A Jets belekezdett egy durva újjáépítésbe, ahol eladták a legnagyobb sztárjaikat, ellenben alaposan feltankoltak draftpickekből. Idén végül háromszor is húztak az első körben (négyszer a top50-ben), ráadásul jövőre is van még három első körös cetlijük. De adott a kérdés: sikerült az idei kiválasztottakkal elindulni a helyes úton?
1/2 David Bailey, Edge, Texas Tech
A Jets az utolsó pillanatig jól titkolta kit fog húzni, de szerintem rosszul döntöttek – aztán majd nyilván meglátjuk évek múltán. Bailey rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami szerintem a legfontosabb egy pass rushernél, ez pedig az első lépéses robbanékonyság. Ez elit tulajdonsága, és emiatt abszolút magas a potenciálja.
Ami miatt én negatívabb voltam vele és csak 15. volt a boardomon az az, hogy futás ellen gyenge, és hogy a hajlékonysága nem annyira jó, mint azt ilyen profilú játékosnál elvárnád. Az egyetemen sokszor nem számított, mert robbanékonyságból simán elment az OT mellett, de az NFL-ben azért ez ritkább lesz.
Sokan azzal indokolták, hogy ez a biztosabb választás, de egyrészt én ezt is megkérdőjelezném, másrészt amellett is érvelnék, hogy a Jetsnek pont beleférne a rengeteg első köre miatt egy magasabb plafonnal rendelkező játékosra lőni. Mindenesetre én biztosan Arvell Reese-t választottam volna itt, ezért nem igazán tetszik ez a húzás a Jets részéről.
1/16 Kenyon Sadiq, TE, Oregon
Meglepő volt, hogy a Jets Sadiqot választotta, nem igazán láttam korábban ezt mockokban és igazából a radaromon sem volt ez a párosítás. Támadófegyvert akartak, addig rendben is van, és ezek szerint ennek meg jobbnak ítélték meg Sadiqot mint mondjuk Lemont (vagy Concepciont). Nálam egy polcon voltak végülis, de azért Lemon inkább a polc teteje felé (13.), Sadiq meg az alja felé (21.).