A Jets és az önpusztítás művészete

Kevés reménytelenebb organizáció van jelenleg az NFL-ben mint a Jets. Az elmúlt 15 évben ez a franchise egyetlen egyszer sem tudott a rájátszásba jutni, de ami szomorúbb, hogy egy alkalmat leszámítva soha nem is volt erre reális esélye. A szezonok általában már októberben véget értek, és lehetett a mock draftokat nézegetni. De hogy lehet az, hogy egy csapat ennyire esélytelen legyen minden évben? Mit rontott el a Jets? Röviden: mindent.

Oly közel…

3&6. Big Ben átveszi a snapet, és kioszt egy gyors passzt Antonio Brownnak, aki elkapja, majd 16 yardot és egy first downt szerez. Mivel nincs több időkérése a Jetsnek, így a Steelers lepörgeti a maradék másodperceket, és beáll a 24-19-es végeredmény.

Nehéz elhinni, de 2011. január 23-án ilyen közel volt a Jets egy Super Bowl szerepléshez. A 2010-es szezon volt talán a franchise legjobb éve a 21. században. 11-5-ös mérleggel bejutottak a rájátszásba, majd előbb Manninget, utána pedig Bradyt búcsúztatták. A Steelers elleni AFC-döntőt lassan kezdték, de 24-0 után sikerült felállni, és visszajönni 24-19-re. Ha a végjátékban a támadók kaptak volna még egy lehetőséget, akkor jó esélyük lett volna a győzelemre. Kevesen gondolták volna ekkor, hogy többet nem látjuk ezt a gárdát a playoffban.

A Jets ekkor egy olyan csapat volt, ami elsősorban a védelemre, és a futójátékra épített. A defense Rex Ryan kezei alatt a liga élvonalában volt, és olyan játékosok alkották ezt az egységet, mint Bart Scott, Antonio Cromartie és Darrelle Revis. Közülük egyértelműen Revis volt a húzónév, aki bármelyik elkapót képes volt levenni a pályáról. A legjobb WR-ek is csak egy-egy elkapást tudtak az ő szorításában értékesíteni. Nem véletlenül hívták az ő oldalát „Revis Islandnek”, hiszen oda senki nem mert passzolni.

A támadók oldalán már közel sem volt ilyen rózsás a helyzet. Az irányító Mark Sanchez volt, akire az volt jellemző, hogy három meccséből egy teljesen vállalhatatlan, a másik kettő meg korrekt. Ugyan körbe volt véve nagy nevű játékosokkal (LaDainian Tomlinson futó poszton, és Santonio Holmes elkapó poszton), de a támadósor inkább erős közepes volt csak. Ettől függetlenül reális elvárás volt a folyamatos playoff szereplés.

A 2011-es szezon még jól is kezdődött, a véghajrára 8-5-ös mérleggel fordultak, és elég lett volna egy győzelem a rájátszáshoz. Végül mindhármat elbukták, és 8-8-cal lemaradtak a playoffról. Ebben a nagy leolvadásban kulcsszerepe volt Sancheznek, aki borzasztóan játszott a szezon végén. Már ekkor is rengeteg pletyka terjengett arról, hogy mentálisan összezuhant, elvesztette az önbizalmát, és egyre kevésbé bírja a New York-i média jelentette nyomást. Ezt a Jets vezetősége is észrevette, és megpróbált valami megoldást találni erre problémára a 2012-es offseasonben. Végül a legrosszabb döntést hozták meg, ami után elszabadult a pokol.

Tebow Mania