Miért bízza nullkilométeres koordinátorra a támadósorát az Eagles és a Commanders?

Az NFC Eastben két csapat is támadókoordinátort váltott (úgy, hogy a főedző maradt a helyén), ráadásul mind a Commanders, mind az Eagles nagyon fiatal és teljesen tapasztalatlan OC-t nevezett ki. Miért? Mit látnak ezekben a nullkilométeres edzőkben? És miért volt elengedhetetlen ez a lépés ahhoz, hogy Jayden Daniels és Jalen Hurts is új szintre léphessen? 

Miért távozott Kevin Patullo és Kliff Kingsbury?

Kezdjük talán azzal, hogy miért váltott a két csapat támadókoordinátort, mert két teljesen külünböző helyzetről van szó. Aztán majd beszélünk arról is, hogy miért épp az adott új arcokat nevezték ki.

Patullo esetében egyszerű a válasz: borzalmas támadókoordinátor volt. Rendkívül statikus (nincs motion, rekordszámú hitch, azaz visszaforduló útvonal stb.), elképzelés nélküli volt az Eagles offense az irányítása alatt, és bőven alulteljesítette a roster tehetsége adta elvárásokat. Nyilván nem csak az ő hibája volt ez az egész, és lehet a kelleténél több savazást kapott a szurkolóktól (halálos fenyegetések stb.), de akkor is rossz munkát végzett. Egyértelmű volt, hogy váltani kell, szóval ez tényleg nem volt bonyolult döntés. Az már érdekesebb, hogy ki és miért érkezett a helyére, és erre is mindjárt rátérünk.

De előbb beszéljünk Kliff Kingsbury távozásáról, ami már koránt sem volt ilyen egyértelmű. Ő ugyanis egyáltalán nem rossz támadókoordinátor. Első évében konferenciadöntőbe vitte a csapatot az újonc Jayden Daniels vezetésével, a támadósor top5-ös volt EPA-ben és sikerességi rátában is (a védelem gyenge volt), és másodévében is 16.-ak voltak EPA-ben, 9.-ek sikerességi rátában úgy, hogy Daniels a szezon felét kihagyta. Erre így önmagában semmi panasz nem lehet, sőt.

Akkor mégis miért kellett távoznia?