Mi történik Európában? – Féltávnál az alapszakaszok

Nagyjából féltávhoz érkezett a két európai top liga alapszakasza (az EFA már túl is van ezen, az AFLE esetében még csak közelítenek a szezonfelezőhöz a gárdák), így itt az ideje, hogy ránézzünk, hogyan is teljesít ez a két új bajnokság, és azon belül is, hogyan teljesítenek a résztvevő csapatok?

A European Football Alliance (EFA) a várakozásoknak megfelelően valóban a minőségibb bajnokság lett a másik ligával szemben, de mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek – sőt, én személy szerint egy kicsit csalódott is vagyok. Mert arra azért lehetett számítani, hogy itt is lesznek jobb és rosszabb csapatok, de jelen állás szerint semmit sem kaptunk meg abból az ígéretből, hogy az itt induló hat gárda majd nagyon közel lesz egymáshoz játékerőben. A hat csapatot ugyanis könnyen el lehet különíteni három kategóriába, három szintre, és ahogy most a liga áll, a szintek között nincs átjárás; szoros meccseket csak a szinteken belül kaphatunk.

A két éllovas

Munich Ravens (6-0)
A lejátszott 6/10 alapszakasz mérkőzés után a München hibátlan mérleggel vezeti a bajnokságot – igaz, a csapat közel sem hibátlan, a Nordic Storm ellen például nagy szerencsére is szükségük volt a fordításhoz. Mindazonáltal a keret nagyon rendben van, Russell Tabor irányítót a liga egyik legjobb fala védi, és még a cserék között is olyan fegyverekkel rendelkezik a bajor gárda, akik máshol kezdők lehetnének. Főleg a földön domináns a csapat, akár Justus Seelig akár Justin Rodney fut, de közben náluk van a liga legjobb elkapó triója, így a levegőben is bármikor tud mozogni a labda. A védelembe már inkább bele lehet kötni, hiába ugyanis a remek nevek, több érthetetlen kapitulációjuk is akadt már (kisebb csapatok ellen is); ennek ellenére jelenleg a München a liga legjobb csapata.

Nordic Storm (5-1)
Az EFA másik óriása a Koppenhága, akik egy darab balszerencsés müncheni vereséget leszámítva magabiztos döntő résztvevőnek tűnnek már most. Jadrian Clark toronymagasan vezeti a ligát minden létező irányító statisztikában, ugyanez igaz a brit futó Glen Toongára valamint az amerikai elkapó Brendan Beaulieu-re; ha a támadófal még tudna javulni, akkor nehéz lenne megmondani, ki fogja majd megállítani ezt az offense-t (spoiler: senki). Nagy panasz a védelemre sem lehet, messze ők kapják a legkevesebb pontot a ligában; hogy a München ellen összejött pár betli, az pedig a sport része – augusztus 8-án Dániában készülhetnek a visszavágásra a top rivális ellen. És jelenleg azt mondanám, elsöpri a Vihar a Hollókat.

A középház két csapata

Frankfurt Galaxy (3-3)
Épp előző hétvégén nyert idegenben a Galaxy a Musketeers ellen, így adja magát, hogy ők álljanak jelenleg a tabella harmadik helyén. Az újonc QB Ethan Garbers jól teljesít első szezonjában, még úgy is, hogy egyrészt pocsék támadófal őrzi őt (ahol állandóan cserélgetik az embereket), másrészt futójátéka se nagyon van a csapatnak. Szerencsére az elkapók ki tudják őt segíteni, az amerikai Brevin Easton kiválóan érzi az összhangot a fiatal QB-val. Mégis, sokszor a védelem viszi előre a gárdát, ahol minden egység jól teljesít (jelenleg a Frankfurté a liga 2. legjobb védelme), de külön is érdemes kiemelni a finn Chris Mulumbát, aki magabiztos előnnyel vezeti a ligát zsákolásokban (7 sack).

Paris Musketeers (3-3)
Szegény Párizs, úgy néztek ki szezon előtt, hogy ők lehetnek azok, akik leginkább beleszólnak a München és a Koppenhága csatájába, de jelenleg a realitás számukra ez a negyedik hely. Zach Edwards, a legendás irányító visszatérése közel sem sikerült szépre, a támadófal előtte nem túl acélos, a legjobb elkapója (az amerikai Austin Mitchell) a szezon végére „talán” vissza tud majd térni egy súlyos sérülésből; és ugyan nem rossz a futás, és vannak jó célpontok is, de nem akar működni ez az offense. A szezon előtt akár ligaelitnek várt védelem ugyan nem rossz, de közel sincs ahhoz a jó formához, amire számítani lehetett tőlük. Nagy pálfordulás kell Jack Del Rio legényeitől, ha bármi is el akarnék még érni a szezonban.

A két alsóházi gárda

Prague Lions (1-5)
Papíron szerintem rosszabb csapat a Prága, mint az Innsbruck, de az első összecsapásukat a csehek nyerték, így érkezzenek most ők. Jaylon Henderson mindig is egy szaladgálós irányító volt (idén is hozza a számokat a földön szépen), ennek ellenére a levegőben is jobban mutat, mind korábban – pechére viszont hiába jönnek a yardok, ha amúgy a pontosságával továbbra is nagy gondok vannak. William Patterson amerikai elkapó próbálja a hátán vinni a támadósort, de mellé nem nőttek fel a többiek, és a közepes támadófal miatt a futójáték sem olyan eredményes, mint korábban volt. Nagy eséllyel a csehek védelme a legrosszabb a ligában idén, a pár kiemelkedő név közül a szerb Aleksandar Borkovicot érdemes megemlíteni, aki megtartotta a tavaly Fehérvárott mutatott kiváló formáját, és idén is termeli a végtelen szerelést.

Raiders Tirol (0-6)
A szegény, jobb sorsra érdemes Innsbruck egy őrült meccsen kapott ki a Prágától, így a hat csapatból csak a hatodik helyre fértek fel. Az újonc Steven Krajewski irányító próbálkozik, de gyenge előtte a fal, ő is nagyon hektikusan játszik, és fegyverei sem nagyon vannak; az amerikai WR Aaron Jackson meccseket is hagyott már ki sérülés (valamint a pletykák szerint pénzügyi gondok) miatt, és ugyan mindig is futásorientált csapat volt a Tirol, se Lukas Haslwanter se Tobias Bonatti nem tud ilyen fal mögött kiegyensúlyozottan teljesíteni. A védelemnek vannak ugyan jobb pillanatai, de ez nem sokra volt elég eddig, ráadásul passzsiettetéssel szinte nem rendelkeznek, ami alapjaiban veszi el ennek a defense-nek az élét.

Az American Football League Europe (AFLE) viszont minden szempontból hozza a szezon előtt elvártakat: egy csapat olyan szinten kiemelkedik, hogy valószínűleg ők Európa legjobb gárdája, továbbá ketten vannak, akik még érdemi (rájátszás) szinten tudnak teljesíteni, és a maradék 4-5 csapat pedig nagy eséllyel egy osztrák ligában sem szerepelhetne a legjobbak között. A 12 mérkőzéses alapszakaszból vannak, akik még csak ötöt, többen már viszont 6 meccset játszottak le, itt is fussuk át röviden, miket tapasztaltunk eddig, és mit várhatunk a továbbiakban.

A Bécs

Vienna Vikings (6-0)
Európa valószínűleg legjobb csapata, minden poszton EU és nemzetközi elit játékosokkal, őszintén, nehéz róluk értelmes összegzést írni, mert általában félidőtől már minden poszton a cserék cseréi vannak a pályán. Ben Holmes QB ha yardokban nem is, minden másban kiemelkedik a mezőnyből, Karri Pajarinen továbbra is egy élfutó Finnországból, Yannick Mayr osztrák WR fél meccsnyi teljesítmény mellett is top5 WR. Rengeteg nevet fel lehetne még sorolni, de minek; ahogy szezon előtt is láttuk, a Vikings létrehozott magának egy ligát, amit toronymagasan kell megnyerniük – és meg is fogják nyerni tükör simán.

Akiknek a dobogón a helyük (2 csapat)

Rhein Fire (4-1)
A liga második legjobb csapata a korábbi ELF rekordbajnok Duisburg, és jogosan vannak ezen a helyen, a labda mind a két oldalán jól működnek (EFA nyelvre fordítva ott valószínűleg a 3. legjobb keret lennének). A friss kezdő QB Kenji Bahar nem hibátlanul, de jól teljesít, működik előtte a fal, Jonathan Scott vezetésével ütős a futójáték, a Kaylon Geiger + Harlan Kwofie elkapó páros pedig akár a Bécs csapatába is beférne. Piszok erős a védelem is, minden szempontból jogos tehát a Rhein Fire számára a második hely – a Vikings után persze.

Wroclaw Panthers (5-1)
Kellemes meglepetés a lengyel gárda, akik közelebb vannak a Duisburghoz, mint azt eredetileg vártam volna. Jameson Wang a tavalyi, frankfurti teljesítmény után egy gyengébb környezetben is bizonyítja, hogy egy remek irányító (ebben nagyjából egyedül az amerikai Michael Harley segíti őt ki), míg a csapat korábbi erőssége, a korrekt támadófal és a jó futójáték továbbra is a stabilitást jelenti, ha a földön próbál haladni a labda (a lengyel futó Dawid Brzozowski a liga legeredményesebb RB-je jelenleg). A védelem ugyan nem hibátlan, de a lengyel mag bőven tud hozni egy olyan teljesítmény, ami fel tud nőni a támadókhoz, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a Wroclaw legyen az AFLE harmadik ereje.

A rájátszás határán (2 csapat)

Paris Lights (2-3)
Na itt már van egy nagyobb minőségi ugrás – mégis, a párizsi csapat egy kellemes meglepetés idén. Na mondjuk nem a támadósoruk miatt; Evan Hillock egy gyenge irányító, a nem létező elkapók se segítenek neki, cserébe legalább földön tudnak haladni egy korrekt támadófal és a remek francia futó Armand Soulerot segítségével. Ahol már többet tudott mutatni a Lights, az a védelem és a speciális egység; JJ Hopp kiemelkedő visszahordásainak köszönhetően sokat van a gyenge offense FG távolságban, míg a defense mindig odateszi magát; képesek folyamatosan meccsben tartani a támadókat. Furcsa csapat ez a Paris Lights, de működnek annyira, hogy odaérhetnek egy PO 4. helyre.

Berlin Thunder (2-4)
Jaj, a Berlin… Hogy lehet egy csapat ennyire disszonáns? Néha elképesztő játékot mutatnak, néha meg ők a liga legrosszabbjai. Jakeb Sullivan még mindig egy kiemelkedő QB (passzolt yardokban vezeti a bajnokságot), nagy segítség neki a tavaly az Enthronerst a hátán cipelő WR, Jon Cole, de idén végre van futójáték is a felemás fal mögött a korábbi Surge játékos, Tomiwa Oyewo-nak köszönhetően – a pontok mégse jönnek úgy, ahogy kellene. Igaz, nehéz is a sorsolásuk, de ettől még borzaszót nézni, mennyire képesek mindent elrontani a pontszerzés kapujában (lásd Sullivan eladott labdái). A védelem is vegyes képet mutat, bár itt inkább az a jellemző, hogy a középgyenge teljesítmény fejelik meg néha pár megvillanással. Jelentős előre lépésre lenne szükség a szezon második felében a Berlintől, hogy valós rájátszás esélyesként lehessen velük számolni.

A nem jó trió

Alpine Rams (1-4)
Szezon előtt nagyok voltak ez elvárások a Biellel szemben, jól nézett ki a svájci mag, az importok, az edzői stáb. Majd szinte mindennap érkezett hír távozókról, folyamatosan cserélődő importokról, semmiből lelépő főedzőről… Így nagyon hamar kiderült, hiába vannak biztató oldalai a csapatnak, a folyamatos fluktuáció miatt nem sokat lehet tőlük várni. Amiben lehet reménykedni, hogy a szezon második felében már együtt marad a csapat, Seth Morgan irányító már nem lesz lecserélve, Kevin Kaya is folytatja a jó szériát elkapásoknál, feljavul a futás, és a védelem is tudja tartani az amúgy korrekt szintet; és akkor még visszatérhetnek a szezon előtti várakozások, és lehet esély arra, hogy felvegyék a verseny a Paris Lights-cal az utolsó rájátszás helyért. De most még nagyon nehéz kézzel fogható tényeket írni róluk.

London Warriors (2-4)
Nem volt botrányoktól mentes a londoni csapat kalandja az AFLE porondján: az első mérkőzésük előtt még a csapat felét sem tudták hivatalosan bejelenteni, azt se lehetett tudni, hol játsszák majd a nyitó mérkőzésüket, és jelen állás szerint máig nincsen hivatalos hazai stadionjuk – nem a legszebb startja ez az első nemzetközi porondra kilépő brit csapatnak. Ennek ellenére tudtak mutatni meglepő dolgokat; Karé Lyles amerikai irányító a jobbak közé sorolható (ha nem vesszük a fumble gondokat), és Andy Owusu futóval, valamint Kevin Laryea elkapóval korrektül tudják mozgatni a támadósort. Ahol még sokat lehetne fejlődni, az a védelem; még a gyenge csapatok ellen is nyeli a pontokat a London defense, így pedig sokszor egyszerűen túl nagy kihívás elé állítják a támadósorukat. Mindenesetre, nem lehet azt mondani, nincs potenciál a Warriorsban a jövőre nézve.

Firenze Red Lions (0-5)
A legszebb város, a legrosszabb csapat. Még Olaszországból sem tudták a Vörös Oroszlánok a legjobb játékosokat átcsábítani, így lényegében a kezdetektől borítékolható volt, hogy nem számíthatnak majd túl nagy sikerekre – és ez be is vált, a csapat legnagyobb eredménye eddig, hogy 34 pontot is tudtak szerezni a London ellen (igaz, 44-et kaptak). Ráadásul relatíve friss hír, hogy lecserélik nagyjából a teljes US import állományukat, irányítótól kezdve WR1-en át mindenkit, így nehéz kiemelni bárkit is (pedig még a korábbi Enthroners DB, Szőllősi Szabolcs is pályára lépett náluk, amíg sajnos meg nem sérült). Jelen keretek között nagyon nehéz bármi jövőt jósolni a Firenzének.

És így a végére is értünk a féltáv áttekintésnek! Emlékeztető, hogy az EFA meccsei ingyen elérhetőek a liga YouTube csatornáján https://www.youtube.com/@EuroFootballAlliance , valamint tudom javasolni az FK Discordra csatlakozást is, ahol a meccsek kibeszélése és „közös” nézése mellett a fogadási tippek is aktívan pörögnek! Következő EU cikkel várhatóan egy hónap múlva jelentkezem, amikor is már látszódik, kikre számíthatunk a rájátszásokban.