Meglepetések és csalódások 5 forduló után
Az alapszakasz harmadához közeledünk, ahol végső esélyesekről még badarság lenne beszélni, ellenben a szezon előtti elképzeléseink nagy része körvonalazódott, így meg lehet vitatni mi az ami meglepett minket, és mi az, ami csalódást okozott.
Meglepetések
Kezdjük a pozitív dolgokkal, ahol az elvárásaimoz képest alaposan rámcáfoltak az eddig látottak.
Lesajnált támadósorok tündöklése
Van pár offense, amit a szezon előtt semmibe vettünk, vagy minimum kétkedve fogadtuk az offseason változásokat, ehhez képest ligaelit teljesítményt nyújtanak. Az első aki adja magát az a Colts, ahol egyrészt Shane Steichen vezetőedzőtől kell bocsánatot kérni. Az Eaglestől érkező támadókoordinátortól azt várták, hogy reprodukálja a Super Bowl résztvevő Sasok bombaerős támadósorát Indianapolisban, de ez két évig elmaradt. Az 1/4-re draftolt Anthony Richardsonnal ez az offense pocsék volt, a várva várt futótandem Jonathan Taylorral meg szinte sosem valósult meg, cserébe minden szinten egyre rosszabbul nézett ki ez a támadósor.
Aztán jött Daniel Jones, aki kiszorította a riportok szerint “fej-fej melletti küzdelemben” Richardsont, és a támadósor szárnyra kapott. A támadófal újjászületett, Jonathan Taylor ismét a reneszánszát éli és az Év Támadója díjra is pályázik, Jones pedig MVP beszélgetésekben szerepel öt forduló után, nem alaptalanul. Úgy tűnik csak a megfelelő emberre volt szüksége Steichennek, a Colts pedig halad az AFC első kiemelése felé – szürreális mondat.
Hasonlóan borúlátók voltunk a Seahawks offense kapcsán is. Már Klint Kubiak kinevezése is komoly beszédtémát adott, hiszen a Saintsnél látottaktól nem voltunk elalélva. Én bár szimpatizálok a Kubiak klánnal, nem gondoltam volna, hogy a tavaszi jövés-menések után ebből ez jön ki. Szinte teljesen lecserélték a passzjáték kulcsfiguráit, elcserélték Geno Smith-t és DK Metcalfet, aztán kivágták Tyler Lockettet és Noah Fantet is, a helyükre a tavaly csúcsalapszakaszt produkáló Sam Darnold és a zeniten túllevő Cooper Kupp érkezett, illetve felléptek a fiatalok a depth chartról. Tudjátok mi nem változott? A támadófal, ami már tavaly is pocsék volt, és amibe egy első körös, másodosztályú egyetemről érkező guard volt a legnagyobb erősítés. De működik! Darnold ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, Jaxon Smith-Njigba dübörög a ligaelit elkapók ajtaján, ketten együtt egy EPA alapon top 3-as passzjátékot fabrikáltak össze.
Ahogy közeledtünk az alapszakasz rajtjához, egyre demagógabb hangulat volt a Lions támadósora kapcsán, amire Frank Ragnow visszavonulása rakta fel a koronát. Elment a sikerkovács offense guru, a kulcsfontosságú támadófal belseje szétesett, mindezek pedig Jared Goff lejtmenetét vetítették elő. A nyitómeccs csak ráerősített erre, lehangolóan játszott a Lions, de ez egyben egy józanító pofon is lehetett. Dan Campbellék ezután feltekerték az intenzitást befolyásoló gombokat, és a második forduló óta toronymagasan a legnagyobb EPA-vel dübörög az offense, a legszebb Ben Johnson-i időszakot idézve.
A Vrabel szorival kezdetben én is így voltam,először, de ez is komplikáltabb, mert elég sok tényezőt figyelembe kell itt venni. Ugyanez volt itt mint a legtöbb sikeres csapatnál. A közösség felelős a legtöbb mindenért. Ahogy aFerguson MU-jánál, itt is a jtékosok csinálták elsősorban a kultúrát. Nézd végig a Games with Names epizódokat YT-on. Ott Vendég Ty Law, MAtt Light, a második dinasztiából Wilfork, Andrews, de főleg Edleman és Gronkowski mesél. Ugye Ty Law, Brsuchi, McGinnis meg Vrabel rakták le az alapokat, egy versengő kultúrát, ahol mindenki a belét kihajtotta. Ide került be Brady, aki erre csak ráerősített. Ty LAw elmondta, még abban is versenyeztek, hogy ki mennyit ivott. Könnyen lehetett BB kemény, mert voltak sikerek, könnyen lehetett pótolni bárkit. Elfogadott volt. Ez volt a kultúra. Plusz az egy más világ volt. Jobban fel tudták készíteni a játékosokat. Tényleg csak pár egyszerű dologra kellett figyelniük. Jogos volt, hogy b**d meg csak egy dolgot van, ne veszítsd el a labdát. Meg ez volt a kultúra, ehhez voltak hozzászokva a játékosok. De ugyanez ment végbe mint úgy általánosan. Mi ha a suliban megpofozott a tanár semmi gondunk nem volt vele, ma meg már feljelentésekkel fenyegetőznek. Nem tud annyira keménykedni se. Nincs beérett kultúta. Nincs meg azaz edzői kar, aki kis túlzással bárkiből falembert csinál, vagy futót. Nincs meg a játékos mag, ami mellett csak pár darabot kell cserélgetni. Ha lenne egy jó kialakult fal, meg működő támadósor, amiben bármilyen UDFA tudott futni, játszani. Azt lesz érdekes figyelni, hogy később hogyan változik ez. A fontosabb kérdés, a false-startok meg az offside-ok lefaragása, szabálytalanságok lefaragása, ami egyelőre úgy tűnik alakul. BB ebben volt felülmúlhatatlan, hogy mindent tudott a védelemről. 1000%-ig tuddtak mindent a bírókról, kis trükkökről. De visszatérve a játékos maghoz. Matt Light, meg Ty Law is elmondta, hogy Brady, az első pár évben, mint bármilyen újonc, kis csndes játékos volt. És ahogy jött az önbizalom, meg a teljesítmény, úgy lett a vezér. Remélhetőleg, ahogy Maye megérkezik, úgy alakul ez is ki.