Mike Tomlin az etalon

Lehet, hogy nem ártott volna bevenni egy nyugtatót, mielőtt megírta a szerző a cikket. “Egyetlen rohadt idény alatt sem.” Akár idézőjelbe teszi az illető vagy csillagozza ki, hogy “b*sszunk ki” mindenkit, attól az még nem való ide.
Sikerült írni egy indulatos cikket, ami felesleges volt, mert Tomlin mellett szólnak érvek, ugyanakkor vannak olyan körülmények, amelyeket a cikk nem említett. Én lehet, hogy vártam volna még 1-2 napot ezzel a “védőbeszéddel”.
Az “ez az ember nyer” nagyon jól hangzik, de mint minden, ez is relatív. Az NFL egyik legjobb mondása, hogy a győzelem, ami egyedül számít, ezt viszont sokféleképpen lehet értelmezni.
A győzelem egy ideiglenes állapotot jelent, mindenki ezért küzd, 32 franchise indul neki “na, majd most” jelszóval az idénynek, és mindegyik megpróbálja megfogalmazni, hogy számára mi jelentene győzelmet. Ha az 1/1-es draftjog megszerzését nem győzelemként, győzelmi célként tekintjük, akkor cél (azaz “győzelem”) lehet, ha a csapat az előző évi helyezéséhez képest javítani tud, például elmozdul a csoport utolsó helyéről. Lehet győzelemként értékelni azt, ha egy csapat stabilizálja a helyét, mert azzal igazolja maga számára azt, hogy az előző évi (jó) teljesítmény nem csak a véletlen műve volt. Az előző szezonban a rájátszásról lecsúszó csapatok a PO-ba akarnak jutni, az előző idényben az első PO-meccset elveszítő csapatok még legalább egy kört akarnak menni stb. Lehet olyan cél is, amikor egy csapat egyértelműen gyengül, és tudja, hogy az előző szezon teljesítménye nem (vagy nagyon nehezen) megismételhető, így a célkitűzés az, hogy olyan nagyot ne zuhanjon a csapat.
A Pittsburgh Steelers a Super Bowl-éra egyik legjelentősebb gárdája. Ez pedig meghatározza, hogy mi az elvárt, még akkor is, ha az NFL-ben egyik évről a másikra is jelentősen változhatnak az erőviszonyok. Nyilván nem kell kétévente Super Bowlt nyerni, de nem is az a helyzet, mint a Detroitnál vagy a Billsnél. A Steelersnek van mire visszatekintenie. A Steelersnek tehát törekednie kell a hetedikre, nem lehet más célt kitűzni. (Úgy kell nekik, minek nyertek eddig hatot.)
Tomlin nyert Super Bowlt, elérte a csúcsot. De ez a liga arról is szól, hogy a győzelmeket – akár a Super Bowl-győzelmeket is – gyorsan elfelejtik. Az utolsó meccs után máris el kell kezdeni készülni a következő szezonra, nem lehet ülni a babérokon (annak idején Belichick közvetelnül a SB megnyerése után azt mondta, hogy több héttel le vannak maradva a többiekhez képest a draftra meg a piacra való felkészüléssel).
Tomlinra a fenti megállapítás, hogy “ez az ember nyer”, egy kicsit fura, én legalábbis nem értek vele egyet. Lehet nyerni csoportot, és így bejutni a PO-ba, lehet pozitív mérleggel zárni… Ezek is sikerek – egy Cleveland, egy Jets vagy Vikings szintjén. A Steelers szintjén a pozitív mérleggel való “büszkélkedés” nem hiszem, hogy győzelemként értékelendő. A pozitív mérleget és az “ez az ember nyer” megállapítást ugyanis igencsak árnyalja a 8-11-es rájátszásbeli mérleg. A PO-mérleg ugyanis éles kontrasztot jelent az alapszakaszbeli mérleghez képest. Ha sosem volt negatív mérleg a RS-ben, hogy lehet, hogy hárommal több veresége van a PO-ban? Tomlin első három rájátszása során már összejött 7 meccsen 5 győzelem. Az elmúlt 15 évben viszont 3 győzelem és 9 vereség.
Azt a megállapítást, hogy az irányítónak meghatározó jelentősége van az amerikai futballban, tudja mindenki. Hogy könnyebb volt Tomlinnak Big Bennel, mint az őt követőkkel, szerintem senki sem vitatja. A probléma az, hogy a Steelers VEZETŐEDZŐJÉT Mike Tomlinnak hívják. Az irányítós dolgot olvasva az volt az érzésem, mintha a szerző úgy akarná beállítani a Steelers nem túl szerencsés QB-helyzetét, mintha az irányítókat a gép dobná, és Big Ben óta csak Trubiskykkel veri őket a sors. Előjöhet a GM vs. HC problémakör, hogy ki miről tehet, ki miben, miért és mennyiben felelős (draft és piaci mozgások), de biztos, hogy a Steelers QB-helyzetét Tomlin személyétől függetlenül kell kezelni? Ő egy kívülálló? Vagy a gyenge irányítóteljesítményről csak az OC tehet? Ha nem ő, akkor tegyük meg bűnbaknak a támadófal edzőjét? Bizonyos tekintetben a HC így mindig megtehetné azt, hogy mutogat az OC-ra vagy DC-ra vagy valamelyik “csapatrész” edzőjére.
Abban egyetértek, hogy véletlenül nem csinál valaki ennyi pozitív szezont az alapszakaszban. De az sem véletlen, ha valakinek negatív a PO-rekodja. Annak idején a Manning-Brady “párharc” kapcsán jött elő az RS-Manning meg a PO-Brady összevetés, hogy mi mennyit ér. Én Tomlint is így nézem.
Felmerül egy kérdés, ami részben kapcsolódik Tomlin eredményeihez (győzelmeihez), azt úgy kezelve, hogy az alapszakaszt és a rájátszást is nézzük, azokat összevetjük. Tomlin ért ahhoz, hogy ne csináljon negatív szezont, ez oké. De kérdés, hogy a Steelersnek ennyi vajon elég? Tomlin (pozitív) megítéléséhez ennyi elegendő? Érdemes lenne megvizsgálni, hogy Tomlinnal fejlődik-e a Steelers (mondjuk az elmúlt 5-6-7 évet nézve), illetve az még érdekesebb kérdés, hogy az elmúlt éveket tekintve várható-e a jövőre nézve a Steelerstől fejlődés? Bizonyos esetekben elfáradhat a HC és a csapat közötti kapcsolat, még akkor is, ha egy a Tomlin-Steelers házassághoz képest sokkal sikeresebb kapcsolatról van szó.
Tomlin meg tud teremteni egy olyan focikultúrát, amely a jelek szerint stabil. De azt gondolom, a stabilitásnak akkor van haszna, ha az kimagasló eredményekkel is párosul. Szerintem bármely franchise simán elcserélne 10 darab PO-részvételt 1 SB-győzelemért. Ez pedig már jó ideje nincs. Paradox módon a Steelers egész jó vagy viszonylag jó alapszakasz eredményei is akadályozhatják azt, hogy a csapat megújuljon. Az elmúlt 25 draft során az 1-10. helyek egyikén kétszer húzhatott a Pittsburgh. Nem lehet, hogy egy gyengébb szezon, de egy jobb draftpozíció újabb lendületet adhatna a kissé középszerűvé váló csapatnak? Big Ben óta ugyan volt Wilson és most Rodgers, de Wilson nem vált be, Rodgers meg már szintén nem a régi.