Egy héttel ezelőtt elkezdődött az egyetemi futball 2026-ös idénye, így ismételten jelentkezik a szokásos szombati college focis cikkünk, megújult névvel és új rovatokkal! A College Checkdown első részében visszatekintek a nulladik forduló eseményeire, megválasztom a hét irányítóját, támadóját, védőjét és újoncát, a playbook rovatban kiemelem nektek a forduló legjobb edzői hívásait, végül beharangozom az előttünk álló hétvége legfontosabb mérkőzéseit.
A hét irányítója
Davis Warren, QB, Stanford Cardinal
Lehet, hogy Jayden Maiava (USC) és Beau Pribula (Virginia) teljesítményére jobban felkapták az emberek a fejüket, de Maiava és csapata komoly tehetségfölényben volt a San Jose State ellen, így hiába játszott szinte tökéletesen, azt gondolom, hogy ez volt az elvárható. Pribula jelölésén sokat morfondíroztam, de végülis úgy voltam vele, hogy 11 passzkísérlettel azért meredek lenne őt választani. Ettől függetlenül hiba nélkül, sallangmentesen (9/11, 155 yard, 2 TD) oldotta meg a feladatát, a földön pedig egyenesen tarthatatlan volt (15 futás, 110 yard).
Warrentől azonban sem jómagam, sem a kinti szaksajtó nem várt túl sokat, különösen annak fényében, hogy 2024-ben a Michigan irányítójaként botrányosan gyenge volt. A szezon előtti ACC rangsorokban a Stanford rendszeresen a bottom 3 csapat között szerepelt, tehát nem lehet azt állítani, hogy Warrent jövendőbeli NFL-játékosokkal tűzdelt kisegítő személyzet támogatná.
Ennek ellenére Warren remekül mutatkozott be a Stanford színeiben (22/34, 310 yard, 1 TD), holott a társak egyáltalán nem könnyítették meg a dolgát. Az elkapói négy passzát is elejtették, a fal pedig tíz nyomást is engedett, Warren azonban mindegyikből kimenekült és egyetlenegy alkalommal sem hagyta hogy földre vigyék őt a Hawaii védői. Két nagy értékű passz mellett nem írhattunk fel a neve mellé labdaeladást ígérő dobást, ráadásul a második legmagasabb kiigazított passzpontosságot érte el a fordulóban, úgy, hogy majdnem 10 yard volt az átlagos passzmélysége.
Warren története rendkívül inspiráló, hiszen középiskolás korában sikerrel győzte le a leukémiát, ami után kemény munkával küzdötte vissza magát az élvonalbeli egyetemi futballba. A Michigan egyetemen ösztöndíj nélküli játékosként (walk-onként) is ki tudta harcolni magának a kezdő posztot, és ugyan a 2025-ös szezont egy súlyos térdsérülés miatt teljesen ki kellett hagynia, ennek ellenére nem adta fel, a Stanford irányítójaként pedig még egyszer odateheti magát és bizonyíthatja, hogy helye van egy P4 csapat kezdőjében. Nyilván az ellenfél limitált ereje miatt helyén kell kezelni ezt a teljesítményt, de elsőre nem volt rossz.
A hét támadója
Monroe Mills, RT, Virginia Cavaliers
