head coach-QB páros
Leggyengébb pont: Támadófal

Ok az optimizmusra: A csoport talán legjobb HC-QB párosa van a csapatnál. Ez mindenképp egy jó alap. A messiásként várt első körös elkapótól várhatjuk még a robbantást. Jordy Nelson vagy épp Davante Adams, a csapat elmúlt 20 évének két legjobb elkapója sem rúgta rá az ajtót egyből a ligára, sőt. Mindketten 500 yard alatt maradtak karrierjük első két(!) szezonjában. Goldent tehát még nem kell feltétlenül temetni. Ahogy abban is lehet reménykedni, hogy Christian Watson is képes végre lejátszani akár egy fél szezont sérülés nélkül. Mert Love gunslinger mentalitásához kell egy ilyen WR. Ha melléjük még Kraft is top3-as szinten tér vissza, ahogy az ACL-je előtt játszott, akkor a pontszerzéssel nem kellene gond legyen…

Ok a pesszimizmusra: …Amíg a támadófal nem omlik rá az egész tervre. Aaron Rodgers karrierje első évei óta nem volt ugyanis ilyen hitvány egység a tradicionálisan mindig jó fallal rendelkező Wisconsinban. Zach Tomon kívül igazából 4 átlag alatti játékos alkotja a kezdőt. A hurráoptimista hozzáállás sem feltétlen a legreálisabb a skill sort illetően. Golden fejlődése vagy Watson egészsége és a felé dobott labdák elkapása is inkább reménykedés. Doubs személyében pedig az eddigi “legbiztosabb” célpont távozott.

A védelmet pedig még el se kezdtük boncolgatni. Micah Parsons a szezon elejét ki fogja hagyni, Jonathan Gannon visszafogott vanilla védelmi stílusa pedig trükkök/váratlan megoldások nélkül nem fest jól ránézve erre a védőfalra. Nagyon sok múlik azon, hogy mikor és hogyan fog visszatérni Parsons, mert ha őt kettőzni kell, egyből sokat emelkedik a többiek esélye is. De legalább a corner sor is rettenetes… A védelemben a linebacker és a safety soron kívül mindenhol kellene egy kis edzői hozzáadott érték, hogy többet hozzanak ki magukból. Látjuk ezt Gannonban? A baj, hogy én sem…

14. Chicago Bears (135 pont)

Helyezések: 14, 12, 12, 12, 12, 20, 14
Helyezés tavaly ilyenkor: 18

Tavaly kisebb/nagyobb meglepetésre a North bajnoki címét is elvitték, így persze megugrott a helyezésük az idei évre, de talán nem annyival mint előzetesen sokan gondolták, hogy fog.

Legnagyobb erősítés: Dillon Thieneman
Legnagyobb veszteség: Drew Dalman
Legerősebb pont: Edzők
Leggyengébb pont: Pass rush

Ok a pesszimizmusra: Ben Johnson és Dennis Allen egy év alatt véghezvitte, amit vártak tőlük. Nemhogy playoff, de csoportgyőzelem a rájátszásban, ismét egy Packers elleni siker és csak hosszabbításban kaptak ki abszolút emelt fővel a Rams ellen. Kérdés, hogy a talán kissé hamar jött “siker” után jön-e rögtön a következő lépcsőfok úgy, hogy keveset erősödött a csapat, sőt. DJ Moore ugyan jó értéken távozott (nagyon is), mégiscsak a legtöbb yardot szerző elkapója volt a csapatnak. A távozása ugyan elő volt készítve, a skill sor vékonyodott. A támadósor működésének alapját adó támadófalban pedig két óriási kérdőjel is tátong. Dalman derült égből jövő visszavonulása után kényszerpályán mozogtak. Bradbury ugyan ismeri a csoportot, de sose volt jó játékos, a második körös Logan Jonest pedig kénytelenek voltak bereachelni. A “nagyobb” gond, hogy Ozzy Trapilo kérdés mikor lesz bevethető. Azonban akár ő játszik, akár Braxton Jones, nem egy életbiztosítás így a vak oldal.

A védelemről pedig már csak röviden. Két éve a legnagyobb probléma, hogy a csapatnak van egy elit második számú rushere Montez Sweat személyében, de kellene mellé legalább még egy ilyen szintű vagy jobb az igazi javuláshoz. Azonban továbbra sem történik érdemi fejlesztés. Austin Bookertől vagy Dayo Odeyingbotól várni az 50+ siettetést pedig kicsit beképzelt lenne.

Ok az optimizmusra: Hiába nem jött extra erősítés a csapatba, Dalmanon kívül nem is gyengültek meg. Ráadásul a csoportban egyedül itt nincs talán kérdés sehol a két csapatrész edzőit és az irányítót illetően sem. Remek szakemberek irányítják az egységeket és Caleb Williams is lépett egy fokot tavaly. Nem akkorát mint Maye, de lépett, így várható a további fejlődése. DJ Moore távozott ugyan, de erre a lehető legjobb módon előkészült már a csapat a korábbi években. Odunze, Burden átvehetik a stafétát, ahogy az egység talán legnagyobb sztárjelölte a liga top1 TE státuszát? Lovelandban ilyen potenciál van a tavalyi játéka után.

A védelemben a pass rush középszerűségét pedig kisegítheti a liga lehet, hogy legjobb secondaryje? Ha a Johnson-Stevenson-Gordon corner trió és a Bryant-Thieneman safety sor úgy dolgozik mint várjuk tőlük ebben az egységben ott van a potenciál valami kiemelkedőre is.

13. Detroit Lions (138 pont)

Helyezések: 13, 14, 11, 21, 19, 8, 7
Helyezés tavaly ilyenkor: 5

Az NFC North run utolsó eleme. A pontszámokból is látható, hogy az a csoport mennyire kiélezett lesz 2026-ban (és a Vikings sincs egyébként nagyon leszakadva).

Legnagyobb erősítés: Volt?
Legnagyobb veszteség: Taylor Decker
Legerősebb pont: Védelem közepső tengelye
Leggyengébb pont: Drew Petzing (OC)

Ok az optimizmusra: Ben Johnson által hagyott ürt nem sikerült betölteni tavaly John Mortonnal. De idén ismét nekifutnak új edzőkkel. Drew Petzing támadókoordinátor Arizonából jön és a passzjátékért felelős koordinátornak érkezett New Yorkból Mike Kafka is. Dan Campbell 2021-es érkezésekor sem elsőre tenyerelt bele a tutiba. Johnson előtt az első évben még Anthony Lynn-nel próbálkoztak támadókoordinátorként. Ha a pálya szélén rendben lesznek, a pályán nem látni mi lehet a probléma. Sewell oldalváltásától én kevésbé tartok, Miller pedig egy azonnal kezdethető RT. A Gibbs, St. Brown, Williams, LaPorta sor pedig a liga egyik legjobbja. Goff milyen? Hát, őt ismerjük. Ne kergessék sokszor és ne kérjék túl sokat extrázni. Akkor rendben lesz.

Ok a pesszimizmusra: Mi van, ha azonban most másodjára se jön össze az OC választás? Goff sajnos limitált annyira, hogy ha nem fogják a kezét, akkor közepesnél jobb nem lesz. Főleg, ha a fal bizonytalan. Sewellen kívül pedig itt mindenkiben van azért kockázat, középen főleg. A védelemben pedig továbbra is az a kérdés, hogy Hutchinson odaér-e, mire megverik a nem túl erős corner sort. Erősítés ugyanis a vonal mellé nem érkezett, de a második körös Derrick Moore is inkább egy jó munkás ember mint sztárpotenciállal rendelkező edge rusher. Hiába nagyon stabil, főleg futás ellen a belső McNeil-Williams DT duó, Jack Campbellel és a fellépő Branch, Joseph safety sorral a passz ellen nagyon kitett a csapat (Packers 2.0 az érzés talán eggyel jobb emberanyaggal).

12. Dallas Cowboys (143 pont)

Helyezések: 12, 15, 14, 13, 8, 15, 11
Helyezés tavaly ilyenkor: 16

Feljebb kerültek tavalyhoz képest, de nagyjából konszenzus van róla, hogy még nem kondender a csapat. Azért ha fogadni kéne meglepetés csapatra idén, én lehet a Boyst játszanám meg.

Legnagyobb erősítés: Caleb Downs
Legnagyobb veszteség: –
Legerősebb pont: Offense
Leggyengébb pont: Defense

Ok az optimizmusra: A csapat offseasonje teljes mértékig a védelem körül forgott. Akár 6 új kedzőt is avathatnak az első héten és ebben a második első körös pass rusher Malachi Lawrence még benne sincs. Az új játékosokhoz új személyzet is érkezett. Christian Parker egy új név, aki Denverben és Philadelphiában volt főleg defensive back edző. Felfogása elvileg modernebb, de persze majd az élet eldönti. Bizakodni mindenesetre lehet, ez volt EPA alapon tavaly a 32. védelem a ligában, innen tényleg csak feljebb van. A támadósorhoz nem nyúltak, de az top5-ös mivolta révén nem is volt igazán indokolt.

Ok a pesszimizmusra: Megismételhető a tavalyi top teljesítmény a támadóktól? George Pickens All-Pro tagságig jutott és első naptól fogva remekül működött együtt Prescott-tal. Kérdés, hogy a franchise tagelt játékos idén is ugyanilyen motivált és “csöndes” lesz-e, vagy valamikor robban az esetében a bomba. A tavalyi számokat kevesen látták előre. Mivel az offense-ben a legnagyobb változás, hogy a 3./4. számú elkapó MVS lett, a szintentartás is igazából már nagy teljesítmény lenne. A védelem kapcsán pedig a sok új érkező azért nem jelent egyből javulást. Quinnen Williams látszott, hogy tavaly is nagy segítség volt már, de Gary, Ogbonnia, Winters, Thompson és Durant azért kevés más rosteren okoznának bizakodást. A legtöbbjük maximum közepes játékos. Egy csapásra a top20-as egység sem feltétlen biztosított.

11. Philadelphia Eagles (155 pont)

Helyezések: 11, 11, 17, 10, 14, 3, 10
Helyezés tavaly ilyenkor: 1

Szabad szemmel is jól látható a zuhanás, amit a csapat vezetőségébe vetett hitünk határozhat meg elsősorban, a rosterrel ugyanis bőven nincs “ennyi” probléma.

Legnagyobb erősítés: Jonathan Greenard
Legnagyobb veszteség: A.J. Brown?
Legerősebb pont: Roster
Leggyengébb pont: Edzői kar (kivéve Fangio)

Ok a pesszimizmusra: Az Eagles támadó stratégiája teljesen arra a fogadásra van feltéve, hogy a mindössze két éve edzősködő Sean Mannion beválik majd. A Packersnél támadó asszisztens és irányító edző volt 1-1 évig, mielőtt idén kinevezte volna az Eagles. Nem sok. Ha pedig nem lesz Mannion elég karakteres, nem lesz elég jó, majd Nick Sirianni ötleteire támaszkodva indul be az offense? Nehezen hihető. Az egészet megkoronázza továbbá az AJ Brown saga. A nagy valószínűséggel távozó elkapót ugyanis papíron igen, játékstílusban azonban abszolút nem pótolta a csapat. Az Eagles elkapók tavalyi snapszázaléka a slotban: DeVonta Smith 56%. Dallas Goedert 48%, Makai Lemon 59%, Eli Stowers 66%. Annak a Jalen Hurtsnek hozták össze ezt az állományt, aki nem szeret és/vagy nem is tud a pálya közepére passzolni. Hát rendben.

Ok az optimizmusra: A támadósor skill személyzete picit egyedi, de egyébként azt nem lehet mondani, hogy akár Brown nélkül nézve ne lenne egyébként tehetséges. Amíg Lane Johnson van, a támadófal még mindig elit közeli lesz, Barkley egy top futó és ugyan picit redundás a sok befelé játszó WR, azért DeVonta nem ijed meg, ha csak a pálya szélére van ragasztva. A többiek pedig adott szerepkörökben is jó játékosok.

A védelem pedig erölködés nélkül lehet ismét egy top10-es, de akár top5-ös egység. Természetesen az All-Pro corner sor magas padlót ad ehhez és még érkezett is Riq Woolen. Jonathan Greenard egy olyan no1 szintű pass rusher, akire pontosan szükség volt, aki mögött a Hunt, Nolan Smith duó már teljesen rendben van. Különösen, hogy Jalen Carter ott van középen. A tengelyből pedig Baun és Campbell irányíthat. Még ha a safety sor nem is kiemelkedő, emberanyagra ez egy elit védelem, elit edzővel. Lesznek meccsek, amiken önerőből 10-13 pont az offense-től elég lesz.

10. Kansas City Chiefs (155 pont)

Helyezések: 9, 10, 13, 9, 10, 13, 12
Helyezés tavaly ilyenkor: 4

Nem az Eagles az egyetlen szokatlan név ebben a szegmensben.

Legnagyobb erősítés: Kenneth Walker
Legnagyobb veszteség: Trent McDuffie
Legerősebb pont: HC-QB páros
Leggyengébb pont: Elkapni tudó játékosok

Ok az optimizmusra: A nyár slágertémája volt, hogy a Chiefs megszerezte Kenneth Walkert, azonban “csöndben” történt azért még egy fontos változás. No nem új fegyver érkezett Mahomes számára, de visszatért Eric Bieniemy támadókoordinátor, aki 2013 és 2022 között volt running back coach és OC is. Az irányítása alatt a Chiefs a sok rövid passz helyett sokkal inkább állt a nagyjátékokból és az azokat megalapozó hatékony futójátékból. Azzal, hogy ő és Walker érkeztek egyazon offseason alatt, tiszta a cél. Mahomes válláról a terhet levenni és a támadósort ismét többdimenzióssá varázsolni.

Ok a pesszimizmusra: Az offense oldalon jött változás, de célpont továbbra sem. Mahomesnak tényleg a 14. havi nyugdíjat váró Travis Kelce kell legyen 2026-ban a legjobb fegyvere? Rice-ban nem lehet megbízni, félévente csinál hülyeséget, Worthy pick már célba vette a szemeteskosarat, és ennyi. A Worthy, Thornton duó talán meccsekre 1-1 nagy játékra jó lehet majd Bieniemy alatt, de konstans haladásra aligha.

A védelem ráadásul csak gyengült. Persze Spagnuolo többször épített már várat kétes eredetű anyagból azért egyazon offseason alatt elveszítve a két legjobb cornerét talán nehéz bizakodónak lenni. Delane-ért persze nem véletlenül cserélt fel a csapat, de ha a legjobb kifutását nézzük is, akkor sem tudja egyszerre pótolni McDuffie-t és Watsont. Az érkező free agent igazolások pedig nem azok, amiktől elindulna a nyálelválasztás a bugyiban. Sok fog múlni a Peter Woods, R Mason Thomas újonc kettősön, hogy tudnak-e életet lehelni a nem túl erős védőfalba. Nem erre fogadnék…

9. New England Patriots (162 pont)

Helyezések: 7, 8, 8, 11, 11, 16, 8
Helyezés tavaly ilyenkor: 24

Óriási ugrás tavalyhoz képest, de egyben kissé furcsa is, hogy a nagydöntőt elvesztő csapat épp csak befért a top10-be.

Legnagyobb erősítés: A.J. Brown?
Legnagyobb veszteség: Stefon Diggs
Legerősebb pont: Hogy nincs igazán gyenge pont
Leggyengébb pont: Vrabel inkognitója

Ok az optimizmusra: Ez a csapat tavaly is Super Bowlig menetelt. Ahhoz képest, ha tényleg jön Brown, akkor mindenképp erősödött a roster. Drake Maye már tavaly is közel-MVP volt, ez nagyon jó alap. A programozás alapelve is az, hogy amíg működik, ne nyúlj hozzá. A Patriots ennek elvén csak a felszínt kapargatta az idei évben. Doubs vagy Vera-Tucker korrekt igazolások, de nem azok, amitől lázba jönne az ember. A védelembe a Byard, Dre’Mont Jones féle arcok ugyancsak. A New England tavaly nem az egyéniségei miatt jutott messzire (Maye-en kívül), hanem mert egy remekül edzett csapat volt, akik keveset hibáztak. Ilyen attitűdöt lehet ismételni, bár ritkán szokás.

Ok a pesszimizmusra: A Super Bowl hangover a vesztesre különösen le szokott csapni. A Patriots nem “tervezte”, hogy már tavaly bejut a döntőbe. Ez a projekt nem tartott még ott, hogy ez ilyen hamar megtörténjen. Reálisan most ez a csapat egy rájátszásért küzdő egység. A tavalyi sikert így egy esetleges one and done is már csalódásként követne, pedig valahol ez a roster erőssége. Diggsszel távozott egy nem elit, de korrekt első számú elkapó. Brown vélhetően upgrade hozzá képest, de igazán akkor léphetett volna az egység előre, ha együtt alkotnának egy elkapósort. Így a Boutte, Doubs, Hollins sor legjobb esetben is csak korrekt – már ha jön Brown, ha nem, akkor egyenesen gyenge. A védelemben sem látni az x-faktort, aki előlép és majd amikor valami nem működik, akkor megcsinálja a játékot. Christian Gonzalez talán ilyen, de nincs más. Domináns pass rush a szélről nem várható, így Milton Williams és Christian Barmore kell, hogy középről alkosson maradandót.

Mindennek a tetejébe pedig ott van a Vrabel botrány, ami persze nem lenne akkora sztori, ha nem épp egy az öltözőt ennyire jól összefogó, a motivációt ilyen jól kezelő edzőről lenne szó. Ha csak pár játékost is elvesztett az offseason balhéjával, akkor az edzői hozzáadott értékének legfontosabb elemét veszítheti el. Persze reméljük nem fordul elő ilyesmi.