Site icon Fűzővel kifelé!

Egyetemi irányító körkép 2026 – Big 12 és ACC

Atreus

Zárjuk az egyetemi irányítókat bemutató sorozatunkat, ezúttal két konferencia, a Big 12 és az ACC karmestereit vesszük górcső alá. Elsősorban a jövő évi draftra potenciálisan érkező irányítókra fókuszálok, de nem feledkezem meg azokról az irányítókról sem, akik a profik között vélhetően nem lesznek kezdők, de egyetemi szinten csapatuk húzóemberei lehetnek az előttünk álló szezonban. 

Draft szempontból érdekesek

Drew Mestemaker, Oklahoma State

2026-ban új időszámítás kezdődik a Cowboys életében, hiszen 21 év regnálás után tavaly menesztették a program történetének legsikeresebb vezetőedzőjét, Mike Gundy-t. Utódja a North Texas korábbi mestere, Eric Morris lett, aki nem meglepő módon ragaszkodott a 2025-ös idényben kiválóan teljesítő irányítójához, Drew Mestemakerhez.

Fiatal korához képest (20 éves) rendkívül érett játékot láthattunk Mestemakertől, nem meglepő, hogy beválasztották a freshman All-American csapatba, hiszen ipari mennyiségben termelte tavaly a yardokat és a touchdownokat (4381 yard, 34 touchdown). Ideális irányító alapanyag (6’3″, 211 font; de még erősödhetne), korrekt karerővel bír és az atletikussága is jónak nevezhető. Képes lefutni a linebackereket és akkor is pozitív yardokat szerezni, ha a védők kikergetik a zsebből.

Jövőbeli esélyeit illetően a legbiztatóbb tulajdonsága, hogy félelem nélkül támadja a középtávoli zónákat, rendszeresen visszaér az olvasásban a backside dig útvonalakra. Szintén pozitív, hogy megvan benne a tökösség ahhoz, hogy tesztelje a szűk ablakokat dobásaival, olykor pedig kiváló anticipationnel elvállalt passzokat is láttam tőle a felvételeken.

Alapvetően jól vigyáz a labdára, mindössze kilenc interceptiont dobott 2025-ben, de a tizennégy labdaeladást ígérő játék rámutat arra, hogy időnként szerencséje volt. A snap utáni rotálásokat túl sokszor nézi el, túl gyorsan hozza meg a döntéseket, amit a védők le tudnak olvasni. Pressure to sack mutatója alapvetően nem rossz (14.7%), képes struktúrán belül működni és a nyomás alatt is pontos átadást kézbesíteni, de jelenleg ez a ritkábban előforduló eset.

Gyakrabban figyelhető meg, hogy a nyomás hatására hátrafelé mozog a zsebben, ahelyett, hogy fellépne a szélről érkező pass rusherek elől. Feltűnt még az is, hogy a lábmunkája nyomás hatására gyakran szétesik. Ha az első szándékát elveszi tőle a védelem, azt nem mindig viseli túl jól, megpróbál kreatív megoldásokban gondolkodni, de az off-platform passzok nem tartoznak az erősségei köré (egy-két látványos megoldást leszámítva).

A legintőbb jel jelenleg, hogy az erősebb ellenfelek ellen jelentősen rosszabb teljesítményt nyújtott, és mivel a tavalyi G5 szintről idén P4 szintre lép fel, ezért most már minden héten kemény riválisokkal kell majd farkasszemet néznie (még akkor is, ha a Big 12 nem a védelmeiről híres). Ahhoz képest, hogy mennyire tapasztalatlan (csak egy kezdő év), meglepően fejlett szintet ütött meg a játéka, de még hosszú út áll előtte ahhoz, hogy NFL irányítóként beszélhessünk róla.

CJ Carr, Notre Dame

Technikailag a Notre Dame független programnak számít az egyetemi futballban, ugyanakkor a cikkek kedvéért általában az ACC csapatokkal együtt szoktam őket tárgyalni, hiszen ezen konferencia képviselőivel játsszák a legtöbb mérkőzésüket minden évben.

Carr ahhoz képest, hogy első kezdő idényét abszolválta a Fighting Irish színeiben, egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek, habár igaz, hogy a rangsorolt ellenfelek ellen rosszabbul teljesített, mint a többi rivális elleni meccseken. Az ellenfelek védőkoordinátorai megpróbálták blitzelekkel megzavarni a tapasztalatlan QB-t (36,7%, legmagasabb ráta az országban), Carr azonban viszonylag jól kezelte az extra nyomást.

Ennél is jobban teljesített akkor, amikor nem blitzelték, yard per dropback alapon a legjobb rátát produkálta országos szinten. Nagy értékű dobás rátában pedig a hatodik helyet érte el a Power 4-ban és emellett jól limitálta a labdaeladást ígérő játékok számát (11) is.

Biztató szintet mutatott már első évében zsebérzete, valamint dobómechanikája és általános pontossága. 5 és 20 yard között sebészi pontossággal szedte szét az ellenfelek védelmét tavaly (legpontosabb az országban), 10,5 százalékos pressure to sack mutatója pedig rendkívül impresszív. Remekül érzékeli a perifériárájól érkező nyomást, fellép a zsebbe, jól működik struktúrán belül. Dobómozdulata letisztult, rétegeli a dobásait a második vonalban helyezkedő védők fölött, a mélységi labdáit pedig szintén kiválóan helyezi.

Azt azonban mindenképp ki kell emelni, hogy a pálya közepét (MOF) ritkán támadja, dig útvonalakon pl. kifejezetten átlag alatti számokat produkált (csak négy 10+ air yardos passz dig útvonalon, 81. az országban). Atletikussága erősen átlagos, és ami nagyobb probléma, hogy nyers karereje, a passzainak repülési sebessége inkább jó, mint kiemelkedő.

Mivel nincs kiemelkedő fizikai adottsága, ezért a pre- és post snap olvasásban nagyon magas szinten kellene operálnia, azonban ebben jelenleg még erősen inkonzisztens. Jellemző rá, hogy egy rossz döntést nem tud egyhamar kiheverni, és ilyenkor hajlamos többet hibázni, rosszabbul olvasni. A coverage rotálások is gyakran megzavarják, illetve rendszeresen túl hamar húzza meg a ravaszt, és elmulasztja a nagyobb előrehaladást ígérő passzokat. Az off platform dobások sem tartoznak az erősségei közé, stabil alapállásra van szüksége a pontos és időben történő passzokhoz. Mivel még csak egy éves kezdő ezért rá is igaz, ami Mestemakerre: sok-sok éles meccstapasztalattal juthat el arra a szintre, hogy NFL prospectként beszélhessünk róla.

Darian Mensah, Miami

Az elmúlt évek Miami irányítói vagy egyéni vagy csapatszinten értek el kiemelkedő sikereket, így több szempontból is érdemes lesz figyelemmel követni a Duke-ból érkező Darian Mensah játékát 2026-ban. Mensah tavaly futószalagon termelte a yardokat a Blue Devils színeiben (legtöbb passzolt yard a P4-ban) és habár azt hagyjuk, hogy milyen módon (többszörös tiebreaker összevezetésből jött ki szerencsésen a Duke), de ACC győzelemig vezette volt csapatát.

Nem csoda tehát, hogy a bajnoki döntőig menetelő Hurricanes lecsapott rá, hiszen az előző két szezonban bejött Mario Cristobal együttese számára a transzfer portálról érkező új irányító. Mensah magassága megfelelő az irányító poszthoz, ugyanakkor meglehetősen vékony, kell még rá izmot pakolni. Ezzel összefüggésbe hozható, hogy a karereje meglehetősen átlagos, ami miatt a nehezebb dobásokat kénytelen ignorálni. Leginkább a 40+ yardos dobások elengedésénél látszik ez a korlát, ha nem áll bele rendesen Mensah a dobásba, akkor ezeket a területeket nem igazán tudja hatékonyan megjátszani. Arm talentje ezzel szemben elég jó, tudja variálni a dobószögeket, és a touch dobásai is nagyon szépek, képes rendkívül precízen helyezni a bogyót.

Legerősebb képességei közé pontosságát, a blitzek elleni játékát (20 TD, 0 INT) és olvasási képességét sorolnám, még akkor is, ha utóbbiban még kell fejlődnie. On-target rátája az 5 és 15 yard közötti passzoknál tavaly a második volt Fernando Mendoza mögött, ebből is látszik, hogy a könnyű/közelebbi területeket célzó dobásokat ritkán hibázza el. Mozgásból is pontosan céloz, vezette az országot a mozgásból indított 10+ air yardos dobásokkal (16).

Egész pályás olvasásokat is láthattunk tőle szép számmal, ez pedig felkeltheti a profi csapatok érdeklődését, nem könnyű zavarba hozni őt rotálásokkal és rejtett coverage sémákkal. Főleg a keresztező útvonalak során villogott, jól érzi a zónahatárokat és rendszeresen úgy helyezi a lasztit, hogy az elkapója ki tudja zárni a védőt a labda útjából. Döntéshozatalban ugyanakkor még messze van a megfelelő szinttől, a labdaeladást ígérő játékainak százalékos arányában bottom 20-as volt P4 szinten. Mindez arra vezethető vissza, hogy hajlamos az alagútlátásra, jobban kellene manipulálnia a védőket a szemével.

Zsebmenedzselése és nyomáskezelése szintén felemásabb képet mutat. Kéeps fellépni a zsebbe a szélső pass rusherek elől, a pressure to sack rátája folyamatosan javult az idény folyamán. Az improvizációs ösztönei is jók, de nem kimondottan atletikus QB. A belső órája ugyanakkor túl lassan pörög (2,91 másodperces átlagos dobásidő) és mivel nem elég erős, ezért könnyen a földre lehet őt vinni. Nagyobb probléma, hogy a labdára is elfelejt vigyázni, amikor megütik, az elmúlt két szezonban 16 fumble-t vétett. Mindent egybevetve akkor lehet belőle egy második napos QB, ha a játék mentális elemében magasabb szintre lép, mert a fizikai adottságai mindenképpen adni fognak egy plafont a játékának.

Fun/kevésbé fun college QB-k, limitált NFL potenciállal

A következő kategóriában azokat az irányítókat találjátok meg, akiktől alapvetően nem számítok arra, hogy magasan draftolt játékosok legyenek (értsd első vagy második napos), sőt szinte biztosan nem vár rájuk hosszútávon profi karrier (esetleg csereként). Egyetemi szinten ugyanakkor képesek lehetnek korrekt vagy akár kiváló teljesítményekre is, de jellemzően erősen inkonzisztensek és a kifejezetten erős védelmek ellen meglátszódik az a plafon, amit nem fognak tudni áttörni.

CJ Bailey, NC State

Bailey felépítése alapján akár prototípus NFL irányító is lehetne, ugyanakkor jelenleg meglehetősen messze van egy profi QB szintjétől. Ennek ellenére vannak biztató jelek a felvételein, ugyanakkor ennél jóval több red flaget is felírhatunk a profiljába.

Bailey majdnem két méter magas, de nincs még 100 kiló se, mindenképpen erősödnie kell a közeljövőben. Karereje méreteihez képest nem kiemelkedő, képes meglőni a bogyót, de a labdahelyezését erősen rontja, amikor a kelleténél több erőt visz bele a passzaiba. Legerősebb képessége jelenleg a struktúrán kívüli játék, meg tudja hosszabbítani a playeket, és a negatív szitukból is ki tud hozni pozitív yardokat.

Az más tészta, hogy ilyenkor az első gondolata az esetek többségében a futás. Felsőteste neki is kellően rugalmas a sidearm passzokhoz, és ami szintén biztató, hogy alacsony a pressure to sack rátája (13,8%), ami részben atletikusságának, részben annak köszönhető, hogy szűkülő zsebből is el tudja még engedni a passzokat.

Játékának többi elemében azonban rengeteget kell még fejlődnie ahhoz, hogy magasabb szinten beszélhessünk róla. A dobómozdulata például teljes mértékben katyvasz, a lábfeje, a válla és a csípője gyakran három különböző irányba néz, ami miatt borzasztóan pontatlan, főleg a mélységi és a középtávoli zónákban.

Olvasásban és összességében a védelem mozgásának felismerésében kezdetleges szintet üt meg. Gyakran nem veszi észre az üres célpontokat a koncepción belül és inkább a checkdownt dobja meg, vagy eleve eldönti, hogy kit fog keresni a labdával, és simán bedobja a bogyót szorosan őrzött területre is.

Vannak villanásai a coverage rotálások észlelésében, ugyanakkor pl. a pálya közepét rendkívül kevés alkalommal támadja. Fejlődése érdekében bölcsen tenné, ha megpróbálna erősebb programhoz transzferelni 2026 után, de ehhez már idén muszáj lenne életjeleket mutatnia a játék mentális részében is.

Kevin Jennings, SMU

Jennings és csapata a 2024-es rájátszás szerepléssel záruló szezont követően visszafogottabb idénnyel rukkolt elő 2025-ben, ettől függetlenül még mindig a konferencia élmezőnyébe tartozik az SMU irányítója. Jennings egy igazi dual-threat QB, aki a földön és a levegőben egyaránt képes szállítani a nagy játékokat (habár tavaly kevesebbet futkorászott a megszokottnál).

Kreatív és dinamikus QB, aki képes improvizálni, de ha kell tiszta zsebből is megbízhatóan teljesít. A nyomásra azonban erősen érzékeny (habár még így is átlag feletti az ACC-ben), pressure to sack rátája minden évben rosszabb lett. Pozitív még, hogy a mélységi zónákat is előszeretettel támadja, tavaly 1174 yardot hozott össze mély passzokból (első az ACC-ben), nála csak az imént elemzett Bailey szerzett több yardot passzkísérletenként a 20+ yardos átadások során.

Legnagyobb problémája, hogy túl sok hibát vét, amikor képes limitálni a turnoverek számát, akkor 14-3 a Mustangs mérlege Jennings irányításával, de ha kettőnél több eladott labdája van, akkor csak 50 százalékos a gárda mérlege. Az elmúlt két idényben 31 turnovert érő játéka volt, és amíg nem tud ezen javítani, addig továbbra is be fognak csúszni fájó vereségek.

Noah Fifita, Arizona

Fifita a konferencia legtapasztaltabb karmesterei közé tartozik, immáron negyedik kezdő évére készül a Wildcats színeiben. Tavaly Tetairoa McMillan távozása ellenére is karriercsúcsot állított fel passzolt yardokban, és különösen a szezon második felében futballozott ihletett formában.

Ráadásul nem mondható konzervatív karmesternek, ő szerezte a legtöbb nagy értékű dobást a Big 12-ben tavaly és ő volt a legpontosabban passzoló QB is a konferenciában, ráadásul mindezt alacsony hibaszázalékkal hozta össze (turnovert érő játékok rátája 1,9 %, ami kiváló mutató).

Tiszta zsebből és zónázás ellen is kiváló mutatókat produkált, habár azt fel kell neki róni, hogy sokáig tartogatja a labdát. Végül, de nem utolsó sorban ki kell emelni, hogy Fifita minden tapasztalata ellenére átlag alatti termete miatt a profik között vélhetően nem vár rá fényes karrier.

A jövő potenciális szupersztárja

Jaron-Keawe Sagapolutele, California

Múlt héten már esett szó két másodéves irányítóról, akik alapvetően korrekt módon mutatkoztak be első egyetemi évükben, de a California üdvöskéje messze elhomályosította őket pazar újonc idényével. Tavaly 28 nagy értékű dobással hetedik volt országos szinten, és egyetlenegy P4 irányító sem ért el nála több sikeres passzt 20+ yardos dobások során 2025-ben.

Bombaerős karjának köszönhetően könnyedén támadja a mélységi zónákat, ami pedig különösen impresszív volt, hogy mennyire mértani precizitással helyezte a labdákat (főként a back shoulder dobásoknál lehetett ezt megfigyelni), rendszeresen szépen üresre területre vezette a célpontjait.

Ugyanakkor a döntéshozatalát mindenképp optimalizálnia kell sophomore évére, hiszen húsz labdaeladást ígérő játékot jegyezhettünk fel neki. Ráadásul hajlamos egymás után többet is hibázni, a vereségek alkalmával hét interceptiont szórt, míg a győzelmek alkalmával csak egyet. Kíváncsian várom, hogy második szezonjában képes lesz-e a szintlépésre.

Exit mobile version