Egyetemi irányító körkép 2026 – SEC
Kevesebb, mint három hónappal a 2026-os egyetemi futballszezon startját megelőzően eljött az ideje annak, hogy megkezdjük felkészülésünket a következő college foci idényre. Akárcsak tavaly, idén is az irányító poszt képviselőit mutatom be nektek először, elsősorban a jövő évi draftra potenciálisan érkező irányítókra fókuszálva, de nem feledkezem meg azokról az irányítókról sem, akik a profik között vélhetően nem lesznek kezdők, de egyetemi szinten csapatuk húzóemberei lehetnek az előttünk álló szezonban. Kezdjük a szezonfelvezető sorozatot az SEC-ben pallérózódó fiatal karmesterekkel.
Draft szempontból érdekesek
Arch Manning, Texas
Manning, mint a leghíresebb irányító család legújabb generációjának képviselője már tavaly nyáron is mérhetetlen hype-ot kapott az idényt megelőzően, holott korábban csak 90 passzkísérletet láthattunk tőle egyetemi szinten. Az óriási nyomásnak meg lett a böjtje, Arch első kezdő idénye a Longhorns irányítójaként rémálomszerűen kezdődött, első 6 mérkőzésén 14 labdaeladást ígérő játékot mutatott, ami a legtöbb volt a P4 irányítók között. Ugyanakkor a szezon második felében rengeteget javult a döntéshozatala, csak kettő játék során állt fenn a labdavesztés kockázata nála ebben az időszakban.
Arch Manning on a 2nd quarter TD drive vs. Michigan pic.twitter.com/CMzJvtIWs4
— Nate Tice (@Nate_Tice) January 5, 2026
Manning prototípus felépítéssel rendelkezik az irányító poszthoz (6’4″, 225 font), három legerősebb képességeként a mentális feldolgozókészséget, a zsebmenedzselést és az atletikusságot emelném ki. Amikor a támadófala elég időt biztosít a számára, akkor rendkívül tisztán olvassa a védők mozgását, emellett kellően agresszív a döntéshozatala, és az idény második felében a labdára is megtanult jobban vigyázni. A felvételeken több olyan játékot is lehetett látni, amikor visszaért a második vagy akár harmadik olvasására is, nagyon szép backside dobásokat is láthattunk tőle. Időnként azért fel lehet róni neki, hogy lassan jut el egyik célpontjáról a másikra, valamint a pálya közepét célzó passzok elengedésénél is hajlamos hezitálni.
Manning 2025-ben a tűzben edződött, 165 alkalommal került nyomás alá (hatodik legtöbb az országban), így nem csoda, hogy fő erényei közé tartozik a nyomás kezelése. Annak ellenére, hogy a támadófala lyukasabb volt, mint egy ementáli sajt, Manning teljesen vállalható, 13,3 % pressure to sack rátát ért el. Pozitív, hogy keményen beleáll a dobásokba, akkor is, ha éppen egy méretes ütést kap, és a zseben belül rendszeresen megtalálja azt a területet, ahonnan még el tudja indítani a lasztit.
Yeah man…
The pocket movement, the sack avoidance, the feet reset, the layered throw. pic.twitter.com/oDWhAI1uhj
— Cory (@fakecorykinnan) April 28, 2026
Erőteljes felépítésének köszönhetően ki tud törni a sackekből, és hiába ragadják meg a védők a lábát, ez nem akadályozza meg abban, hogy el tudja passzolni a bogyót. Azokban az esetekben, amikor nincs üresen célpontja, akkor pedig elegendő sebességgel és jó látásmóddal rendelkezik ahhoz, hogy a földön is veszélyt jelentsen (6,5 yard per labdacipelés, 10 futott TD).
Térjünk rá most a játékának gyengébb/javítást igénylő elemeire, de még előtte egy semlegesebb szekcióval, a karerejével/kartehetségével folytatnám Arch bemutatását. Tiszta karerejét a jó (B/B+) szintre tenném. Azokban az esetekben, amikor kellő sebességgel és egy szűk ablakba kell bedobni a bogyót, akkor azért érződik az elit karerő hiánya (nincs meg az a bizonyos spirál a dobásaiban). Ugyanakkor a dobások rétegeléséhez és a kellő finomságot (touchot) igénylő passzok kivitelezéséhez fenomenális érzéke van. Karja kellően rugalmas, a labdát pedig olyan villámgyorsan engedi el, mint egy ostorcsapás.
A legtöbb kritikát jelenleg a pontosság kapcsán lehet neki felróni. On-target rátája alsó 20 százalékos volt 2025-ben, és ami különösen érdekes/aggasztó, hogy a rövid és középtávoli dobásokkal szenvedett meg leginkább. Egyszerű screen/swing passzoknál ezen a szinten elvárás, hogy telibe találd a célpontot, így az elkapó bármiféle alkalmazkodás nélkül azonnal meg tud indulni előre. Manningnél túl sokszor nem sikerült ez tavaly, míg a középtávoli dobásoknál a pálya középső területén számtalan túldobást láthattunk tőle.
Mozgásból eleresztett dobásoknál is teljesen kétarcú: jobbra pontos (20/27), balra borzasztó pontatlan (5/19). A nyomás hatására gyakran teljesen szétesik a lábmunkája, amiből aztán nagyon csúnya homályokat ereszt el. Ráadásul a szezon elején hajlamos volt erőltetni a sidearm passzokat, ami 10 leütött passzhoz vezetett, ez magas irányítónál egyszerűen megengedhetetlen. Egy területen lehet dicsérni a pontosságát: emberezés ellen a pálya szélére tartó középtávoli dobásoknál képes tűpontosan célozni.
Manning első kezdő évén van túl, és ehhez képest a szezon második felében több alkalommal is megcsillogtatta, hogy miért tartják sokan 1/1 várományos irányítónak. A pontosságbeli problémákat ugyanakkor mindenképpen ki kell küszöbölnie, és azon se lepődnék meg a Manning család hozzáállását ismerve, ha Arch csak 2028-ban jelentkezne a draftra.
Arch esetében csak akkor merülhet fel az idei szezont követően a draft, ha Heisman dobogója lesz.
Én tovább megyek, szerintem csak akkor, ha bajnok lesz a Texas.
Az talán erős, merhogy a nagybácsik se voltak bajnokok. Peyton pl. akkorát égett az uccsó Orange Bowl meccsén, hogy namég. Eli legalább megnyerte szezonvégi Cotton Bowl-t, de azért ő sem vigéckedett annyira az utolsó szezonjában, mert három vereségük is volt. Szal a kölyöknek sem kell nagyot produkálnia ahhoz, hogy legendát csináljanak belőle a drafton. Elég, ha csak odaér a Heisman top 3-5. helyezettje közé és a neve majd eladja.
Az első Manning videóban az elkapó nem volt felhőtlenül boldog attól a td passztól
Mai napig nem értem ezt az “alulméretezett” jelzőt. Több olyan nagyobb NFL irányító is volt/van akik nem nőttek hatalmasra ès mégis szenzációs játékokat csináltak…
Pl. a pár napja visszavonult Wilson. Ahhoz képest, hogy “nem látott ki a falemberektől, mert alacsony” legjobb napjaiban az egyik legpontosabb QB volt, és jó volt nézni a játékát.
Vagy például Drew Brees. Korszakának nagyjai közül (Peyton Manning, Tom Brady, Aaron Rodgers, Ben Roethlisberger…és mèg sorolhatnám) ő volt szerintem a legalacsonyabb irányító a ligában. Mégis ő volt a legpontosabb mind közül. És örülök neki, hogy úgy nőttem fel, hogy láthattam sok mèrkőzèsét, mert fenomenàlis volt sokszor.
És még a mai fociban is vannak, akik nagyon jó teljesítményt nyújtanak ès nem égimeszelők.
A kivétel erősíti a szabályt, az alacsonyabb irányítók egyszerűen mindig hendikeppel indulnak. Minden Breesre és Wilsonra jut egy Bryce Young, Johnny Manziel, vagy elég csak Paviára gondolni, aki ugye UDFA lett. De ha régebbre megyünk vissza akkor Colt McCoy vagy Pat White is jó ellenpélda, ők egyetemen nagy sztárok voltak. Az alulméretezettben meg ugye nemcsak a magasság van benne, hanem az is hogy általában vékonyabbak ezek az irányítók, rosszabbul bírják a gyűrődést. Ha persze van egy alacsony irányító, aki atletikus vagy a karereje nem limitálja (pl. Kyler Murray, de Wilson is ilyen volt) akkor van esély, de ez a ritkább.