Még 15 évig csak nyerni – Rams draftértékelő

A Rams szolgáltatta a legnagyobb meglepetést a 2026-os drafton, ugyanis a win now ellenére ellőtték a legjobb pickjüket egy irányítóra, aki jó eséllyel csak 2-3 év múlva lát majd pályát. Tragédia viszont – a közfelháborodás és értetlenség ellenére – nem történt, Los Angelesben ugyanis megtehetik, hogy ne csak most akarjanak nyerni.

A 2025-ös idény után a Ramsnek két első köre volt: a sajátja, illetve a Falconsé egy tavalyi cserért követően. Utóbbi ráadásul az 1/13-as volt, ami ritka lehetőség egy ilyen kaliberű franchise-nak. A sors fintora, hogy a class nem volt olyan jó, mint az elmúlt években, így Les Snead megengedhette magának, hogy kissé megőrüljön (bár ő amúgy sem volt soha szívbajos).

A csapat így még jóval a draft előtt előtte a saját 1/29-esét (és némi aprót) Trent McDuffie-ra. Ha nem is ez volt a legolcsóbb csere, de összességében teljesen korrekt ellenérték ez egy mindössze 25 éves, kétszeres All-Pro cornerért, aki ráadásul a gárda legnagyobb hiányposztjára érkezett (sőt, a piacról jött még további erősítés a posztra). Persze meg kellett fizetni, de az egész classban legfeljebb egy olyan CB-tehetség volt, akiben lehet All-Pro potenciál, és magabiztos vagyok abban, hogy senkiből nem lesz McDuffie szintű klasszis, akit a Rams reálisan draftolhatott volna az 1/29-es cetlivel. Nálam ez már önmagában menti a draftot (ami az egyik legrosszabb a konszenzus szerint), ugyanis jó eséllyel már csak ezzel több értéket talált a gárda, mint a liga harmada (érdemes elolvasni a re-draft sorozatainkat, hogy a többség milyen ritkán és milyen inkonzisztensen talál magának legalább oké játékosokat).

1/13 Ty Simpson, QB, Alabama

Nem is a McDuffie-cserén akadt ki a nagyérdemű, hanem azon, hogy 1/13-ra a Rams irányítót draftolt a regnáló MVP-vel a keretben. Ami lássuk be, valahol jogos, ez nem illik a win now szellemiségébe. Ugyanakkor érdemes a kontextust is megvizsgálni, nem csak vákuumban nézni a döntést, mert nagy hülyeséget azért nem csinált a csapat, sőt abszolút reális forgatókönyv, hogy ezzel közvetve csak növelték a bajnoki esélyeiket.

Az alap logika a döntés mögött az, hogy Matthew Stafford bármennyire is elit, már 38 éves és az utóbbi években sokat volt sérült. Reálisan nézve 1-3 év lehet még benne, és ha összejön a win now, akkor elég valószínű, hogy a Lombardival a kezében ellovagol a naplementébe. Akkor pedig a csapat ott fog állni kvázi letolt gatyával, kvázi esélytelenül arra, hogy irányítót találjon. És nemcsak azért, mert 1/32-re fognak húzni, hanem azért is, mert a roster önmagában jó, Sean McVay egy zseni, így nemhogy az 1/1, de talán még az 1/10 sem reális – plusz McVay sem őrülten elkötelezett a foci mellett, közel sem biztos, hogy hajlandó lenne végigszenvedni két-három szezont, míg találnak valami használható irányítót. Ez egy eléggé most vagy soha lehetőség volt a franchise előtt.

Itt persze lehet jönni azzal, hogy ez mind szép és jó, de Ty Simpson nem egy jó irányító. Nem elit atléta, nem tűnik zseniálisnak sem rendszeren belül, sem rendszeren kívül, sőt még csak egy teljes szezonja sincs, amit értékelhetően végigjátszott (ebben mondjuk a sérülések is közrejátszottak, előtte teljesen rendben volt). A konszenzus szerint legjobb esetben is első kör vége-második kör eleji tehetség volt, vagyis a Rams óriásit reachelt win now közben egy olyan QB-ért, akinek jelenlegi tudásunk szerint nincs se magas plafonja, se magas padlója, és dedikáltan kellene neki legalább egy, de inkább két szezon, hogy pályára lehessen engedni. Ugyanakkor ezzel együtt sem állja meg maradéktalanul a helyét az a kritika, hogy a Rams esélyei a bajnoki címre csökkentek volna a draftolásával – sőt, pont ellenkezőleg látom.