Legendás egységek, legendás becenevek – II. rész

Folytatjuk sorozatunkat, melyben olyan legendás egységeket mutatunk be, melyek egy legendás becenevet is kaptak, ami meghatározta az identitásukat. Legutóbb a ’60-as és ’70-es évek egységeit vettük végük, most rákanyarodunk a ’80-as évekre, és mindenre, ami utána jött.

8. Hogs – Disznók

Redskins ’80-as és ’90-es évek

Az élet néha furcsa identitást ad egy-egy csapatnak. A Washington szurkolók a ’80-as és a ’90-es években disznóorrokal az arcukon vonultak ki a meccsekre, és a különböző sálakon/zászlókon is rendre egy disznó képe jelent meg a hivatalos logó helyett. Ennek pedig az volt az oka, hogy a támadófalat mindenki csak úgy becézte: „Disznók”.

Ezt a becenevet az a tény adta, hogy az egység mind az öt tagja nagy testű volt. Olyan nagy, hogy közösen 620 kilót nyomtak. Olyan “súlyosak” voltak mint egy disznó. Ezt az elnevezést egyébként először az OL edzője, Joe Bugel használta az edzőtáborban, mikor meglátta milyen termetesek a játékosai. Ezt sokan sértésnek vették volna, de a falembereknek megtetszett ez az elnevezés, és rövidesen a szurkolók között is népszerű lett.

Az egység tagjai az alábbi játékosok voltak:

Joe Jacoby (LT 66) – Russ Grimm (LG 68) – Jeff Bostic (C 53) – Mark May (RG 73) – George Stark (RT 74)

A disznók legnagyobb meccse az 1982-es NFC döntő volt, ahol végig dominálták a line of scrimmage-et a Cowboys ellen. A meccs végén a Redskinsnek csak le kellett futtatnia az órát, és Russ Grimm azt kérte mindig ugyanazt a futást hívják be, ami felé megy. Így is lett, és ugyanabba az irányba futottak újra és újra, mindig sikerrel. Egy ponton Grimm már át is szólt a túloldalra a játék előtt, hogy figyeljenek, mert az ő irányába jön majd a futás. És a Cowboys így sem tudta megállítani őket.

A Disznók mögött számos futó iramodott meg, és féltucat irányítót is védelmeztek. Míg a Disznók alkották a támadófalat, a Redskins 4 Super Bowlt játszott, amiből hármat meg is nyert (tette mindezt 3 különböző irányítóval).

9. Killer B(ee)s – Gyilkos Méhek