Nagy meccset nyert a Panthers, megint győzött a Colts, borzalom Londonban

Igazi pisztolypárbajt hozott a Panthers-Cowboys, ahol Rico Dowdle bosszút állt volt csapatán. A Cardinals életképesebb volt Jacoby Brissettel, de így is kikaptak a Coltstól. A londoni meccs borzalmas volt, ahogy a Raiders-Titans sem volt épp szemkápráztató.

Dallas Cowboys @ Carolina Panthers 27-30

Az első negyed gyenge játékot hozott. Két mezőnygólt láttunk csupán, valamint egy 3&outot a Cowboystól és egy interceptiont a Pantherstől. Aztán beindultak a srácok: előbb Dak Prescotték büntették meg a hazai offense hibáját egy TD-vel, majd Bryce Young vezetett egy 65 yardos TD-drive-ot, amire egy közel 8 perces, 13 playből álló ellentámadás volt a válasz, a végén egy Jake Ferguson TD-vel. Erre már csak egy mezőnygóllal tudott válaszolni a Carolina, így a félidőben 17-13-ra vezettek a vendégek.

A harmadik negyedet a Panthers kezdte, és az ex-Cowboy Rico Dowdle vezetésével pillanatok alatt átszaladtak a pályán és egy TD-vel átvették a vezetést. Ezt egy puntváltás követte, majd a negyed vége előtt még a Cowboys is feltett egy hatpontost a táblára a hatalmasat játszó George Pickens hathatós közreműködésével (34 yardos TD). Továbbra is nagyon szoros volt a találkozó, állandóan változott a vezető csapat kiléte.

A változatosság kedvéért a Panthers ismét átgázolt a dallasi védelmen, a hazai defense viszont képes volt megrázni magát és mezőnygóltávolságban megállítani Prescottékat, így 10 perccel a vége előtt ismét döntetlen volt az állás.

A következő két támadásból viszont mindössze -10 yardot tett meg a két offense, így 6 perccel a meccs vége előtt még mindig döntetlen volt. A Panthers támadott és a forduló egyik legszebb drive-ját mutatták be Youngék. 15 play (sikeres futás 3&7-re, megcsinált 4&4), 71 yard és egy teljesen lepörgetett óra, aminek a végén egy mezőnygóllal behúzta a meccset a csapat.

A mérkőzés hőse egyértelműen – ismét – Rico Dowdle volt, aki a bosszúhadjárata során sorozatban másodszor szerzett 200+ total yardot. Ezúttal 30 futásból 183 egységet tett a közösbe 6,1 yardos átlaggal (még szerencse, hogy Jerry Jones megszerelte a csapat futáselleni védelmét Micah Parsons feláldozásával), valamint négy elkapásból volt 56 yardja és egy TD-je – utóbbi a legtöbb volt a Panthersben, de a Cowboysnál is csak Pickens előzte meg.

Young is jól játszott (3 TD, 199 yard), az INT nem az ő hibája volt, az első körös újonc Tetairoa McMillan két elkapott TD-t tett a közösbe, a támadófal pedig nemcsak futáshoz blokkolt jól, de szinte végig tisztán tartotta a zsebet a nem létező Cowboys pass rush-sal szemben. A védelem ellenben csak a futójátékot tudta hatékonyan megfogni, azon kívül kis túlzással csak dísznek voltak a pályán.

Bár még ez is jobb, mint amit a Cowboys defense fel tudott mutatni. 216 engedett yard a földön, 194 nettó yard a levegőben, egy szerencsés pick és egy sack, illetve egy benyelt kritikus negyedik kísérlet – ennyi. Pedig Dak Prescott nagyon jól játszott, Pickens is hasított, de nehéz úgy győzni, ha a védelem simán enged 60 yardos drive-okat a meccs végén.

(renningan)

Arizona Cardinals @ Indianapolis Colts 27 – 31

A héten megjelent az új Battlefield játék, és Kyler Murray hirtelen sérülés miatt nem tudja vállalni a játékot, érdekes egybeesés. Viccet félretéve, a pálya széléről nézte végig a meccset, így azt is látta, hogy Tyler Warren tök üresen szaladt be a célterületükre a labdával, parádés nyitódrive-ot vezetett a Colts. Azonban nem tartott sokáig az öröm, egy gyors puntváltás során a Jacoby Brissett vezette vendég offense kiegyenlített, többek között egy 3&17-re megdobott passzal is, az akció végén Bam Knight szaladt át a gólvonalon. Ezután megint állóháborút láthatott a közönség, puntra punt, interceptionre interception volt a válasz, egyik arcpirítóbb volt mint a másik.

A támadósorok miután kitombolták magukat, végre megint a focié volt a főszerep, és a Colts visszavette a vezetést. Jonathan Taylor 30 yardos futásának is hála egy 87 yardos drive-ot sikerült összehozni, aminek a végén Daniel Jones szaladt be a célterületre. Ám a Cardinalsnak erre is volt válasza, Brissett egy 21 yardos passzal kínálta meg Marvin Harrison Jr.-t, ami egyben az utolsó megmozdulása is volt a találkozón, a földet érés közben beverte a fejét, és agyrázkódás miatt nem tért vissza. Így is elmentek majdnem red zone távolságig, de végül csak mezőnygól lett a drive vége, így 14-10-es Colts vezetéssel mentek pihenni a csapatok.

A fordulás után aki védőfocira volt kíváncsi, annak csalódnia kellett. Az első félidő unalmasabb pillanatait teljesen lesöpörve minden drive-ból pontok születtek, egészen a meccs végéig. A Cardinals kezdett, és megragadták az alkalmat a vezetés megszerzésére. Drew Petzing nagy nehezen elérte, hogy végre valami hozzáadott értéke legyen ehhez az unalmas támadósorhoz, nagyon jó gameplannel hozta le a meccset Brissettel, és ezen a meccsen legalább is, de jobban nézett ki az offense, mint Murray-vel idén bármikor. Brissett ki is osztott két TD passzt, amivel máris magukhoz ragadták a vezetést, de gyors egymás után jöttek a pontszerzések, és ide-oda dobálták a vezető kilétét. 31-27-es Colts vezetésnél aztán a Cardinals megkapta az esélyt a game winning drive-ra, de a Colts 12 yardosánál az addig szuper csillagharcosba váltó Brissett a base formájába változott, rövid passz, incomplete, majd sack.

Végül 4&7-en múlt a meccs, de a McBride felé dobott labdát túldobta, részben azért is, mert a sztár tight endet mondjuk úgy nem engedték útvonalat futni. A Colts így megkapta az esélyt, hogy egy first downnal lezárja a meccset, és az OPOY címre hajtó Taylor magára vállalta eme nemes feladatot, győzött a Colts. Abszolút megérdemelte volna a Cardinals is a győzelmet, pláne a múlt heti bénázásuk után, de a végső csapást nem sikerült beütni. A Colts továbbra is megfejthetetlen számomra, de amíg jönnek a győzelmek, addig magasról tesznek rá, hogy hová is kéne őket helyezni az erősorrendben. Kíváncsi lennék, hogy ezt a mai teljesítményét meg tudná-e ismételni Brissett, vagy a meglepetés erejével tudtak hatni a Coltsra, tartok tőle, hogy ez egy kérészéletű történet volt csupán. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy ha ennyi hiányzóval így tudnak játszani, akkor ez hol volt eddig.

(chester)

Denver Broncos vs New York Jets 13 – 11 (London)

A denveri discord kontingensünk élőben csodálhatta meg kedvenc csapatát, de nagyon hamar ráfagyott a mosoly az arcukra a meglepően kellemes londoni időjárás ellenére, Troy Franklin az első drive-ban elhagyta a labdát a saját térfelén. Itt úgy érezték a csapatok, hogy megtisztelik az angol közönséget a saját sportágukkal: messziről rúgtak kapura, kialakítva ezzel az előző évszázad meccsének 6-3-as végeredményét. Bár a Jets vezetett, a játék képe alapján a Broncosnak volt keresni valója a folytatásban. A “hazaiak” a megszerzett fumble-nek és egy 72 yardos kick return következtében jutottak el mezőnygól távolságig, Paytonék viszont hamar átvették az irányítást, és az első negyed lezárásaként egy szépen felrajzolt passzjátékból megszerezték a vezetést, Courtland Sutton elvitte Sauce Gardnert magával, így a tight end Nate Adkins senkitől nem zavartatva húzta le Nix labdáját.

A Jets offense semmit nem tudott kezdeni a labdabirtoklásaival, a félidő végéig több pontjuk volt mint támadó yardjuk, pedig mindössze 6 pontot tettek fel az eredményjelzőre. Semmi nem működött, Fields pedig húzta magára a nyomást, ami többször is sackekben manifesztálódott. Közel 28 perc után megláttuk az első Jets first downt, amit utána egy 4&1-re behívott fake punt megduplázott, de aztán olyan történt, amit én még nem láttam. Aaron Glennéknek nem maradt időkérése, 4&1-re készültek a félpályánál, amikor egyszerűen hagyták teljesen lepörgetni az órát. Ezen Garrett Wilson úgy kiakadt, hogy kamerák előtt kezdte leordítani vezetőedzője fejét, szürreális jelentsor volt, egyben remekül összefoglalta mekkora gödörben van ez a csapat.

Hogy a fentiek hatására vagy sem, de a Jets egy pontszerző drive-val nyitotta a harmadik játékrészt. Ismét egy jó visszahordásnak hála a saját 43 yardosukról indulhattak, és egészen a redzone-ig eljutottak, de ott ismét megállt a tudomány, és végül mezőnygól lett. Majd nem sokkal később olyan történt, amiről álmodni sem mertem: megszerezték a vezetést! Ismét a special teamnek jár a keksz, akik a puntjukkal beszorították a Denvert a saját 3 yardosukra, majd egy offense holding büntetés miatt safetyt szereztek.

És itt jön el a pillanat, hogy Nixékről is essen szó, mert a TD-jük után olyan szinten eltűntek a pályáról mint Damon Hill – a másodéves QB-nak a negyedik negyedben jött össze az első jó passza a második félidőben. Ha nem lett volna ennyire jó a védelmük, akkor simán beleszaladtak volna egy maflásba, és teljesen megérdemelték volna, ha ezt a meccset képesek lettek volna elszórakozni.

Végül nem így történt, mert ők is kipréseltek magukból egy normális drive-ot, aminek mezőnygól lett a vége, és ez elégnek bizonyult a győzelemhez. Főleg azért, mert az egész meccsen sackmágnesként működő Fieldsszel inkább benyelették a kilencedik(!) zsákolását mintsem megpróbálják 63 yardról berúgni a győzelmet jelentő mezőnygólt. Tekintve, hogy Fields nettó mínusz 10 (!!!) passzolt yarddal zárta a meccset, a sikeres field goalra nagyobb esély volt minthogy az irányító megdob egy 8 yardos átadást a first downért.

Újabb felejthető meccset sikerült Londonban produkálni, mindét csapat teljesen alulmúlta magát, a Broncosnál volt ez nagyobb meglepetés. Egyik csapat sem kért pihenőt a tengerentúli kiruccanás után, pedig lehet nem ártana. A Jetsnél ha most lenne bye week, az OC-től fixen megválnék, de lehet még így is, borzasztó amit megint produkált az egység, de lehet Aaron Glenn számára is érdemes a telefonját rezgőre állítani Black Monday-en, hátha azzal picit eltolja a kirúgását.

(chester)

Tennessee Titans @ Las Vegas Raiders 10-20

Ez egy pont olyan borzalmas meccs volt, mint vártuk. Az első félidőben a két csapat együtt hozott össze csupán 71 nettó passzolt yardot, plusz 65 yardot tettek meg a földön. Mindkét támadófal szörnyű volt, a támadósorok nem tudtak haladni, pedig mindkét védelem gyenge alapvetően. A Raidersnek volt egy értékelhető támadása az elején, amiből mezőnygólt rúgtak, majd Devin White egy blitznél sackelte Cam Wardot a saját ötösén, ki is ütötte a kezéből a labdát, amit egy Michael Mayer touchdownnal használtak ki, így alakult ki a 10-0-s félidei eredmény. A Titans ugyan elment határeset mezőnygól-távba, de ott Ward sokáig várt, a passzába beleütöttek és interception lett belőle (Devin White húzta le).

A második félidő azért már jobb volt valamennyivel, mindkét csapat jobban tudott haladni. A Raiders egyből egy Jeanty TD-vel 17-re növelte előnyét, majd egy-egy mezőnygólt is szereztek a felek, de köztük volt egy Geno Smith interception, mert az sosem maradhat el. 20-3 után igazából garbage time-ben szerzett a méltán híres David Martin-Robinson (Titans TE3) egy touchdownt, ami legalább a szépítésre elég volt. A végén azért egy szép bénázást összehozott Ward, akinek kicsúszott a kezéből a laszti.

Mindenesetre köze sem volt a mérkőzéshez a Titansnek, továbbra is versenyben vannak a Jetsszel a liga legrosszabb csapata címért. A Raidersnek így nem hatalmas dicsőség ez a győzelem, de legalább nem bénázták el, mint a Cardinals.

(katonadani)

0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
3 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
atis123juve
atis123juve
2025-10-13 09:35

“ha a védelem simán enged 6 yardos drive-okat a végén” Ha így lenne, nem lennének bajban :D Vagy 6yard os jták vagy 60 yard akart az lenni gondolom…

0
0
Cheetah008
Cheetah008
2025-10-13 11:00

Dani, kérlek írd már meg, hogy végül honnan fagyott le a kontingens mosolya, mert legalább ez némi pluszt ad ehhez a fos londoni meccshez! Tehát:
“A denveri discord kontingensünk élőben csodálhatta meg kedvenc csapatát, de nagyon hamar ráfagyott a mosoly a meglepően kellemes londoni időjárás ellenére,”

0
0
Cheetah008
Cheetah008
Reply to  Cheetah008
2025-10-13 17:25

Csodás, köszönöm, mindent tudok.

0
0
3
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x