Az NFL-játékosok nagy része 25 és 30 éves kora között van a csúcson. Na de hogyan néz ki az utánpótlás? Hogy áll az NFL fiatal tehetségekkel, akik reményeik szerint most érkeznek meg (vagy jó esetben már meg is érkeztek) az elitbe? Erre próbálunk meg most választ adni egy 25 év alatti válogatottal.
A támadókkal kezdünk. Csak azok voltak jogosultak a csapatba kerülésre, akik szeptember 1-ig nem töltik be a 25 éves kort. Illetve az is szerepet játszott a döntésben, hogy idén kinek lehet nagy szerepe vagy hozzáadott értéke a csapata teljesítményéhez – tehát egy nagyon tehetséges, de egyelőre kevesebbet bizonyított játékos helyére simán kerülhetett egy alacsonyabb plafonnal, de magasabb padlóval rendelkező poszttársa.
Edge rusherek: Will Anderson Jr. (HOU), Abdul Carter (NYG)
Csere: Tuli Tuipulotu (LAC), James Pearce (ATL)
Egy napon múlt, hogy Will Andersont ne tudjam betenni a keretbe, ugyanis szeptember 2-án lesz 25 éves. Így viszont lett egy top 5 kaliberű rusher a kezdőben, aki tavaly 93 nyomást és 13 sacket tett a közösbe, három év alatt pedig már 203 nyomásgyakorlás és 32 sack került a neve mellé a PFF adatai alapján. Emellett futás ellen is kiváló, a 88 stopja ligaszinten is elit, nem lehet belekötni a játékába.
Mögötte már annyira nem jó a felhozatal. Abdul Carter nagyon erősen kezdett, újoncként 66 nyomásgyakorlás és öt sack került a neve mellé, de a motiváltsága, a pályán kívüli (és gyakran a pályán mutatott) hozzáállása, illetve a futójátékban mutatott inkonzisztenciája miatt egyelőre nem vagyok teljesen meggyőzve, hol van a plafonja. Optimistán állok most hozzá, szerintem All-Pro potenciál van benne és az új menedzsment ezt ki is hozza majd belőle New Yorkban. Ezért is került ő a kezdőbe és nem Tuli Tuipulotu, aki nem egy felkapott név, pedig tavaly 70 nyomásgyakorlás és 13 sack került a neve mellé. Három év alatt 161 nyomásgyakorlása és 30 zsákolása volt a Chargersben, ha kicsit jobb lenne futás ellen és nem szúrna el minden negyedik szerelési kísérletet, akkor Pro Bowler is lehetne.
Végül pedig James Pearce fért még be a válogatottba, de ez inkább a többiek kritikája (ha nem ő, akkor Dallas Turnerek és Myles Muprhyk között kellett volna válogatni). A pályán kívüli ügyei is megoldódni látszanak, kis szerencsével nem ért véget a karrierje, így a tavaly jegyzett 45 nyomásgyakorlása és 11 sackje után megelőlegezem neki a bizalmat (ennyire egyébként nem volt jó, a rendszer sokat segített neki, Carter a fele annyi sackje ellenére is sokkal jobban játszott).
