Egy egész franchise sorsát nehéz egy holtszezonról a másikra megváltoztatni. Azonban ha egy kifejezetten gyenge pontot legalább közepes, vagy akár ténylegesen erős egységgé tudsz formálni a csapaton belül, akkor nagyot léphetsz előre. Úgyhogy most megnézzük, melyek a legtöbbet fejlődő egységek a tavalyi évhez képest – a támadókkal kezdünk, és jönnek majd a védők is legközelebb.
Browns támadófal
Erre lehetne azt mondani, hogy “hát nem volt nehéz”, mert a Browns fal az elmúlt idényben botrányos volt és egyértelműen lefelé tendáló ívet mutatott. Ez egyrészt köszönhető volt a jobb játékosok kiöregedésének, másrészt pedig annak, hogy nem invesztáltak eleget ebbe a falba, hanem bíztak abban, hogy majd olcsó megoldásokkal megoldják a történetet.
Ez úgy sikerült, hogy az elmúlt három évet vizsgálva a legrosszabb tízben voltak engedett nyomásokban, engedett nyomásszázalékban és engedett sackek számában is. Ha fokozni akarjuk, akkor nézzük a tavalyi évet, ahol a legrosszabb hatban voltak háromból két mutatóban is. Különösen tragikus volt a fal két széle, ahol Dawand Jones és Jack Conklin az egyik legrosszabb tackle duó számokat tudta felmutatni.
Ha ez nem lenne elég, akkor vegyük elő a kontakt előtti és a kontakt utáni számokat, hogy a futójátékban betöltött szerepükről is beszélhessünk kicsit. A Browns futójáték 2.2 yardot termelt az első kontakt után, ami a 16. legjobb volt a ligában, azaz teljesen a mezőny közepe. Ehhez képest az első kontakt előtt mindössze 1.75 yardot átlagoltak, aminél csak négy rosszabb mutató volt a ligában.
Nem csoda hát, hogy alaposan felforgatták az egységet. Konkrétan a kezdő ötösből egyetlen játékos sem maradt, és egyedül Teven Jenkins az, aki már tavaly is a csapatban játszott. Ami az érkezőket illeti, azért nem kell hátast dobni, de az előrelépés megkérdőjelezhetetlen kell hogy legyen.