Miért nem lett dinasztia az 1985-ös Bearsből?

Ha megkérdezünk egy NFL történészt melyik volt a valaha volt legjobb Super Bowl győztes csapat, akkor valószínűleg vagy az 1972-es Dolphinst vagy az 1985-ös Bearst fogja mondani. Előbbi veretlenül zárta a szezont, utóbbinak ugyan volt egy veresége, de rengeteg statisztikában jobb volt a Dolphinsnál. Mégis, míg a Dolphins képes volt még legalább egy Super Bowlt nyerni, addig a Bears nem. Sőt még csak a nagydöntőbe sem jutott vissza. Mi történt? Hogy lehet, hogy minden szempontból a liga valaha volt legjobb csapata nem tudta megismételni a sikert?

Friss vér

Az okok megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben, egészen 1982. januárjába, mikor is a Bears tulajdonosa, George Halas egykori játékosát, Mike Ditkát nevezte ki vezetőedzőnek. Ditka TE-ként játszott előbb Halas kezei alatt, majd később a Cowboysszal nyert Super Bowlt is. Nagy álma volt, hogy ezt a sikert edzőként is megismételhesse, és annyira szerette volna ezt, hogy maga kereste fel Halast, hogy szeretne a Bears edzője lenni.

Ditka minden szempontból Halas embere volt, és a tulajdonos teljes bizalmát élvezte. Másét azonban nem. A Halas család többi tagja nem rajongott Ditkáért, a segédedzők sem, és kezdetben a játékosok sem. Idővel a játékosok bizalmát sikerült elnyernie, másét azonban nem. Legfőképpen a védőkoordinátor Buddy Ryannel volt állandó összetűzése. Noha nem szerették egymást, de mégis működött a kapcsolatuk. Ditka elsősorban a támadókért felelt, Ryan pedig a védelmet irányította. És tette ezt a legnagyobb sikerrel.

Ryan a ’80-as évek elején egy olyan védelmi sémát épített ki, ami valóságos rémálmot okozott az ellenfelek irányítóinak. A „46-os védelem” becenevet viselő séma lényege a nyomás volt. Lényegében, aki csak pályán volt, azt az irányítóra küldte Ryan. A támadófal persze egy részüket fel tudta tartóztatni, de annyian jöttek egyszerre, hogy valaki biztosan átjutott rajtuk. Ez könnyen félre is mehetett volna, de ekkor már olyan játékosok voltak a védelemben mint Mike Singlatery (LB), Steve McMichael (DE) vagy Richard Dent (DE). Ők olyan gyorsak és fürgék voltak, hogy az irányító nem tudott elég gyorsan reagálni arra a nyomásra, ami felé jött. Ha el is tudta dobni a labdát, biztosan megütötték őt. És minden egyes ütés után egyre jobban kezdte elveszíteni az önbizalmát, ami után jöttek a hibák.

A védelem olyan erős volt Chicagóban, hogy egy közepes támadósor is elég lett volna egy Super Bowl runhoz. Csakhogy ez a támadósor nem mindig volt meg. Ugyan a Bearsnek volt egy szupersztár futója Walter Payton személyében, de irányító poszton rendre problémákba ütköztek.