Zárjuk a preseason power ranking sorozatunkat, az utolsó részben pedig a liga abszolút nagyágyúi következnek, akiknél egyértelmű cél a bajnoki cím.
Idén 7 szerkesztő (Dani, Patrik, Józsi, Balázs, Chester, Matyi, Totó) vállalkozott Power Ranking összeállítására. A rangsoroláskor minden csapat minden szerkesztő rangsorában elfoglalt helye alapján kap egy pontot. A 32. helyre rakott csapat egyet, a 31. helyre rakott csapat kettőt, és így tovább. Tehát a minimális pontszám így 7 szerkesztővel 7 pont, a maximális pedig 224.
32-25. helyezettek
24-17. helyezettek
16-9. helyezettek
32. Miami Dolphins – 13 pont
31. Arizona Cardinals – 17 pont
30. New York Jets – 20 pont
29. Cleveland Browns – 26 pont
28. Las Vegas Raiders – 43 pont
27. Washington Commanders – 47 pont
26. Tennessee Titans – 51 pont
25. Atlanta Falcons – 60 pont
24. New York Giants – 61 pont
23. New Orleans Saints – 78 pont
22. Carolina Panthers – 79 pont
21. Pittsburgh Steelers – 88 pont
20. Minnesota Vikings – 94 pont
19. Indianapolis Colts – 99 pont
18. Tampa Bay Buccaneers – 100 pont
17. Jacksonville Jaguars – 105 pont
16. Cincinnati Bengals – 127 pont
15. Green Bay Packers – 131 pont
14. Chicago Bears – 135 pont
13. Detroit Lions – 138 pont
12. Dallas Cowboys – 143 pont
11. Philadelphia Eagles – 155 pont
10. Kansas City Chiefs – 155 pont
9. New England Patriots – 162 pont
8. Los Angeles Chargers (180 pont)
Helyezések: 5., 6., 10., 8., 5., 12., 5.
Helyezés tavaly ilyenkor: 14.
Legnagyobb erősítés: Mike McDaniel
Legnagyobb veszteség: Jesse Minter
Legerősebb pont: Justin Herbert
Leggyengébb pont: A támadófal közepe
Ok az optimizmusra: A Chargers tavaly annak ellenére is playoffba verekedte magát, hogy a támadófal messze a liga legrosszabb egysége volt, a támadások pedig egyedül Herbert zsenijére voltak bízva. Előbbi biztosan javulni fog, mert a két All-Pro tackle visszatér sérüléséből, de belül is kicserélték a garnitúrát (még ha ennek kétes is a kimenetele).
A támadóhívások pedig Mike McDaniel kezébe kerülnek, aki tisztán offense-playhívóként elég jó választásnak tűnik. Végre lesz valaki, aki ki tudja használni Herbert karját, és összerakhat egy olyan futójátékot is, ami sokat vesz le az irányító válláról. Papíron ennek az offense-nek top10 egységnek kell lennie, sőt, ha Herbert a tavaly MVP közeli szinten játszik, akkor a top5 sem elképzelhetetlen.
Ok a pesszimizmusra: A védelem semmit sem erősödött az offseason során, sőt elvesztették az utóbbi 5 év egyik legjobb koordinátorát, Jesse Mintert. Márpedig sokszor volt az az érzése az embernek, hogy ezt a csapatrészt a rendszer tartja víz felett, mert egyéni villanásokban nem igazán lehetett bízni.
A belső védőfal nagyon sebezhetőnek néz ki, Khalil Mack már tavalyelőtt is idős volt, a secondary pedig fiatal, és egy igazi vezér nélkül könnyen zavarba lehet hozni őket.
7. Denver Broncos (181 pont)
Helyezések: 4., 4., 7., 7., 9., 9., 10.
Helyezés tavaly ilyenkor: 12.
Legnagyobb erősítés: Jaylen Waddle
Legnagyobb veszteség: John Franklin Myers
Legerősebb pont: Edzői gárda
Leggyengébb pont: Bo Nix
Ok az optimizmusra: A tavaly főcsoportdöntőig menetelő gárda szinte semmit sem változott, sőt a legtöbbet kritizált egységüket, a skill sorukat sikerült megerősíteni egy elsőszámú elkapóval. Jaylen Waddle pont azt hivatott megerősíteni, amivel a legtöbb gond volt tavaly, azaz nem volt egy playmaker, aki a nehéz szituációkon átlökdösné az egységet. Sean Payton offense-ébe pont egy ilyen játékos kell, akinek a kezébe oda tudod adni a labdát, és majd ő megcsinálja a kialakított helyzeteket.
A védelem tavaly top5 egység volt, a magja pedig egyben maradt ennek a csapatrésznek, sőt még Vance Josephet is sikerült megtartani, aki amióta visszatért a védőkoordinátori szerepkörbe, azóta csak top alakulatokat rakott össze. Lényegében a védelem legnagyobb erőssége az, hogy nincs gyenge pont az egész egységben, és minden csapatrészben van kiemelkedő játékos is.
Ok a pesszimizmusra: Elsőre azt mondanám, hogy a tavalyi szezon minden szempontból felülteljesítés volt. A csapat szinte a legnagyobb arányban húzta be a szoros meccseit. A támadósorban Nix továbbra sem tűnt felsőpolcos irányítónak (de látszott a fejlődés), és a futójáték sem volt az igazi. Ráadásul a támadófal széle folyamatosan öregedik, és ki tudja, meddig tudják fenntartani az elit teljesítményt.
A védelemben pedig szinte kötelező lenne a regresszió, mert szinte lehetetlen fenntartani az igazán elit teljesítményeket. És bár fentebb azt írtam, hogy szinte nem volt változás, azért egy távozó mégiscsak volt. Franklin-Myers pedig egy elég alulértékelt játékos, aki futás és passz ellen is fontos láncszem volt a védőfal közepén. Ha itt a futójáték ellen lesz egy kis megingás, akkor lehet, visszább esik az egész egység.
6. San Francisco 49ers (186 pont)
Helyezések: 2., 5., 6., 6., 7., 9., 10.
Helyezés tavaly ilyenkor: 13.
Legnagyobb erősítés: Mike Evans
Legnagyobb veszteség: Robert Saleh
Legerősebb pont: Edzői gárda
Leggyengébb pont: támadófal
Ok az optimizmusra: Mi történhet egy top5-ös támadóegységgel, ha hozzáadunk egy Mike Evanst és a draft 33. legjobb játékosát? Ráadásul mindketten pont olyan elemében lehetnek jók a játéknak, amiben igazán erősödnie kell az egységnek. Amikor mindenki egészséges ebben az offense-ben, akkor Shannynek szinte senki nem tud megállást parancsolni.
A védelembe pedig érkezett Odighizuwa és Greenlaw, akik nagy erősítésnek számítanak. Ezen kívül visszatérnek a sérültek, többek közt a liga legjobb linebackere, Fred Warner, vagy a tavaly jól kezdő rookie Mykel Williams, és Nick Bosa is.
Ok a pesszimizmusra: A támadófal tavaly a legfontosabb meccseken már nem igazán tűnt dominánsnak, és ha elvesztették a csatát, és nem működött a futójáték, akkor nem volt mindig B terv. Ez a fal pedig nem erősödött, és Trent Williams tankjában sem tudjuk, mennyi van még.
A védelem roster szinten csak erősödött, de Robert Saleh távozott, márpedig az elmúlt 5 évben akkor volt igazán jó a defense, ha ő irányította az egységet. Az ő energiái nélkül különösen a fiatal secondaryt lehet félteni.
5. Houston Texans (186 pont)
Helyezések: 3., 4., 5., 5., 6., 9., 13.
Helyezés tavaly ilyenkor: 7.
Legnagyobb erősítés: Wyatt Teller
Legnagyobb veszteség: –
Legerősebb pont: védelem
Leggyengébb pont: támadófal
Ok az optimizmusra: Van bárki, aki nem fog szenvedni nagyon ez ellen a védelem ellen? Nem tudom, láttunk-e ilyen jó egységet az utóbbi időben. Minden szinten elképesztő sztárpower van, és nincs egyetlen gyenge pont sem ebben az defense-ben. Egy ilyen egység mellett pedig a támadósortól annyi kell, hogy ne rontsák el.
Márpedig a támadófal alapos ráncfelvarráson esett át, és a futójátékot is igyekeznek feléleszteni Montgomeryvel. Ezek helyes lépésnek tűnnek a jó irányba.
Ok a pesszimizmusra: Tavaly a támadósornak azért nem sikerült nem elrontani. Ez pedig elsősorban a támadófalnak volt köszönhető, de Stroud irányába is megcsappant sokak bizalma. Előbbit igyekezett megerősíteni veteránokkal a csapat, de jó egység azért nem lettek. Stroudon pedig ott lesz a nyomás, hogy bizonyítania kell, mert nagyon csúnyán fejezte be a tavalyi évet, ami a magabiztosságának biztosan nem tett jót.
4. Baltimore Ravens (200 pont)
Helyezések: 3., 3., 4., 4., 4., 6., 7.
Helyezés tavaly ilyenkor: 2.
Legnagyobb erősítés: Jesse Minter
Legnagyobb veszteség: Tyler Linderbaum
Legerősebb pont: sztárpower
Leggyengébb pont: belső támadófal
Ok az optimizmusra: A komplett edzői gárda kicserélődött, és mind Jesse Minter, mind Declan Doyle nagyon izgalmas választásnak tűnik. Mindketten modern, manapság jól csengő egységeket vittek, így alapjában véve előrelépés várható.
Ezen kívül érkezett Trey Hendrickson, aki biztosan nagy löketet adhat az elmúlt évek passzsiettetőihez képest, illetve több fontos sérült is visszatér a tavalyi évről. Elképesztő sztárpotenciál van ebben a csapatban, mert Lamar Jackson mellett Derrick Henry, a már említett Hendrickson, vagy éppen Kyle Hamilton is meccseket befolyásoló játékos lehet.
Ok a pesszimizmusra: A támadófal tavaly katasztrofális volt, ami alapjaiban határozta meg a támadójátékot. Márpedig ha szigorú akarok lenni, akkor ez inkább rosszabb lett. Ugyan érkezett egy John Simpson és az elsőkörös Ioane, hogy a gyengélkedő guardoknak okozzon némi konkurenciát, de a liga egyik legjobb centere, Linderbaum távozott, ami fájdalmas lehet.
3. Buffalo Bills (202 pont)
Helyezések: 2., 2., 3., 3., 5., 6., 8.
Helyezés tavaly ilyenkor: 3.
Legnagyobb erősítés: D.J. Moore
Legnagyobb veszteség: David Edwards
Legerősebb pont: Josh Allen
Leggyengébb pont: secondary
Ok az optimizmusra: Josh Allen jelenleg a liga legjobb játékosa. Pont. Egy ilyen irányítóval pedig szinte minden esetben a bajnoki címért mész. Itt azonban nem csak erről van szó, mert az offense egy durva Allen-túlsúly nélkül is jól teljesített az utóbbi években, és igazából nagy félnivalónk idén sem kell hogy legyen, tekintve, hogy csak egy guard távozott a csapatból. D.J. Moore személyében érkezett egy olyan elkapó, aki bár nem kifejezetten sztár, de közelebb áll az elsőszámú WR szerephez, mint Diggs óta bárki.
A védelemben pedig abban lehet bízni, hogy McDermott után Leonhard rendszere hoz egy kis keménységet és változást az eddigi évek sikertelensége után.
Ok a pesszimizmusra: Továbbra sincs olyan védő a keretben, akire azt tudnánk mondani, hogy egyedül képes meccseket befolyásolni. Ráadásul a linebacker és safety sor is jóindulattal közepes/lyukas, így nem lehetünk biztosak benne, hogy a tavalyi rossz futásvédekezés nagyot tud javulni az idei évre.
2. Seattle Seahawks (210 pont)
Helyezések: 2., 2., 2., 2., 3., 4., 6.
Helyezés tavaly ilyenkor: 23.
Legnagyobb erősítés: újoncok
Legnagyobb veszteség: Klint Kubiak
Legerősebb pont: védelem
Leggyengébb pont: JSN melletti elkapók
Ok az optimizmusra: Mike MacDonald jelenleg a liga legjobb védőguruja. A tavalyi védelem valósággal összerogyasztott mindenkit, akit nem Ramsnek hívnak. Márpedig a kezdő szinte egy az egyben maradt, így nincs okunk azt feltételezni, hogy óriási visszaesés várható.
Ok a pesszimizmusra: Klint Kubiak, a támadókoordinátor elhagyta a csapatot, márpedig az ő rendszere tökéletes volt a személyi állománynak. Ami szintén nagy gond, hogy a tavalyi futótandemből Kenneth Walker elhagyta a csapatot, Zach Charbonnet pedig súlyos sérülésből fog visszatérni (majd valamikor a szezon folyamán). Márpedig tavaly szeretett és tudott is futni a csapat, ami megalapozta az egész támadójátékot. Ha a földön visszaesik a gárda teljesítménye, vagy a rendszer nem működik majd olyan olajozottan, mint tavaly, akkor lehet, Darnold sem tűnik megint top10 irányítónak.
1.Los Angeles Rams (224 pont)
Helyezések: 1., 1., 1., 1., 1., 1., 1.
Helyezés tavaly ilyenkor: 6.
Legnagyobb erősítés: Trent McDuffie
Legnagyobb veszteség: Rob Havenstein
Legerősebb pont: Sean McVay
Leggyengébb pont: linebacker sor
Ok az optimizmusra: Elképesztően jól edzett és tehetséges ez a csapat. Az szinte kijelenthető, hogy ha mindenki egészséges, akkor szinte nincs ellenszer a támadók ellen. Stafford tavaly MVP évet zárt, és még ha ugyanez nem is elvárható, az látszik, hogy a tapasztalata és higgadtsága miatt még mindig a liga egyik legjobb irányítója.
A védelemben nagy eredmény, hogy sikerült megtartani Chris Shulát, aki tavaly remek egységet rakott össze, így a papíron kicsit gyengébbnek tűnő állomány is top10 volt a ligában. Most pedig két elit corner is érkezett, akik a tavalyi legnagyobb problémát (a pálya szélén lévő védekezést) is orvosolhatják.
Ok a pesszimizmusra: Stafford nem lesz fiatalabb. Már tavaly is voltak aggályaink, amikre sikerült rácáfolni, de elég egy komolyabb ütés, és lehet, nagyobb visszaesés is várható a játékában. Ugyanez elmondható Adamsre is, aki már tavaly is el-eltűnt rövidebb periódusokra. A támadófal ugyan jó, de a jobb oldalon Havenstein visszavonulása hagyhat egy kisebb lyukat, ami megboríthatja az egységet.
Mindenki összesített listája
A kép kattintásra nagyítható, vagy spreadsheet formában ITT elérhető.
